Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám

1992. SZEPTEMBER 26. Kulturális panoráma 9 Tizenkét este a képernyőn Találkozás a Tiszával Tegnap este mutatkozott be a képernyőn a Tiszáról készült ti­zenkét részes film, róla beszél dr. Bellon Tibor, néprajzos muzeo­lógus, aki szakértőként bábásko­dott a film megszületésében. „Meg vót mán teremtve az égisz világ, megvótak a hegyek, vőgyek, a kisebb és nagyobb fo­lyók, csak még a Tisza állott az Űr zsámolyánál.- Hát teveled mit csináljak, sze­gíny fejeddel? - mondja az Úris­ten.- Csak bízd rám, Atyám, mondja Jézus, majd eligazítom én! Avval Jézus elővett egy ara­nyos ekét, eleibe fogott egy sza­marat, oszt azt mondta a Tiszá­nak, hogy mennyen mindenütt utána a borozdában. Azután ne­kivetette az ekét a fődnek, szán­totta a folyónak az ágyát, az pe­dig ment mindenütt a nyomában. Hanem szerte-szíjjel igen sok cötkíny vót mindenfelé, a szamár pedig éhes is vót, meg amint tud­juk, nagyon szereti is a cötkínyt. Egyikhez is hozzákapott, a má­sikhoz is, hát nem haladt egyene­sen, hanem ide-oda rángatta az ekét. Azírt olyan girbe-gurba, csivirgős-csavargós a Tisza fo­lyása.” Az Alföld folyójának tartott Tisza eredetmondája jól mutatja az itteni paraszti szemléletet. A folyó tájakat és kultúrákat kap­csol egybe, és századokon ke­resztül a tájak közötti közvetítő szerepet vállalta fel. A Petőfi megénekelte'zordon Kárpátok havasai közül indul el a közel tizedfél ezer kilométeres útjára. Bölcsőjét a Hoverla 2058 és a Szvidovec 1883 méter magas ha­vasai ringatják, vízgyűjtő terüle­te 157.000 km2. A két testvérág, a Fekete- és a Fehér-Tisza 1600 méter magasan ered, hogy 946 kilométeres útján Titel alatt 70 méteres tengerszint feletti ma­gasságban érkezzen meg a Duná­ba. A folyó a Huszi-kapuig szila- jon vágtat köves hegyi medrébe, hogy aztán megcsendesedve száz ágra szakadva folytassa kanyar­gós alföldi útját. Ezen az egyhar­madnyi úton közel 1500 méter­nyit esik, míg a hátramaradó sza­kaszon mindössze csak 30-40 méternyi az esése! Erről a sokak által tudott, de kevesek által ismert folyóról szól a 12 részes televíziós film. A kis stáb hét éven keresztül, a forrás­tól a torkolatig tél havában, nyár hevében bejárta a Tisza mentét, és rögzítette az élményeket. Csu­dálatosán gazdag anyag gyűlt össze, amelyiket 12 cím köré ren­dezve tárunk a tévénézők elé. Tájfilm ez, amelyikben a termé­szet szépsége és az ember alkotó tevékenysége harmóniába ötvö­ződve mutatkozik meg. A folyó mellett guggoló falvak népe is­merte és becsülte a folyót, tudta értékeit és szeszélyeit. Együtt lé­legzett vele. Életét hozzá szabta. Gazdálkodását, építészetét, élet­módját a folyó határozta meg. Küzdelmes volt ez az életforma, hol könnyebben, hol nehezebben adta a folyó a kenyeret az embe­reknek. Az első részek a forrás vidéktől a torkolatig adnak átfogó képet, mintegy kínálatként a folyó men­tének szépségeiből, értékeiből. Természetföldrajzi és néprajzi megközelítésben mutatjuk be a Tisza mentét. A víz és az ember nagymúltú kapcsolatát, tradicio­nális rendjét napjainkig számos jelenség igazolja vissza. A ter­mészetben élő falvak minden­napjai ezer szállal kötődnek a fo­lyóhoz és az árteréhez, az egykor vízjárásos területekhez. A folyón az átjárást ma is a hidak mellett kompok, gyalogrévek segítik. A folyó építő és romboló munkája örök gondot és feladatot ad. A vizek megszelídítéséhez az em­ber a maga murlkája mellé még mindig segítségül hívja Nepo- muki Szent Jánöst, a vízenjárók védőszentjét. Az Alföld életében a múlt szá­zad második fele alapvető válto­zásokat hozott azzal, hogy a fo­lyók kanyarulatait átvágták, ára­dó vizüket gátak közé szorítot­ták, és vérét vették a feneketlen­nek tűnő rétségeknek: a Szemye mocsárnak, Rétköznek, Ecsedi lápnak és Sárréteknek - hogy csak a Tisza mentéről szóljunk. A szabályozás új életformát te­remtett, új munkalehetőséget adott az alföldi mezővásárok sze­gényparasztságának, kialakult a kubikos réteg. A bognárok - kü­lönösen a szentesiek - híres ta­licskakészítők voltak. A gátak megépültével kétfajta életmód alakult ki: a gátakon kívül a vi­zektől megszabadított földeket feltörték, szántóföldi művelés alá fogták, vagy rétként élték, le­gelőként hasznosították. A gáta­kon belülre szorult a régi vízivi­lág: kiterjedt ártéri erdőségek, gyümölcsösök, szőlők, szántók, kaszáló rétek és legelők tarkáik­nak a gátakon belül, ahová az árvíz gyakran kilátogat. De a ha­gyományos kasos, odus méhé­szet is jórészt ide szorult vissza. A folyómenti falvak telepü­lésszerkezete az erdei irtásos szórványoktól a tanyákon, utcás- halmazos és szabályos telkű tele­pülésekig rendkívül változatos formát mutat, ami mind a telepü­lésképen, mind a jellegzetes népi építészeti gyakorlatban tetten- érhető. A Tisza halászata egykor igen jelentős volt. Régi leírások tréfásan úgy szólnak róla, hogy a folyónak fele víz, fele hal. Ma már ez a legendás halbőség csak emlék, de a hagyományos halá­szati formák ma is élnek: a tapo- gatós és rekesztő halászattól a varsázáson keresztül a nagyhálós halászatig. A folyó legmeghatá­rozóbb kísérő növénye mára a fűz lett, amelyik nagy bőségben burjánzik. Ezt a növényt sokféle célra használták az emberek: házfalat, kerítést fontak belőle, tüzelőnek vágták, tárolóedénye­ket, szekérkast, csíkkast, varsát kötöttek belőle. De felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindenre használták ezt az anyagot! A népi építészet táji tagoltsága, a célszerű építészeti formák ki­alakítása az eltérő természeti adottságú tájakon más-más meg­nyilvánulási formát mutat. Ezek változatos sokszínűségét is meg­ismerhetjük a filmen. A fában szegény alföldi tájakra az Erdős Kárpátok erdeiből számlálatlan mennyiségben érkeztek a folyó hátán tutajok vagy lápok formá­jában összekötözött rönkfák. A tutajokon mezőgazdasági eszkö­zök, tárolóedények, só és gyü­mölcs is érkezett, így cserélt gaz­dát az eltérő tájak áruja. Végül a falu cím alatt az esztendő, az év­szakok váltakozásával a gazda­sági teendők és az ünnepek, a szórakozás jut szóhoz. A fonó, a szövés, a pálinka- és lekvárfőzés, gyümölcsaszalás, nád- és gyé­kényvágás, feldolgozás, aratás, kenyérsütés, kukoricafosztás és téli vadászat, halászat kap helyet. Filmünkkel a Tisza mentén élő népek gazdag, sokszínű életébe, a természet és az ember harmoni­kus egymásrautaltságban is ben­sőséges életére, kultúrájára kí­vántuk a figyelmet irányítani, hogy több becsületet szerezzünk a számukra. Rá kívántunk mutat­ni, hogy az egymás mellett élő, eltérő karakterű örökséget hor­dozó kultúrák milyen harmoni­kusan egészítik ki egymást, és milyen természetességgel illesz­kednek egymáshoz. Aktuálisan az „örökös” vitáról Budapesten a Nemzeti Színház rangjához méltóan megadta a módját az évadkezdésnek. Hétfőn, szeptember 21 -én este zártkörű ün­nepi előadáson mutatták be neves művészek közreműködésével Pás- kándi Géza Tornyot választok (Apáczai) című színművét. Több miniszter, parlamenti képviselő, irodalmár és szakember töltötte meg zsúfolásig a nézőteret, az elő­adás megkezdése és ilyen díszes társaság előtt adták át a gyulaiak a Várszínház- és nívódíjakat többek között Kállai Ferenc, Varga Má­ria, Peremartoni Krisztina és Sza­kácsi Sándor színművészeknek, valamint Gulyás Dénes operaéne­kesnek, majd Béres Ilona színmű­vésznő jelentette be: és ezzel kez­dődjön az évad... Páskándi műve - ha nem is ma­dáchi vagy Örkényi színvonalú - tartalmánál és súlyánál fogva iga­zán megfelelőnek tűnik egy ilyen alkalomhoz. Cselekményben ugyan szegényes, túl sok minden nem történik a színpadon a körül­belül két és fél óra alatt, amolyan csevegő, beszéddel párbajozó drá­ma ez, inkább a gondolati gazdag­ság és mélység az erénye, valamint az egymásnak feszülő tizenhetedik századi indulatok meghökkentő aktualitása, szinte „naprakészsé­ge”, noha a szerző a hetvenes évek elején írta. Maga Páskándi ezt írja a mostani bemutató műsorlapján: „Ez a dráma a szellemi és minden­féle erőszak, a zsarnokság ellen szólt (...) arról beszélt, hogy med­dig terjedhet a diktátorok és az ideológiák iránti lojalitás. (...) A legfontosabb kérdése: akis ország­nak miként kell helyezkednie, hogy szétszórt nemzeti erőit ösz- szegyűjtse? (...) A másik: a szellem legpallérozottabb erőinek - állná­nak bármely nézet oldalán - össze kell fogniuk a minden magyarok érdekében.” Abban igaza van Páskándinak, hogy ezek valóban fontos és rend­kívül időszerű kérdések, csakhogy a darabban és így termé­szetszerűen az előadásban nem kapnak kellő hangsúlyt, valahogy elsikkadnak a számos felhang és mellékkörülmény közepette. Mintha sokat akart volna a szerző és a rendező (Sík Ferenc) markol­ni, így a valóban alapvetőt és hang­súlyozandó! nem oly könnyű kihá­mozni. Hisz amíg főképp Apáczai Csere János létéért szurkolunk, és nem értjük öngyilkosságra ösztö­kélő szándékait, miközben rácso­dálkozunk a két koldus „média-ha­sonlatosságára” (Sörös Sándor és Rubold Ödön egészen kiváló ala­kításában), és mialatt a hitvesi sze­retet és ármány útvesztőiben ka­landozunk - éppen a Páskándi által emlegetett gondolatok maradnak valahol a félhomályos háttérben. Igaz, két jelenetben erőteljesen kerülnek előtérbe: az Apáczai-Ba- sirius vitában és az Apáczai és II. Rákóczi György közötti „nagyje­lenetben”. Ezek már többet is hor­doznak, mint amennyit a szerző vallomásában előrevetít, monda­nám, az „ősi magyar átkot”, a nemzet jeleseinek egymás erejét gyöngítő szembeszegülését, az ön- marcangolást, az „idegenek” be­avatkozását és önérvényesítését az általa (is) összekuszált magyar kö­zegben, az örökös megkésett öneszmélést... Talán Koncz Gábor messze ki­magasló teljesítményének is kö­szönhetően hozott elénk a produk­ció másik tragédiát: az uralkodóét, aki tévesen ítélt meg embert és esz­mét, hódító háborúra szánta magát és vesztett, végül legfőbb csatlósa húzta ki alóla a trónust a török segítségével. II. Rákóczi György alakja az író, a rendező és az elő­adó ilyetén megformálásában akár a sémája, kvintesszenciája is lehet­ne a magyar történelem vezérei­nek, vezetőinek napjainkra és akár a jövőre is érvényes tanulságok­kal. Nem akarok ünneprontó lenni, de éppen a főszerepet játszó, sok­szor remeklő Szakácsi Sándor „té­rítette el a művet”, mint terrorista a repülőgépet. Makovccz Imre ez­úttal is monumentális és hiteles díszletei között rohangálva, riká­csolva egy idegbajos benyomását keltette. Mondja egy barátom az előadás után: hát Apáczai nem volt egy hisztérikus hímrlhgyó! Hogy Apáczai milyen volt, nem tudom. De hogy Szakácsi ilyenre „vette a figurát”, azt magam is megerősít­hetem. Kár. M.H.L. Száz színészinterjú és portré / Életképes diákönkormányzat SUTA a Gyulaiban Az MJC (a francia kulturális és ifjúsági ház nevének rövidítése) érdekli a magyar népművelőket - ezzel a címmel és az itt látható fotóval számolt be az elszászi helyi lap arról a hasznos találkozóról, amely Barembach város kulturális és ifjúsági házában zajlott le a közelmúltban Jász-Nagykun-Szol- nok megyei népművelők és különböző szervezetek képviselőiből verbulódó együttes és az ottani intézmény vezetői között. Egy szélesedő magyar-francia kapcsolat újabb mozzanataként elkönyvelhető eszmecsere egyik állomása volt ez annak a tanulmányútnak, melyet a Népművelők Megyei Egyesülete, valamint a Jász-Nagykun-Szolnok - Picardia Baráti Kör szervezett közösen, s amely programjában kiterjedt az észak-franciaországi tartomány néhány intézményének megismerésére is. géről az iskolarádióban a nagyszüne­tekben és plakátokról is tájékozód­hatnak a tanulók. A SUTA-nak saját jelvénye is van.- Milyen programok színesítik a hétköznapokat?- Vetélkedősorozatok, sportverse­nyek, melyeket a DSK-val összefog­va rendezünk, az iskolai ötpróbák. Havonta gyalogtúrákat szervezünk, jártunk a Mátrában, Börzsönyben és a Pilisben. Barcelona ’92 elnevezésű versenyünkön valamennyi osztály csaknem minden tanulója részt vett. Az eredményes vasgyűjtésen is túl vagyunk. Kéthónapos vetélkedőnk az egészséges életmód jegyében szü­letett. Megkérdeztük a gyerekeket táplálkozási szokásaikról. A témá­hoz kapcsolódó könyveket kiállítot­tuk, de volt zöldség- és gyü­mölcstárlat és vásár is az iskolában. Még egy különlegesség: a Herbária- bemutató műzlikóstolóval egybeköt­ve, igen népszerű volt. A gyerekek különböző salátákat készítettek, ízlé­sesen díszítették, tálalták. A testápo­lással kapcsolatban reklámfilmet ké­szítettek, de születtek ötletes plaká­tok is az egészséges életmód védel­mében. E vetélkedőn túl volt nyel­veidé, vagyis nyelvtani feladatsoro­zat és oldódásként nosztalgia discó. A szüreti bál előtt állunk. A számító- gépes szakkör is sokat segített a munkában. A sportnak, a testmoz­gásnak kiemelt szerepet adunk. Jó néhányan részt veszünk országos versenyeken is, Szolnok, Újszász, Jászapáti fiatalságát is igyekszünk legyőzni, például futásban. Télen a jászberényi jégpályán korcsolyázhat néhány alkalommal egy-egy csoport. A SUTA programjait színesítik a színházlátogatások, kirándulások, művészeti programok, tanulmányi versenyek, videó. A diákújságunkat és az iskolarádiót most szerveztük újjá. Kimagasló rendezvény volt a Tátika - romantikus és szerel­mesversek írásában jeleskedtek a diákok. Kellemes időtöltés lehet a szín­ház szerelmeseinek, akik Thália világával közelebbről is szeret­nek megismerkedni, a most meg­jelent színes, képes kiadvány, a Színész Évkönyv.’92-93. Kelle­mes és egyben hasznos is, hisz nemcsak színészarcok villannak fel benne, nemcsak színészek csinos írásait tartalmazza, de át­fogó képet is nyújt a színházak életéről, akár úgy, hogy részlete­sen is közli valamennyi ország­beli társulat tagjainak névsorát. éve született Komlós Vilmos, Honthy Hanna, Bajor Gizi alak­ját. Jeles személyiségek, írók, többek között Bárány Tamás, Fábri Péter, Görgei Gábor, Gyár­fás Miklós, Páskándi Géza, Sza­bó Magda esszéi gazdagítják a küllemre is vonzó évkönyv tar­talmát. A Szigligeti Színházat két arckép is „képviseli” a kötet­ben, a Mertz Tiboré és a frissen szerződött Moldvai Kiss Andre­áé. A Sass György szerkesztésé­ben napvilágot látott kiadvány a Film Színház Muzsika hiányát igyekszik pótolni; annak a képes hetilapnak a hiányát, amely évti­zedeken át jelentett kapcsolatot a széles olvasóközönség és a szí­nészvilág között. Különösen érdekes az évkönyv abból a szempontból, hogy az in­duló, fiatal színészekről ad széles panorámát - Tapskeresztség -, bemutatván azokat, akikből a jö­vő nagyjai válnak. Imponáló az évkönyv gazdagsága: száz színészinterjú és portré, három­száz színészfotóval dúsítva. Be­pillantást enged ugyanakkor né­hány képes riporttal a színfalak mögé is - zenés előadások hátte­réről olvashatni izgalmas beszá­molókat. Emlékidéző rovatában Békés Ritára, Nagy Attilára, So- ós Imrére, Zsolt Istvánra emlé­keznek pályatársak, s életrajzi képes összeállítás idézi fel a száz- Mit takar a név, SUTA ? Mikor és mi célból alakult?- A SUTA: Suli Tanács, más néven „GYÖK”, vagyis gyermek-önkor­mányzat. Két és fél éve alakult az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általá­nos Iskolában ez a gyermek-érdekvé­delmi szervezet, amely összefogja a szabadidős tevékenységet, a nevelés minden területét, szoros összefüg­gésben áll az osztályfőnöki munká­val - mondja Medveczky Edit ma­gyar-ének szakos tanárnő, a SUTA vezetője, tanácsadó nevelője. - Az iskolagyűlés a legmagasabb fóruma. A SUTA résztvevői az érdeklődő ta­nulók, a Suli Tanács tagjai, a tanács­adó és meghívott nevelők. Minden pénteken reggel 7.30-kor találko­zunk, értékeljük az előző heti prog­ramjainkat. A SUTA kivívta magá­nak és az iskolának, hogy az osztá­lyokban az osztályfőnöki óra minden péntek 5. órája legyen egységesen, ahol folytatódhatnak a beszélgeté­sek. Egyébként a SUTA tevékenysé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom