Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
1992. SZEPTEMBER 23. Hazai körkép 3 Tavaly ősz óta vannak forgalomba, és időközben közkedveltek lettek az 1,5 literes, tölthető műanyag szifonok. Előnyük a szódásüveggel szemben, hogy nem robbanásveszélyesek, környezetbarát anyagból készülnek, és jobban tisztán tarthatók. Ki hinné, hogy a modern kor eme termékét muzeális gépeken töltik meg szódával? A felvételünkön látható Korona típusü szikvízgép is a harmincas években készült, és aranyérmet nyert a londoni és párizsi világkiállításon is. Fotó: Mészáros Egymás jobb megismerésével csak nyerhetünk A Humán Központ is bekapcsolódik a szakképzésbe * 1, 'j d' ? tf I * Szlovákiai diáklányokkal találkoztunk az elmúlt héten a Humán Szolgáltató Központban, akik - mint kiderült - egy héten keresztül részt vettek a központ programjain, s belülről ismerték meg az ott folyó tevékenységet. Hogy kerülnek ide? - kérdeztük dr. Szőnyi Magda vezető pszichológustól.- Ennek egyik oka - válaszolta -, hogy már a központ létrejötte óta folyamatosan „építgetjük” külföldi kapcsolatainkat, amelyekre a szakmai kontaktus, véleménycsere lehetősége miatt van szükségünk. Ez már jól „működik” francia és német partnereinkkel, most talán hasonló alakítható ki a szlovákokkal is. Másrészt reméljük, hogy a központot rövidesen hivatalosan is elismerik a pszichológia szakos egyetemi hallgatók, illetve a leendő szociális munkások szakmai gyakorlóhelyéül. Sajátos helyzet, hogy korábban voltak már itt diákok francia vendégeinkkel is, most itt van ez a két kislány Kassáról, de magyarok hivatalosan majd csak később jöhetnek. Legalábbis mi szeretnénk... Sebők Sarolta és Nagy Ivett a SafarikEgyetem negyed-, illetve harmadéves hallgatói,1 pszichológia szakosok. Eredetileg öten jöttek volna, ám ők maguk sem tudják, hogy miért érkeztek meg végül is csak ketten. Ok minden-esetre nem bánták meg, hogy eljöttek, elmondták, hogy szakmailag sokat kaptak, s lelkesen meséltek az egy hét alatt szerzett benyomásaikról. Mi tetszett a leginkább? Lényegében minden, bár a „legnagyobb újdonság” számukra maga a Humán Központ volt. Hasonló szolgáltatások persze náluk is vannak, ám nincs még olyan intézmény, amely mindezeket együtt, komplex módon nyújtaná. Talán azért - vélték -, mert e szociális gondok náluk ma még nem olyan súlyosak, mint Magyarországon, jóval kevesebb például a munkanélküli, illetve a hajléktalan - így külön az utóbbiak részére épített átmeneti szállás sincs Kassán, úgy mint itt. A jövőt illetően azonban a lányok sem voltak optimisták, mint mondták: „sajnos, a tapasztalatok rövidesen hasznosíthatók lesznek...” Szintén komplexitása miatt tetszett a Gyermekvárosban folyó munka, az, hogy ott a gyerekeket gazdálkodni is tanítják, a testvéreket nem választják szét, meg a szellemi fogyatékosokat sem, hogy a gyerekeknek „saját kis birodalmuk, házuk” van, hogy az elméletben tanultakat szinte „szó szerint” látták itt megvalósulni a gyakorlatban. Dicsérték a hét folyamán meghallgatott előadásokat, egyéb szakmai programokat is. Beszélgetésünk végén — egy véletlenül előkerült újság címlapján — meglátták a pozsonyi futballmérkőzés véres eseményeiről készült fotókat. Ez is megerősítette egyetértésünket: azért is szükség van a kapcsolatokra, egymás jobb megismerésére, hogy az ilyen, a képeken látott „másfajta kapcsolatokra” lehetőleg sohase kerüljön sor ________________________Sz. P. T ejtermelők Egyesülete Karcagon Bezárás vagy privatizáció Alföldi tanulmányok Megjelent a harmadik kötet A legújabb Alföld-kutatási eredményeket tárja az olvasó elé a napokban megjelent Alföldi Tanulmányok 1992. évi kötete, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatási Központjának békéscsabai osztálya gondozott. A kilenc tanulmányt kínáló évkönyv szerzői egyebek között száz évvel ezelőtti városhálózatunkról, Hamvas Endre Csanádi püspöknek a megkeresztelt zsidók életéért folytatott küzdelmeiről, Kőtelek, Nagykörű, Ti- szasüly tiszavirág-életű községegyesítésének tanulságairól szólnak. Érdekes tanulmány olvasható az alföldi kutatók évkönyvében arról is, milyen változást hozott a Közép-Tisza vidéken a helyi vezetésben a rendszerváltozás. Tejtermelők Egyesületének alapítását kezdték meg tegnap Karcagon, a Nagykunság jelentős szarvasmarhatartó településén. A jószágtartással kapcsolatos gondok ellenére ma is kétezer gazda, kis- és nagytermelő foglalkozik tehéntartással. A tej helyi értékesítésével eddig nem volt gond, a Szolnoki Tejipari Vállalat karcagi üzeme minden mennyiséget felvásárol. De a vállalat illetékesei kilátásba helyezték, hogy csökkentik a tejfel- dolgozást, a tejtermékek előállítását, s várhatóan novemberben az üzemet be is zárják azzal a kikötéssel, hogy december 31-ig még átveszik a tejet a termelőktől. A vállalat szándékának a híre megmozgatta a helyi önkormányzatot és a termelőket, akik úgy vélik nem várhatják meg a 24. órát, lépéseket kell tenni érdekeik védelmébe. A polgármesteri hivatal a tejipari vállalattal több ízben tárgyalt, és a termelőket is összehívta. Előterjesztést tett a gazdáknak és a téeszeknek, hogy hozzák létre a karcagiak érdekvédelmi szervezetét, a Tejtermelők Egyesületét. A vélemények szerint, ha az üzem elválik a szolnoki központtól, gazdaságosan üzemeltethető, ellenkező esetben a jelenleg kibontakozó válságos helyzet csak tovább mélyülhet. A polgármesteri hivatal által tett kezdeményezést, az egyesület létrehozásának dokumentumát az első nekifutásra ötvenen írták alá. Szervező bizottságot hoztak létre, amely valamennyi érdekelttel tárgyal. Dr. Fazekas Sándor polgármester, és Varga Mihály a térség országgyűlési képviselője időközben felvette a kapcsolatot az Állami Vagyonügynökséggel a tejüzem privatizálása érdekében. A pályázat kiírását várhatóan november közepén teszik közzé. Ha az ÁVÜ hivatalosan is bejelenti a privatizációt, akkor nem kell november 1-jén leállni a tejüzemnek a termeléssel. Nagyobb devizamegtakarítás Kevesebb turistavalutát adtak el Augusztusban nagyobb mértékben nőttek a lakossági devizamegtakarítások, mint az első félévben összesen. Az MTI érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bankban tegnap elmondták, hogy az elmúlt hónapban 5,5 milliárd forint értéket (mintegy 70 millió dollárt) tett ki a növekedés, miközben a turistavalutaeladás augusztusban 34,5 millió dollár volt a júliusi 51 millió után, azaz a lakosságnak csak kis része veszi igénybe a megnövelt utazási keretet. Augusztus végén a lakossági devizaszámlák értéke 148,6 milliárd forint (közel 1,9 milliárd dollár) volt. Január és június között a növekedés mindössze 5 milliárd forintértékű volt, míg 1991 hasonló időszakában még 30 milliárd forinttal híztak a lakossági devizaszámlák. Nem kizárt, hogy az elkövetkező időszakban a forintbetétek kamatcsökkenése miatt ismét előtérbe kerülnek a devizamegtakarítások. (MTI) Csak a cégtábla változott? 1 i V/> ,.f ,! , ) i (Ví A háziorvosé a felelősség ^ Magatehetetlen olvasónk tetté föl a kérdést: mi í'egyekazokkal a hozzátartozókkal, akik éjjel-nappali ápolásra ‘szórulrtak, magatehetetlenek, és ápolójuk megbetegszik? r 5 Problémája sokakat érint, ^Számtalan olyan betegségtől szenvednek az emberek; amelyek hosszú évekig'magatehétetlerwégre kárhoztatják őket. A beteg ember nem tud fölkelni, arrébb menni, enni, W.C-re menni segítség nélkül. Nem lehet huzamosabb időre egyedül hagyni. Ahogy ő maga, úgy ápolója is a szobához van kötve. Egy ilyen esetben történt, hogy az ápoló feleség is megbetegedett. A háziorvos beutalta a kórházba, ám azzal nem foglalkozott, hogy mi lesz a férjjel. A háziorvos szerint ugyanis a kórház nem azért van, hogy a magatehetet- len embert oda beutalja... Ennyi a történet. A kérdés viszont: mi legyen ilyenkor? Hiszen az eset nem egyedi, és tulajdonképpen bárkinek a családjában előfordulhat. Kiderült, hogy van válasz a kérdésre, legfeljebb nem mindegyik háziorvos tud róla. Ilyen esetben két megoldás létezik: az önmagát ellátni képtelen hozzátartozót vagy a kórház utógondozó osztályára kell beutalni, ha van ott hely, vagy pedig átmenetileg (arra a néhány napra) elhelyezést kérni a szociális otthonban. Később - évek múlva - ha a kórházakról leválasztják az úgynevezett “szociális ágyakat”, akkor egyértelműen oda kell adni a beutalót ilyen esetben. Azonban nem elég, hogy a háziorvos beutalót ad. Mielőtt megírja, köteles fölhívni az utógondozót, beszélni az osztályvezető főorvossal, hogy tudják-e fogadni a beteget, van-e szabad ágyEz az eset kiválóan mutatja a körzeti orvosból lett háziorvosok megváltozott szerepét, nagyobb felelősségét. A körzeti orvoslás és a házi orvoslás közti különbség nemcsak azt jelenti, hogy átfestjük a cégtáblát, hanem többek között azt is, hogy ilyen esetben nemcsak a beteg emberrel, hanem a család' problémájával is kell törődni, hiszen ezért házi orvos a háziorvos. Nem elég, hogy a beteget beutalja a kórházba, foglalkoznia kell áfczal is, hogy mi lesz az ottmaradottakkal, milyen változást idéz elő a betegség a család életében. P. É.------------------------------------------------------------------------------------------------E z a licit picit még körülményes Földárverés Tiszaörsön Fél tízre volt meghirdetve a nagy esemény. Kilenc óra után pár perccel érkeztem a művelődési ház elé. Kint és a házban már sok volt az érdeklődő. Összedugták fejüket, latolgatták, hogy mi várható, mi is fog itt történni, tulajdonképpen milyen taktikát kövessenek. A magyar parasztember sohasem mozgott otthonosan Justitia házában. Alkudni még megtanulhatott a vásárokban, de licitálni...? A kárpótlási- és kárrendezési bizottság a helyi földrendezőkkel együtt igyekezett felkészíteni őket. Hogy milyen sikerrel? Először Sári Gyulát kérdeztem, akinek 42 aranykorona értékű földre van kárpótlási jegye. - Mi a véleménye erről a licitálásról?- Hát tudja! Én mást nem tudok mondani, csak annyit, hogy amikor elvették, nem volt itt semmiféle licit. Meg eléggé meg van ez bonyolítva. A Vitéz-tanyánál a családnak lenne még 22 holdja, de arról, azt hiszem, lemondhatunk. - Hogy-hogy?- Nincs dokument! Hogy is lenne, mikor szegény nagyapám szeme előtt tépték el a papírokat, azok, akik elvették a földjét. Két tanúval pedig már nem lehet igazolni. Pedig mindenki tudja, hogy kié volt az a föld. így van ez, ugye, Imre bátyám, - fordul Tasi Imréhez, aki szívesen kapcsolódik a beszélgetésbe.- Úgy van bizony, húsz évig voltam a téeszben brigádvezető. Én minden zugát, szegletét ismerem az őrsi határnak. Tagja is lettem a földrendező bizottságnak.- Megtudom, hogy a bizottság elnöke Nagy Zoltán, a téesz főkönyvelője. Őt keresem meg további információkért.- 3427 aranykorona értékben jelölt ki a téesz földet. Erre het- venhárman jelentettek be igényt. De itt ma csak tizenketten fognak licitálni. - És mi lesz a többi hatvaneggyel?- Tizenöt napos határidő eltelte nélkül az OTP nem adja ki a kárpótlási jegyeket. Sokan lemondtak erről a fellebbezési jogukról, de az sem segít. A bank további 10 napot igényel átfutási időnek. Úgy néz ki azonban, hogy 25 nap is kevés. A lényeg az, hogy a több mint 60 embernek jogerős határozata van, de kárpótlási jegye nincs. Jogilag persze nem fognak károsodni, de várniuk kell. Mi azt tudjuk tenni, hogy egyéves használatra kijelölünk földet, a tulajdonukban lévő aranykorona-értéknek megfelelően. Ezért nem kell bérletet sem fizetni. Ha igénylik! Ha nem akar gazdálkodni, akkor pedig nincs gond. Hogy milyen az élet! Hírnök jő, hogy a füredi OTP még 15 embernek kiadja a jegyet. Ki, ahogy tud, el is indul Füredre. A bizottság megvárja őket. A művelődési ház előtt várakozás közben Molnár Boldizsárral beszélgetek.- Ami jó volt 1945-ben, vajon miért nem jó most? El tudta volna ezt intézni Tiszaörs is magának, úgy mint akkor. Most meg nyúlik minden, mint a rétestészta. Három évig voltam hadifogoly, ezután is járna nekem több mint 300 ezer forint kártérítés. Ki tudja, mikor lesz belőle valami? A téesz nem műveli már a földet, az új tulajdonos pedig még nem művelheti. Senkinek nem jó ez - regisztrálom az idős ember véleményét. Közben visszatérnek füredről az emberek. Harminc igénylő kezdhet licitálni. Már érezhető a türelmetlenség, de még meg kell hallgatniuk Nagy Istvánt, a Megyei Kárrendezési Hivatal helyettes vezetőjét, aki tájékoztatja a jelenlévőket a föídárverés módjáról. Ezt az 1991. évi XXV. törvény 28. paragrafusa és a 104/1991. VIII. 3-i kormányrendelet szabályozza. Érezhetően többeknek nagyon nehéz ez a nyelvezet. A kérdésekhez érve mégis csak egy kérdés hangzik el az első sorból. Arról érdeklődnek, hogy mikor lesz kijelölve a föld.- Mi 8 napon belül elküldjük a jegyzőkönyveket, de a helyi kimérésre 60 nap a várakozási idő - válaszol a hivatalvezető-helyettes. Halk moraj követi a bejelentést. Újabb hatvan nap. Addigra talán már a hó is leesik... Végül csak beindul a licit. Először a B 1-es parcella 72/1-es táblája kerül kalapács alá. Kis félreértésre ad okot, hogy az eredeti elképzelésekhez képest ezt a területet még négy felé osztották. De sikerült tisztázni mindent. Háromezer forintról indulnak. Lassan, 100 forintjával elér az összeg a minimumot jelentő 500 forintig. Idáig mindenki csendben ül. Akkor azonban szinte minden tábla a magasba lendül. A baj csak az, hogy a terület 614 aranykorona 18 fillér. Az igénybenyújtók követelése pedig jóval ezer fölött van. Most emelni kellene az összeget vagy a téteket, de a szakemberek jóhiszemű szabálymagyarázata után minden sínre kerül. Megszületik az egyesség. Az első parcellát özv. Müller Antalné nevére jegyzik be a Kilencesi út mellett. Minden kezdet nehéz. Ez a licit kicsit még nyögvenyelős. Mégis történelmi jelentőséggel bír, legalábbis Örs vonatkozásában az az első 540x43 méter, ami visszakerül özv. Müller Antalnéhoz. Abban is biztos vagyok, hogy a többi föld is gazdára talál. Csak azt nem értem, hogy annak, aki művelni akarja a földjét, miért nehezítjük meg ennyire a dolgát?- p. m. -
