Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-03 / 208. szám
1992. SZEPTEMBER 3. __ Kunsági Extra—Kunhegyes M ég mindig olcsó Két évvel ezelőtt, amikor a Kunság Népe Tsz húsboltja megnyílt, azt írták az újságok, hogy ez az országban a legolcsóbb efféle szakbolt. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, régi jó magyar szokás szerint mindenfelé volt kisebb-nagyobb áremelés, bár ez a tenyérnyi üzlet ma is derekas forgalmat bonyolít. íme az árak: 225 a comb, 220 a karaj, a bőrös malac 105, a csülök 80, a máj 100,'a fej 15, adagadó 185, az oldalas 145, a tarja 180, a hasaalja szalonna 50, a zsírszalonna pedig 30 forint. Hogy miért kedvelik ezt az üzletet? Talán azért, mert naponta friss árut kínál: általában négy malac kerül ide, és ahogy mondják: az utolsó dekáig elfogy. Bármilyen hihetetlen, legalább ennyire kapós, ha nem kapósabb a zsír, amelynek negyven forint kilója, és itt helyben sütik ki. Annyira szakszerűen, hogy mindig kapni sem lehet, és sok- sior csak előjegyzés alapján jutnak hozzá az ide betérők az áhított termékhez. Iskolaillatú szeptember Az iskolaillatú szeptember ismét beköszöntött, és mindez vonatkozik Kunhegyesre is, mivel a település igazi diákváros. Általános és középiskoláiban ebben a tanévben 1 ezer 987 diákot tanít a 197 nevelő. A zavartalan munkához a szükséges mindennapi feltételeket 110 technikai dolgozó biztosítja. Hogy kik érkeztek a városi iskolákba, és mentek el a helyi pedagógusok közül, íme egy rövid lista. A Kossuthból Fehér Ágnes tanítónő Budapestre költözött, érkezett Nagyné Smányi Hedvig magyarorosz szakos tanárnő. A Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképzőből Golyha János és Virosztek Ferenc mérnök tanárok nyugdíjba vonultak. Szeptembertől itt tanít Tóth Péter növénytermesztő, gépész szakoktató, Kun Imre kőműves szakoktató és Mészáros Miklós szobafestő szakoktató. A Nagy László Gimnázium és Híradás- technikai Szakközépiskolából eltávozott Fehér Katalin magyar-orosz szakos tanár, érkezett Herczeg Erzsébet kollégiumi nevelőnek és Márkus László műszaki tanárnak. A Dózsa iskolában nem tudunk személyi változásokról. Kívánjuk az érkezőknek, hogy érezzék jól magukat új iskolájukban, a távozóknak: találják meg boldogulásukat új helyükön, a nyugdíjba vonultaknak pedig több évtizedes további egészséget, és fizetést, amelyet természetesen már a postás kézbesít... GURULÓ TÁBOR A guruló tábor kérem szépen olyan, amelyik még véletlenül sincs egy helyen, hanem hol itt, hol ott található. Mindehhez nem kell semmi más, csak egy jó kerékpár, meg valaki, aki a költségeket fizeti. Nos, a taposós járművek ingyen javítását a Schwinn-Csepel biciklik helyi képviselője, a mecénás szerepét pedig a művelődési központ vállalta, mintegy harmincezer forint erejéig. A kétszer húsz nebuló - a legfiatalabb négy múlt, a legidősebbik már a tizenkettőt tapossa - megismerkedett a település nevezetességeivel, de felkereste kerékpáron Tiszaroffot, Abád- szalókot is. A kétszer két hét alatt a környék növény- és állatvilágát is kutatták, de a táborozok busszal eljutottak a Zemplénihegységbe meg Hollóházára. Szóval, igazi természetbarát és helytörténeti tábornak bizonyult ez a pár hetes foglalatosság, és a tervek szerint a kultúrház illetékesei jövőre vagy ősztől ott szeretnék folytatni, ahol az idén abbahagyták. Természetjáró csoportot létesítenek, és az ország azon szépségeit ismertetik meg a