Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-07 / 211. szám

4 A szerkesztőség postájából I 1992. SZEPTEMBER 7. Szócsaták, tervek, barátságok Sikeresen zárult Sopronban augusztus 30-án az Idősek Nép­főiskolájának egyhetes program­ja. Már a második csoport is be­fejezte az élénk, sok vitával és érdekes beszélgetésekkel tarkí­tott eszmecseréjét. Fő téma volt: az idősek kulturális és utazási le­hetőségei, hol és hogyan lehet olcsó szálláshelyekhez jutni; a falusi turizmus helyzete.és jövő­je. Három országgyűlési képvi­selő tájékoztatót tartott a nyugdí­jasok helyzetéről, érdekvédel­méről és a parlamenti munkáról. Ezt élénk vita követte. Felhábo­rodást váltott ki egyikőjük azon kijelentése, hogy a nyugdíjaso­kat a mai aktív dolgozók tartják el. Együttesen kérte a hallgató­ság a képviselő urat, hogy ez a szemlélet ne terjedjen el a képvi­selők között és a köztudatban sem, mert a mai nyugdíjasok sem „lógatták” a lábukat negyven éven át. Arról nem tehetnek, hogy a befizetett pénzüket elkó­tyavetyélték. Az eszmecsérén az is szóba került, hogy az idősebb embe­reknek is vannak kulturális igé­nyeik, szeretnek (szeretnének) utazni, világot látni, de nem tud­ják az utazási irodák drága aján­latait igénybe venni. Egy elkép- _ zelés: az ország különböző vidé­kein élő nyugdíjas közösségek hívják meg egymást csere ala­pon, ezzel is erősíthetik a baráti szálakat, amelyek az idegenve­zetők, klubvezetők között szö­vődtek Sopronban az egy hét alatt. Az újabb találkozások al­kalmával bővíthetik ismeretei­ket. Köszönjük a Népfőiskola ve­zetőjének a bátor kezdeménye­zést és a lelkes vezetést. Ferencz Tiborné Szolnok ( \ Válnunk kell... Kérem, tegyék lehetővé, hogy az újságban is megköszönjem a Jósika úti bölcsőde minden dolgozójának azt a szeretetet, gondos­kodást és odafigyelést, amit kisfiamnak és még sok más „balla­gó” bölcsisnek adtak együttesen! Boldoggá tesz a tudat, hogy a kisfiam ebbe a közösségbe járhatott, sajnálom, hogy el kell vál­nunk! Csabainé Tölgyesi Mónika Szolnok Jl ) if /I !i Cserkei „képeslap” Két évtizede, hogy nyaranta néhány hetet itt töltök, ezen a se nem falu, se nem város kis tele­pülésen. Közös érdekünk, hogy akik itt élünk, óvjuk ennek az üdülőkörzetnek falusias báját, idegnyugtató hangulatát. Saj­nos, vannak negatív jelenségek is! Amikor ezek közül néhányat feltárok, a jobbítás szándékával teszem. Érthetetlen számomra, hogy két és fél évvel a rend­szerváltoztatás után miért kell a Vörös Hadsereg útján végig­mennem?... Legfőbb ideje volna az utcatáblákról is eltüntetni en­nek a szabadságharcverő ármá­diának a nevét. De a honvédség illetékesei sem kapkodják el a névcserét az itteni üdülőjük homlokzatán, melyen ez áll: Magyar Néphadsereg 7576 sz. Hétvégi Pihenője. Talán az állo­mány kötelékében akad egy de­koratőr, aki tudna egy másik táb­lát festeni?! Ezek látszólag apró­ságok, ezért könnyű segíteni raj­tuk. A nagyobb veszedelem a nagy autóparkoló másik oldalán bon­togatja szárnyait. Ez pedig a KGST-piac mindent elsöprő áradata. Jóllehet, a KGST meg­szűnt, itt maradt a nevével fém­jelzett kétes értékű bazár, amely­nek létjogosultsága erősen meg­kérdőjelezhető! Az árusok kul­túrálatlan körülmények között, a földre pakolva kínálják portéká­jukat. Ezek között feltűnően sok a magyar gyártmányú égetett szeszes ital, érthetetlen módon jóval olcsóbban, mint az üzle­tekben. Ez az egész vásározás tendenciájában veszélyes. Kez­detben ugyanis romániai magya­rok jöttek, akiken segíteni em­berbaráti kötelességünk volt. Ma már ott tartunk, hogy hetente két-három alkalommal nagyobb csoportokban románok érkez­nek, nem egyszer három autó­busszal, ami legalább 130-150 személyt jelent. A nagy forró­ságban eltikkadva ivóvízért megszállják a környező házakat. Délután tart a vásár, este későn indulnak haza. A téren nyilvá­nos WC nincs, így a környező utcákba behúzódva végzik el bi­ológiai szükségleteiket, az ott la­kók másnap reggeli döbbenetére és bosszúságára. Ha majd köz­egészség- és járványügyi ható­ságaink befejezik a folyóvizek szennyezettségének a méricské- lését, itt is találhatnak figyelem­re méltó leleteket. Mostanság kezdem igazán átérezni a szé­kely himnusz - úgy tűnik - örök­ké aktuális befejező sorait, me­lyet némi módosítással ajánlok minden illetékes figyelmébe: Fejünk az ár, jaj, százszor el­borítja, Ne hagyd elveszni CSERKÉT Istenem! Ibolya László Cserkeszőlő Megáll(t) az idő ... Tiszatenyőn megállt az idő, s szabadulás út, Vörös Hadsereg úgy tűnik a cserkeszőlői levél útja, Lenin út... tanúsága szerint: jóllehet, más- Meddig még? - kérdezi N.L. hol is! Tenyőn is van még Fel- olvasónk. A kutya (se) eszi? Tiszapüspökiben lakó olva­sónk félkilónyi tepertővel keres­te fel szerkesztőségünket szep­tember 1-jén. Előző nap vásárolta otthon, a 12-es sz. kisáruházban - mérgelődött. Majdnem 31 fo­rintot fizetett érte, de akár ki is dobhatja. Megmutatták ugyan neki, hogy milyen: aprónak, tör­melékesnek látta, ezért kért belő­le. Otthon lepődött meg: sok-sok bőrös volt a zacskóban, s amikor kiborítottuk az egészet, találtunk még csupa bőrt is. Idős olvasónk nem találja helyénvalónak, hogy ilyen árut eladnak a boltban, át se kellett volna venniük - mondta. Valóban gusztustalan élelmiszer volt a tasakban. Telefonon érdeklődtünk az áruházban a tepertő „származá­sáról”. A Szenttamási Állami Gazdaságtól kapják, s tudják, hogy bőrös - ezért 60 forint kiló­ja. Sokan viszik, általában ku­tyának - kaptuk a felvilágosítást. Á Solami Húsipari Vállalattól már régen nem kapnak tepertőt, noha rendelnek. Ha onnan szál­lítanának, 90 forintot számolná­nak érte. De egyelőre hiába „erősködnek”... Hozzászólás cikkeinkhez Válasz a „Sárkányvész Abádszalókon?” c. cikkre Tisztelt „VÉSZ”-madár Úr! Köztudott rólam, hogy igen nyugodt és alacsony vémyomású ember vagyok, de az Ön szemé­lyeskedő cikkecskéi kezdenek fel­háborítani. Minden panaszt meg­hallgatok, ami a falu lakosságát sérti, de érdekes módon senki nem jött még hozzám ilyen panasszal. Jogos kritikát mindig elfogadok, de nem tűröm az elvtelen öncélú kritikákat. Egyetlen embernek a kritikája jogos - Inczédi István gát­őré, ugyanis az LRI utasítás szerint a leszállási forduló a gátőrház előtt történik. Tudni illene Önnek, hogy az ilyen irányú tevékenység sok­szorosan engedélyköteles. Széli Gábor úr leveléből remélem, meg­értette, hogy a vizsgálat során min­den engedélyt rendben talált. Abádszlókon a megengedett nappali zajszint az önkormányzati rendelet szerint 60 dB. A sárká­nyok motorja a jelenleg legmoder­nebb s legdrágább osztrák Rotax motor, aminek köztudottan ala­csony a zajszintje, s a közölt érté­keket nem haladja meg. Ennyit a sárkányrepülőről. Annyit még tud­nia kell, hogy a bérleti díj, amely nem csekély összeg - a község út­jaira fordítódik, s egy ember érde­ke nem ütközhet a község összla­kosságának érdekével. Láthatja, hogy Abádszalók a megye egyik legjobban fejlődő üdülőhelye. Hangsúlyozni szeretném, hogy az üdülőhely nem nappali alvó­hely, ugyanis előző cikkében kö­zölte velem, hogy ebéd után nem tud aludni. Válaszom, hogy csen­des pihenőért a Mátrát szívesked­jék felkeresni. Az Önhöz hasonló rosszindulatú emberek Abádszaló­kon mindig „perszona non grata” lesznek. Még csak annyit, hogy hi­telrontásért akár fel is jelenthet­ném, de hála az Ön „negatív rek­lámjának”, a cikkecske másnap­ján nyolcezer ember lubickolt a Tisza-tóban, s boldogan integetett a fölöttünk repülő sárkány után. Szeretném, ha tudná rólam, hogy meg vagyok fertőzve a repü­léssel. Gimnáziumi éveim alatt Budapesten vitorlázórepültem. Huszonegy évig MHSZ-szakosz- tályvezető voltam, s több vadász­repülőt neveltem kis hazánknak, amiért két alkalommal kaptam mi­niszteri kitüntetést. A fiam pár éve végzett a „Killiánon”, s most Ta- száron repülőgép-műszerész, s a sógorom míg élt, MALÉV-pilóta volt. Megjegyezni kívánom, hogy a repülés nem a csúszómászók sportja, s különösen a sárkányre­pülés fizikai erőt és szellemi kon­centrációt kíván. Ha ez megnyug­tatja Önt - jövőre is lesz sárkány- repülés, s ha az anyagiak jól jön­nek össze, akkor az egészséges szellemű abádszalóki fiatalok ké­résére mi is alakítunk egy klubot. A vita végére csak egy közmondás illik: A kutya ugat, s a karaván halad. Remélem, ezzel a vitát véglege­sen lezártuk, ugyanis nem kívánok reagálni további személyeskedő írásaira. Vincze Ferenc polgármester * Tisztelt Polgármester Úr! Nem a kutya hibája, ha ugatása sárkányi magasságokig már nem hallatszik föl. A vita Ön által java­solt lezárásaként még annyit jegy­zek meg, a (másik) kutya épp ott van elásva, hogy a karaván süket.- vész ­U.i.: Külön megköszönöm, hogy „melegebb éghajlat” helyett csupán csendesebb vidékekre kül­dene. Hiába no, ilyen az alacsony vérnyomással együttjáró higgadt­ság... Ha az Isten csak hivatalt ad ... Már az sem egészen rendjén va­ló, ha egy hatóságnak a hiányossá­gokra egy újságíró hívja fel a fi­gyelmét, de az már egyenesen fel­háborított, ahogy az abádszalóki „sárkányvészre” a Környezetvé­delmi Éelügyelőség zajvédelmi csoportvezetője, Széli Zoltán rea­gált. A nyár kezdete óta elviselhe­tetlen zajt okozott az abádszalóki- ak egy részének a sárkányrepülők folyamatos sétarepülése a falu abádi része és a strand felett. Az igaz ugyan, hogy a Környezetvé­delmi Felügyelőség „szakem­bere” szerint neki csak kisebb-na- gyobb hiányosságokat sikerült megállapítania, azonban nekünk, akik ezt hónapok óta nap mint nap „élvezzük”, egészen más a véle­ményünk. Még az sem boldogít bennünket, hogy osztrák gyártmá­nyú Rotax motorral repülnek ezek a masinák. Már az állatok hátán is feláll a szőr, bár nekik nehezebb is a tudomásukra hozni azt a nagy­szerű szakmai érvet, hogy legye­nek nyugodtabbak, mivel nem Trabant motorok riogatják őket. Mint műszaki ember tudom, hogy nem a szabvány idevonatko­zó előírásaival van baj, azok igenis európai szintűek, csak sajnos, a be­tartatását hatóságok és polgármes­terek