Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-12 / 241. szám
1992. OKTÓBER 12. Nyugdíjasok fóruma 15 Humán Szolgáltató Központ A közönség, a mindig lelkes, hálás tapsoló Csak azok tudják talán, akiken már segítettek: 1987 óta van egy olyan intézmény Szolnokon, amely eddig is sokat tett a megyeszékhely családos, idős, szegény lakói érdekében. Mondhatnánk azt is egyre többet tesz, hisz erről győzött meg bennünket látogatásunk a Humán Szolgáltató Központ igazgatójánál, Szabó Rudolfné dr.-nál. Eredetileg családgondozóként hívták életre az intézményt, s az volt a legfontosabb feladata, hogy segélyt adjon rászoruló, bajbakerült nagycsaládosoknak. Volt és van segélyalapja ma is, csakhogy mára változott a működési területe is, meg a segélyezés módja is. Egyre ritkábban kapnak pénzt a bajbajutottak, a családosok, fiatalabb házaspárok, és szegényedő öregek, nyugdíjasok is. Körülbelül öt hónapja élelmiszerjegyet adnak a családok megsegítésére, amit a városban, a Szövetség ABC-ben válthatnak be. Most tervezik, hogy az egykori főutcán, a Sza- páry utcában hamarosan megnyíló, a Munkavállalókért Alapítvány diszkont áruházába irányítják majd a hozzájuk fordulókat. Előreláthatólag pár hónap, s ott azok is olcsó pénzért megkapnak sokmindent, akik nem segélyezettek, csak nyugdíjasok, szerény jövedelműek. Sokan a közüzemi díjak - villany, gázszámla, vízdíj - fölemelése után maradnak magukra - pontosabban a Humán Szolgáltató Központ segítségére. Ok bonokat kapnak a számlák rendezésére. Sajnos, egyre többen fordulnak hozzájuk, csakúgy mint két szállásuk miatt - ők működilyenkor - nem győz csodálkozni: mennyi szép idős emberünk van. Ott, a színpadon, ünneplő ruhában szépek, kedvesek, s tehetségesek. A gondolat elindítója, meg még sokan „mások” talán nem gondolta, gondolták ezelőtt öt esztendővel, hogy valami nagyon nemeset, valami nagyon szépet - s el nem múlót kezdtek. És azóta minden őszön csak öröm látni: bizony, értelme volt a kezdeményezésnek, s vége nem szakad egyhamar az öregek vetélkedőjének. Még akkor is ezt kell mondani, ha tudjuk, ez, a mai Ki Mit Tud döntő legközelebb nem jövőre, hanem 1994- ben várja a nyugdíjasokat Török- szentmiklósra. Kell kis szünet, erőgyűjtés, új meg új szereplők bevárása, ezért ezentúl kétévenként rendezik meg a versenyt. Persze, a mai döntőn is van már egy kis újítás, ami változást jeBálintné, Balogh Julianna martfűi versenyző A támogatók - számuk évről évre nőhetne! - most is elegen voltak ahhoz, hogy emlékezetes legyen ez a nap, s az eseményhez méltóan fogadhatja a miklósi művelődési központ a megye öregjeit. A közönséget is, hiszen remélhetőelődöntőn készült, ahol a helyieken kívül Tiszaföldvár, Martfű, Kunszentmárton, Öcsöd, Tisza- kürt és Homok versenyzői mutatkoztak be. Felejthetetlenül szép este volt! (Korányi Éva fotói) tetik a hajléktalanok szállását és az átmeneti szállót - majdnem ötven embernek ad rendszeresen hajlékot, fedelet a két ház. Augusztus óta még egy újításuk van, aminek valószínűleg az egyedülélő, meg a kispénzű öre- gekörülnek a legjobban: munka- nélküliekből építő-javító brigá- ddt szerveztek. A tizenöt, különféle szakmájú közhasznú munkás megjavít tetőt és kerítést, tévét és mosógépet, s ha látják, (Olyan nagy a háznál a szegénység, hogy a javítás anyagára se futja a pénz: a humán központ megveszi azt is. Most az utcai szociális munkások hálózatát szervezik. És mint mondják, legalább annyira szükség van manapság a lelki gondozásra, mint a szociális támogatásra. Nyugdíjba ment Gacov Illés. A szolnoki piac egyik jellegzetes „figurája” volt Gacov Illés. Nagy cowboy-kalapjában, jó kedélyével, mosolygó arcával, bő áruválasztékával - mindenki szerette. Családja a 800-as évek végén került Magyarországra Bulgáriából, mint kertészek. Nagyapja, apja még kertész volt Illés és fia már kereskedő. Fia még mindig a szakmában dolgozik, a Széchenyin van zöldség boltja. - nzs Kedves Marikám Rég nem hallok hírt felőled, remélem, nem vagy beteg, az ősz, különösen már az utóbbi esős napok nem használnak nekünk. Nem merek még begyújtani, mindenki azt mondja, foga lesz a télnek, ekkora nyár után nagy hideg következik. Bár ne úgy lenne, hisz állandóan enerigaár emelésekkel riasztják a szegényembert. Már hamarosan megtudjuk, mennyi az annyi - majd jön az első villanyszámla. A gázpalackról meg szót se szólok, a minap mondta a rádió, mennyibe kerül eztán. Hát én akármit csinálok, egyre csak azon jár az eszem, hogy vagy én vagyok nagyon szegény, filléres gondokkal küszködő, vagy valakik szándékkal bajt akarnak csinálni. Nem megy sokáig, kimondom kereken, egy öregasszonnyal már csinálhatnak, amit akarnak! Nem is folytatom, mert a disznóhúst említeném, meg a kenyeret, meg... Inkább arról írok Marikám, hogy a szeptemberi nyugdíjam hatszázötven forinttal több volt, fel is kerekedtem örömömben, s bementem a szolnoki nagy lengyel piacra. Törődés, fáradtság, dehát hol kap az ember százötven forintért manapság egy fájós, öreg lábra való jó meleg mamuszt? Hát én bevásároltam magamnak télire, ott! Meleg alsóruhát is kaptam, harisnyát is, úgyhogy megérte az utazás, nekem nagyon. Dehát annyi ott az ember, hogy csak bámultam, ennyi szegény lenne, aki mind ott boldogul csak a kis pénzével? Aztán rájöttem, - igaz, csak gondolom -, hogy mindenki odamegy, ahol olcsón kap valamit, nem határán, mint itt a mi boltunkban. Tudod, olykor elgondolkozom: az újságok - ha néha a kezembe kerül egy-egy, mert már az is annyi - szóval írnak mindenféle akciókról, hétvégi vásárról, amikor még vasárnap is kinyitnak városon egy-egy boltot, áruházat, s lehet venni húst, cukrot, sajtot olcsón - olcsóbban no, mint máskor. Hát egy falusi asszony ahol legfeljebb egy, no, kettő, mint nálunk - bolt van az egész községben, - utazzon be a városba, ha olcsón akar venni? Azt gondolom, a falusi embernek az egy, meg két boltok mindent olyan áron adnak, amilyenen akarnak! Szétnéztem, hogy a városban voltam, hogy megy a virág, merthát lassan itt a november, tervezem én is jóelőre, hogy igencsak két nap járom be a két temetőmet, tudod, az egyikben a szüleim, a másikban, itt a községben a férjem. Hát hüledeztem, olyan drága már a virág, hát még a koszorú! Csak meg kell maradni a kis kertemnél, van pár őszirózsatövem meg krizantémom is, kötök három csokrocskát,-veszek pár szál gyertyát. Nem azért mondom, a nyáron is kivittem .az uramnak minden szép rózsámat, ami a kertben nőtt. Csakhát tudod, fáj is valami: a gyerekek mintha mindig elfelejtenék a halottak napját. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltak kint az apjuk sírjánál halottak napján, pedig már lassan tizenöt éve, hogy meghalt szegény. Ezek a maiak mindig futnak, sosincs semmire idejük. Megértem én, van nekik is épp elég bajuk, dehát halottak napja egy évben egyszer van! Arra mégis csak kellene, lehetne tán egy félnapot szánni, nem? Marikám, adj hírt magadról mielőbb, szeretettel gondol rád Juliska Az idősek világnapján Felhívást adott ki a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége. Ebben tíz pontban foglalják össze a nyugdíjasok legfontosabb követeléseit. így például követelik a nyugdíjak vásárlóértéke megőrzésének törvényes garanciáját, a jövőévi nyugdíjemelés mellett a kétkulcsos áfa bevezetésének teljes értékű ellensúlyozását, az özvegyi nyugdíjak rendezését, a szociális törvény mielőbbi megalkotását. Ezenkívül szót emelnek a lakbérek lakástörvényben ‘oly mértékű meghatározására, amely az idős, nyugdíjból élő embereket se kényszeríti eddigi életkörülményeik feladására. A felhívás sürgeti a mezőgazdasági nyugdíjasok helyzetének rendezését is, hiszen ebben a körben az átlagosnál nagyobb mértékben romlottak a megélhetési körülmények. A felhívást a fővárosban nagygyűlésen ismertették. Sajnos a nagygyűlésről elég keveset tudunk, hiszen se a rádió se a tévé krónikái, híradói nem adtak róla érdemi hírt. A Tévé Híradó meg se említette még azt se, hogy október elsején idősek világnapja volt, az Egyenleg egyperces hírben számolt be az idősek világnapjának fővárosi rendezvényéről. Hiába, a médiaháború, a híradó főszerkesztő váltása fontosabb volt, mint a hárommillió körüli magyar lakosság! Egyre kevesebbet foglalkoznak kormány- és pártkörökben az idősek ellehetetlenülő helyzetével. Fogadkoznak is öregek városon és falun: majd 1994-ben, a választáson kiderül a véleményük! Nem lesz egy kellemes meglepetés! Ma ötödször Ma délelőtt fél tízkor dr.Szabó Lajos országgyűlési képviselő, a Ki mit tud fővédnöke megnyitja Törökszentmiklóson a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok V. Ki Mit Tud-ját, a megye idős, kulturaszerető polgárainak immár hagyományos találkozóját. És egymás után lépnek a Városi Művelődési Központ színpadára a zenét, a dalt, a szépprózát, a táj népi hagyományait megőrző, szerető idős nők és férfiak, hogy gyönyörűséget szerezzenek maguknak, másoknak, megmérettessen tudásuk, művészetük. És elismertessen. Danyi János cibakházi nyugdíjas népdalai mindig sikeresek hiszen bármennyire is furcsa, de a többnyire hatvanon felüli és nem ritkán hetven, meg nyolcvanéves öregek jóleső boldogsággal fogadják az értékelést, az elismerést. Nemcsak vágynak rá, hanem rengeteget tanulnak, készülnek érte. A krónikás, - aki öt éve már minden évben velük van lent az előző négy évhez képest. Nem száz körüli a műsorszám, hiszen eddig kora reggel kezdődött és éjszakába nyúlt a megyei döntő. Igaz, nem az öregek fáradtak bele, ők ezt a napot rászánták, s végig kitartottak. Csakhát változott a világ, már leg most is foglalt lesz a nézőtéren is minden hely. Mi mondhatnánk köszöntésül: érezzék magukat jól, gyönyörködtessenek és gyönyörködjenek, - s két év múlva adja Isten, találkozzunk valamennyien! Képes köszöntőnk a cibakházi A tiszakürti nyugdíjasok népdalköre nem kapnak egykönnyen lakhelyükön egy-egy kisbuszt, - nincs lassan kitől kérni se - ezért nekik is, a rendezőknek is igazodniuk kell vonatok és autóbuszok indulásához, hiszen mindenkinek haza kell érkeznie. Ezért ma alig 35 műsorszámot értékel a zsűri. A zsűri, amelynek elnöke ezúttal dr.Pirityi Ottó, a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének alelnöke, s amelyben a hozzáértő szakemberek mindegyike tiszteli, szereti az öregeket. A rendezők úgy tervezik, hogy megadják a módját az ötödiknek. Estebéddel zárják, meg táncmulatsággal. Igen, táncmulatsággal, igazival, nosztalgia zenekarral. Hegedűs Jánosné öcsödi cite- rás, korelnök: 85 éves
