Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-21 / 223. szám

1992. SZEPTEMBER 21. A szerkesztőség postájából A békés egymás mellett élés jegyében Kedves Barátaim! Gondolom, hogy a rádióból és a televízióból értesültetek a Pest megyei Túra községben történt kettős gyilkos­ságról. Egy jogtalan fegyver- használat kapcsán Kátai Mária és Farkas Jenő túrái cigány lako­soknak - körülbelül 3-4 kilo­gramm körtéért - az életükkel kellett fizetniük. Gondolom, hogy a Magyarországon élő cigá­nyok és a velünk érző egyéb nemzetiségiek körében is nagy felháborodást váltott ki ez a saj­nálatosesemény. Ennek ellenére, mint a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Cigányok Független Érdekvédelmi Szervezetének elnöke (Jászfényszaru) arra kérlek benneteket, hogy a közre­adott hírek a megszokott életvi­telből ne zökkentsen ki bennete­ket. Nem szeretném, ha a Ma­gyarországon élő cigányok olyan konfliktushelyzetbe kerülnének, melyből később nehéz lenne a kilábalás. Meg kell mutatnunk, hogy mi nem a bosszúállás, hanem a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Remélem, hogy az ál­talam közölteket elfogadjátok - annak érdekében is, hogy fiaink, unokáink és dédunokáink ebben az országban békés körülmények között tudjanak élni, hiszen ez a hazánk. Id.Radics István Dr.Rácz György sebeszre emlékezve Örömmel olvastam nemrég a Hetényi Kórház baleseti-sebé­szeti osztályáról, fejlődéséről az Új Néplapban. Szerettem volna, ha dr.Rácz Györgyről, az egyko­ri városi kórház baleseti-sebé­szeti osztály alapítójáról is meg­emlékeznek, aki 1956 novembe­rében került a megyeszékhelyre, az úgynevezett honvédkórházba. Ahhoz, hogy ott baleseti sebé­szet legyen, nagyon sok és fárad­ságos munkára volt szükség. Ám kiváló segítőkre talált dr. Mün- nich Béla és dr. Detre István or­vosok személyében. Az akkori állapotot érzékeltetve, megemlí­tem, hogy például a nővérszobá­ban nem volt víz, a fecskendőket a kórteremben vagy a mellékhe­lyiségben lévő vízcsapnál moso­gatták, majd aztán sterilizálták; mindössze egy WC volt, később a társalgót rövidítettük meg, hogy legalább legyen külön a férfiaknak és a nőknek; egy he­lyiség bal oldaláról a betegszo­bák nyíltak, a másik felén az ágy­húzásra szánt tiszta fehérnemű sorjázott. A városi kórház 1967-ben megszűnt, akkor szóltam a főor­vos úrnak, hogy a honvédkór­házból általam megmentett mű­szerek „felszabadultak”, azok­ból válogassunk újakat. (Főmű­tősnője voltam, majd osztályve­zető főnővér 20 évig, a baleseti eAhpC7f»lpn \ A4 i \//^l q finnv<=»Hlror_ házban én adtam át a műtőfelsze­relés egy részét, sikerült 13 spe- ciális, Schimmelbus dobozt megpakolni drága műszerrel, műtősruhával. A hivatalos leltár mindenről elkészült - 1957 tava­szán. Ki volt dr.Rácz György a há­ború előtt? A Szentesen élő, nagy hírű Bugyi István professzor ta­nársegédje, aki betegsége alatt többször látogatta és operálta is. A háború után Budapesten, az Országos Baleseti Sebészeten dolgozott, ott is lakott az intézet­ben - családjával, s onnan került Szolnokra. Nevéhez fűződik az aneszteziológiai altató szolgálat létrehozása, ahol megszervezték és alkalmazták a korszerű gépi altatást. (Vidéken 1964-ben dr.Selmeczi Szilvia az elsők kö­zött volt altató orvos.) Dr.Rácz György később megkezdte az in­tenzív osztály kialakítását, az úgynevezett őrző szoba létesíté­sét - öt ággyal. Sajnos a befeje­zést - súlyos betegsége, majd ha­lála miatt nem érte meg. Nagy tudású, de szerény, emberszerető volt, aki a munkatársait is na­gyon megbecsülte. 1965. szep­tember 5-én halt meg. Kívánsága szerint a legnagyobb csendben temettük el, szűk családi körben Budapesten, a Farkasréti temető­ben. Kovács Károlyné Részigazság A velem történt eset, problé­mám abból adódott, hogy 1992. február 27-vel betegállományba kerültem, és a táppénzem - mivel a munkahelyem nem önálló kifi­zető - postán érkezik. A társada­lombiztosító útvesztőin keresztül egyébként is késve kapom, de mint legutóbb kiderült, a helyi postán akár egy hónapig is hever­het. A kézbesítőtől tudtam meg, hogy a szelvényem már megér­kezett; ha pénzt akarok látni, ak­kor a személyi igazolványommal jelenjek meg a helyi postán... Ezek után felmerült bennem a kérdés: A hivatalvezető miért nem meri a kézbesítőre bízni a kifizetést? Ha netán ágyban fek­vő beteg lennék, addig nem lát­nék pénzt, míg nem tudok a pos­tára menni?! Mit csinálnak a pénzzel 30 napig? Talán egyhó­napos lejáratú értékpapírba fek­tetik? Agócs József Jászjákóhalma * * * Olvasónk észrevételére legyen itt mindjárt a Debreceni Posta- igazgatóságtól kapott válasz: Agócs József panasza nyomán a szóban forgó postahivatalnál helyszíni vizsgálatot tartottam, a kifizetésekkel kapcsolatos okira­tokat felülvizsgáltam, de olyan körülményt, mely szerint az utal­ványok kifizetését szándékosan késleltetnék, nem állapítottam meg. Augusztusban a panaszos részére három pénzintézeti pos­tautalvány érkezett, amit késede­lem nélkül kifizettek. A táppén­zes utalványának kifizetésénél viszont mulasztás terheli a hiva­talvezetőt, mert nem külde ki a címére. A vizsgálat alkalmával utasítottam, hogy az utalványo­kat a megadott lakcímre kézbe­sítsék. Az ebből származó kelle­metlenségért Agócs József szí­ves elnézését kérem. Azt a meg­jegyzését viszont, melyben két­ségbe vonja a hivatal dolgozóink becsületességét („Talán egyhó­napos lejáratú értékapapírba fek­tetik a pénzt?”), visszautasítom. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes Lehetőségeinkről A kormányzat a közalkalma­zottak bérének rendezését nem hónapokkal későbbre, hanem 1994-re tolta. A hír hallatán az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete - a bérek rendezése és a betegek ellátását veszélyeztető anyagiak csökkenése miatt - újra az utcára viszi az egészségügyi dolgozókat? Az általuk befize­tett társadalombiztosítási járulék (54 százalék), a legmagasabb a világon. Ennek mintegy 20 szá­zalékát, 110 milliárd forintot költöttek 1991-ben az egész­ségügyre. (Kb. 50 százaléka a bérekre megy.) Ha azt szeret­nénk, hogy az egészségügy a há­lapénz nyomasztó terhétől meg­szabaduljon, a fizetéseket négy­száz százalékkal kellene emelni. Ha az infláció valóságos mérté­kének megfelelően - mintegy 38 százalék - növekedhetne a dologi ráfordítás - ez éppen a szintentar- táshoz lenne elegendő, akkor az egészségügyi költségvetés elér­né a 350-400 milliárd forintot is. Ezzel szemben mik a lehetősé­gek? A munkanélküliek számának növekedésével arányosan csök­ken a dolgozók száma, ennek megfelelően a befizetett társada­lombiztosításijárulék összege is. Az ipari termelés az előző évihez képest 22 százalékkal csökkent. Mivel az