Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

2 Körkép 1992. SZEPTEMBER 24. Jugoszláviát kizárták az ENSZ-ből New York - Az ENSZ köz­gyűlése szerdára virradó éjjel 127 szavazattal úgy döntött, hogy Jugoszlávia ezentúl nem vehet részt a testület munkájá­ban. A döntés ellen csak hat ország szavazott, az érintett mellett afrikai államok, míg 26 állam tartózkodott. Az ENSZ történetében példa nélkül álló lépést abban a reményben hoz­ták, hogy a politikai nyomással elősegítik a válság rendezését, a genfi békekonferencia sike­rét. Jugoszláviának felvételét kell kérnie az ENSZ-be. Hat éve fogoly Washington - Egy izraeli pilóta, akinek gépe hat évvel ezelőtt Libanonban lezuhant, és akit halottnak véltek, él és egy iszlám fundamentalista csoport foglya - erősítette meg a washingtoni közel-keleti bé­ketárgyaláson részt vevő liba­noni küldöttség vezetője ked­den. Ron Arad gépét 1986-ban lelőtték, ő az egyetlen a Liba­nonban eltűnt hat izraeli közül, akiről feltételezik, hogy él, bár semmilyen életjel nem érke­zett tőle. Osztrák csatlakozás Bécs - Az osztrák parla­ment kedden késő este jóvá­hagyta az Európai Gazdasági Térséghez való csatlakozásról szóló szerződést. A' belépés mellett a két kormánypárt: a szociáldemokraták és a kon­zervatív Osztrák Néppárt kép­viselői szavaztak, ellene pedig a jobboldali Szabadságpárt és a Zöldek. A csatlakozás értelmében 1993. január elsejétől az auszt­riai személyek, javak, szolgál- tatások és tőke számára könnyebbé válik a határok át­lépése az Európai Közösség belső piacán belül. Kémképviseletek Bonn - Egymás országai­ban felállítandó képviseletek­ről állapodott meg a német és az orosz titkosszolgálat: a né­met titkosszolgálat Moszkvá­ban, míg az orosz társintéz­mény Bonnban nyit irodát. A megállapodás tényét szerdán mindkét ország kormánykörei megerősítették - jelentette a dpa. Ne legyen betelepítés New York - Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter kedden New York-ban az ENSZ székházában találkozott jugoszláv kollégájával, Ilija Djukiccsal. Jeszenszky jugo­szláv kollegájának elmondta: Magyarország érdekelt a Szer­biával való baráti kapcsolatok ápolásában. A kétoldalú vi­szony terén a magyar külügy­miniszter megoldásra váró fel­adatnak minősítette egyebek között a szerb menekültek vaj - dasági betelepítésének leállítá­sát. * Göncz Árpád kibucba is ellátogatott Tel-Aviv - Izraeli és ma­gyar üzletemberekkel reggeli­zett szerdán hivatalos látogatá­sának utolsó napján a Tel- Aviv-i Dán Hotelben Göncz Árpád. Az üzleti reggeli után a köztársasági elnök és kísérete a Volcani mezőgazdasági ku­tatóközpontot tekintette meg. Magyarországgal is üzleti kap­csolatban áll a Magal kibuc, amit az elnök és kísérete szin­tén megtekintett. Tüntetés egy szál virággal és gyertyával „ Godot-ra vár...” a város Beszélgetés Tompa Gábor rendezővel (Folytatás az 1. oldalról) céljáról érdeklődtünk tegnap Fo­dor Tamástól, az SZDSZ ország- gyűlési képviselőjétől.- Egy József Attila idézettel kezdeném: ,,...s mi borzadozva kérjük, mi lesz meg,'/ honnan uszulnankránk új ordas eszmék,/ fő-e új méreg, mely közénk ha­tol-/ meddig lesz hely, ahol föl- olvashatol?...” Ez a négy sor 1936-ban szü­letett. Én is borzadozva gondo­lok erre az idézetre. A helyzet nagyon sokban hasonlít a 36-os helyzethez. Többen azt mondják valójában ezek az eszmék nem olyan ordasok. Tudjuk a történe­lemből. mi lett ennek az útnak a vége. Milyen nehéz a Csurka ál­tal felvetett magyar út, amely lej­tő. Milyen nehéz ezen az úton egy robogó kocsit megállítani. Az erre a magyar útra történő toborzás a politika fékjeitől akar­ja az országot megszabadítani, azoktól az alkotmányos fékektől, melyek garanciát adnak arra, hogy legalább a „grund” meg­marad. Az