Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-07 / 211. szám

1992. SZEPTEMBER 7. Sportextra ii Oldalháló ___________________________ T itkolják a szegénységet „Mellékállásúként nem tudtam feldolgozni a terheket” A hatvanas éveket még váci ifistaként tapostam a Duna-parti korzón. Arra az időszakra ma is szívesen emlékezem egyszerűén azért, mert mi voltunk a szegény gazdagok. Várszegi Gyuszi bácsival a legfagyosabb időkben is rövidnadrágban róttuk az alsóvárosi havas utcákat a téli felkészülés során, olykor az estébe nyú­ló edzések alatt. Ha játszani akartunk, otthonról hozott és kölcsönbe kapott la­pátokkal megtisztítottuk a salakos játékteret, szünetben megelégedtünk egy üveg szódával, meccs után pedig lemostuk cipőinket, nehogy csonttá száradjon rajta a sár. Aztán kiültünk a lelátóra a nagyokat lesni, miközben jókat szotyoláztunk a gondnok bánatára. Szegényes külsőnk azonban lelki gazdagsággal párosult, mert szinte mind­annyian hasonló miliőből érkeztünk a félhomályba burkolózó, minduntalan pá­rás ablakú, farácsos zuhanyzóval kibővített hámló vakolatét öltözőbe. Micsoda ünnep volt számunkra, mikor edzőnk elvitt minket a József Attila Színházba. Élő­ben láttuk a Kaktusz virágát Bodrogi Gyulával és Voith Ágival, utána pedig egy hamisítatlan pesti étteremben ünnepeltük meg kicentizett vacsorával a bajnoki aranyérmet. Hogy mindezeket miért idézem fel magamban egyre sűrűbben? Mert úgy ér­zem, valami hasonló sors vár a mai vidéki fiatal sportolókra. A nagyobb váro­sokban még csak-csak akadnak támogatók (elsősorban a reklámhordozás fejé­ben), ám a periférián, a falvakban egyre szükebb területre korlátozódik az élvo­nal utánpótlását is biztosítani hivatott kisegyesületek, kiscsapatok felkarolása. Pedig tehetségekben még manapság sincs hiány, de ha a lehetőségek beszűkülé­sével a felfelé áramlás ilyen tempóban apad, Atlantában már elmaradt olimpiai érmekkel lesz mérhető a mulasztás, és akkor az ezredforduló nyári játékairól még nem szóltam. A világért sem akarom, hogy visszajöjjenek a hatvanas évek, mégis a figyel­meztető jelek arról árulkodnak, a gazdasági gondok miatt elkerülhetetlen a „le­épülés”. Ezzel kapcsolatban vannak rossz elöérzeteim, hiszen egy Adidas szere­léshez szokott fiatal nem szívesen vagy egyáltalán nem fog még alkonyaikor sem márkajelzés nélküli rövidnadrágban fittkározni. Es edzője nemhogy színházba, de még a helyi moziba sem hívhatja meg csemetéit, mert a fizetése lassan egy üveg szódára se futja. Fiatal reménységeink közül többen inkább eltitkolják sze­gényes sportoló mivoltukat, és a szülőktől kapott zsebpénzzel elegáns farmerek­ben, térdig érő csizmákban és egyéb cuccokban bevágódnak valamelyik diszkó­ba viselkedni. A.' J Aztán ha elfogyott a „zseton”, legfeljebb elszedik másoktól. Azoktól, akik ke­ményen megdolgoztak érte, netán a nyugdíjukból kuporgatták össze. Nem a sportra! (ni) Interjú Balasi Péterrel, aki elköszönt az edzőségtől II. A Szolnok Városi Sportcentrum igazgatója nemrégiben írásban beje­lentette a Szolnoki MÁV MTE elnök­sége felé, hogy 1992. augusztus 31-től felbontani kívánja atlétaedzői szerző­dését Még mielőtt a hír hallatán meg­indulna a pletykahadjárat a miért? - ről, magát Balasi Pétert kerestük meg azzal a céllal, tárja elénk gondolatait.- Tavaly, miután elvállalta a Sport- centrum igazgatói posztját, lemondott a vezetőedzőségről, ám mint csoportja tré­nere tovább tevékenykedett.- Akkor bizonyos fokig kényszer volt a választás. Azt hittem, az itteni idegi terhek után pihenés, felüdülés vár a pá­lyán. Azonban rá kellett jönnöm, az a hangulat, amiben felnőttem, jó pár év óta egyre rosszabb irányba változik. Látom a gondokat, amelyeket a szak­osztály visszaesése jelez, és idegesít, hogy semmit nem tudok tenni. Mint fő­állású edző, könnyebben túltettem ma­gam például azon, hogy egy országos bajnoki győzelem után az egyesület ve­zetése nem gratulált tanítványomnak, holott 8-10 évet dolgoztunk az eredmé­nyért. Könnyebben megbirkóztam az ud­varlókkal, a menyasszonyjelöltekkel, va­lamint azzal az időszakkal, amikor a ver­senyző életében a magánélete sokkal fontosabbá lépett elő, mint az edzés. Idén rájöttem - hangsúlyozom, nem tegnapelőtt -, hogy mellékállásúként nem tudom ugyanúgy feldolgozni ezeket a dolgokat.- Amikor lemondott, nyilván volt a Tenisz Vereség tartalékosán SZUSE-Építők 2:7 Három mérkőzéssel az NB III-as férfi felnőtt csapatbajnokság befejezése előtt csopprtja éllovasaként várta ellenfelét, a második helyen tanyázó Építők együtte­sét a szolnoki gárda. Ha győznek a haza­iak, a további két találkozótól függetle­nül, első helyüket megőrizve jutnak a II. osztályba. Vereségük esetén sem száll­nak el a remények, bár ezen verzió ese­tén mind a Jászberényt, mind az utolsó vetélytárs Cegléd csapatát verni kell. Szombaton délelőtt szemerkélő eső­ben, erős szélben kezdődött meg hat pá­lyán az összecsapás. A SZUSE tarta­lékos „legénységgel”, állt fel, hiszen há­rom kulcsjátékosa - Kolláth, Gál, ifj. Szász - hiányzott a legjobbak közül. He­lyüket az „öregek”, dr. Szarvas és Barta töltötték be. Ellenben az Építőknél a ta­vaszi forduló óta új arcok tűntek fel. A csepergő eső még lehetővé tette a játé­kot, a szapora szemekre váltó „zuhatag” azonban a partik felfüggesztésére kény­szerítette a résztvevőket. Ekkor 1:1 volt az állás - a SZUSE győzelmét Kováts szerezte -, a folytatásra másnap reggel került sor. Miután a három döntő szettes találko­zóból egyet sem sikerült megnyerni a vendéglátóknak, 1:5-tel fordultak a páro­sokra. Osztani, szorozni kezdtek a csa­pattagod és arra a következtetésre jutot­tak, 2:.7-ei vereségnél még ők nyerhetik az NB III-as csoportelsőséget - ha bármi­lyen arányban győznek vasárnap délután a Jászberény, majd a Cegléd ellen. Szá­mításaikhoz hűen Kováts, Radócz révén megadásra kényszerítették a vetélytárs építőkös duót, mire a másik két pályán lévők vereséget szenvedtek, így valóban 2:7-es végeredménnyel fejezték be a küzdelmet a szolnokiak. (koH Radócz egyesben elszenvedett veresége után párosban, Rovátscsal győztesen hagyta el a sa­lakot Fotó: ICS gondolatai között valaki, akit szívesen lá­tott volna saját helyén.- Azt kértem a kollégáktól, mindenki úja le az elképzelését. Ok úgy döntöttek, hogy Kocsis tanár úr legyen a vezető­edző.- Mennyire viselte meg az a tény, hogy Szekeres Jutka nem jutott ki az olimpiá­ra?- A körülötte történt hercehurca ötven százalékban a szövetség bűne. Ez is olyan nagyobbacska tüske volt, amit a szervezetem nem tudott feldolgozni. Azt látom, megalapozatlan, felkészületlen volt a szövetség a döntésnél, hiszen feb­ruár 28-a óta nem tudtak egyetlen ver­senyt sem felmutatni, hol fusson Jutka és mennyit. Pedig hatalmas nagy munkát végzett el a felkészülés során.- A jelenlegi helyzet: Sárközi szemé­lyében egy felnőtt válogatott versenyző maradt, hiszen Szekeres, Vetési abba­hagyta, a fiatal címeres mezesek száma is megcsappant.- Keserűen nézem a jelenlegi állapo­tot, de remélem, ez csak pillanatnyi, és lesz kiút. Három naggyfföccs mellett már elmondtam egyszer, hogy mit kelle­ne tenni. Gondolja, ha az Uj Néplapon keresztül üzenek, akkor megcsinálják? Mindenki vár a másikra, pedig' a saját kenyerükről van szó. Szerencsére van a szakosztálynál két-három lelkes fiatal; akik hozzáértőek és sportágszeretőek.- Sokfelöl rebesgetik, az atléták kap­ják a legnagyobb támogatást az egyesü­lettől, mégis hová jutottak...- Iiják le pontosan, hogy mennyit kap­nak, mert félő, nem sokat. De leginkább nem is az anyagi támogatással van a probléma, ugyanis nemcsak az OB-baj- nok tanítványaimnak nem jöttek le gra­tulálni, de a vezetés szerintem azt sem tudja, versenyzőinknek milyen gondjaik vannak, milyen a hangulat a pályán. Pe­dig - mivel kevés a jó sportoló - azt kel­lene érezniük, hogy szeretik őket és az ő érdekükben tevékenykednek. Augusztus 31-én úgy búcsúztam el, hogy az elnök azt sem kérdezte meg, „te öreg, mi a ba­jod, miért mész el?”- Hogyan alakul tanítványai jövője?- Ahogyan tudom. Molnár es Petre­zselyem sorsa még nem rendeződött - holott pontjaink 40-50 százalékát ők gyűjtötték. Ecseki Tőihez, akihez sze­retnének menni, nem engedik őket. En­nek eredményeként, amikor megtörtént az eszmecsere, nem öltöztek át szerelés­be, hanem bőgve mentek el a pályáról, és azt mondták, így abbahagyják az atléti­kát. Ettől függetlenül bízom benne, hogy hamaosan megoldódik a helyzet. Móni­val tudtam hosszabban beszélni, megér­tette, nem tudok azzal az igényességgel foglalkozni vele, amit magammal szem­ben megkövetelek. Persze ez nem jelenti azt, hog>#zentúl nem járok ki a pályára, nem segítek nekik. Lehet, egy-egy alka­lommal még az edzőtáborba is elmegyek velük.- Hogyan alszik mostanában?- Szedek egy allergia elleni gyógy­szert, aminek altató mellékhatása van. De nem mondom azt, hogy nem nyugta­lanít a helyzet. Bár a feleségem, akitől minden segítséget megkapok (még az ebédek időpontját is a meccsek, verse­nyek kezdéséhez igazítja), majdnem job­ban odavan, mint én. (vége) Kocsis Erika Öldöklő csatát vív Diego Maradona megszerzéséért a spanyol Sevilla. Az SSC Napoli szerződtetett dél-amerikai futballistája is menne Ibériába, ahol ko­rábbi szövetségi kapitánya, Carlos Bi- lardo lenne a mestere. Ä nápolyi klub J azonban köti íz ebet a karóhoz, nem hajlandó eladni a dél-amerikai kiválósá­got. Újabb hírek szerint a jövő héten Zürichben a Nemzetközi Labdarúgó­szövetség (FIFA) vezetői (és vélhetően jogászai) igyekeznek tisztázni a helyze­tet. Maradona számtalanszor elmondta, nem hajlandó visszatérni a Vezúv tövé­hez. Pénteken egyébiránt Maradonának újra meg kellett jelennie egy Buenos Aires-i bíróság előtt. Amelia Beffaz de Vidal bírónő ugyanis korábban kábító- szeres kényszer-elvonókúrára ítélte a futballistát. Tudott, amikor 1991 áprili­sában argentin hatóságok letartóztatták, kiderült: kábítószer-függőségben szen­ved. Az eltelt hónapok során az elvonó­kúra soros állomásain szép rendben át­lépett Maradona. Most úgy fest, bizo­nyos lélektani gondok léptek fel. Ezért a bírónő úgy rendelkezett, pszichológu­sok vizsgálják meg a játékost. Bergamo: A lassan veterán korú brazil középpályás, Alemao kétéves szerződést út alá az olasz első osztá­lyú Atalanta csapatához két nappal az átigazolási időszak lejárta előtt. A 30 éves játékos menedzsere, Giovanni Branchini elmondta: az Atalanta 2.5 millió dollárt fizetett azért, hogy Ale­mao „székhelyet” változtasson. A brazil játékmester négy szezont töltött a Napolinái, ahol többek között Care- ca és Maradona is csapattársa volt. Alemao évi 594 ezer dollárt tehet majd zsebre futball tudásáért az At- alantánál, ahol így most már öt kül­földivel vágtak neki az idénynek. New York: Az 1996-os atlantai cen­tenáriumi ötkarikás játékok kabalafigu­rája, a csodalény, már megkapta stílsze­rű nevét, és „Whatizit”-ként vonul majd be a sporttörténelembe. Az 1994- es labdarúgó-világbajnokság kabalaku- tyusa azonban még mindig névtelen. A vb szervezői most egy hathetes pályáza­tot írtak ki arra, hogy mi is legyen az amerikai labdarúgó-világtalálkozó figu­rájának hivatalos neve. A találgatások már Amerika-szerte megkezdődtek, és a „Whatizit”-nél sokkal „életszagúbb”, mókás kutyakölyök már büszkélkedhet néhány becenévvel, úgy mint „Csíkos”, „Bajnok”, „Pajti”. Remélhetőleg az el­nevezés majd találó lesz, és az amerika­iak nem csinálnak a vb „top dogjából” hot dogot. Minden valószínűség szerint az . osztrák Günther Bresnik lesz a német teniszező, Boris Becker új edzője. A tréner az amerikai nyílt bajnokságon a dpa német hírügynökség munkatár­sának nem mondott határozott igent vagy nemet, azonban azt kijelentette, hogy „a lehetőség fennáll”. Bresnik _ egyébként a világranglista 27. helyén álló svájci Jakob Hlasek edzője, aki­vel a jövőben is együtt kíván dolgoz­ni. A háromszoros wimbledoni baj­nok Becker lenne párhuzamosan má­sodik tanítványa. A trió egyébként néhány viadalon már közösen ké­szült, s ez a tény alátámasztja a hút. Hivatalosan azonban még nem erősí­tették meg. (dpa, APA) A hazai sportegyesületek közül 39 vallhatja magát vasutasklubnak. Ezek­ben 17 ezer igazolt sportolót tartanak számon, képviseletükben 10 sportágban 23 versenyző utazhatott ki a barcelonai nyá^ ötkarikás játékokra. A vasutas­sportolók megállták helyüket. Ezt bizo­nyítja, hogy ketten - a nyíregyházi úszó, Szabó Tünde egyéni ezüstöt, a fővárosi párbajtőröző, Hegedűs Ferenc pedig csapatezüstöt szerzett - éremmel térhet­tek haza Rajtuk kívül hatan végeztek a legjobb hat között. Pénteken délelőtt a Magyar Államvasutak Vezér- igazgatóságán köszöntötték a legjobba­kat. Csárádi János vezérigazgató a vál­lalat vezetése és saját nevében gratulált a pontszerzőknek, valamint a felkészíté­sükben részt vevő edzőknek, sportveze­tőknek, majd pénzjutalmat nyújtott át valamennyiüknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom