Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-24 / 226. szám
4 1992. SZEPTEMBER 24. A szerkesztőség postájából A tiszaugi vadkörtefás: Körtvélyes sorsa... Oklevélben először 1330-ban említik Körtvélyest „Körtvély” néven. Ma is remek vackorfák népesítik be a tiszaugi Sánta lány ere nevű ősmorotva zugát és térségét, ahol szinte nincs két egyforma fa. De hogy valamikor, talán még a honfoglalás korában nagyobb kiterjedésű volt, ezt a tágabb térség magános hagyásfái is igazolják. Nagyszerű növényföldrajzi érdekesség, ritkaság, amely hivatalos védelemre, tanulmányozásra szorulna - a bio- cönózisban élő bokros növényekkel (egybibés galagonya, gyepűrózsa, kökény stb.) -, ha felfigyelnének rá, hiszen gyógynövényekről van szó. (Az aljnövényzettel együtt rendkívül fontos népi-paraszti patika állott itt hajdanán a jobbágyság rendelkezésére, meg a vadkörte éleimül - télire.) Akad néhány szép relik- tumnövény is, valószínűleg az ó- holocén időszak egy hűvösebb szakaszából, isz.e. 10 ezer év körül. Ilyen például az epergyöngyike és a vajszínű ördögszem. A vadkörtének fontos szerepe volt a magyar népi-paraszti és nemesi világban. Először is finom ecetet készítettek a vackorból. (Több helyen jobbágyszolgáltatásként vadkörteecetet is adtak; a római katolikus vallású területeken az érett vadkörtét mesterségesen megaszalták, s böjtök idején ezt ették.) A vérhas egyetlen megbízható népi-paraszti gyógyszere volt, fája építőfa, de bútorok készítésére is felhasználták. Nos, ez a tiszaugi Körtvélyes (más nevén: Bokros) a haza, a megye egyik természettudományos kincse, amely több megbecsülésre lenne méltó - még ebben az ínséges időben is. Dr.Terpó András, a magyar vad- körtekutatás nagy tudósa járt ezen a lírai szépségű helyen, és fontos tudományos kutatást folytatott. Rajta kívül e sorok írója végzett megfigyeléseket, méréseket; fényképezett, de hiányzik egy kis épület, ahova rossz időben behúzódhatnék, ahol a gyűjtött anyagot raktározhatnám. Nem valószínű, hogy a szűkében lévő tiszaugi önkormányzat és az ugyancsak nehézségekkel küzdő termelőszövetkezet teljes egészében támogatni tudná a házikó létesítését, ehhez szükséges lenne a megyei önkormányzat segítsége is. Több vackorfán megfigyelhető a savas eső felkoptató hatása; csapadékvizsgálatra, kisebb bio- tópok tanulmányozására lenne szükség; néhány 130-150 centi- méteres talajszelvényt kellene kivétetni egy-egy övzátonyból, sarlólaposból, a legklasszikusabb zsombékosból; fontos lenne a vadkörtefák feltérképezése (1:1000-hez, de még inkább 1:500-hoz méretarányban). Ehhez kellene egy kisebb, 4x4 méteres kutatóház, mellékehelyi- séggel, tűzhellyel. E feltételekkel, és a feladatok elvégzéséhez szükséges anyagi támogatással lehetne nyugodtan és eredményesen dolgozni - még abban a korban is, amiban vagyok. De remélem, lesz majd utódom, egy vállalkozó szellemű geográfus vagy biológus tanár a Tiszazug valamelyik gimnáziumából. Tehát szép herbáriumot lehetne létre hozni, melyhez a kezdő lépéseket megtettem. Elvégzendő feladat van bőven, de jó részéhez segítségre lenne szükség. Eddigi kutatásaim anyagi részét nyugdíjamból fedeztem, de a talajszelvény kivétele és beszállítása a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumba, már meghaladja pénzügyi lehetőségeimet - nemkülönben a térképezés, az esővizek vegyelemzése, kiváló színes fényképek készítése, stb. Gondolkozzanak el az Illetékesek e nemzeti-népi-paraszti kincsünk kutatásának, további tanulmányozásának lehetőségén. Mert Jász-Nagykun-Szol- nok megye e nagyszerű növényföldrajzi ritkaságát a mai ínséges időkben is védeni, őrizni kellene! Dr. Varga Lajos gimn. tanár Tiszaföldvár \ A napilap reggel aktuális Lakóhelyem a 8-as postához (Szandaszőlős) tartozik, ahol sok minden másképp van, mint a város többi részén. Nálunk az újságokat a postás hordja ki - az egyéb küldeménnyel, levelekkel együtt -, míg a Kertvárosban külön újságkihordót alkalmaznak, így a napilap 10 és 13.30 között érkezik az előfizetőkhöz. Ha megérkezik... Sokan ezért egyszerűen lemondják az újságot, különösen a drágább heti és havi lapokat. Jártukban-keltükben inkább az élelmiszerboltokban vagy az újságospavilonokban vásárolják meg. Mert a hirdetéseket böngészőknek, a közélet híreire kíváncsiaknak, vagy a leárazásokra igyekvőknek nem mindegy, hogy reggel vagy délben értesülnek egy rendezvényről, esetleg egy betöltetlen állásról. Az időjárásjelentés is reggel, indulás előtt lenne aktuális... Tudomásunk szerint a város minden részén - a kora reggeli órákban - hírlapkézbesítőket alkalmaznak. Érthetetlen, hogy Szandaszőlősön nem. Lehetséges, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy környékünkön (Kocsoros) olyan sűrűn „cserélődnek” a postások? Az Új Néplap hűséges olvasója: B.-né F. J. * * * (Szandaszőlősi olvasóinknak igazuk van, problémájukat megértjük. Mi is azt szeretnénk, ha erre a városrészre jutna egy újságkihordó. Tisztelettel várjuk a Debreceni Postaigazgatóság válaszát. A szerk.) V________________________________J Lehet, hogy utoljára találkoztak A mai, gondoktól, nélkülözéstől, munkanélküliségtől terhes időkben már ritkaságszámba megy az a figyelem és gondoskodás, amelyben a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat Szolnoki Üzemének vezetése és kollektívája részesíti nyugdíjasait. Kedves hagyományt ápolva, szeptember 11-én ismét meghívták az üzem volt dolgozóit, hogy ha csak néhány órára is - színesítsék az idős emberek hétköznapjait. Kora délután, amikor a találkozás feletti öröm hangjai elcsitultak, Benedek János üzemigazgató köszöntötte a megjelenteket, és röviden beszámolt az üzem két évi tevékenységéről. Alig hangzottak el utolsó szavai, a „lesben álló” irodisták jóféle konyakkal telt poharakat kínáltak körbe. A konyha „tündérei” pedig csak arra vártak, hogy lecsússzon az első korty, s máris az asztalon párologtak a kétféle pörkölttel teli tálak. Vidám hangulatban falatoztunk, s az asztal örömeiből mindenki derekasan kivette a részét. A vacsora után a vendéglátók nem hagyták hosszasan pihegni a vendégeket, mint mondták: a tánc kötelező! így aztán, a jó zenére öreg és fiatal ropta, ameddig bírta. A nyugdíjasok nevében Károly István, az üzem volt vezetője köszönte meg a kedves és bőséges vendéglátást, az ajándékot - mert az is volt. Amint tájékoztatójában az üzemigazgató elmondta, a privatizáció szele a dohányfermentálót sem kerüli el, így a két év múlva esedékes találkozó egyelőre bizonytalan. A mostani azonban hosszú ideig él majd minden nyugdíjas emlékezetében. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik a találkozó megszervezésén fáradoztak, és kedvességükkel maradandó élménnyé tették számunkra. Bozóki Ferenc és felesége nyugdíjasok „Csak úgy eszembe jutott...” Az alábbiakat juttatta eszembe az a két levél, amit nemrég ebben a rovatban olvastam. (A szólás- szabadság jogán c. - IX. 10.) Kenderes, 1941. június közepe: Kalászérlelő meleg, amely kicsalja a gazdát, hogy számvetést tegyen, hogy lássa munkájának gyümölcsét. A gazda, az ország kormányzója, mint magánember a június, július hónapokat birtokán tölti - szűk családjával és személyes jóbarátjával, az első szárnysegéd Koós Miklós tábornokkal együtt. (A községben egy csendőrőrs teljesít szolgálatot, de a kormányzó személyes óhaja, hogy Kenderesen sem csendőr, sem detektív nem kísérheti, hiszen mindenkit ismer, és őt is ismeri mindenki.) Elindul hát a gazda határjárásra. (A szikes földek jelentős részét próbaképpen - elsőnek az országban - rizzsel telepíttette be.) Megszokott sebes lépteivel a rizzsel’árasztott kalitkák között jár, a rizsőrök megkalapolják, ő ismerősként kézfogással üdvözli őket, és elbeszélget velük. Egyik-másik keresztkomája is, hiszen egyetlen ilyen kenderesi kérést sem utasított vissza. A beszélgetés, vizsgálódás közben a község szélétől néhány száz méterre két idegennek látszó férfi tűnt fel, akik komótosan járták a kalitkákat. Ha a kormányzó megállt, ők is megálltak, ha elindult, a két férfi is tovább lépdelt. A Darmos vagy a Kozák család egyik tagját megkérdezte a kormányzó, hogy kik ezek, hiszen a többszöri megállás, elindulás gyanút keltett. A kérdésre nem kapott választ, így a kormányzó visszafelé indult a két férfi irányába. Azok - háttal a kormányzónak - leültek a rizsgátra és látszólag közömbös beszélgetést folytattak: Ám amikor a kormányzó tisztes közeibe került, feszes vigyázzba vágták magukat. - Kik maguk? - kérdezte a kormányzó. Remegő térdekkel, dadogó válasszal derült ki az igazság. A fiatal csendőr őrsparancsnok, jó szándékú túlbuzgósággal, civilbe rázta két emberét - azzal az utasítással, hogy „tisztes távolból” köyessék a határt járó kormányzót, és biztosítsák, hogy illetéktelen, netán rossz szándékú egyén ne juthasson a közelébe. (Jóhiszeműen tette, hiszen a testőrök közül is csak kettő volt a kastélyban, akik telefonszolgálatot láttak el.) A kormányzó röviden utasította a két megszeppent csendőrt, hogy vonuljanak be az őrszobára, maga pedig folytatta a határjárást. Az esemény következménye az lett, hogy másnap a fiatal parancsnokot leváltották, az utódot pedig a szárnysegéd messzemenően tájékoztatta. Még annyit, hogy nem kívánok a két levél írójának egyikéhez sem csatlakozni, még kevésbé bírálatot mondani, hiszen elképzelhető, hogy akad, aki egészen mást tapasztalt vagy látott. Dr.Medve Pál Horthy volt testűre Jászberény Gondolatok a főnővér leveléhez Dr.Rácz György sebészre emlékezve címmel, szeptember 21- én jelent meg e rovatban Kovács Károlyné nyugdíjas főnővér levele, melyhez - mint aki Rácz György hajdani munkatársa volt - a következőket fűzöm: Dr.Rácz György sebész főorvos 1956 nyarán került a szolnoki, volt Honvéd Kórházból a megyei kórház II. sz. sebészeti osztályára, ahol már korábban is elsősorban a baleseteseket láttuk el. Ezt a II. sz. sebészeti osztályt Rácz főorvos kezdeményezésére szervezték át baleseti sebészeti osztállyá. S ugyancsak ő kezdeményezte a súlyos balesetesek elkülönítésére és emeltebb szintű, szakszerű kezelésére szolgáló, „őrző szoba” megszervezését, ami a mai néven ismert „intenzív therápia” elődje volt. S valóban ő teremtette meg a korszerű, altatógépes műtéti altatás alapjait. Jó szervező, emberséges szakember volt mindig, és 1965-ben bekövetkezett haláláig dolgozott a baleseti sebészeti osztályon. Mint volt munkatársa, én is tisztelettel emlékezem vissza Rácz György főorvos úrra, a Szolnoki Hetényi Kórház baleseti sebészeti osztályának megszervezőjére. Dr. Münich Béla ny. baleseti sebész főorvos \ Élethelyzet A diszkó másik oldalán Szeretnénk visszatérni arra a sajnálatos esetre, amiről a törökf szentmiklósi fiatalok számoltak be ezen a helyen - szeptember 10-én, „Szétverték a diszkót” címmel, s problémájuk megoldásához kértek segítséget. Meg kell mondanunk, hogy ne- ^ künk, akik a cikkben szereplő diszkó környékén lakunk, sem volt kellemes éjszakai élmény az a szeptember negyediki esemény. Éppen ezért először is a fiatalokhoz lenne néhány szavunk: Kedves Fiatalok! A túl hangos zene miatt miért nem panaszkodtok? Jól tudjátok, hogy a diszkó ideje alatt a környéken (Táncsics-lakótelep) se gyerek, se fiatal, se öreg nem tud pihenni; a szülők nem győzik a zenére, hangoskodásra felriadó gyermekeiket nyugtatni! Biztosan Titeket is zavar a nagy zaj, hiszen a diszkó környékére jártok „szórakozni'. Jelzi ezt a felborított kukák és hirdetőtáblák sokasága. Diszkózáskor - a hangos zene ellenére is - hallgathatjuk az alkohol hatása alatt álló tizenéves lánykák visítását, és a társaságukban lévő, ugyancsak spicces legények trágárságát. Vajon a szülők tudják, hogy milyen módon szórakoznak gyermekeik? Végezetül mi is szeretnénk megkérdezni az illetékeseket: Lesz-e kultúrált, biztonságos és a környék számára is elviselhető diszkó a városunkban!? „A környékbeli lakók” T örökszent miklós Emberségből példát mutattak A Szolnoki Áfész patronálta a városi művelődési központ Déryné klubjának nyugdíjascsoportját, amikor a bogácsi Petőfi Termelőszövetkezet önellátós üdülőjébe, a gyógyfürdőbe látogattunk nemrég. Idős emberekről lévén szó, nem kis gondot jelentett, hogy vonattal, busszal (átszállással) juthatunk csak Túl vagyunk a vérhasjárvá- nyon, engedélyezték a fürdést a Tiszán - bár hideg a víz - olvasta lapunkban K. Endréné, ami cseppet sem megnyugtató számára, mert az a véleménye, hogy a fertőzés másik góca a szolnoki lengyel piac környéke lehet, ahol az ismétlődő figyelmeztetések ellenére sem változtatnak az áldatlan helyzeten. A piac közelében éjjel-nappal táborok - WC hiányában - a lakóházak közelébe húzódnak, és elképesztő szemetet hagynak maguk után. Egészségünk védelmében az illetékesek sürgős intézkedésére van szükség! - írta többek között. * Királyházi Andor nyugdíjas olvasónk arról ír levelében, hogy nemrég érszűkülettel operálták a Hetényi Géza Kórházban: a műtét jól sikerült, a gyógyulás utolsó stádiumában van. Ezúton is hálás köszönetét fejezi ki az érsebészeti-osztály valamennyi dolgozójának azért, amit érte tettek, és további munkájukoda; a buszmegállótól még távolra kell gyalogolnunk - bőrönddel, csomaggal a kezünkben. Ezen segített a Mezőkövesdi Volán Vállalat, amikor a vasútállomástól az üdülőig vitt, majd visszafelé úgyszintén - kedvezményes térítés mellett. A Déryné klub vezetősége Szolnok hoz erőt, jó egészséget, családi életükben sok boldogságot kíván. * Tisztelet a becsületes embereknek - kezdi levelét ifj.Jusztin Béláné cibakházi olvasónk, aki abban a szerencsés helyzetben érezheti magát, hogy visszakapta az elveszett pénztárcáját. Nem remélte, hiszen nap mint nap azt hallja az ember, hogy mi mindent lopnak - és mégis. Köszönet érte a becsületes megtalálónak, Mucsi Antal tiszakürti lakosnak. * A Humán Szolgáltató Központ dolgozóinak önzetlen segítségéért, támogatásáért mond köszönetét levelében Zilahy Gyula szolnoki olvasónk. Feleségével együtt idős, beteg emberek lévén, otthonukat szépen rendbe tették, kimeszeltek, festettek, de még a hozzá való anyag beszerzésében is közreműködtek. Mindig hálával gondolnak rájuk. Levelekből - sorokban r Felvételünk Karcag belvárosában, a valaha elegáns Cikcakk üzletház mögött készült - szeptember 14-én. (Fotó: K. É.) V ____________J A z oldalt összeállította: Csankó Miklósné