a kis „grund”, ami most Magyarországra hasonlít, amelyen az Ács Feriék einstan- dolását már csak áJNemeCseke'k _______________________,f ,t r__________ t udják megakadályozni. Ezért kellene mindenkinek megmutat­ni, h'ogy kezében égy szál virág­gal és egy szál gyertyával azt demonstrálja ma este hat órakor, a sajtószabadság Petőfi szobrá­nál, hogy'mi nem valami ellen vagyunk, hanem valamiért. Hogy csatatér helyett a párbeszé­det, a játékszabályok betartását és a játéktér tiszteletben tartását akarjuk. Á demonstráció résztvevői több kérdésben másként gondol­koznak, de egyben elszántak: nem kémek semmilyen politikai monopóliumból. Az egyes em­ber szabadságát féltik, minden­fajta kollektivista többség túlha- talmával szemben. Ezt a szerény szigorúságot fejezi ki, hogy hu­manista gondolkodók szólalnak fel az őrület megállítása érdeké­ben. A fesztiválzenekar fúvósai, Demjén Rózsi és Somló Tamás, Bródy János és Darvas Iván és a többiek az egyetlen lehetséges összefogásra buzdítanak, mely gátat szab annak, hogy a valósá­gos nemzeti kérdések az utcán dőljenek el. Mi nem dönteni aka­runk, s főleg nem megdönteni. Csak jelenlétünkkel megmutat­ni', hogy Va'gyünk... A Szigligeti Színház új évadjának első bemutatója a Stúdiószínpadon lesz, szep­tember 26-án szombaton. Sa­muel Beckett színművét, a Go- dot-ra várva című abszurd játé­kot rendezi vendégként a Ko­lozsvári Magyar Színház igazga­tó-főrendezője, Tompa Gábor, akivel a főpróbák egyikének szü­netében beszélgettünk.- Eszembe jut, hogy évtizedek­kel ezelőtt marosvásárhelyi ba­ráti köreinkben (és nemcsak ott) kedvencünk volt ez a Godot. Ol­vastuk, beszéltünk róla, aztán va­lami miatt színpadon mégsem le­hetett látni. Mit gondolsz, miért?- Romániában volt egy idő­szak, amikor nem játszhatták a jogdíjak miatt sem, de volt egy kísérlet a bukaresti Nemzeti Színházban, amit először letiltot­tak, utána a színészek felújítva mégis játszották. Magyar színpa­dokra pedig, mint ismeretes, elég későn tört be az abszurd, de ak­kor, amikor a kelet-európai szín­padok többségén lejátszott volt, akkor talán a kaposváriak mutat­ták be. Bár későn érkezett ide, ez nem azt jelenti, hogy az abszurd divatjamúlt manapság. Ennek a stílusirányzatnak is megvannak Hármas kerül az eddigi telefonszámok elé (Folytatás az 1. oldalról) ezért át kellett gondolnunk jelen­legi helyzetünket, hisz az eddigi számkapacitások a fejlesztése­inkhez már nem elegendőek.- Vidéken az öt számjegyről a hatra való áttérés egyszerre tör­ténik meg?- Nem. Most ott változnak meg a telefonszámok, ahol még az idén, vagy ’93 elején belép az új digitális tároltprogram-vezér- lésű telefonközpont.- Akkor ez azt jelenti, hogy hamarosan Szolnokon is új be­rendezés kezdi meg munkáját?- Igen. Már itt vannak a Sie­mens cég által szállított berende­zések, amelyeket február köze­pén helyezünk üzembe.- Kíváncsi lennék arra, mi in­dokolta, hogy a hármassal kez­dődő telefonszámokat hetesre változtatták. Ez az intézkedés is összefügg a fejlesztéssel?- Ennek főleg műszaki okai vannak. Mert most, hogy eggyel bővítjük a számjegyeket, a meg­lévő központunkhoz kapcsolt előfizetőink eredeti telefonszá­mai elé majd egy hármas kerül.- Bizonyára okoz majd ez egy kis galibát. Arra gondolok, hogy sokunknak vannak távoli ismerő­sei, olyanok, akik ritkábban tele­fonálnak. Ők viszont majd nem tudják, hogy az eddig megszokott szám elé még egy hármast is tár­csázniuk kell.