engedélyezik, illetve ellenőr­zik. A Környezetvédelmi Felügye­lőség munkatársának azon meg­jegyzését sem tudom mire vélni, ami a parton kétségtelen meglévő és visszataszító szemétre vonatko­zik. Gondolom, ezen környezetvé­delmi problémát saját magának is címezte, hiszen az illetékesekkel - polgármesteri hivatal, KÖTIVI- ZIG - betartatni ezen szakhatóság feladata is volna. Azt gondolom, hogy az üdülő­faluvá válás útján hátrafelé mozog az, aki a község vezetése részéről a lakott település fölött engedé­lyezte a sárkányrepülést. Nem ért­jük, hogy a néhány ezrelékben ki­fejezhető üdülői igény kielégítését miért több ezer pihenni vágyó em­ber kárára oldották meg, meghök­kentő módon szakhatósági enge­déllyel. Mi lesz, ha a Polgármester úr sárkányrepülési szenvedélye mellé még valami mást is kitalál nekünk, ami a nyugalmat lehetet­lenné teszi? Visszatérve a sárkány- repülés problémáira; gratulálok Szerkesztő úrnak a frappáns ötle­téhez, amennyiben a sárkányrepü­lés útvonalát javasolja megváltoz­tatni a Polgármester úr háza felé. Ezen új útvonallal egyrészt a ké­tes értékű szolgáltatás is bővülne, másrészt kíváncsi vagyok, hogy környezete meddig tolerálná ezt a „nagyszerű” szolgáltatást. Még egy utolsó megjegyzés: a szolnoki Ady Endre út zajártalma­inak - benne a Környezetvédelmi Felügyelőség irodájának a zaj­problémáit összevetni egy üdülő­falu zajtűrőképességével, enyhén szólva is cinikus összevetés. Borsodi János Abádszalók A POFOSZ volt a rendező Az Új Néplap augusztus 31-i számában megjelent, „Nem volt forradalmár” című levélre a Poli­tikai Foglyok Országos Szövetsé­gének (POFOSZ) Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Irodája a követ­kezőket tartja szükségesnek kö­zölni: 1. A gyászünnepséget a PO­FOSZ rendezte. 2. A családtagoktól az enge­délyt megkaptuk. ( 7 “Ébressz - ajánlva Nem lehetett hamarabb? Falun lakó olvasónk kálváriája és a/ ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. problémára adott válasza önmagáért beszél. A történet olyan kerek, hogy alig kell hozzá­tenni valamit. _ ­De nézzük, mi is történt! Olvasónk 26 év munkaviszony után egy éve munkanélküli­járadékot kap. A CSÉB-150-et viszont rendszeresen fizeti. Idén tavasszal beteg lett, kórházba került, ahol hat napot töltött. Azóta is állandó orvosi kezelés alatt áll. A háziorvosa kiállított 2 darab igazolást a betegállományról. Ezekkel a papírokkal olvasónk beutazott Szolnokra az ÁB-Ae- gonhoz. Ott közölték vele, hogy február óta nem fizeti a bizto­sítást. De ha a csekket be tudja mutatni, akkor kifizetik az összeget. Nem volt mit tenni, hazament a csekkekért. Aztán újra beutazott Szolnokra a csekkekkel. Ám ekkor újabb akadály gördült elé. Az ügyintéző szerint ugyanis nem fizette be a július havi biztosítási díjat. Hiába igazolta ő a csekkel, azt a felvilágosítást kapta, hogy mivel ez még nem érkezett meg a biztosítóhoz, csak akkor tudják elszá­molni, ha ott rögtön befizeti. Befizette hát (másodszor is)! Amikor ismét a pénztárhoz hívták, akkor jött a derült égből villámcsapás. Kiderült, hogy az ő betegségére nem jár pénz, mivel nem érte baleset, nem volt 8 napig kórházban, és munka­nélküli-járadékon van. Mindez Olvasónknak az útiköltségekkel, ajúliusi másodszori befizetéssel együtt 378 forintjába, plusz egy napjába került. Ráadásul az orvosi igazolást sem adták visza. Az ÁB-Aegon válaszából kiderül, hogy Olvasónk a 60 napos gyógyidőre csak akkor kaphatna pénzt, ha táppénzes betegál­lományban van. A munkanélküli-járadék folyósításának ideje viszont munkaviszonyban töltött időnek számít, így erre az időtartamra táppénz nem jár, tehát a biztosító a betegállományi szolgáltatást se fizetheti ki. Az orvosi kárjelentő visszaadására pedig azért nem volt mód, mert a kezelőorvos részére e papírok alapján számolják el a tiszteletdíjat. A válaszból csak három dologra nem derül fény: 1. Miért nem lehetett rögtön, az első alkalommal közölni Olvasónkkal, hogy neki nem jár pénz a betegsége után? 2. Mi lesz a kétszer befizetett júliusi biztosítási díjjal? 3. Miért Olvasónknak kellett elvinni a biztosítóhoz azt a papírt, amelyre kifizetik az orvosi tis/teletdíjat? V (XuXÚWx 3. Az áldozatok családtagjai az ünnepségre meghívást kaptak, megjelentek, és koszorút helyez­tek el a kopjafánál. 4. Dr. Törőcsik Mihálynak nincs szüksége arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Tudományos munkásságáért már 1983-ban a Brüsszeli Világkongresszuson nemzetközi elismerést kapott, majd ezt követték 1989-ben a szin­gapúri, indonéziai, indiai előadás- sorozatok, melyekkel tovább öreg­bítette hazánk hírnevét külföldön. Nagy örömmel értesültünk arról is, hogy hazai és nemzetközi mun­kásságáért a Magyar Köztársaság elnökétől a közelmúltban magas kitüntetést vehetett át. A tószegi katolikus temetőben megtartott beszédéből a következőket idéz­zük: „...A nyolc letartóztatott sze­mélyt kegyetlenül megkínozták. Ezek közül öten tevékeny részesei voltak a forradalomnak, háromnak pedig csak a származása, múltbéli társadalmi helyzete és beosztása volt a bűne - ezért kellett nekik szenvedniük. ” Ellentétben a levél írójával, mi ez utóbbi hármat is hősöknek, forradalmároknak te­kintjük. Nagy megtiszteltetésnek vettük a falu közvéleményével egyetemben, hogy a kopjafánál a magyar kormány nevében dr. Bo- ross Péter belügyminiszter úr he­lyezte el a kegyelet koszorúját. Tó­szeg történetében talán ez sem mindennapos esemény. Tudjuk azt is, hogy ez nem mindenkinek tet­szik. Hiszünk azonban abban, hogy a rendszerváltáshoz az utóla­gos igazságtétel is hozzátartozik. Ezt meg kell tennünk - ezt kívánja tőlünk a megkínzott, meghurcolt, meggyilkolt hősök emlékezete, lelkiismeretünk parancsa. Végezetül: ezúton is szeretnénk köszönetét mondani dr. Törőcsik Mihálynak azért az erkölcsi és anyagi segítségért, melyet a ren­dezvény sikeres lebonyolításához nyújtott. Kívánjuk neki, hogy tu­dományos és közéleti munkássá­gával tovább gyarapítsa hazánk és szűkebb pátriánk - megyénk hírne­vét, valamennyiünk nagy örömé­re. Ezzel a vitát lezártnak tekint­jük! Lauer László a POFOSZ megyei elnöke UJ KÚT UJSZASZON. Az újszás/.i polgármesteri hivatal 4 millió forintért új ártézi kutat fúratott. Erre azért volt szükség, mert a falu lakosságának nagy része hozzászokott az ártézi vízhez, s mivel több kút már elapadt, vagy éppen csak csordogál, kevésnek bizonyult. A ceglédi kútfúrók 330 méteren találtak jó minőségű vizet. Fotó: T.Z. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné .. O X üt >1 A J ll íG 'a :ú 41 ti -( fuel g ,fi , 1 V £ s 'S (? I g ié’ :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom