Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
1992. OKTÓBER 10. Kulturális panoráma 9 Rézkarcok a Pelikánban Rékassy Eszter bemutatkozik A gitáros ismerősnek tűnik, hisz apja kiváló grafikus, a sajnos már elhunyt Rékassy Csaba, de ő még pályája elején tart. O tárja itt munkáit a közönség elé, és megkapó az a klasszikus fegyelem, az a finom érettség, a kidolgozásnak az a részletező pontossága, ahogyan nem tűr meg semmi feleslegeset lapjain, s az a formai alázat, amellyel tárgyaihoz nyúl, legyen az a természet egy darabja vagy éppen egy városrészlet vagy akár csupán csak egy őszi levél. Úgy tűnik ezekből a lapokból, hogy ő nem az embert rajzolja, hanem az emberit keresi; azt a világot, amelyben a humánum ölt testet; nem a mozgással teli élet érdekli, hanem a mozdulatlanság varázsa izgatja: egy kiegyensúlyozott, harmonikus világ képe rajzolódik ki metszetein. Ezt csodálhatjuk meg a Velencéről készült lapokon, s akkor is, ha a Vízpart című lapocskáját vesszük szemügyre. Olyan világ képe rajzolódik ki, amelynek igazi törvényeit a szépség diktálja: a rend, a nemes arányok, az érzelmek tartózkodó finomsága. Az ihletett csönd birodalma ez, a mara- dandóság szigetei ezek az apró lapocskák. A Velencét ábrázoló képeken is, amelyek a lagúnák városába visznek, a hallgatag paloták, a néma hidak, a falak mellett álldogáló, várakozó csónakok, a sima víztükör. Egy távoli világ van beléjük zárva, a reneszánsz örömeit zárják magukba, s a képzelet magasába röpítenek; valami mélyen rejtőző igazság, titok lapul e csendek mélyén, valami, amit csak a művészet képes megszólaltatni: a szépség századokon átívelő varázsa. De nézegetve Rékassy Eszter metszeteit, kiolvashatjuk belőlük alkotójuk erkölcsi tartását, művészi hitét is, jóllehet szimbolikus formában jelennek meg. Milyen kifejező a művészet szépségét hirdető lapja, A gitáros; hangszeréből virágzó, lombos ágak nőnek ki, vele egyszerrejelezvén a dal teremtő erejét, s ugyanakkor művészet és természet szoros kapcsolatát. S mennyire figyelmeztető a Sárkányölő Szent György legendáját ironikusan prózaira fordító rajz, amely azt mondja: hiába futnánk e szörnyeteg elől, hisz magunkban hordjuk, nap mint nap szembe kell tehát szállnunk vele, s nem elfutnunk előle. Külön ízt ad e jelképes beszédnek a hangvétel öniróniája. Mintegy harminc metszet, egy bontakozó, a világban helyét kereső művész első határozott lépései, érdemes odafigyelnünk rá. Valkó Mihály A Pelikán Hotel bejáratánál csaknem észrevétlen egy papíros, rajta kézzel írott szöveg: Rékassy Eszter kiállítása a szállodában. (Lám, a vendégek szálláshelye a művészetet is befogadja.) Aki „hallgat’ ’ a hívó szóra, az meg is találhatja a tárlatot á szálloda úgynevezett kamaratermében, ha végighalad az éttermen. Nem véletlen jelzem ily pontosan a hozzá vezető utat, mert az a gyanúm, hogy nehezen találni ide az épületnek ebbe a kissé eldugott sarkába. De aki eljut - miként e sorok írója is - boldogan állapíthatja meg: nemes művészettel van találkozása. Különösen azok után érezhető úgy, miután megszemlélte a szállbda falait elöntő hatalmas, népieskedő tablókat, ez után nyílik szeme az apró lapocskákra, amelyből mintegy harminc sorakozik a kisteremben. Valamennyi egy bizonyos műfaj, illetve technika körébe tartozik, rézkarcok, vagy ami talán kifejezőbb, rézmetszetek; metszetek a valóságból, az élet egy- egy kiemelt darabja megörökítve a grafika eszközével. S ami a nézelődőt már az első pillantásban megfoghatja, milyen magabiztosan, pontosan ábrázol ez a fiatal művész, aki névről talán Velence-részlet Megálmodta a Turulházat Karcagon Kun Péter 18 éves, idén érettségizett. Nevét ma már országosan ismerik. O a Turulház megálmodója. Az ősi, rideg állattartást próbálja megvalósítani Karcag határában, és egy hagyományőrző központ kiépítése is a ter- vei között szerepel. Karcagon mintegy fél éve hallottunk róla először, azóta már túl van egy sikeres bemutatkozáson. Szeptember 12-én Turulháza napot rendezett Karcagon.- Milyen gyerek voltál?- Tanáraim szerint iszonyatosan rossz, apáék szerint csak eleven. Volt egy jó-rossz tulajdonságom: mindig megmondtam mi a véleményem. Ezért sokan nem szerettek. Ott álltam nyolcadikban a nagy kérdéssel, hogyan tovább? Tanáraim szobafestő-má- zolónak szerettek volna küldeni. Ha apáék akkor nem állnak a sarkukra, most lenne egy szakmám.- Mikor kezdtél érdeklődni a keleti népek, az ösmagyarok után?- Amióta totyogok. A nyári olvasótáborokban, ahová apáék elvittek, megtanultam a hét vezér nevét, iskolában pedig elkezdtem erről könyveket olvasni. Akkor népitáncoltam, judora, kung-fu-ra jártam, s kezdtem Kína felé figyelni. Azután a sport elmaradt, a szellemiség megmaradt. Hetedikben írtam Kiszely István professzornak egy levelet - pirossal. Ez nem mehet így el - mondták a szüleim, újraírtam. Jött a válasz... felkarolt. Nem úgy kezelt, mint egy általános iskolást. Szüleim is sokat segítettek, -de Kiszely professzor volt, aki elindított ezen az úton.- Innen már egyenesen haladtál?- Tulajdonképpen igen. Amikor tavaly Mongóliában jártam jurtákat hozni az alapítványnak, kezdett összeállni a kép. Olyan volt ez, mint a puzzle-játék. Egy pillanat, s hopp, megvolt a kép!- Te nem karcagi vagy, mégis ide képzelted a Turulházát. Miért?- Tudományos szempontból itt régebbiek a szilaj pásztorkodás emlékei, mint a Hortobágyon. Félig-meddig idevalósi vagyok, hiszen Debrecenben születtem, de nagyszüleim Ti- szaroffon élnek. Amikor felkerestem a helyi önkormányzatot tervemmel, megkaptam a kért támogatást, így nem kellett más helyszín után néznem.- Miért így nevezted el?- írtam egy papírra a neveket: Árpád háza, Magyar falu... ezek már mind elcsépeltek, s akkor jött a Turulháza. A turul a magyarok előtt járt, mutatta az utat a Kárpát-medencében. Most is itt őrködik felettünk, most azonban már nem vonulunk. Szörényi Levente barátom így magyarázta ezt: a franciák büszkék a gall kakasukra, pedig az egy egyszerű háziállat, a tyúkudvaron kapirgál. Mi a totemállatunkra ne legyünk büszkék?- Osztálytársaid nem néztek rád furcsán, amikor terveidről meséltél nekik?- Nem meséltem nekik róla, csak amikor már konkrét dolgokat tudtam letenni az asztalra. Addig erről csend honolt. Sajnos voltak rossz tapasztalataim. Néhány dolog hamarabb kiszivárgott, mint kellett volna, s a jóakarók betettek.- A napokban Karcagra költöztél. A diákotthonban kaptál egy szobát. (Itt beszélgetünk.) A falon, asztalon lovak fényképei, oldaladon bicskatartó. Látok itt parasztcsizmát, íjat, hatalmas távcsövet. Az asztalon kalapot árvalány hajjal, s egy szép bőr- táskát. Népviseleti ruhadarabjaid is itt vannak. A szoba tágyai vallanak gazdájukról...- A bicskatartó mindig nálam van. A juhászom csinálta. Az ősi, sámán motívum a sámán dobokra emlékeztet. A csizma a nagyapámé volt. A táskán ősi magyar motívum van. Ebben hordom az alapítvánnyal kapcsolatos iratokat. Az íjat Kassai Lajostól kaptam. Neki van egy lovas-íjász centruma, nekem Tu- rulházám. Egyik a másik nélkül nem lehet meg. így lesz teljes, egész mindkettő.- Felvételiztél az ELTE kínaimongol szakára, de nem vettek föl. Jövőre is megpróbálod?- Ez úgy is csak egy megmérettetés lett volna, felmérni eddigi tudásomat, aztán a péprajzot választottam volna. így most magánúton, saját felkészüléssel, esetleges tanári segítséggel fogom megcsinálni. Jövőre pedig megpróbálom a néprajz szakot. Daróczi Erzsébet Olvasásra ajánljuk Léghajón a mélybe Vitatható gondolatok a költészefről Szenti Ernő könyvének ürügyén A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kiadásában, több mecénás támogatásával jelent meg Szenti Ernő'Léghajón a mélybe című verseskötete. A szerző neve nem ismeretlen a költészetet szerető olvasóink körében, lapunk is sokat közölt az utóbbi években Szenti Ernő verseiből. A költő korának önmagában ugyan nincs esztétikai jelentősége, mégis szót érdemel ebben az esetben, hogy a Léghajón a mélybe alaposan megkésett könyv. A költészet íratlan szabályai szerint a költőnek huszonéves korában illik megjelentetni első kötetét, ötven körül pedig megkezdődik a „termés” betakarításának ideje, a válogatott versek könyvének-könyveinek összeállítása. Mondom, ez a szabályos út, az élet azonban nem mindig tiszteli a szabályt. A történelem nem egy költőnk számára tette lehetetlenné ennek az útnak a bejárását, betegséggel, korai halállal, háborúval, üldözéssel, tiltással vagy egyszerűen csak érdektelenséggel, az érték fel nem ismerésével. Szenti Ernő esetében arról lehet szó, hogy az általa művelt meditativ, elvontan gondolati költészet, a kevés eszközzel élő költői ábrázolásmód könnyen megtéveszti a benne eléggé el nem merülő olvasót, kiadói lektort. Versei nem könnyen érthetőek, aki olvasásukkor nem koncentrál eléggé, szinte az önálló újjáteremtés mértékéig, az könnyen elveszíti a képek összefüggéseinek Ariadné fonalát, s eltéved a gondolat-labirintusban. Ha az újrakezdéshez nincs benne elég elszántság, s inkább lemond az egész megértéséről, csak szavakat, sorokat olvas, könnyen alkothat elutasító, hamis ítéletet. A későn megjelenő első könyvek egyik sajátossága, hogy a vá- logatott költemények kötetét utánozzák, igyekeznek bemutatni az egész költői pályát, ennek megfelelően ciklusaik eltérő hangon szólnak, a teljességigénynek gyakran alávetve az esztétikai igényességet. A Léghajón a mélybe, ebből a szempontból is kivétel. Nem olyan, mint egy mutáló hangú első kötet, nem hasonlít a válogatott versek pályaívet reprezentáló könyveihez sem. Olyan, mint egy önmaga hangját megtalált, s azon teljes biztonsággal szóló költő harmadik-negyedik kötete. A Léghajón a mélybe rendkívül egységes könyv. A három ciklusra osztást is esetlegesnek vélem. A különbség inkább a hagyományosabb versek és az úgynevezett prózaversek között észlelhető, de az utóbbiakban sem a hang más, inkább a versírás technikájának eltérése okozza a különbséget. A prózaversek ugyanis nyilvánvalóan az úgynevezett automatikus versírás termékei, vagyis olyan szövegek, amelyek a tudat kontrollja nélkül lejegyzett szabad asszociációkból állnak össze. „A logikátlan: egy kerékkel többje van valóság. Valóban? Az nevet, aki utoljára nevet, írod? GESZTUS MISZTICIZMUS. Pagoda és szívkaloda. Tovább!...,, A részlet a Púp az örök- létháton című prózaversből (szövegből?) való, s mint jellegzetes részletet idéztem. A módszer (az automatikus írás) nem új a költészetben, s á túdat kontrolijától szabad asszociációk olykor bizarr gondolati kötődéseket hoznak létre, képesek a tudatalattiból is felhozni töredékeket, az így létrehozott szöveg, azonban, utólagos tudatos alakítás nélkül a legritkább esetben, úgyszólván csak véletlenül tekinthető versnek, bármennyire is kitágultak a költészet határai. Művészet és tudatosság nem szakíthatok el egymástól, legalábbis ha fenntartjuk azt az igényt, hogy a vers egy sajátos kommunikáció legyen költő és olvasó között. Szenti Ernő prózaversei olykor egyenetlenek. Egyik-másik mintha egy készülő költemény vázlata lenne, másokban csupán a meghökkentő szókapcsolatok, a váratlanul felcsendülő rímek vagy ironikus kínrímek szellem- i kalandja ad kellemes szórakozást. Valójában azonban a kötet nagyobb részét kitevő hagyományos versek alapján kísérelhetjük meg Szenti Ernő költészetének vizsgálatát. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a “hagyományos” itt eléggé fenntartással fogadható, hiszen nagyon is sajátos, egyéni hangú költeményekről van szó. Bevezetőben márelőrebocsá- tottam, hogy a kötet meditativ, elvontan gondolati költészetet tár az olvasó elé. Szenti Ernő versei a valóságot ábrázolják, de nem a látható, hallható, érezhető valóságot, hanem a világról születő gondolatok valóságát. Ilyen értelemben tehát filozofikus költészetnek is nevezhető, bár távol áll attól, hogy valamely filozófia tételeit szedje rendszerbe vagy illusztrálja. Szenti Ernő a gondolati feszültséget egy sajátos versépítési technikával éri el: előszeretettel főnevesít melléknévi igeneveket (az elképzelt, a bekövetkezett, a tudott stb.), s ezek főnévként való meghatározatlansága, kontúrvesztése, és közben úgyszólván végtelen tartalmi kiszélesedése kitágítja a vers határait is. A technika természetesen nem önmagában, automatikusan teremti a verset, csupán eszköz a költő kezében - gyakran, de nem az unalomig használt eszköz - mondanivalójának kifejezésére. Miután Szenti Ernő kettős kötődésű alkotó, a vers mellett azonos fontosságú önkifejezési eszköze a grafika is. A kötetet összetéveszthetetlenül sajátos grafikái... nem írhatom, hogy illusztrálják, azt sem, hogy díszítik. A grafikáknak itt ennél jóval nagyobb szerepük van: kölcsönösen kiegészítik, értelmezik egymást a versekkel. Bistey András Reggel, este Napközi ÚJ MŰSOR A TV 1-EN A Napközi stúdiójában Endrei Judit Új világ köszönt ránk délelőttönként, legalábbis a képernyőről: egy sokkal személyesebb, közvetlenebb. A programokról, terveikről Román Pétert, a Napközi produkciós'igazgatóját kérdezem.- Minden műsor megmarad, ami a délelőtti műsorsávban eddig volt. A programot gazdagítani szeretnénk. Minden nap kilenckor film. Hétfőn a Disney-ket ismételjük. A többi napon kilenckor és tíz órakor is kezdődik egy-egy film, köztük természetesen a közkedvelt sorozatok. Az első héten egy új sorozatot, a Nyeregben címűt indítottuk. 8.35-től 12.05-ig miénk a képernyő. Mindazokkal a témákkal szeretnénk foglalkozni, amelyek az embereket érdekelhetik. Témánként legfeljebb öt percben.- Milyen rovatokat terveznek?- Szeptember 21-én indultunk. Számítunk arra, hogy sok minden megváltozik majd. Tervezünk bar- kácsrovatot, hogy mit, hogyan tudunk otthon a legegyszerűbben megjavítani,elkészíteni. Foglalkozunk 'konyhatitkokkal, köztük - természetesen - hagyományos és diabetikus receptekkel; lesz autómotor-kerékpár blokk, aztán arról is szót ejtünk, hogy az állatokkal mi lehet kezdeni a lakásban. Foglalkozni kívánunk az alapítványokkal, a hiánycikkekkel, az adózással (ez utóbbinak Dzsungel lesz a címe). Ezek tervek. Egy részük megvalósul, s rendszeres lesz, más részük változik a nézők igénye szerint. Reggel fél 9 és 12 között folyamatosan várjuk a telefonokat. A műsorok alatt is érdeklődhetnek. Mindig lesz orvos a stúdióban, mindig más és más szakorvossal a különböző témáknak megfelelően. Állandó rendőrségi rovatunk a Balhé, Garamvölgyi századossal, színház-, film-, kiállítás és zenei információkkal is szolgálunk rendszeresen.- A képernyőn még a legegyszerűbb hír áradása is a személyiségen múlik. Van-e hitele? Az ilyen magazin jellegű tájékoztató műsorokban különösképp.- Új arcok mellett persze találkozhatnak a nézők az ismert tévészemélyiségekkel is, mint házigazdákkal: Endrei Judit, Dömsödi Gábor, Fodor János, Altorjai Anita, Bárdos András, Jakubcsek Gabriella. Szubjektivebb reggeli időjárásjelentést szeretnénk. Koós János olvasta fel először a Meteorológiai Intézet jelentését. Az adatok hitelesek voltak, a közvetítés teljesen személyes.- Lesz Napközi esténként is, pénteket kivéve, amikor az Ablak van.- Ebben a húsz percben háromnegyed 7-től kezdődően ismertetjük a délelőtt történt legfontosabb eseményeket, s aztán előzetest is adunk, hogy mit láthatnak, miről hallhatnak majd a következő délelőtt a Napköziben.
