Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-18 / 221. szám

1992. SZEPTEMBER 18. Hazai körkép 3 Gazdára vár a Szent Imre Népház Elképzelések egy Körös menti vendégházról A népháznak remélhetően nem csak múltja van Mesterszállás központjából autóval néhány perc alatt ki lehet érni az Alsórészre. A helybéliek így keresztelték el e valaha jobb időket megélt tanyabokrot. Ré­gen iskola működött itt, s a gaz­dák pénzéből közösségi épületre is futotta. Áll ma is. Jól olvasható rajta a felirat: Szent Imre Nép­ház. Vakolata, tetőzete egyenlőt­len harcot vívott az idővel. Kí­vülről kopott, de falai szilárdak. Molnár Mihály polgármester meghívására - a mesterszállási küldöttség nyár eleji látogatását viszonozva - a nyár végén itt járt egy boulogne-i nagyvállalkozó, René Broutta. Már az itt töltött első néhány óra alatt megtetszett neki a kör­nyék. Vendéglátója felvetette, ezen a csendes és mégis lakott részen vendégfogadót alakíthat­nának ki. A francia gyárigazgató - otthon a Francia-Magyar Baráti Társaság tagja - nem engedte el füle mellett a felajánlott üzleti lehetőséget. Ennek lényege, hogy ha anyagilag támogatják a beruhá­zást, akkor olyan turistaszállást lehetne kialakítani az Alsóré­szen, ahol minden bizonnyal szí­vesen töltenének el akár több éj­szakát is honfitársai. Broutta úr­nak megtetszett az ötlet. Oly­annyira, hogy nem tartja elkép­zelhetetlennek, hogy már a jövő évben megvalósulnak a tervek. O egyébként szenvedélyes íjász hírében áll, szívesen felavatna még egy íjászpályát is. A részle­tes terveket, a költségvetést no­vemberben adják át neki. Az utóbbi években egyre gyakrabban visszaköszönő téma a falusi turizmus fejlesztése. Népszerűsítői tucatnyi érvvel tá­masztják alá, miért jár jól az uta­zó, és miért éri meg a vendéglá­tónak. Ennek ellenére mintha csak füstje lenne e sokat éleszt­getett ügynek. Az élő és a holt Körös vidékén alig találni szál­láshelyet, jóllehet ez a táj a kül­földieket is, a hazaiakat is ide­csábíthatná. Szeretnénk, ha nem csak a pusztáért, a csikósért és a gulyá­sért utaznának Magyarországra. Ennek ellenére rengetegen van­nak, akik teljesen érthető módon dacolnak ami óhajunkkal, akiket az Alföld romantikája vonz. Ami számunkra hétköznapinak tűnik, az másoknak kuriózum.- Valósággal áradoztak az itt látottakról azok a picardiai ven­dégek, akik nemrég egy hetet töltöttek itt - jegyzi meg Molnár Mihály. - Az önkormányzat költ­ségvetéséből azonban nem tud­tuk volna elérni, hogy megis­merjék az Alföld eme részének igazi arcát. A Forest l’Abbey-i faluszövetség tagjainak fogadá­sát mindazok a szervezetek tá­mogatták, melyek fontosnak érezték e kapcsolatfelvételt. Hadd emeljem ki a Kömyezezet- védelmi Minisztérium, az Agrya Szövetség, a Táncsics Tsz, a Sör­gyár, a Solami és a Tejipari Vál­lalatot. Azért is soroltam fel tá­mogatóinkat, mert jó lenne, ha legalább ennyien látnák meg az üzletet a vendégfogadóban. Tár­gyalásaink René Brouttával re­ményt keltőek - mondja a polgár- mester. Karéjban egymástól pár lé­pésre állnak a felújításra váró épületek. A tomácos volt peda­góguslakásból 18 személyes szállást lehetne építeni. Az isko­laépületre sajnos már nem érde­mes pénzt áldozni. A népház vi­szont polgármester-kőműves szemmel hasonló célokra hasz­nálható, mint annak idején, ami­kor készült. A rendezvények al­kalmával minden bizonnyal megtelne a színházterem, melyet jelenleg raktárnak használnak. A mellette lévő helyiség szinte su­gallja, hogy itt büfének kell nyíl­nia. Az épülettől egy földút vá­lasztja el a földműves-szövetke­zet berácsozott, lelakatolt bolt­ját, mely ebédlővé alakítható át. Nem titok, a külföldiek szá­mára a legerősebb vonzerő a va­dászat.- Remélhetően a vadászati törvény olyan lesz, hogy Mester- szálláson - természetesen meg­felelő területtel - vadásztársaság alakulhat - reménykedik a pol­gármester. Hasonló lehetősége­ket lát a lovaglásban is, melyre ugyancsak van igény. Bár a nyugalom, a puszta lát­ványa fölöttébb felemelő él­mény, a turisták nem meditáló jógik. Többségük az aktív kikap­csolódás híve. Ezért kellenek az említett szolgáltatások. A maguk szótlanságában so­kat ígérnek a régi épületek. Könnyű nekik, nem nekik kell tenniük azért, hogy az Alsórész a középpontba kerülhessen. Szurmav Visszaszáll a turul November 29-én ismét fel­avatják Tatabánya jelképét, a tu­rulmadarat. Ezt jelentették be a Turul-alapítvány kuratóriumá­nak vezetői csütörtökön azon a sajtótájékoztatón, amelyet Buda­pesten az Idea-FERR Kft.-nél, az emlékmű restaurálásával megbí­zott generál kivitelezőnél ren­deztek. Ide szállították ugyanis még tavaly a darabjaira szétsze­dett madáróriást megújításra. Az 1907-ben, Árpád halálának ezre­dik évfordulóján felavatott em­lékmű restaurálását az időjárás viszontagságai, a kirándulók rongálásai és a korábbi szaksze­rűtlen beavatkozások, javítgatá­sok tették elodázhatatlanná. A csaknem 21 méter magas mada­rat többször is villámcsapás súj­totta, a második világháborúban pedig találat érte. Áz alkalmi fémgyűjtők ellopták koronáját és a karmai között tartott Árpád­kardot is. A tatabányai önkor­mányzat a restaurálás költségé­nek fedezésére alapítványt ho­zott létre. A sajtótájékoztatón elhang­zottak szerint befejezés előtt áll a madáralak restaurálása. Mada- rassy Walter szobrásznak és mű­vészcsoportjának irányításával kicserélték teljes vázszerkezetét, és erre a korábbinál kétszer na­gyobb teherbírású új szerkezetre helyezték el az eredeti és rendbe­hozott fémdomborítású palástot. Új koronát kapott a madár, és hatalmas karmai közé ugyancsak új, 13 méter hosszú kardot he­lyezték el. A kuratórium vezetői hangsúlyozták, hogy a restaurá­lok teljesítették a megbízóknak azt a szigorú kikötését, hogy az emlékmű - Donáth Gyula szob­rászművész alkotása - külső megjelenésében nem térhet el az eredetitől. Nyolcvan százaléka eredeti, őrzi művész alkotójának keze nyomát. A restaurálás 20 millió forintba került. A hatalmas méreteivel és szépségével lenyűgöző madár te­hát rövidesen „visszaszáll” ere­deti fészkére, a Tatabánya-Újvá­ros fölötti Kőhegyre, ahol no­vember 29-én, a település város­sá nyilvánításának 45. évfordu­lója tiszteletére avatják ismét fel. (MTI) f \ Látlelet A jóhiszeműség már nem segít Az ideológiai színezetű kampányok rendszerint félel­met és bizonytalanságot szül­nek a társadalomban, akár va­lamely csoport ellen irányul­nak, akár például a televízió műsorainak átalakítása áll az előtérben. Mert ezekben a de­monstrációkban semmi más nem fejeződik ki, mint az esz­mék uralmába vetett feltétlen hit. Holott az állampolgárok túlnyomó többsége bizton­ságos, kiszámítható világban szeretne élni. Nem mások ellenében, ha­nem másokkal együtt. Még­hozzá függetlenül attól, hogy milyen hiten, világnézeti meggyőződésen vannak. Csak éppen a hatalom számá­ra a különbözőség nehezen vi­selhető el, s ha lojalitást köve­tel polgáraitól, ebben az is szerepet játszik, hogy irányí­tani, befolyásolni szeretné őket. Nem kételkedő egyéneket akar látni, hanem a hatalmi döntésekkel azonosuló sze­mélyeket. Még akkor is így van ez, ha lépten-nyomon az ellenkezőjét hangoztatják. S ahogyan közeledik az újabb választások időszaka, egyre nagyobb figyelem irányul azokra a jelenségekre, melyek az előítéletes gondolkodás­nak és cselekvésnek kedvez­nek. A társadalomban amúgy is annyira felhalmozódtak a feszültségek, hogy bármelyik területen könnyű bűnbakot keresni. A riasztó elszegényedés­láttán is lehet hivatkozni a ha- talomátmentőkre, de ugyan­így a kormányzati hatalmat minduntalan „lejárató” ellen­zéki politizálásra. Mintha nem a kormányzatot terhelné a felelősség, hogy a gyors pri­vatizálás helyett az állam tu­lajdonosi hatalmának növelé­sére és központosítására tö­rekszik. Mintha a költségvetési hi­ány feltartóztathatatlan növe­kedése nem azon múlna, hogy valójában nincs elfogadható gazdaságpolitikája. A kény­szer szülte döntések egyike és másika külön-külön persze korántsem ugyanolyan érvé­nyű, mint az egész együtt. Ahogyan a víz nagy tömeg­ben épp az ivás és a megfulla­dás közötti különbségnyivel csekélyebb élvezetet jelenti, mint kis mennyiségben, ugyanúgy a kormányzati ha­talom lépéseit is árnyaltan kell értelmeznünk. Ha az uralmon lévők az előítéletes gondolkodás meg­nyilvánulásait érzékelik ma­guk iránt, nyilván egyre arro- gánsabban viselkednek. Sok­kal inkább az önérdek vezérli őket, semmint az állampolgá­rok szolgálata. Valamelyest érthetően, de annyira még­sem, hogy csupán az elleple­zett szándékok alapján ítél­hetnénk meg őket. Mert ma az a kérdés, ki akar valódi parla­menti váltógazdaságot, ki akarja az állam és a civil tár­sadalom elválasztását, az ál­lam túlhatalmának felszámo­lását. Ki fenyegetőzik tisztoga­tási akciókkal, és ki akar bele­avatkozni az emberek magán­életébe. Harag vagy előítélet alapján sem most, sem az el­következendőkben nem lehet megnyerni az állampolgárok bizalmát. A kikényszerített lojalitás pedig mindig is keve­set ér. Kerékgyártó T. István A WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. ÚJRAMUNKATÁRSAKATKERES! A WESTEL Rádiótelefon Kft. középfokú végzettséggel rendelkező, agilis, fiatal és jó megjelenésű pályázók jelentkezését várja KÜLSŐ ÜZLETKÖTŐI munkakör betöltésére. Főállású üzletkötőink feladata, hogy az ország különböző területein rádiótelefonokat adjanak el és értékesítsék a Westel kínálta szolgáltatásokat. Az állás be­töltéséhez ezért saját autó szükséges. Jelentkezésüket kizárólag postai úton erre a címre várjuk: WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. Gregovszki Kamilla, 1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 21. MOZGÁSBAN AZ ÜZLET RÁDIÓTELEFON KFT. Brüsszelből a Tiszapartiba Ma, amikor újra bátran hazá­jának tekintheti Magyarorszá­got, aki magyar, éljen a földke­rekség bármely távoli pontján, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium nemes feladatra vállalkozott. A külföldön élő magyarok gyerme­kei számára lehetővé teszi, hogy hosszabb-rövidebb időt töltse­nek el egy magyar iskolában, je­lesen a Tiszaparti Gimnázium­ban. Az idén két brüsszeli magyar diák, BHámori Júlia és Czigány Csilla élt ezzel a lehetőséggel és töltött el három hetet szolnoki diákként. Mindketten tizennégy éve­sek, egyikük se született itthon, de mindketten hibátlan kiejtés­sel. tökéletes magyarsággal be­llamnri Júlia: Nagyon szere tem a Tiszát Czigány Csilla: A gimnázium­ban szeretettel fogadtak szélik anyanyelvűnket. Szüleik ragaszkodnak hozzá, hogy gyer­mekeik magyarul tudjanak, ez a családi nyelvhasználat náluk Belgiumban is. Kérdésünkre az itt töltött há­rom hétről az alábbiakat mondot­ták:- Nagyon jól érezzük itt ma­gunkat. Ha az üzletekbe me­gyünk, nem kell franciául be­szélni, mindent elmondhatunk magyarul. Tetszik a környék is, kedvesek az emberek. Szép és főleg csendes a gimnázium kör­nyéke, jó dolog, hogy közvetle­nül a Tisza partjára építették. Azt gondoljuk, mindketten szívesen eljönnénk jövőre is, ha lehet. K.Sz. Fotó:(-nzs-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom