Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-18 / 221. szám
1992. SZEPTEMBER 18. Hazai körkép 3 Gazdára vár a Szent Imre Népház Elképzelések egy Körös menti vendégházról A népháznak remélhetően nem csak múltja van Mesterszállás központjából autóval néhány perc alatt ki lehet érni az Alsórészre. A helybéliek így keresztelték el e valaha jobb időket megélt tanyabokrot. Régen iskola működött itt, s a gazdák pénzéből közösségi épületre is futotta. Áll ma is. Jól olvasható rajta a felirat: Szent Imre Népház. Vakolata, tetőzete egyenlőtlen harcot vívott az idővel. Kívülről kopott, de falai szilárdak. Molnár Mihály polgármester meghívására - a mesterszállási küldöttség nyár eleji látogatását viszonozva - a nyár végén itt járt egy boulogne-i nagyvállalkozó, René Broutta. Már az itt töltött első néhány óra alatt megtetszett neki a környék. Vendéglátója felvetette, ezen a csendes és mégis lakott részen vendégfogadót alakíthatnának ki. A francia gyárigazgató - otthon a Francia-Magyar Baráti Társaság tagja - nem engedte el füle mellett a felajánlott üzleti lehetőséget. Ennek lényege, hogy ha anyagilag támogatják a beruházást, akkor olyan turistaszállást lehetne kialakítani az Alsórészen, ahol minden bizonnyal szívesen töltenének el akár több éjszakát is honfitársai. Broutta úrnak megtetszett az ötlet. Olyannyira, hogy nem tartja elképzelhetetlennek, hogy már a jövő évben megvalósulnak a tervek. O egyébként szenvedélyes íjász hírében áll, szívesen felavatna még egy íjászpályát is. A részletes terveket, a költségvetést novemberben adják át neki. Az utóbbi években egyre gyakrabban visszaköszönő téma a falusi turizmus fejlesztése. Népszerűsítői tucatnyi érvvel támasztják alá, miért jár jól az utazó, és miért éri meg a vendéglátónak. Ennek ellenére mintha csak füstje lenne e sokat élesztgetett ügynek. Az élő és a holt Körös vidékén alig találni szálláshelyet, jóllehet ez a táj a külföldieket is, a hazaiakat is idecsábíthatná. Szeretnénk, ha nem csak a pusztáért, a csikósért és a gulyásért utaznának Magyarországra. Ennek ellenére rengetegen vannak, akik teljesen érthető módon dacolnak ami óhajunkkal, akiket az Alföld romantikája vonz. Ami számunkra hétköznapinak tűnik, az másoknak kuriózum.- Valósággal áradoztak az itt látottakról azok a picardiai vendégek, akik nemrég egy hetet töltöttek itt - jegyzi meg Molnár Mihály. - Az önkormányzat költségvetéséből azonban nem tudtuk volna elérni, hogy megismerjék az Alföld eme részének igazi arcát. A Forest l’Abbey-i faluszövetség tagjainak fogadását mindazok a szervezetek támogatták, melyek fontosnak érezték e kapcsolatfelvételt. Hadd emeljem ki a Kömyezezet- védelmi Minisztérium, az Agrya Szövetség, a Táncsics Tsz, a Sörgyár, a Solami és a Tejipari Vállalatot. Azért is soroltam fel támogatóinkat, mert jó lenne, ha legalább ennyien látnák meg az üzletet a vendégfogadóban. Tárgyalásaink René Brouttával reményt keltőek - mondja a polgár- mester. Karéjban egymástól pár lépésre állnak a felújításra váró épületek. A tomácos volt pedagóguslakásból 18 személyes szállást lehetne építeni. Az iskolaépületre sajnos már nem érdemes pénzt áldozni. A népház viszont polgármester-kőműves szemmel hasonló célokra használható, mint annak idején, amikor készült. A rendezvények alkalmával minden bizonnyal megtelne a színházterem, melyet jelenleg raktárnak használnak. A mellette lévő helyiség szinte sugallja, hogy itt büfének kell nyílnia. Az épülettől egy földút választja el a földműves-szövetkezet berácsozott, lelakatolt boltját, mely ebédlővé alakítható át. Nem titok, a külföldiek számára a legerősebb vonzerő a vadászat.- Remélhetően a vadászati törvény olyan lesz, hogy Mester- szálláson - természetesen megfelelő területtel - vadásztársaság alakulhat - reménykedik a polgármester. Hasonló lehetőségeket lát a lovaglásban is, melyre ugyancsak van igény. Bár a nyugalom, a puszta látványa fölöttébb felemelő élmény, a turisták nem meditáló jógik. Többségük az aktív kikapcsolódás híve. Ezért kellenek az említett szolgáltatások. A maguk szótlanságában sokat ígérnek a régi épületek. Könnyű nekik, nem nekik kell tenniük azért, hogy az Alsórész a középpontba kerülhessen. Szurmav Visszaszáll a turul November 29-én ismét felavatják Tatabánya jelképét, a turulmadarat. Ezt jelentették be a Turul-alapítvány kuratóriumának vezetői csütörtökön azon a sajtótájékoztatón, amelyet Budapesten az Idea-FERR Kft.-nél, az emlékmű restaurálásával megbízott generál kivitelezőnél rendeztek. Ide szállították ugyanis még tavaly a darabjaira szétszedett madáróriást megújításra. Az 1907-ben, Árpád halálának ezredik évfordulóján felavatott emlékmű restaurálását az időjárás viszontagságai, a kirándulók rongálásai és a korábbi szakszerűtlen beavatkozások, javítgatások tették elodázhatatlanná. A csaknem 21 méter magas madarat többször is villámcsapás sújtotta, a második világháborúban pedig találat érte. Áz alkalmi fémgyűjtők ellopták koronáját és a karmai között tartott Árpádkardot is. A tatabányai önkormányzat a restaurálás költségének fedezésére alapítványt hozott létre. A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint befejezés előtt áll a madáralak restaurálása. Mada- rassy Walter szobrásznak és művészcsoportjának irányításával kicserélték teljes vázszerkezetét, és erre a korábbinál kétszer nagyobb teherbírású új szerkezetre helyezték el az eredeti és rendbehozott fémdomborítású palástot. Új koronát kapott a madár, és hatalmas karmai közé ugyancsak új, 13 méter hosszú kardot helyezték el. A kuratórium vezetői hangsúlyozták, hogy a restaurálok teljesítették a megbízóknak azt a szigorú kikötését, hogy az emlékmű - Donáth Gyula szobrászművész alkotása - külső megjelenésében nem térhet el az eredetitől. Nyolcvan százaléka eredeti, őrzi művész alkotójának keze nyomát. A restaurálás 20 millió forintba került. A hatalmas méreteivel és szépségével lenyűgöző madár tehát rövidesen „visszaszáll” eredeti fészkére, a Tatabánya-Újváros fölötti Kőhegyre, ahol november 29-én, a település várossá nyilvánításának 45. évfordulója tiszteletére avatják ismét fel. (MTI) f \ Látlelet A jóhiszeműség már nem segít Az ideológiai színezetű kampányok rendszerint félelmet és bizonytalanságot szülnek a társadalomban, akár valamely csoport ellen irányulnak, akár például a televízió műsorainak átalakítása áll az előtérben. Mert ezekben a demonstrációkban semmi más nem fejeződik ki, mint az eszmék uralmába vetett feltétlen hit. Holott az állampolgárok túlnyomó többsége biztonságos, kiszámítható világban szeretne élni. Nem mások ellenében, hanem másokkal együtt. Méghozzá függetlenül attól, hogy milyen hiten, világnézeti meggyőződésen vannak. Csak éppen a hatalom számára a különbözőség nehezen viselhető el, s ha lojalitást követel polgáraitól, ebben az is szerepet játszik, hogy irányítani, befolyásolni szeretné őket. Nem kételkedő egyéneket akar látni, hanem a hatalmi döntésekkel azonosuló személyeket. Még akkor is így van ez, ha lépten-nyomon az ellenkezőjét hangoztatják. S ahogyan közeledik az újabb választások időszaka, egyre nagyobb figyelem irányul azokra a jelenségekre, melyek az előítéletes gondolkodásnak és cselekvésnek kedveznek. A társadalomban amúgy is annyira felhalmozódtak a feszültségek, hogy bármelyik területen könnyű bűnbakot keresni. A riasztó elszegényedésláttán is lehet hivatkozni a ha- talomátmentőkre, de ugyanígy a kormányzati hatalmat minduntalan „lejárató” ellenzéki politizálásra. Mintha nem a kormányzatot terhelné a felelősség, hogy a gyors privatizálás helyett az állam tulajdonosi hatalmának növelésére és központosítására törekszik. Mintha a költségvetési hiány feltartóztathatatlan növekedése nem azon múlna, hogy valójában nincs elfogadható gazdaságpolitikája. A kényszer szülte döntések egyike és másika külön-külön persze korántsem ugyanolyan érvényű, mint az egész együtt. Ahogyan a víz nagy tömegben épp az ivás és a megfulladás közötti különbségnyivel csekélyebb élvezetet jelenti, mint kis mennyiségben, ugyanúgy a kormányzati hatalom lépéseit is árnyaltan kell értelmeznünk. Ha az uralmon lévők az előítéletes gondolkodás megnyilvánulásait érzékelik maguk iránt, nyilván egyre arro- gánsabban viselkednek. Sokkal inkább az önérdek vezérli őket, semmint az állampolgárok szolgálata. Valamelyest érthetően, de annyira mégsem, hogy csupán az elleplezett szándékok alapján ítélhetnénk meg őket. Mert ma az a kérdés, ki akar valódi parlamenti váltógazdaságot, ki akarja az állam és a civil társadalom elválasztását, az állam túlhatalmának felszámolását. Ki fenyegetőzik tisztogatási akciókkal, és ki akar beleavatkozni az emberek magánéletébe. Harag vagy előítélet alapján sem most, sem az elkövetkezendőkben nem lehet megnyerni az állampolgárok bizalmát. A kikényszerített lojalitás pedig mindig is keveset ér. Kerékgyártó T. István A WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. ÚJRAMUNKATÁRSAKATKERES! A WESTEL Rádiótelefon Kft. középfokú végzettséggel rendelkező, agilis, fiatal és jó megjelenésű pályázók jelentkezését várja KÜLSŐ ÜZLETKÖTŐI munkakör betöltésére. Főállású üzletkötőink feladata, hogy az ország különböző területein rádiótelefonokat adjanak el és értékesítsék a Westel kínálta szolgáltatásokat. Az állás betöltéséhez ezért saját autó szükséges. Jelentkezésüket kizárólag postai úton erre a címre várjuk: WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. Gregovszki Kamilla, 1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 21. MOZGÁSBAN AZ ÜZLET RÁDIÓTELEFON KFT. Brüsszelből a Tiszapartiba Ma, amikor újra bátran hazájának tekintheti Magyarországot, aki magyar, éljen a földkerekség bármely távoli pontján, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium nemes feladatra vállalkozott. A külföldön élő magyarok gyermekei számára lehetővé teszi, hogy hosszabb-rövidebb időt töltsenek el egy magyar iskolában, jelesen a Tiszaparti Gimnáziumban. Az idén két brüsszeli magyar diák, BHámori Júlia és Czigány Csilla élt ezzel a lehetőséggel és töltött el három hetet szolnoki diákként. Mindketten tizennégy évesek, egyikük se született itthon, de mindketten hibátlan kiejtéssel. tökéletes magyarsággal bellamnri Júlia: Nagyon szere tem a Tiszát Czigány Csilla: A gimnáziumban szeretettel fogadtak szélik anyanyelvűnket. Szüleik ragaszkodnak hozzá, hogy gyermekeik magyarul tudjanak, ez a családi nyelvhasználat náluk Belgiumban is. Kérdésünkre az itt töltött három hétről az alábbiakat mondották:- Nagyon jól érezzük itt magunkat. Ha az üzletekbe megyünk, nem kell franciául beszélni, mindent elmondhatunk magyarul. Tetszik a környék is, kedvesek az emberek. Szép és főleg csendes a gimnázium környéke, jó dolog, hogy közvetlenül a Tisza partjára építették. Azt gondoljuk, mindketten szívesen eljönnénk jövőre is, ha lehet. K.Sz. Fotó:(-nzs-)
