Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-14 / 243. szám

TS 1992. OKTÓBER 14. Hazai tükör Kell(ene) a család Ezerkilencszáznegyvenhatban mutatták be legelőször Bertolt Brechtnek, a nagy német származású drámaírónak egyik darab­ját, a Kaukázusi krétakört, melyben a bíró szinte egy szempillan­tás alatt, ám mégis bölcsen dönt annak a gyermeknek a sorsáról, akit két nő - az állítólagos vérszerinti anya, és egy áldozatkész cselédlány - is magának követel. A „törvény szolgája” ugyanis miután meghallgatja mindkét fél érveit, egy krétakör közepére állítja a gyereket, gondolván, legyen azé az asszonyé, amelyik nagyobb erővel képes magához rántani a kicsit. Nos, e sajátságos küzdelmet végül is a cselédlány elégeli meg, és adja föl előbb, mivel fél attól, hogy fájdalmat okoz a gyereknek. így aztán inkább elengedi a kezét, s tulajdonképpen ezzel bizonyítja, hogy ő a kicsi igazi anyja. Az abszurd vonzáskörzete Czobor Sándor kiállítása a kisújszállási Alkotóházban nem illőj anyagok adnak egymás­nak randevút. Amikor motívumai egyszerre vallanak, tesznek hatá­rozott utalásokat a jelenre és az feledkezik meg a látványban feltá­rulkozó közönségesről. Úgy rea­lista, hogy munkáit szemlélve lép- ten-nyomon a kafkai világkép, Hordozható szarvas Manapság persze már nem így dőlnek el a dolgok, hisz jogsza­bályok tömkelegé védi a bizony­talan helyzetű kiskorúak érdeke­it. Ám hogy még most is sok minden tisztázatlan, azt számta­lan példa bizonyítja. Persze azon senki sem vitatkozik, hogy annak a több tízezer gyermeknek, akik­ről jelenleg az állam gondosko­dik; mindenekelőtt családra len­ne szükségük. Szerencsére akad­nak olyan gyermekszerető házas­párok, akik nevelőszülőkként dolgoznak, és vannak, akik az örökbefogadást választják in­kább. Illetve választanák, csak­hogy a hivatali gépezet bürokra­tizmusa szinte érthetetlen módon ellenáll a jószándéknak, s az örökbe fogadni akaró felnőttek évekig várhatnak arra, hogy csa­ládot jelenthessenek egy-egy gyermek számára. Legalábbis ezt sugallják azok az újságcikkek, amelyek ebben a tárgykörben az utóbbi időben megjelentek. A legutolsó sajtó- kampány tavaly késő ősszel in­dult, s tartott vagy hat-hét hóna­pig. Ugyanis akkoriban rengeteg írás kifogásolta az örökbefoga­dás jelenlegi gyakorlatát, ám ugyanakkor mellőzött mindenfé­le tárgyilagosságot. Vagyis elég­gé egyoldalúan közelítettek a dolgokhoz, valahogy úgy, hogy a gyermek- és ifjúságvédő intéze­tek igazgatói embertelenek, mi­vel külföldre eladják az aprósá­gokat, miközben meg a hazai ké­relmezőknek éveket kell várni rájuk. Ennek a felvetésnek persze van némi alapja, mert valóban örökbe adtak és adnak magyar gyereke­ket Hollandiába, Dániába, Belgi­umba, Amerikába, Törökország­ba, meg a volt Szovjetunió álla­maiba is. Csakhát mint Rózen- bérszky László, a Jász-Nagykun- Siolnok Megyei Gyermek- és If­júságvédelmi Intézet igazgatója állítja, szó sincs semmiféle meg­különböztetésről. Már csak azért sem, mert a családjogi törvény nqm tesz különbséget az állam- polgárság alapján. Sőt, nemrégi­ben mi magyarok is aláírtuk azt a ÚJ helyen SZOLNOK, Baross u. 26. szám alatt kibővített áruválasztékával nvitott a MAGENTA BT. szaküzlet. Ajánlatunk:-Nyomdaipari és dekorációs alapanyagok-Gázkészülékek: V 4,2 vízmelegítő 18.760 Ft C 12 lakásfűtő 33.310 Ft C 18 lakásfűtő 40.900 Ft C 24 lakásfűtő 48.100 Ft ZC-180 lakásfűtő 46.500 Ft K-18 gázfűtő és vízmelegítő 72.800 Ft ELBA 3 lapos gáztűzhely 22.500 Ft MÓRA 4 lapos gáztűzhely 19.000 Ft GF 30.2 F konvektor 19.550 Ft GF 40.2 F konvektor 22.650 Ft F 8.50 F konvektor 20.500 Ft H 36.8 SIESTA 14.350 Ft- SAMSUNG színes televíziók CK 5012 51 cm 33.000 Ft CK 5027 51 cm 34.860 Ft CK 5322 55 cm 38.640 Ft CK 6813 TXT 71 cm 66.900 Ft CK 5913 TXT 63 cm - Háztartási készülékek: 59.900 Ft. 200 literes fagyasztóláda 29.200 Ft Hajdú automata mosógép 33.890 Ft TÁTRÁM AT automata mosógép 31.100 Ft. Keressen meg, legyen a vásárlónk! •10106/1H* nemzetközi egyezményt, amely egyebek közt kimondja, hogy az örökbe adható gyerekeket első­sorban saját hazájukban, lehető­leg olyan körülményeket teremt­ve kell elhelyezni, hogy az, egész életüket végérvényesen rendez­hesse. Tulajdonképpen mindig így is történt - mondja Rózenberszky László, s még hozzáteszi, hogy az ő és kollégái lelkiismerete tiszta, mert egy alapelvet soha sem sértettek meg. Nevezetesen, hogy csak olyan gyerekeket aján­lottak fel külföldre, akik a ma­gyar örökbefogadók tetszését nem nyerték el. Márpedig ilye­nek is vannak ám szép számmal. Ennek bizonyítására az igazgató elmeséli, hogy volt náluk egy gyönyörű, fekete, fürtös hajú kis cigánygyerek. Gondolták, majd kapva kapnak rajta a hazai vára­kozók. Ám amikor megmutatták a magyar házaspároknak a kicsit, egytől egyig sírógörcsöt kaptak. Elmondták, hogy ha egy ilyen gyereket befogadnának, akkor a szüleik kitagadnák őket, a roko­nok elfordulnának tőlük, és telje­sen tönkremennének. Egyébként is a kérelmezők sorra kijelentik, hogy csak magyar gyereket fo­gadnak örökbe. Tehát nem is az az elsődleges, hogy ne legyen fe­kete, hanem ha szőke is, né le­gyen cigány származású. Ebből is látszik, hogy itthon milyen iszonyatos előítéletek vannak. Ugyanakkor viszont külföldön teljesen más a helyzet. Mert arrafelé egy elhagyott kis­gyereket - még ha színre, szárma­zásra el is üt a nevelőszüleitől, vagy pedig bármilyen betegség­gel küszködik - tiszteletreméltó cselekedet a családba befogadni. Nálunk pedig nemcsak a kicsi előtt próbálják görcsösen titkol­ni, hogy nem édesgyerek. Hisz e sorok írója is tud olyan esetről, amikor az örökbefogadók költö­zéssel, sőt névváltoztatással pró­báltak menekülni a rokonság és a környezetük rosszindulatú meg­jegyzései elől. Szóval, a külföldre örökbe adott gyerekek szinte mindegyi­kének volt valamilyen egész­ségügyi, testi, szellemi fogyaté­kossága, vagy pedig származás­beli kifogások merültek fel velük szemben. Ezt egyébként bizo­nyítani is lehet, mert számtalan dokumentum kell ahhoz, míg egy gyerek elhagyhatja az orszá­got. Csakhogy erről a szóbanforgó újságcikkekben egy szó sem esett. De még emellett is van elég sok furcsaság ebben az ügyben. Ugyanis akkoriban az újságírók megkérdezték a minisztérium képviselőit is, hogy mi a vélemé­nyük a külföldi örökbeadások­ról? S bizony, az illetékesek elég alaposan elmarasztalták a gyer­mek- és ifjúságvédő intézetek vezetőit, s úgy beszéltek, mintha ők semmiről sem tudnának, és teljesen tehetetlenül állnak a dol­gok előtt. A gyakorlatban viszont egyetlen intézmény igazgatójá­nak egyetlen értekezleten sem mondták el, és egyetlen körlevél­ben vagy állásfoglalásban sem ír­ták le azt, hogy nem szabad fog­lalkozni a külföldi örökbeadá­sokkal. Sőt, Rózenberszky Lász­ló szerint minden a minisztérium tudtával és beleegyezésével tör­tént. Ennek bizonyítására elém tesz az igazgató egy halom kül­földről érkezett, névre szóló le­velet, amelyek többnyire - attól függően, hogy melyik országban adták fel azokat - így kezdődnek: a washingtoni, a londoni, a bonni magyar nagykövetségtől kaptuk meg az ön nevét és címét azzal, hogy Magyarországon az átala­kulás után meggyorsították az el­hagyott gyermekek külföldi örökbeadását. Sőt, nemrégiben kezembe ke­rült a népjóléti miniszter 1991. május 28-án - tehát még a sajtó- kampány előtt - egy holland ala­pítványhoz küldött levele, mely­ben egyebek közt így ír: „Öröm­mel biztosíthatjuk önöket az ala­pítvánnyal való együttműködés­ről és támogatásról. Magyaror­szági működésük alapján úgy véljük, önök kitűnő partnerek a nemzetközi örökbefogadások közvetítésében.” A gyermek- és ifjúságvédő in­tézetek igazgatóinak ugyanakkor meg az újságokból kellett meg­tudniuk, hogy a minisztérium el­marasztalja őket. Akkor most mi az igazság? Csak tán nem arról van szó, hogy kedvező színben szeretnénk feltűnni nyugaton, hogy mi aztán adjuk a gyereke­ket, ám ha ezt mégis megteszik az igazgatók, akkor alaposan el­marasztalják, esetleg ez még az állásukba is kerülhet. Úgy tűnik, hogy ők lettek az igazi bűnbakok, már csak azért is, mert a törvény­ben egyrészt sehol sincs leírva, hogy a külföldi örökbefogadá­sokhoz a minisztérium engedé­lye szükséges, másrészt pedig nem is a gyermek- és ifjúságvédő intézetek vezetőinek, hanem a köztársasági megbízotti hivata­lok feladata ráütni a pecsétet az engedélyekre. Az igazgatók csak a külföldi örökbefogadások e- lőkészítését végzik. Jóllehet az előzőekben emle­getett sajtókampány már pár hó­napja elült, s ez az ügy is elaludt, hisz ma már nem beszél róla sen­ki. Csakhogy azóta sem tisztázó­dott, hogy most végül is szabad-e vagy sem, s ha igen, akkor mi­lyen gyereket, s hogyan lehet külföldre örökbe adni? Sorjáznak tehát a kérdések, s még nincs rájuk sehonnan sem válasz, nos addig miként várható el, hogy bizalommal legyenek az igazgatók a „felsőbbségek” iránt, akik egyébként továbbra is az egzisztenciális és erkölcsi le- állósávokban hagyják toporogni azoknak a fiataloknak a nagy többségét, akiknek nem adatott meg, hogy igazi családokban nő­hessenek fel. Mert ki tagadná, hogy az intézetek nem jelenthet­nek valódi otthont. Bár annak idején ideiglenesen hozták azo­kat létre, ám úgy tűnik, hogy megszüntetésükre aligha lehet számítani. így fenntartásuk to­vábbra is szükséges rosszat je­lent, és kiúttalanságot jelez. Mert míg ezek milliókat emésztenek fel, és pedagógiai kudarc a létük, addig a több esélyt nyújtó hazai családokra minimális támogatás jut. Mindenesetre úgy érezzük, hogy az előzőekben leírt történet végül is fontos jelzés, ha megért­jük az üzenetét. Ugyanis nem kell a mazsola - legyen az bármi­lyen édes is -, ha penészes a ka­lács. Nagy Tibor Állítom?' szokatlarTvizűális él­ményben részesülhet az, aki meg­tekinti a kisújszállási Alkotóház­ban Czobor Sándor képzőművész alkotásait. Kivételesen merész képzeletű és függetlenalkotóról van szó. A kép- csinálás, ,a szobo.ralaki'tás sprán nem kötik életidegen és lemerevítő szempontok, konvenciók. Vakme­rősége addig nyújtózkodik, amed­dig ezt teremtő fantáziája engedi. Az pedig mellbevágóan sok formai megoldásnak biztosít zöld utat. Ez nem hazárdírozás. Ez a kifejezési eszközökben, az anyagban rejlő le­hetőségeknek a „kijátszása”. A mi lenne, ha... gesztusa minden mun­kájában fellelhető. Ha van valami, ami képzőmű­vészkedésre inspirálja, az a felfe­dezés kalandja, izgalma. Czobor Sándor képzelete örökké útban van, nap mint nap új, eddig még ismeretlen emocionális és intellek­tuális környezetben, közegben. Következetesen távol tartja magát a megszokott dolgoktól. Erre szük­sége van. Rácsodálkozni csak új és szokatlan dolgokra szokás. Czobor Sándor a felfedezés, a rácsodálkozás pillanataiban adja leginkább valós lényét. És tegyük hozzá: amikor alakítja az anyagot, a fát és a követ, amikor vonalat húz, amikor színeket rak fel a vá­szonra. Amikor plasztikáiban a legkülönbözőbb (tüntetőén össze Az ásványi anyagoknak nem­csak az élet keletkezésekor volt különleges és meghatározó szere­pük, hanem ma is nagy jelentősé­gűek az élet normális feltételeinek a fenntartásában. Kizsákmányolt, agyonkemizált talajaink, így élel­miszereink is azonban egyre ke­vésbé tartalmazzák ezeket az anyagokat. A bionyomelemek hiánya sú­lyos koordinációs és funkcionális zavarokat okoz, idegrendszeri ká­rosodás léphet fel. így alakul ki a mangántöbblet, a vashiány, és sok­sok más hiánybetegség, amelyeket ma még nem is ismerünk. Ezek a hiánybetegségek végső soron ab­ban mutatkoznak meg, hogy le­csökken a növényekben lévő aro­más vegyületek mennyisége (ezek felelősek az ízért, illatért is) és az ember, sőt a növények általános egészségi állapota leromlik. Hogy a növényt életben tartsák, ilyenkor elkezdik adni a műtrágyákat. A szolnoki Biokultúra Egyesü­let e helyett más utat választott: a zeolitokat. Az állatok esetében a nyomelemhiány mindenekelőtt az idegrendszer különböző zavarai­ban nyilvánul meg: álmatlanság, indokolatlan nyugtalanság, az állat állandóan mozog és ily módon le­gyalogolja a kilókat. A nyomelem- hiány következménye még az ag­resszivitás és a kannibalizmus. A gyakorlat igazolta, hogy azoknál az állatoknál, amelyeknek táplálé­kához nyomelemeket adtak, meg­szűnt a kannibalizmus, az ag­resszivitás és a marakodás. A zeo- litok felhasználását a műtrágyák ősmúltra. Amikor formametamor­fózisai elmossák a határt az élő és az élettelen között, az ember és az állat, a szakrális és a profán között. Munkáiban egymást feltételezve van jelen a magáért besíélő és a meghatározhatatlan, az erotikusra utaló, a csak asszociációs készség­gel befogható mitizáló törekvés, hajlam. Czobor Sándor úgy szereti az ar­chaikust, hogy egy pillanatra sem helyett ajánlja a Biokultúra Egye­sület, ahol rendszeres szaktanács- adást tartanak az érdeklődőknek. A nyomelemhiány következmé­nyeit az emberek esetében is első­sorban az idegrendszer sínyli meg. Ebből aztán különböző súlyos be­tegségek is adódhatnak. Az indo­kolatlan nyugtalanság, álmatlan­ság, gyomoridegesség, agresszivi­tás, megmagyarázhatatlan, a leg­különbözőbb testtájakon jelentke­ző fájdalmak, mind-mind utalhat­nak nyomelemhiányra. Ebből kö­vetkezően tehát gyógyíthatóak is ezen elemek bevitelével. A nyolcvanas évek második felében kikísérletezték a humán gyógyászatban alkalmazható ás- ványkompozfjumokat. A tapasz­talatok azt igazolták, hogy ezek nemcsak a fent említett ideges ere­detű panaszoknak a kivédésére, hanem sokkal többre képesek. Pél­dául, az allergiás asztma kezelésé­re, valamint az allergia különböző fajtáira, lábszárfekély kezelésére, stb. A kórházi tapasztalatok kimu­tatták, hogy az ásványkompozí- tum megköti a toxikus, bomlásban lévő anyagokat, elszegényíti káros betegséget okozó baktériumflórát, elvonja a vizet és a nyomelemek révén segíti a sarjképződést. életérzés ötlik fel bennünk. Czobor Sándor munkái az ab­szurd vonzáskörzetét jelentik szá­momra. Labirintust kreál logikus következtetéseiből, s mellékeli az irrealitás Ariadné-fonalát. A passzív szemlélődés és az aktivitás között választhat a néző. Nincs harmadik út. Ha mégis: az a kö­zömbösség. Amiről sem ő, sem a munkái nem tehetnek. Szenti Ernő Ugyanígy használhatók az ás- ványkompozítumok az úgyneve­zett „felfekvéseknél” is. A zeolitok az élővilággal együtt jöttek létre, s ezért az élet keletke­zésével egyidőben létrejött szerve­zetekkel barátságosan tudnak együtt élni (például bél- és talaj­baktériumok). A kórokozó bakté­riumok viszont időrendben később keletkeztek, s ezért nincs meg a zeolittal szembeni természetes re­zisztenciájuk. A Streptococcus, a staphilococcus és colibaktériumok szaporodását például megakadá­lyozzák. A zeolitásványok a toxi­kus nehézfémek számára is csap­dát jelentenek, az ólom, az arzén beletömődik a zeolit kristályaiba és távozik a szervezetből. A vérben viszont kínosan pon­tos a kalciumegyensúly, s ha a ke- mizálással bekerült foszfor elvitt belőle, a szervezet visszaoldja a csontból. Ez az egyik oka a csont- ritkulásnak. Ez a folyamat is ki­védhető a zeolitokkal. Az ásványok felhasználása a gyógyászatban ma még kismérté­kű, de a jövőben valószínű egyre inkább elterjed. Önmagában azon­ban ezekkel az ásványokkal nem lehet minden betegséget meggyó­gyítani, ugyanúgy ahogy nem le­het csak a gyógynövényekkel vagy csak a kemikáliákkal min­dent orvosolni. Szolnokon az itt említett ásvá­nyokról, beszerzési módjukról a Biogazdálkodási Szervező Irodá­ban ad bővebb felvilágosítást Ve­réb Dér Ferencné, a 372-522/124- es telefonszámon. Szerencsekosár-SORSOLÁS október 15-én 14 órakor a martfűi TISZA ABC-ben A nyereményeket a Szolnoki Tejipari Vállalat, az EDUSCHO Kft., a Chió Kft., a Zöldker Kft. termékeiből állítjuk össze. A sorsolás ideje alatt termékbemutató és kóstoló! Zöld sarok Gyógyító ásványok, Szolnokon is

Next

/
Oldalképek
Tartalom