- Biztosan állíthatom, hogy ebből nem lesz gond. Ugyanis 26-a után a tároltprogram-vezér- lésű telefonközpontok már tud­ják, hogy ha az 56-os körzetbe jön a hívás, akkor annak hármas­sal kell kezdődnie. S ha mégsem így lesz, akkor a berendezés au­tomatikusan eléteszi ezt a szá­mot. Egyébként pont ezért kellett korábban megváltoztatnunk a hármassal kezdődő telefonszá­mokat hetesre, mert ha ezt elmu­lasztjuk, akkor a berendezés nem tudná, hogy az a hármas melyik hármas. Lehet, hogy így első hal­lásra bonyolultnak tűnik, de higgye el, mindezt azért csinál­tuk, hogy az átállás zökkenőmen­tes legyen.- Beszélgetésünk elején emlí­tette, hogy a jövő év februárjá­ban új központot adnak át Szol­nokon. Ezzel az előfizetők száma is egycsapásra megnő?- Sajnos nem, mert eiőtte még a hálózatot is ki kell építenünk. Ezekre a munkákra a cégünk 5,2 millió dollár hitelt kapott a Vi­lágbanktól. A tervek készítése már folyik, s előreláthatólag jövő áprilisban kezdünk a hálózat bő­vítéséhez. így ’93 elején csak ott tudunk majd új állomásokat be­kötni, ahol a jelenlegi hálózat azt lehetővé teszi.- A gyorsabb Ütemű fejlesztés­re nincs lehetőség?- De van. Ugyanis a vezér- igazgatóságunk kidolgozott egy önkormányzati modellt. Ennek lényege, hogy ha valamelyik ön- kormányzat szerződést köt ve­lünk, és vállalja, hogy hitelt vesz fel - amit a vállalatunk a jegyban­ki kamaton felül plusz két száza­lékkal visszafizet -, akkor jóval hamarabb megvalósíthatók a vi­déki településeken is azok a fej­lesztések, amelyekre egyébként csak évek múlva nyílna lehető­ség.- A megyében már kötöttek ilyen szerződést?- Hogyne. Az első megállapo­dás Fegyvernekkel történt, s újabb előrehaladott tárgyaláso­kat folytatunk a tószegi, a tisza- várkonyi, a tiszajenői, a rákóczi- falvai és a martfűi önkormányza­tokkal.- Ha létrejönnek a szerződé­sek, és a pénz is rendelkezésre áll, akkor ezeken a településeken mikor indul a munka?- A jövő év végéig biztos be­kötünk annyi telefont, ahányról a megállapodásunk szól.- Végezetül még egy kérdés: készül-e az új telefonkönyv?- Igen. Lesz új telefonkönyv, melyeket az előfizetők ingyene­sen megkapnak majd.- Mikor?- Korábban arról volt szó, hogy az idén szeptemberben megjelenik, de a kiadó - mivel figyelembe veszi az időközi számváltozásokat is - most no­vemberre ígéri az új telefon­könyv megjelenését. N.T. a maga remekművei, a klasszi­kus művei, és ezek közé tartozik a Godot is, hiszen ez a huszadik század egyik legjobb alkotása. Az emberi létezés egyik alapvető kérdését, az egymásrautaltságot és sok más lényeges létkérdést feszeget.- Régebb olvastam, hogy kí­sérletképpen ugyanaz a társulat bemutatta ezt a darabot több he­lyen , más-más összetételű közön­ség előtt (egy iskolában diákok, egy börtönben rabok, egy falu­ban parasztok, egy városban polgárok stb. előtt), és utána megkérdezték, ki az a Godot. Ér­dekes mód, rendkívül eltérő vá­laszokat kaptak, ha jól emlék­szem, a raboknak a szabadulást jelentette. Szerinted itt, Szolno­kon, 1992 szeptemberében kicso­da vagy micsoda ez a Godot, aki­re vagy amire várnak?- Hadd ne válaszoljunk erre a kérdésre, mivel ezt egyértelmű­en megválaszolni lehetetlenség. Amikor Beckettet megkérdez­ték, hogy ki az a Godot, akkor azt válaszolta, hogy ha tudnám, ak­kor megírtam volna a darabban. Nyilván, amit mondtál, az való­ban egy reális eset, hogy annak idején az első nagy sikerét az előadás egy börtön fogolyközön­sége előtt aratta, akik nyilván Godot-ban a szabadulás lehető­ségét látták. De azt hiszem, sok­kal tágabb a Godot értelmezési lehetősége, ugyanakkor óvakod­junk az egyértelmű megválaszo­lásoktól, mert csak leszűkítené ezt a fantasztikusan gazdag mű­vet az, ha mi választ próbálnánk adni. A világról, az életről, a vég­ső kérdésekről, a halálról és az istenség kérdéséről sem tudunk egyértelműen nyilatkozni, mivel nem vagyunk mindentudók. És úgy érzem, hogy 1992-ben, ezen a nagyon tragikus századvégen, amikor néhányszáz kilométerre tőlünk naponta több száz embert mészárolnak le, nem vált idősze­rűtlenné. Hogy eljön-e minden­kinek a maga Godot-ja, erre is nagyon nehéz választ találni. A darab nemcsak arról szól, hogy eljön-e vagy sem Godot, hanem arról is, hogy ezt a tragikus léte­zést, ami az emberi élet a szüle­téstől a halálig, nem lehet más­képp eltölteni, lejátszani, mint az egymásrautaltság fantasztikusan szép és szabad kötelékében, ahol az énnek csupán a másik vi­szonylatában van értelme még akkor is, ha ez az emberi együtt­élés olykor kibírhatatlan. Tulaj­donképpen ennek az együtt­élésnek a modellje ez a mű, amely azt is sugallja, hogy ha minden pillanatban tudatában lennénk létünk tragikus voltár nak, akkor nyilván öngyilkossá­got követnénk el. De ugyanak­kor a problémáinkat az együtt­élés, a társadalom struktúráinak lehetséges modelljei nem oldják meg. Ezért talán Godot-tól vár­juk a megoldást...- Elkerülhetetlen a kérdés: az erdélyi magyarok mire várnak Romániában?- Godot-ra?... Hát igen, az életünk nagyon is hasonlatos, néha szinte hihetetlen, mennyire igaz ez a bohóctréfa, amit Be­ckett választott magának, ami­kor elvicceljük életünk nagyon nehéz helyzeteit és megoldhatat­lan kérdéseit. A fantasztikus ket­tősségjátéka a bohóctréfa, amely egyszerre szomorú és vidám. Á bohóc létezése akár a színpadon, akár az életben egyike a talán legszimpatikusabb létformák­nak, hiszen a bohóc az, aki más­hogy viszonyul a halálhoz, a ha­talomhoz, ő az, aki tudja, hogy az Isten, miután megteremtette a trónust, önmaga nem ült bele, hanem önmaga helyébe a szom­batot, vagyis az ünnepet helyez­te. Aki ezt nem tudja, aki azt hiszi, hogy az Isten maga van a trónusban, az állandóan erre a trónusra tör, lásd az egész világ- történelmet. A bohóc viszont tudja, hogy ott nincs senki, és ezért mosolyog, ezért szomorú és ezért tréfás is olyankor. És azt hiszem, a színház egyik legna­gyobb célkitűzése, hogy az em­bereket egyfajta bohóc-magatar­tásra hívja fel. Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán r Jut eszembe! Ismeretes, hogy meny­nyire kevés pénz van az in­tézmények felújítására. A szolnoki Verseghy-parki óvoda dolgozói éppen ezért fordultak a 633-as Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola vezetésé­hez, akik szívesen ajánlot­ták fel - ingyenes - segítsé­güket a tanulóik révén. Mi­vel a tanítás nemrégen kez­dődött el, ezért csak a na­pokban tudtak nekifogni az óvoda festésének, valamint az ajtók, ablakok mázolás­nak a másodikos szobafes­tő tanulók. Fotó: Mészáros Nemrég polgármesterek­kel, jegyzőkkel hozott össze a sors. Sokan voltak, így a véle­ményük semmiképp nem mondható egyedinek. Szinte egybehangzóan arról panasz­kodtak, hogy bizony nem könnyű a munkájuk. Van, aki a minimálisan megszabott bé­ralapot sem éri el, van, aki a szabadságát képtelen immár hónapok óta kivenni. Mert az élet bizony a legkisebb tele­pülésen is zakatol. Ehhez pe­dig - és most jön, amiért e néhány sor íródott - a vártnál jóval kevesebb segítséget kapnak a választott önkor­mányzati képviselőktől. Aka­dékoskodnak, készületlenül mennek ülésre, és az ő felvilá­V _____________________ g osításukkal telik a drága idő, a döntéshozatalra pedig már nem futja az energiából. Fel­esküdve a polgármesterek vannak, ők viszik tehát bőrü­ket a vásárra minden rossz döntésért. Ugyanakkor egy- egy jónak vélt határozatot va­lósággal keresztül kell vere­kedni a saját testületükön. Mindezt mint választópolgár restellkedve hallgattam. Ma már bevallhatom, ha érdekel valakit, hogy én is rosszul vá­lasztottam annak idején. Az az ember, akire szavaztam, bi­zony csalódást okozott. No nem baj, két év múlva jobban meggondolom. Remélem, mások is így lesznek vele.-pb­____________________________________________________J Festik az óvodát

Next

/
Oldalképek
Tartalom