Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
1992. OKTOBER 15. Kultúra 5 Kovácsműhely-múzeum Abonyban „Az abonyi tanyák üzenete” című kiállítás részeként kovács- műhely-múzeumot avattak nemrégiben Abonyban. A tanyasi ember, a paraszt- ember nélkülözhetetlen társa volt az iparosember, akitől gazdasági eszközeit szerezte be, s ezeket javíttatta. A bognár, a szíjgyártó, a köteles, a kovács mind kapcsolatban állt a kocsit- lovat tartó gazdával. Ki a kovács? Azt írja róla a Néprajzi Lexikon, hogy „elsősorban patkókat és vasalásokat készítő fémfeldolgozó mesterember. Régi magyar neve: vasverő. A kovácsmesterség valószínűleg a honfoglalás után vált önállóvá, majd a XIV. században több ágra is szakadt. A falusi vagy patkolókovács főleg a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak, tehenek, ökrök, bivalyok patkolásával foglalkozik; szerepe egy község életében jelentős. A mesterségnek különféle szakmai típusai alakultak ki. így van cigánykovács, uradalmi kovács vagy gépészkovács, községi vagy kom- menciós kovács. Többnyire közülük kerültek ki a múlt század elejétől a paraszti munkaeszközöket újító, feltaláló emberek. Legtöbbjük állatgyógyítással is foglalkozott; volt, aki baromorvosi iskolát végzett. Szerszámaik legjavát, a különféle kalapácsokat, fogókat, vágókat maguk készítették, az üllőket, fújtatókat manufaktúrában vásárolták. Szinte valamennyi munkát hagyományos kézikovácsolással készítették.” Ezzel az abonyi műhely-kiállítással a régi mesteremberekre, a rég elköltözött kovácsokra is emlékeznek az abonyiak; a Vargákra, a Rajkiakra, a Kocsis Péterekre, a Plundrich Gyulákra, a Filo Mihályokra, a Kapu Sándorokra, a Kazincziakra, a Sági Fe- rencekre, akik közül egyik-másik gépészkovács volt! Meg a többiekre, akiknek száma a XIX. század elejétől több mint száz. Kinek köszönhető, hogy ez a hangulatos műhely létrejött? Abonyi Béláéknak, Filó Mihálynak, Győré Bélának, Kocsis Péter hagyatékából Mári Bálintnak, Kővágó Lászlónak, Makai Józsefnek, Skribek Imrééknek, Fábián Zoltánnénak, a múzeum munkatársainak, a József Attila termelőszövetkezetnek, s talán még így sem teljes a névsor. Legnagyobb érdeme talán Filo Mihálynak van, aki édesapja iránti tiszteletből megtervezte és elrendezte a műhelykiállítást, jelentős értékű eszközt bocsátva az Abonyi Falumúzeum rendelkezésére. Wiesbadenben az Embervirág Simon Ferenc Kmber\ irág című kompozíciója A „Vasfüggöny” lebontásának évfordulója alkalmából magyar képzőművészeti kiállítás nyílt áiej)tember végén Németországban, a Hesseni Tartomány fővárosában, Wiesbadenben. A tárlaton, a parlament épületében huszonöt alkotó összesen kilencvenkét festménye és szobra, valamint ötven érme, illetve plakettje látható. A kiállítók között szerepel többek között Kokas Ignác, Gyémánt László, Ezüst György, Tenk László, s Simon Ferenc, a Szolnoki Művésztelep szobrászművésze. Simon Ferenc nem először állít ki Németországban, az elmúlt években Rüsselsheimben mutatta be munkáit, s a város színháza előtti téren felállították a Hydromobil című szökőkútkompozícióját. A wiesbadeni tárlaton hat szobra, az Embervirág, a Küzdelem, a Dioge- nész, a Hol vagy?, az Emeletek és a Megújulás című szökőkút- terve látható. A kiállítást október 24-ig nézhetik meg a képzőművészet iránt érdeklődő németek Wiesbadenben, majd ezt követően az ország több városában is bemutatják. Bemutatóra készül a Híd Színház Az immár csaknem három évtizedes múltra visszatekinthető szolnoki Híd Színház ismét bemutatóra készül. A társulat Rigó József rendezésében Beckett: Lépések című darabját viszi színre a Városi Művelődési Központban. Az intézmény azonban nemcsak a bemutató helyszíne lesz, hanem a Híd Színház főhadiszállása is egyben. A hányatott sorsú társulat több éves albérlet után talált otthonra a művelődési központban. A művelődési ház azonban nemcsak azzal segíti a színjátszókat, hogy helyet ad számukra a próbákra, s a bemutatóra, hanem azzal is, hogy stúdiót indít a színjátszás iránt érdeklődő fiataloknak. A stúdióra elsősorban 9-16 éves gyerekek, illetve ifjak jelentkezését várják szombatonként reggel 9 órától a művelődési központba. A program szerint az érdeklődők koruknak megfelelően gyerek, illetve ifjúsági szekcióban egy kétéves kurzus során sajátítják el a színjátszás elemeit. A stúdióra természetesen jelentkezhetnek 16 évesnél idősebbek is. Mindkét kurzus egy- egy darab bemutatójával zárul, s akik kedvet éreznek a folytatáshoz, azokat - már a stúdió ideje alatt is - szívesen látja a Híd Színház. Ki kárpótolja a „Tiszát”? Nemzeti ünnepünkön nagyszabású táncestet rendeznek Szolnokon, a Szigligeti Színházban. Az esten fellép a Tisza Táncegyüttes is, amely igen szép sikereket ért el az idén. Mint annak idején lapunkban is beszátől, vállalatoktól - az együttesnek nirtcsigazi otthona. No, nem mintha a Városi Művelődési Központ netpérezné „édes gyermekének” a csoportot, de az intézmény nem tudja azt a lehetőséget nyújtani a Tiszának, mint a ugyan szóba jöttek más épületek, mint a Tisza leendő új otthonai, de ezek megmaradtak a szó vagy a tárgyalás szintjén. A lehetetlen körülmények ellenére is azonban az együttes vezetői tele vannak tervekkel, elAz október 23-i ünnepi műsorra készülnek a Tisza táncosai moltunk róla, a Zalai Országos Néptáncfesztiválon szinte minden kategóriában megszerezték az első díjat, a Magyar Televízió Rábay Miklós emlékversenyén pedig harmadik helyezést ért el Mihályi Gábor, az együttes vezetője a koreográfiájával. Ezt követően tíz előadást tartott a Tisza Budapesten, a Fővárosi Művelődési Központban, s ennek bevételéből egy egyhetes alkotótábort tarthattak a nyáron Tisza- várkonyban. Furcsa ellentmondás, hogy miközben a Tisza „csillaga” újra egyre fényesebben ragyog - bizonyítja ezt az a tény is, hogy az együtte; alapítványára már közel egymillió forintot tudott összeszedn Kiss István, a csoport egyik t íncosa intézményekhajdani Komarov-terem, ahol a próbaljclyiségen kívül volt helye a ruhatárnak, s a nagymúltú együttes különböző díjainak, trófeáinak, tárgyi emlékeinek. Mint köztudott, az együttesnek szinte egyik napról a másikra ki kellett költöznie a volt Ko- marov-teremből, mivel az egyház visszakapta az épületet, amely természtesen jogos tulajdona volt. A Tisza, s a művelődési központ kárpótlása azonban azóta sem történt meg. Jóllehet az együttes számára ez szinte létkérdés lenne, hiszen annak idején pontosan azért költözött az egykori Komarov-terembe, mert a művelődési központ mint épület nem volt, s ma sem alkalmas a tánccsoport működtetésére. A visszaköltöztetés után képzelésekkel. Jövőre például ismét esedékes lesz a hagyományos kétévenkénti szolnoki országos néptáncfesztivál, amelyre már akár most el kellene kezdeni a felkészülést. A tervek között szerepel egy új hagyomány megteremtése is, az együttes augusztus 20-án szeretne egy olyan nemzetközi néptáncfesztivált rendezni, amelyre a világ minden táján élő magyarok táncosait hívnák meg Amerikától, Ausztráliáig, s ezt minden évben megismételnék. Mindezekhez azonban támogatókra lenne szükség, s egy olyan igazi otthonra, amit eddigi teljesítményei alapján joggal megérdemel a maholnap félévszázados táncegyüttes. ________________________-tgK ettös jubileum a Kodály iskolában Egyre népszerűbb a Zsolnai-program Szolnokba harminc évvel ezelőtt nyílt meg az első, s azóta is egyetlen ének-zene tagozat a Kassai úti iskolában. Később, pontosan tíz évvel ezélőtt, amikor felépült a Kéz utcában egy általános iskola, a tagozat átköltözött zz új épületbe, s az intézmény Kodály Zoltán nevét ve tie fel. így a Kodály iskola tulajdonképpen kettős születésnapot is ünnepelhet az idén. Az ének-zene tagozat három évtizedes niúltját egy díszhangversennyel idézik fel december 4-én, amelyen fellépnek a hajdani, s a jelenlegi diákok, tanárok is. A harmirtc év sikereiből több mint húsz é]v eredményei az idén elhunyt Roi wnczy Andrea tanárnő nevéhez kötődnek. Halálával nemcsak az iskolát, hanem a megye zenei életét is nagy veszteség érte, bá r személyisége sokáig élni fog még a tanítványaiban, s a leendő diákokban is, hiszen a családja egjy alapítványt hozott létre, s minden tanévzárón emléklapot kapnak azok a diákok, akik ének-zenéből kimagasló teljesítményt érnek el. A tízéves Kodály Zoltán Általános Iskola azonban nemcsak ének-zene tagozatáról híres, hanem arról is, hogy bevezette Zsolnai József értékközvetítőképességfejlesztő programját. Az alternatív tanterv megvalósítása nem kis terhet jelentett a tantestület számára, hiszen a hagyományostól eltérő pedagógusi attitűdöt, s igen sokrétű tudást követel meg. A sok-sok át- és önképzés meghozta a gyümölcsét. Az idén végzett az első Zsolnai-program szerint tanult osztály - a diákok ugyan csak ötödikes koruktól részesültek az alternatív tanterv szerinti képzésben - s a gyerekek túlnyomó többségét felvették gimnáziumokba, a többieket pedig szak- középiskolákba. A hagyományos szakamunkásképzőt senki sem választotta közülük. Az értékközvetítő-képességfejlesztő program egyre nagyobb népszerűségnek örvend a szülők körében. Az idén például nyolcvan elsőst írattak be a Kodály iskolába, s közülük csak ti- zenketten tartoznak az intézmény körzetébe. A tantestület úgy tervezte, hogy egy ének-zene tagozatos, egy „zsolnais”, s egy hagyományos tantervű első osztályt indít szeptemberben, de ez utóbbi lehetőséget egyetlen szülő sem választotta. így mindhárom első osztály az alternatív tanterv szerint kezdte meg tanulmányait. A Zsolnai-program lényege többek között abban áll, hogy a kultúrának minden területét feltárja a gyerekek előtt, s lehetőséget teremt ezáltal arra, hogy a diákok kibontakoztathassák tehetségüket, képességüket, s ezt az iskola minden lehetséges eszközzel segíti. Az idén például az intézmény bekapcsolódott egy nemzetközi lég- és talajszennyezettséget mérő programba. A diákok Zsíros Andrásáé tanárnő irányításával rendszeres vizsgálatokat végeznek meghatározott nemzetközi szempontok szerint. De említhetnénk más példákat, akár a társadalomtudományok, akár a művészetek köréből, s az a sok-sok ismeretanyag, amit a gyerekek elsajátítanak, természetesen beépül személyiségükbe, magatartásukba, szemléletükbe is.