szakosztály tagjaival, ahová ritkán viszik őket. Mindezek megvalósításához megfelelő lehetőséget biztosít az, hogy a Közművelődési Alap pályázatára küldött nyolc pályamunkájuk közül hét nyert, amelyek eredményeképpen 310 ezer forintot kaptak. Lúdőr Akad, aki javait zárral védi, míg más riasztócsengővel, esetleg zajos ebbel. Nos, az egyik üzlet előtt kaptuk lencsevégre lúdőr őnagyságát. Tény, a libákat valamikor a tanyasi asszonyok afféle jelzőként is használták, hiszen éberebbek, jobban észreveszik az idegent, mint a kutyák. Tollas barátunk is égte- len ricsajjal üdvözölt bennünket, és csak úgy sikerült elhallgattatni, hogy a teleobjektívvel lőtávo- lon kívül kaptuk le az egyébként hibátlan öltözékű, jó megjelenésű, roppant éber gágogót. További pozitívumként hozzuk olvasóink szíves tudomására, hogy riportalanyunk nem csak szobatiszta, de szemmel láthatólag an- üvegek, akarom mondani reke- tialkoholista is, hiszen az üdítős- szék körül posztok Szegénységi bizonyítvány Szegénységi bizonyítványt állított ki magáról az a terület, azok a személyek,* öleikre rábízták a Pro Urbe-díjak odaítélését. Ugyanis a kitüntetést augusztus 20-án szokták átadni, ámbár az idén a közel tízezer helybeli közül senki nem vehette át ezen elismerést. Magyarul, nem akadt egy árva fia, lánya sem a településnek, akinek a munkássága úgymond megérdefnafte volna ezt a díjat. A döntés - akárhogyan is elemzem - két dologgal magyarázható. Az egyik az irigység: nekem sincs, ne legyen másnak sem. A másik a nemtörődömség, a kellő ismeretek hiánya lehet. Ezt könnyebben lehet orvosolni, mégpedig úgy, hogy sokat kell forgalódni az emberek között. Nem csak a falkabeliek, de másfélék körül is. Mert azt például végképpen nem értem, hogy milyen vezérlő elv szerint nem érdemelte meg ezt a kitüntetést mondjuk Fakó Zsigmondnél Évtizedekig itt tanított, csodálatos, emberformáló magyartanárnak bizonyult. Ezt a diákok serege igazolhatja, akik közül nem kevesen egyetemeken, főiskolákon „viszik tovább” a tőle elsajátítottakat. Vajon miért nem jutott senkinek eszébe ez a név, hogy Füleki Sándor? Ha másért nem, az egészséges életre nevelésért, azért, mert 32 alkalommal juttatta el a Kossuth iskolások fiú meg leány röplabdacsapatát az országos döntőbe, szerezve hímevet a településnek. De ágálhatnék a Tihanyi Lajosnék, Veress Barna Györgynek, Túri Mária-fé\e pedagógusok mellett is. Esetleg említsem meg Oláh Lajos nevét, akinek a gyűjteménye nélkül sokkal szegényebb lenne a város, a Nagykunság múltja? Hogy bővítsem a listát: idefér az a Párdi Mihály is, aki évtizedekre az árnyékos oldalra szorult, mert valamikor több földjük volt az átlagnál. Fütyült a mellőzöttségre, és időközben olyan csodálatos gyűjteményekkel gazdagította a várost, amelyet Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen éppúgy ismernek, mint sok megyeszékhelyen. Csak éppen Kunhegyesen nem, már azoknak, akiknek kellene. Akad a városnak jeles kőművese, csipkeverője is, bár félő, tudománya vele együtt - a kora miatt - a sírba száll. Vajon ők miért nem kerültek szóba, hiszen életutuk kerek, lezárt... Restellem magam, hiszen a ma élő kunhe- gyesiek között is sok, nagyon sok a tehetséges ember, és mindezt sokféleképpen bizonyították. Igaz, nem múló politikai divatok szerint, elvégre esetükben a szakmai plusz, felkészültség, a lokálpatriotizmus a mérce. Kár, hogy nincs olyan helyi testület, bizottság, amely az ottani átlagon felüli értékeket létrehozó hírességeket elismerné, fáradozásukat szívügyének tekintené. Ezért alakítani kellene már végre egy bizottságot olyan emberekből, akik nyitott szemmel járnak, jártak. És akkor a kitüntetésre javasoltak listája a felsoroltaknál jóval bővebb lesz. Mint ahogy meggyőződésem, már most is az ... Mini műszaki műhely A Tiszagyendai és a Feketehegy utca találkozásánál - kőhajításnyira a malomtól - a Magyar Autóklub kunhegyesi szervezete mini műszaki állomással gyarapodott. Az egykori Nagy Imre-féle műhelyt az áfésztól vásárolták meg, és az itt szorgoskodó két ifjú szakember munkanapokon reggel nyolctól este négyig fogadja az autósokat. Természetesen kedvezményt kapnak a klubtagok, sőt a nyugdíjasok is. Hogy mi mindennel állnak a nagyérdemű tiszteletére? Elvégzik az elektromos vizsgálatokat, a CO-vizsgálatot, különböző közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi ellenőrzéseket is. Elsősorban azért, mert ebből élnek, nem beszélve arról, hogy a robogó lőerők volánja mögött ülőknek sem közömbös, hogy száguldó benzinparipáik mennyire megbízhatóak, biztonságosak. Néhány szó a Kunság Népéről Ebben a formájában bizonyos, hogy végnapjait éri az a 10 ezer 500 hektáros óriásgazdaság, amely Kunság Népe Tsz-ként ismert. A mamutcég 208 ezer aranykoronájából 135 ezret kárpótlásra jelöltek. Ha ezt a volt tulajdonosok mind földben veszik ki, a területnek több mint a hatvanöt százalékát érinti. Ami az év eredményeit illeti, a tartós szárazságot alaposan megsínylették a termésátlagok. Búzából és árpából hektáronként 28-28 mázsát bírtak betakarítani. Kukoricából az öntözött táblákon talán meglesz a 65 mázsás átlag, máshol 0-30 mázsa között számolnak. A cukorrépán még egy szeptember eleji eső is javíthat, nem beszélve arról, hogy a növény a csontkemény földből így kiszedhetetlen. Hogy miképpen alakul a szövetkezet jövője, arról a közgyűlés dönt, amelyet ottjártunkkor még csak szerveztek, így annak a döntéseire a következő városi oldalunkon visszatérünk. Jutalomból Dobi Balázs a Kossuth iskola oszlopos tagja, bár az oszlopos kitétel talán kissé túlzó, hiszen a jókötésű szőke srác vasággyal sem éri el azt a súlyt. Elérte viszont egy pályázattal, amelyet a Szabad Föld hirdetett meg: Falun, tanyán nyaraltam címmel. Balázsnak nem esett nehezére a pár oldalas fogalmazvány, hiszen a nagyszülei To- majmonostorán laknak, és ha csak teheti, rápattan a drótszamárra, és illa berek, nádak, erek! Ott igazi az élet, mivel óriási kert övezi a házat, és annyiféle állat kéri a porciót, ha mindet felsorolnám, kisregény születne e rövid írásból. Helyette csak annyit, Balázs írt - és nyert. A történeti hűséghez tartozik, hogy az édesanyja is noszogatta, bár végül nem eredménytelenül, hiszen nagyszerű lett a képekkel illusztrált pályamű. Jutalomból őt meg még négy további pályázó társát elvitték egyhetes üdülésre Graz Ausztriába mellé, egy festői faluba. Vendégszerető emberek lesték szinte minden gondolatát, noha neki az volt a legfeltűnőbb: arrafelé egy darab papír meg szemét sem akadt az utak mellett. Azóta elhangzott a szeptemberi becsen- getés, és Balázs a pályázatok helyett a 8. a-ban a tankönyveket forgatja. Azon egyszerű ok miatt, hogy országos elsőség ide, osztrák jutalomút oda, szeretne valami színvonalas középiskolába kerülni. Ezt pedig ugye nem adják ingyen ... írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János