egészségügyre fordít­ható összeg a maradékelvre épült (hosszú évek átlagában a nemze­ti jövedelem 3,5 százalékát kap­ta), nyilvánvaló az egész­ségügyre fordítható keret csök­kenése is. Egyes szakemberek nyilatkozatai szerint ez év végére a termelőüzemek közel fele jut­hat a csőd szélére, vagy bezárás­ra. Egyre több helyen nem tudják dolgozóik után befizetni a társa­dalombiztosítási járulékot. Az állam igyekszik az egész­ségügy finanszírozásától meg­szabadulni, és annak minden anyagi terhét a társada­lombiztosítónak átadni, de az - az előzőekből következően - kasz- száit nem tudja feltölteni. így aztán nemhogy az álomszerű 350-400 milliárdot, de még az előző évben felhasznált 110 mil­liárdot sem lesz képes bevételez­ni. Ezt a helyzetet rontja még, hogy a gyógyszerek ára 20-180 százalékkal, a vízdíj, az áram­szolgáltatás ára az egekbe szö­kött. Mivel ezeket az áremelke­déseket sem kompenzálták - nem volt miből -, az egyes intézmé­nyeknek a költségvetésükből kellett kigazdálkodniuk. Ilyen feltételek között nincs lehetőség a 200 ezer egészségügyi dolgozó bérének és a betegellátás színvo­nalának emelésére. A helyzet csak egy irányba mutat megoldást. Küszöbön áll az egészségügyi dolgozók elbo­csátása. Egyes magas beosztású vezetők öt-hatezer orvos munka­nélküliségét, a kórházi ágyak számának 20-50 százalékos csökkenését tartják szükséges­nek, amely a nővérek és a szak­dolgozók leépítését is eredmé­nyezi. Ezen a helyzeten csak a gazda­ság növekedésével, ennek követ­keztében a pozitív költségvetés­sel lehet változtatni. Az év végé­re várható közel 200 milliárdos költségvetési hiány egyelőre nem az előrehaladás irányába mutat. Dr Jánosi Gábor orvos Legalább a család iratait adja vissza! Szeptember elsején a szolnoki Széchenyi-lakótelepen lévő Aranykanna ABC-be mentem vásárolni, délelőtt 9 és fél 10 kö­zött. A pénztárnál ötezressel fi­zettem. Az áru értéke nem egé­szen 300 forint volt, 4700 forin­tot és valamennyi aprópénz kap­tam vissza. Amikor pakoltam el a táskámba, a pénztárcámat letet­tem a kosaras pultra - azzal a szándékkal, hogy majd felülre te­szem, mivel a boltból a piacra mentem, ott ért a meglepetés, hogy a tárcám a kosár mellett maradt. Rohantam vissza, hátha a becsületes megtaláló leadta a pénztárnál, de sajnos nem így történt. Ami a legszomorúbb, hogy az a pénz a férjem előző nap kapott munkanélküli segé­lye volt, s egyúttal az összes pénzünk. Három gyermekem van, a be­iskolázásukra az én fizetésem teljes egészében elment. Szinte biztosra veszem, hogy a pénzün­ket már nem kapjuk vissza - bár tévednék. Számunkra nagyon fontosak és pótolhatatlanok a tár­cában lévő iratok: a munkanélküli segély szelvényei, a lakás összes rezsijének befizetését igazoló csekkek, az egész hónapra szóló tejjegy, valamint 100 schilling (ez utóbbi ráadásul nem a miénk volt). Ha a megtaláló a pénzt nem i s kü ldi vissza, kérem, legalább a számára értéktelen papírokat - a csekken lévő címre - hozza el, s dobja a postaládánkba. Molnár Zoltánné Szolnok Nem érdemeltek meg egy értesítést? Szeptember 15-én - mint tele­fonelőfizető - hívtam egy tele­fonszámot. Tisztes kioktatást kaptam, hogy egy számjegy nem egyezik, már megváltozott. Idáig rendben. De: az előfizető nem érdemel annyit, hogy erről valaki idejében értesítse? A posta kap­Expressz - ajánlva Továbbra is figyeljünk a szavakra! Lapunk ez év szeptember 14-i szá­mában, A szerkesztőség postájából ro­vatban jelent meg egy válaszlevelem (Figyeljünk a szavakra! címmel), mely­ben az úgynevezett pletykafalusiak kábeltévés gondját próbáltam tisztázni. A lakók (megrendelők) úgy értették, hogy a Tele-Coop Kft. (vállalkozó) június 15. és augusztus 31. közötti időre vállalta annak a munkának a befejezését, mely eredményeként nézhetik majd az előfi­zetők a műholdas programokat. Érdeklődésemre akkor a kft. ügyve­zetője elmondta, hogy a szerződésben „egyértelműen” az van, hogy a fenti időpontok között kezdik el a munkálatokat, és hogy valóban van némi „csúszás”, de október „közepéig készen lesz a hálózat”. (Erre bátorkodtam megjegyezni, hogy ez még nem jelenti „egyértel­műen”, hogy nézhetik is a lakók a műholdas programokat.) Azóta két megrendelő (Szamosvári János és D.Kovács László) is „reagált”, azaz pontosítást kért a levelükben mellékelt szerződés másolata alapján. Nos, ebben a szerződésben többek között ez áll: „A vállalkozó a munkát előreláthatóan 1992. június 15. és 1992. augusz­tus 31-e között végzi el”. Amilyen óvatos kezdek lenni a fogalmaz­ványokkal kapcsolatban, nekem már ez az „előreláthatóan” sem tetszik. Mintha egy „kiskapu” lenne, egy kibújási lehetőség arra az esetre, ha valami előre nem látható dolog közbejön. Vagy mégsem? így folytatódik a szöveg (amit magyarázatként is felfoghatok az ,,előreláthatóan”-ra): „Amennyiben a szakhatósági engedélyek a vál­lalkozó által tervezett időpontnál hamarabb a rendelkezésére állhat­nak, a kivitelezést a fent megjelölt dátumok előtt is megkezdi”. Ja, értem, ez volt szerződéskötéskor/!/ a mézesmadzag, hogy tudniillik, előreláthatóan (illetve előre nem láthatóan, de esetleg) már az olimpiát is „műhpldasan” nézik, mint ahogy erről D.Kovács László úr szerint egy közgyűlésen szóbeli vállalás is elhangzott a vállalkozó részéről. Ezt, mint már tudjuk, rosszul „nem látták előre”. De térjünk vissza a lényegre! Igazán nem akarok kekeckedni, és nyelvészeti fejtegetésekbe kezdeni, de a végzi el szerintem nem egészén ugyanaz, mint az elvégzi. Az előző, amolyan folyamatos jelen idő (ha fenne ilyen a magyar nyelvben), míg az utóbbi egy határozott múlt iäot jelent, vagyis egy befejezettet. Erről jut eszembe, hogy egészen „egyértelmű” akkor lett volna a szerződés szövege - leg­alábbis nyelvi szempontból -, ha világosan, magyarul leírják: akkorra befejezzük a munkát, és elkezdjük a szolgáltatást. Vagyis, hogy mondjuk, augusztus 31-től az előfizetők - ha csak jó a tévéjük - nézhetik a műholdas adásokat. Persze, a pletykafalusiaknak igazuk van, és talán jogi értelemben a végzi el ugyanaz, mint az elvégzi. Bizonyára a Tele-Coop Kft. ügy­vezetője, Borsos Árpád úr is hasonlóan értette, mire vállalkoznak, hiszen egy tájékoztatóban - egyebek mellett - a következőt írta alá: „Vállalkozó a bekötéseket 1992. szeptember 30-ig, mint legvégső határidőig vállalja.” (Ha van legvégső, talán várható egy legesleg­végső, bár ennek már következményei lehetnek, mint kiderül a foly­tatásból.) „A bekötés esetleges késedelmessége esetén 20 % késedel­mi kamat időarányos része visszafizetésre kerül.” Mivel a legutóbbi ígéret (mint a múltkor leírtuk) október közepét jelölte meg „maximális” határidőként, már jár Önöknek a kártérítés, kedves pletykafalusiak. Kiszámítottam: ha tényleg kész lesz október közepéig a munka, akkor is visszakövetelhetnek 312 forintot. Ha ez boldogítja Önöket... l __________________________J c sői, én meg fizetek... Tudom, monopólium van, tetszik, nem tetszik, vagy eszi, nem eszi, nem kap mást, mégis azt mondom: Talán némi üzleti kötelezettség még létezik. Úgy gondolom, minden előfizetővel közölni ille­nék, hogy a telefonszáma meg­változott. Nem lehet kizárólagos megoldás, hogy az újságban vagy más hirdetési módon közzé teszik, mert könnyen elkerülheti az ember figyelmét. Remélem, ha valaki hív (pél­dául Pécsről) tudja majd az új számomat, amit én sem tudok. Szabó Lajos Szolnok Lesz-e még tavasz az erkély alatt? Sokáig gondolkodtam a dol­gon, de úgy érzem, mégsem hagyhatom szó nélkül - miután olvastam a szeptember 15-i Új Néplapban, hogy a városüzemel­tetési iroda pályázatot hirdet a jövő évi szúnyogirtásra. Szolnokon a Petőfi utcában la­kom, a betonrengetegben. Egyetlen vigasságom az erké­lyemig érő hársfa volt. Azért be­szélek most róla múlt időben, mert nem tudom, lesz-e még ta­vasz az erkélyem alatt. Köztudomású, a nyár közepén szúnyogirtás volt. Azt követően, egy hét múlva az egész utcában szinte beköszöntött az ősz: a fa­levelek száradni kezdtek... Aho­gyan a képen is látszik, a hársfa még nem adta meg magát telje­sen, élni szeretne! Ugyanis újra rügyezni kezdett, már néhány új hajtást hozott. Most már nem is tudom, ta­vasz van-e vagy ősz? Minden­esetre félek a jövő évi szúnyog- irtástól, ezért jó előre szólok - a már említett pályázat kapcsán -, hogy a pályanyertesek olyan vegyszert alkalmazzanak majd, ami nem teszi tönkre a környeze­tünket. (Beküldött kép.) B. J. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné „Nem vesszük fel a kesztyűt” ívunszenimanon Laoauarugo Szakosztályát olyan sértés érte, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Augusztus 30-án megyei I. osztályú bajnoki labdarúgó mér­kőzés volt Újszászon, az Új- szász-Kunszentmártoni TE csa­patai között. Mindkét csapatból többen megsérültek, ráadásul az újszásziak közül egy, míg a kun­szentmártoniakból két játékos a kiállítás szomorú sorsára jutott. Azt, hogy mindez miért történt, nem kívántuk ragozni, magunk részéről a témát lezártnak tekin­tettük. Ám a legnagyobb megle­petésünkre, a szeptember 6-i, Szajol-Újszász mérkőzés után, Mérész József edző a következő­ket mondta: „Az előző mérkőzé­sen a KUTE durvasága miatt megtizedelt csapattal is nyerni tudtunk.” (Néplap IX. 7.) Felháborodásunkat tetézte, hogy Mérész József úr egyben a megyei labdarúgó szövetség el­nökségének tagja. Labdarúgó szakosztályunk vezetősége ezt a megnyilvánulását visszautasítja. Az Újszász elleni mérkőzésen já­tékosaink közül többen is súlyo­san megsérültek: Gácsi Tibor, Király Sándor, Felföldi Mihály nem tudott pályára lépni Mezőtúr ellen, Határ Ferenc pedig csak injekcióval. Ezenkívül Pálinkás Lászlót és Tóth Zoltánt eltiltot­ták, tehát öt kezdő játékos nem tudott játszani. Nem vesszük fel a kesztyűt, mindenkivel sportbaráti kapcso­latban szeretnénk továbbra is len­ni - az egész megyében. Emellett elvárjuk, hogy olyan sporttársak legyenek az elnökségben, akik minden csapattól függetlenek. Pálinkás László szakosztályvezető Veres István szakosztály elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom