Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-12 / 241. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. OKTÓBER 12. Végre elkészült a csatorna A képen munkások csoportja látható, amint csapadékcsatornát építenek. Ez néhány méternyi cső lefektetéséből és egy rácsos lefolyó elhelyezéséből áll, ami nem esemény, de ha arra gondolunk, hogy erre két évig kellett vámunk, már annak számít. Most nem az a fontos, hogy miért és kik agyaltak ki megvalósíthatatlan, több ezer forintba kerülő elképzeléseket, hanem az: hogy lehetett az egynapos munkát - rengeteg felesleges energiát befektetve - évekre elhúzni?! A csapadékelvezető a jászjákó- halmi plébánia sarkánál készült el - Agócs László mélyépítő vállalkozó kivitelezésével, s az tette szükségessé, hogy a 31-es út eme szakaszán nem volt lefolyása a víznek. Évtizedeken át - minden esőzés, hóolvadás után - a kanyar melletti járdán, két autó között csak átsurranni lehetett, mert ellenkező esetben telibe találta az embert a szennyes lé, a plébánia faláról már nem is beszélve. El kellene gondolkodni: Ha nem mindenki a saját munkájának fontosságát bizonygatná, hanem rugalmasan, a normális ész szabályai szerint cselekedne, akkor talán az ország is gyorsabban és eredményesebben haladna előre. Addig azonban, míg a régi bürokraták helyét nem foglalják el fiatal, rugalmas, gondolkodó emberek, csak kínlódunk nehéz örökségünkön. Fodor István .Jászjákóhalma n ii * A vállalkozó kedv meglenne, de... Napjainkban sok szó esik a szétzilált mezőgazdaságunkról, már mindenki látja, hogy megfelelő kivezető út nélkül csak hanyatlás van. Sokan gondolnak arra: hol van már az az idő (1945-től 48-ig), amikor a magyar paraszt őseitől örökölt kedvvel a romokból újjá élesztette, Európa élvonalába emelte a növénytermesztést, az állattenyésztést. A vállalkozó kedv most is meglenne, de az „adónagyhatalommá avanzsált’ ’ ősi magyar földön - a termelőeszközeiktől megfosztottak és ivadékaik tőke hiányában, a rendkívül bonyolult, magas kamatú hitelfelvételek, a gyenge átadási árak, a sokfajta előállítható áru felvásárlásának hiánya mellett - az emberek nagyon is gondolkodóba esnek. Mert különbö/ő jogszabályok tucatszámra vetnek béklyót a „vállalkozni’ ’ jelszóhoz, amit hangoztatni könnyig - különösen azoknak, akiknek a z§ebe tele van, szeretik a jó falatokat, de a parasztság életvitelét csak hírből ismerik. Munkájukat vajon felcserélnék-e az eke szarvával? Mert Cincinná- tus felcserélte - annak ellenére, hogy ő híres római hadvezér volt, de a veszélyhelyzet elmúltával visszatért birtokára szántani, vetni, aratni. Azért a parasztság - a vérzivataros évszázadok folyamán, őseitől örökölt fanatikus elszántsággal - mindig biztosította az ország népének élelmét, küzdött a magán- gazdaság üldözése közepette is. A mai napig ezt mutatják az újjá alakulni akaró tsz-ek, a földvisszaigénylők, akik a nehéz helyzetben lévő agrárágazatunk felélesztéséhez biztosítékot keresnek. Érthető az emberek felvetése, hogy Rákosi és Kádár egy tollvonással el tudta vetetni százezrek földjét, most a visszaadást több éves bürokratikus ceremónia előzi meg. Bár a megszavazott és törvényerőre emelt, „privatizációs ideológiára” épített kárpótlási törvény végrehajtásának alkalmazása - túl az ijedségen és elkeseredésen - összefogásra késztette az embereket, a földek visszaadásában (ha eltérő mértékben is, megfelelő segítséget adnak a megyei kárrendezési hivatalok. Tapasztalatom alapján a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal nagy mértékben nyugtázza ezt: A rideg és kimért ceremóniák helyett a szabályok betartásával, de a legteljesebb segítségnyújtásra épített eljárással folytak az árverések. Bár mindenütt így lenne, míg nem késő- eloszlatva azokat a gátló tényezőket, melyek még viharfelhőként tornyosulnak pislákoló mezőgazdaságunk egén. Guth Sándor FKGP megyei alelnök * * * Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Hitelkedvezmények, támogatások- Kormányzati segítség a mező- gazdaságnak című, október 8-i tájékoztatónkat. (A szerk.) Hogy „Mi a helyzet gázfronton?” Az idézett cím alatt, október 8-án jelent meg a szolnoki Könyves János levele. Bár nem a Fűtéstechnikai Vállalattól vár választ, észrevételére mégis reagálnom kell, mivel Jász-Nagykun-Szolnok Megyében a kéményseprőipari tevékenység ellátására vállalatunk kötelezett. Feladataink között szerepel a kémények tüzelőberendezés bekötésének vizsgálata, ellenőrzése; a kémények használatával összefüggő szakvéleményadás. Az alumínium anyagú égéstermék elvezetését a szabvány, a kémény állaga, valamint az égéstermék fizikai és kémiai hatása indokolhatja. Mivel a gázkészülékek szakaszosan üzemelnek, az égéstermék induláskor mindig visszahült kéménybe kerül, ahol kondenzációs folyamat léphet fel. A falazott kéményeket ezek a hatások gyors ütemben rombolják, életveszélyessé teszik, ezért dolgozták ki a kéménybélési technológiát. Szakvéleményünk alapján minden esetben - a meglévő kémények elhelyezkedése, a rákötendő hőtermelő berendezések függvényében - a végleges megoldásról a tulajdonos és a gáztervező dönt. Egyébként pótlólagos kémény biztosítására szoktak ún. szerelt kéményeket létesíteni. Tapasztalataink szerint a bélelés az olcsóbb megoldás, mivel ott a statikai állékonyságot, a megfelelő hőszigetelést a meglévő falazott kémény biztosítja. Csak a haszoncső kerül be pótlólag! Az a füstcső, amit a levélíró látott, attól vastag, hogy azon belül még hőszigetelés és a béléscsővel megegyező méretű haszoncső is található. Könnyen belátható, hogy a két különböző méretű alumíniumcső tartószerkezettel és ugyanazon béléscsővel okoz-e több költséget, vagy sem. Mindezek után is megyénk lakossága nyugdtan választhatja mindkét megoldást. Ugyanez vonatkozik a Magyar Köztársaság teljes területére. Remélem, hogy a kedves levélíró a válaszomat - mégha nem is a felkérésére adtam - „korrektnek, közérthetőnek” tartja. Vidra Zoltán - a Fűtéstechnikai Vállalat igazgatója Talán eső után köpönyeg Mi tette szükségessé az alapdíjemelést? címmel, az Új Néplap október 3-i számában jelent meg Bu- day György, Szolnok alpolgármesterének válasza a távhőszolgáltatással kapcsolatban. írásában az alapdíjemelés mellett érvel - kicsit sántítva. A „sántaságot” többek között a következő idézett sorok tartalmazzák: „Többször növekedett a kötelező minimálbér és járulékai, valamint április 1-jétől 20 százalékos bérfejlesztés történt a munkaerő megtartása, a közüzemi szolgáltatás biztosítása érdekében. (így ma egy fűtő átlagbére - műszakpótlékkal együtt - 13.899 forint.)” Éppen a fűtő, a kismun- kás bére - példaként, hiszen a veszteségek jelentős részét a dolgozó kisemberrel szolidaritást nem vállalók idézik elő, már-már megnyomorítják az egyszerű, becsületes embereket. Nem csoda, hogy állampolgári engedetlenségből nem fizetnek, mert nincs miből! Mélyen hallgat a többség, de nem vak, nem buta; csak már fáradt, beteg, elgyötört, kiábrándult, és nagyon sokan sajnos - érthetően - reményvesztettek. Én - az ismert tények alapján - megkérdőjelezném a fűtési alapdíj emelésének szükségességét, a költségek növekedésének továbbpasszolását, és megvizsgáltatnám (vagy vizsgálnám), hogy milyen más, egyéb költségcsökkentő megoldásokkal kerüljem el a lakosság terheinek további növelését. De talán eső után köpönyeg? Kiss Salamon Szolnok Nem látjuk, mi van a blokkon! Egyik kedves olvasónk, K. B. (neve és címe a szerk.-ben) elkeseredetten ír arról, mennyi mindenről kell már lemondaniuk az alacsony nyugdíjasoknak. Enni, fűteni kell, ezért saját példáját említi, amikor először is a Nők lapjától, majd a Családi laptól váltak meg, de a legfájóbb az lesz, ha már az Új Néplapot sem járathatjuk - több mint 30 év előfizetés után. A boltokban zajló áremelést meg végképp nem tudják követni, de nemcsak azért, mert nap mint nap áraznak, hanem azért sem, mert a pénztárblokk olyan halvány, hogy nagyítóval sem lehet kisilabizálni a számokat! Ennek bizonyítására a szolnoki Munkás ABC-ben kapott blokkot mellékelte. Olvasónk sérelmével mindjárt megkerestük az ABC vezetőjét. Dénes Antalt, aki igazat ad a reklamáló vásárlóknak, elnézést kér tőlük, ugyanakkor tehetetlenül állnak a problémával szemben. Ugyanis az Olivetti (olasz) pénztárgépekhez olyan szalagokat kapnak, amit naponta kell cserélniük - miközben festegetik. A négy pénztárgépükhöz így is 3200 forintjukba kerül naponta a szalagcsere. Egyelőre sajnos nem tudják más típusúra cserélni a gépeket, így csak azt ígérheti: napközben gyakrabban megfesteti a pénztárgépek szalagját, hogy legalább estig kitartson, elfogadható legyen. A képen látható karalábéritkaság a ceglédi Bogdán László kertjében termett - 5,4 kilogramm. A szolnoki vásárcsarnokban kínálta 100 forintért. Nem tudjuk, sikerült-e eladnia, azt viszont maga mondta, hogy nemrég hasonlót vett tőle egy idős asszony, aki a nyulaknak szánta, de miután kételkedett abban, hogy a közepe nem fás, ketté vágta neki, így az lett a vége, hogy a nyulak csak a héját kapták. (Fotó: I. Cs.) További összefogásra van szükség Expressz - ajánlva „Mi lesz még a tanév végéig?”- kérdezi némi aggodalommal Ács Sándorné olvasónk, akit felháborított, hogy a Kunmadarasi Általános Iskola felsős tanulóinak zöme- az iskolakezdés harmadik hetében- technikából dupla egyest kapott. Mégpedig azért, mert nem vettek részt a kötelező nyári munkában. Állítólag az igazgatónő dátum szerint elrendelte az időpontot, mégsem tudott róla minden gyerek. Arra kéri szerkesztőségünket, panaszának adjunk nyilvánosságot - noha jól ismeri azt a közmondást: „Mondj igazat, beverik a fejed”. Többek között ezt írta: Az általnos iskolásokat eddig is megillette a nyári szünet, remélem, ezután sem lesz másképp. Vagy az új demokrácia ezt hozta magával? Dupla egyes jár annak a gyereknek, aki bármilyen okból nem tudott eleget tenni a szünidőre szabott kötelzettségének? Még az a gyerek sem úszta meg, akit az orvos testnevelésből és a fizikai munka alól felmentett... Milyen viselkedés ez, és mi lesz még a tanév végéig? - zárja levelét. Olvasónk észrevételével Tóth Károlynét, a már említett iskola igazgatónőjét kerestük meg, aki a következőket mondta: A technika tantárgy tanulásának szerves tartozéka a nyári növényápolás, ami nem azt jelenti, hogy a gyerekeket naponta, hetente, és kizárólag egy megadott időpontban nehéz munkára kényszerítik. A szünetben hat vagy nyolc napot jelöltek meg, melyek közül mindenki szabadon választhatta ki azt a két napot, amikor két-két órahosszát - egy kis gyakorlókertben, amit két éve kaptak az önkormányzattól - dolgozik. Először vonták be a gyerekeket nyári munkába, és a szaktanár felügyeletével gyomláltak, loesóltak, babot szedtek, a betakarítással foglalkoztak. Azok a gyerekek, akik kötelességüknek érezték, hogy mindkét alkalommal részt vegyenek a gyakorlati munkában, két ötöst kaptak technikából, a hiányzók pedig - hogy ne mosolyogjanak rajtuk - dupla egyest. így igazságos. (Ezt a jegyet a szorgalomnál tartják számon.) Ami a közhírelést illeti: a kerti munka időpontja elhangzott a technikaórán, a tanévzárón, ezenkívül egész nyáron ki voít függesztve az iskolaépületen, több helyen is. Két kislány a felmentésről utólag vitt orvosi igazolást, annak alapján törölték az egyeseket. Megjegyzi: végtelenül bántja, hogy az iskola kezdeményezését nem mindegyik szülő támogatta, sőt kifogásolják, hogy a gyerekektől ily módon kérték számon a mulasztást. A szigorú figyelmeztetéssel tulajdonképpen az volt a szándékuk, hogy a jövő nyáron ez ne fordulhasson elő. Kedves Olvasónk! Megértjük, hogy a tanévkezdéskor kapott dupla egyes gyereknek, szülőnek rosszulesik, kifejezetten irritál, hiszen máris elcsúfította az ellenőrzőt. Bizony bennünk is felmerült a kérdés: Vajon lehet-e kötelezni az általános iskolásokat arra, hogy a nyári szünidejük alatt - bármilyen könnyű munka legyen is az - dolgozzanak. Ha igen, miért nem sikerült ezt tudatosítani a gyerekekben; miért nem találkozott a szülők egyetértésével? Úgy tűnt, nem is vették komolyan. Mint megtudtuk, az a nagy igazság, hogy a 14 éven aluli, általános iskolás gyereket semmilyen nyári munkára nem lehet kötelezni. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a szülő egyetértésével sem dolgozhat. Munkáját a tanár elismerheti, díjazhatja - akár dupla ötössel is, de azért, mert nem vett rész a közös munkában, nem adhat neki egyest! Ettől függetlenül mi úgy véljük, a felső tagozatos gyerekeknek csak hasznára válhatott volna az a 2 x 2 órahosszás munka, amit osztálytársaikkal együtt, játszadozva végezhetnek a saját iskolájuk kis kertjében. S hogy mi lesz még tanév végéig? A történtek után sem gondolhatjuk, hogy egymás után sorjáznak majd az egyesek. Inkább azt reméljük; a dupla egyesek helyét, meg a következő rubrikákat is ötösök foglalják el - mindannyiunk örömére. v! Á-'i ÁfXj V ^ o V léktáblák - attól függőep, hogy kiket sorolnak be a „bősök” kategóriájába, és változik az élet- színvonalunk. Az elmúlt évben még meg tudtuk venni az élelmiszert, fizetgettük az adósságainkat, de ma már nagyon sok embernek - az elszegényedő rétegnek - két választása van: vagy eszik, vagy fűt. Persze napjainkban is akadnak olyan munkahelyek, beosztások, ahol a szerencsés emberek (vagy köpönyegforgatók?) degeszre ehetik magukat, s jókat dőzsölhetnek a baráti körükben. Változtak az emberek egymáshoz való viszonyai is. Ma talán sikknek számít, hogy ki tud jobban csúsztatni, hazudni, ki tudja jobban eláztatni a másik embertársát... Az egyébként is zilált gazdasági-politikai helyzetünk azt követeli meg tőlünk: most fogjuk össze, hogy ebből a lehetetlen állapotból mielőbb kilábaljunk. Ebben az országban nem lehet cél a nemzet erejének szétforgácsolása, mert ez a nép túl sokat szenvedett már ahhoz, hogy meggondolatlan emberek újabb katasztrófába sodorják. Fogjunk össze, míg nem túl késő! Tolnai Antal Szolnok Levelekből - sorokban Bonyolult és kegyetlen világot élünk. A váratlan és éles fordulatokkal még meg sem ismerkedik az ember, máris a nyakába zúdul valami istencsapás. Változik a környezetünk, ami azt is jelenti, hogy barátainkat, egymást újból meg kell ismernünk, hogy aztán nyílt, őszinte eszmecserét tudjunk folytatni, s együtt keressük a lehető legjobb megoldásokat. Változnak az utcanevek, melyek közül némelyik ismeretlenül cseng az ember fülében, vagy egyszerűen nevetségesnek tűnik. Példának említem, hogy Szolnokon, a Tószegi útról nyílik egy rövid kis utca, aminek a korábbi neve Pintér László volt, most csak egyszerűen Pintér utca. Hát igen. Egy európai településnek mindenre van pénze. De változnak a terek - nemcsak nevükben, korbantartás szempontjából is; sokkal elhanyagoltabbak mint voltak. Változnak a szobrok, emMegáll az ember esze, hogy némely lakó már a farkaskutyát is beviszi a bérházba - panaszolja levelében egyik olvasónk, a szolnoki Puskás Tivadar kőrútról (volt Palla I.), ahol a 43-es sz. alatt kerülgetniük kell a szájkosár nélkül gyöszmékelő, nagy termetű négylábút. A hatóság figyelmébe ajánlja, mert minden jel arra mutat, hogy a gazdája a kutyatartás legelemibb szabályával sincs tisztában. Az út menti keresztek elhanyagolt, rossz állapotára hívta fel a figyelmet egyik jászladányi olvasónk. Mint írja, a községükön átutazók tapasztalhatják, hogy szinte az összeomlás határán állnak; rájuk férne egy kiadós renoválás - még mielőtt az útra nem dőlnek! Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
