Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. SZEPTEMBER 1 7. Papi válasz a „Végtisztesség”-re! Szeptember 8-án, miután elvégeztem a várplébánia halottjának temetési szertartását, és már távozóban voltam a temetőből, észrevettem, hogy 13,30 órakor egy másik szolnoki plébánia részéről kezdődne temetés, de onnan nem érkezett meg a pap. A helyzetet látva, kérés nélkül elkezdtem a szertartást - gondolván, a beszentelés után megérkezhet az illetékes pap, a további részét átadhatom, így 14 órára odaérek a város másik részére, saját kötelességem teljesítésére. Az elhunyt nevét kegyeletből, a távol maradt pap nevét kollegialitásból nem említem. Ezen újság szeptember 14-i számát lapozva, e rovatban döbbenetes meglepetéssel olvastam - Németh István szolnoki lakos tollából, „Végtisztesség!” címmel - az említett temetéssel kapcsolatos sérelmes sorokat. Erre válaszolva kijelentem: miután a szertartás ravatalozóban történő részét elvégeztem - már nem mikrofonba mondva, de általában hallhatóan -, így szóltam: „Kedves Testvérek! Én a vártemplom plébánosa vagyok. Ezt a temetést nem a várplébánián rendelték meg, ezért nem kötelességből, hanem emberséges jóindulatból, önként végeztem a szertartást. Azért tettem, mert a temetés kezdetére és mindeddig nem érkezett meg az a plébános - bizonyára hirtelen és súlyos akadály miatt -, akinél a temetést megrendelték. Az elhunytat elbúcsúztattam, beszenteltem, 14 órakor kötelességem az Achim Utcai Ipari Szakközépiskolában hittanórát tartani, ezért távozom, és a szertartás többi részét a kántor úr elvégzi.” Az érzelmek megnyilatkozását észlelve, telefonáltattam az említett iskolába, türelmüket kérve, és folytattam a búcsúztatást, ami nem egyetlen imából állt, hanem elmondtam a szertartás minden fejezetét - a körülmények miatt némi rövidítéssel. A részvétnyilvánítást a rituálé nem írja elő, mert hivatalos szövege kifejezi. A gyászolókat nem ismerve, mellőztem a külön részvétnyilvánítást, azonban hangosan elköszöntem, és siettem az említett iskolába, ahol a diákok tanári felügyelettel megvártak. Németh István úr ebben az újságban, ezzel a temetéssel kapcsolatosan társadalmi vonalon nyilvánosan sértette jóhíremet, ami emberi és állampolgári jogomat fájdalmasan érinti. Ezzel összefüggésben nem hagyhatom szó nélkül, hogy pap vagyok és olyan pap, aki egyben közéleti személy, így sokak szeretete és bizalma fűződik hozzám - a közbizalommal együtt. Ezért az engem ért sértés sok ember számára lehet zavarbahozóan fájdalmas, ami a társadalom békéjének megőrzésében figyelemre méltónak látszik. Németh István soraiból: „Gacsári Kiss Sándor kanonok úr... hozzá nem méltó magatartást tanúsított...” és „... a plébános úrtól már igazán elvárható lett volna a korrekt emberi magatartás.” Ezeket a kijelentéseket visszautasítom azzal, hogy engem ez ügyben sem jogi, sem emberiességi vonalon nem lehet felelősségre vonni. Adott helyzetben, ha más helyett nem vállalom felkérés nélkül magamra azt, amit önként vállaltam, akkor a gyászolók nem tudtak volna hirtelen sem egyházi, sem polgári temetést rendezni. Ez nem lett volna részemről „méltó” magatartás. Amennyire lehetett, a temetésnél egyesítettem az emberi és jogi szempontokat. Ugyanezek a szempontok az iskolai hitoktatást is megilletik - teljes mértékben. Ezért a „korrekt emberi magatartás” terén mi többet lehetne jogosan elvárni? Ha nem avatkozom önként ebbe a temetésbe, hanem távozom a temetőből, Németh István úr nem bírja tollhegyre venni a nevemet. Szolgálatomért a nevem újságba került, senki sem mondta ki ezt az egyetlen szót: „köszönöm”, azonban többen kifejezték velem szolidaritásukat. Részemről az ügyet lezártnak tekintem, és üdvösséget kívánok az elhunytaknak, békességet az élőknek. * Szerkesztőségünk a kanonok úr elnézését kéri és reméljük,hogy éppen lelkiismereti okok miatt fény derül arra, hogy a mulasztásért ki a felelős. Gacsári Kiss Sándor kanonok, esperes plébános Szolnok Vár Főplébánia A köz érdekében köszönjük Ritkán adódik olyan lehetőség, amikor a köz érdekében tett javaslat megvalósul, és az önként vállalt utánajárást siker koronázza. A történet azzal kezdődött, hogy Szandaszőlősön, az iskola mellett, az útfenntartó üzem elhagyott homokbányája helyén 600 lakás felépítésére alkalmas telkeket alakítottak ki. A közművek, utak annak rendje-módja szerint elkészültek, megkezdődött az építkezés, majd mintegy 120-150 lakást a tulajdonosok már birtokba is vettek. Az építők azonban - ahogy ez már nálunk sajnos lenni szokott - az építési törmeléket, a felvonulási épület alapját a szomszédos telkeken hátrahagyták, és mint aki jól végezte dolgát, elvonultak. Az építkezéssel leálltak, az építő vállalatok tönkrementek - rajtuk a környezet rendbetételét már nem lehetett számon kérni -, így aztán a törmelékkupacok egyre magasabbra nőttek, a területet felverte a gaz, s tulajdonképpen szemét- lerakó hellyé vált. Felvételünk szeptember 14-én készült Karcagon, ahol egy ideje már ilyen fekete víz folyik egyes helyeken a csapból. Állítólag mosatják a csöveket. De így és ennyi ideig? Mi csak kezet akartunk mosni, de kezünk csak büdös lett a víztől, tiszta nem. Mihamarabb tiszta vizet kellene önteni a csapba, mert ez így veszélyes és egészségtelen. (Fotó: K. E.) A jobb érzésű lakók összefogtak, próbáltak rendet tenni, de a feladat túl nagynak bizonyult. Ekkor a polgármesteri hivatalhoz fordultunk segítségért, és újabbnál újabb ötletekkel hozakodtunk elő. Orgoványi László mérnök úr udvariasan értésünkre adta, hogy a nem tervezett kiadásokat minimálisra kell csökkenteniük, hogy kevés a pénz... Csüggedten, de már-már beletörődtünk, hogy „unokáink is látni fogják”, amikor megjelent egy gép, és két fél nap alatt rendet csinált. Öröm volt látni a csillogó gyermekszemeket, a gyerekek mindjárt birtokba is vették a terepet, és terveztek: itt BMX-pálya, ott foci- grund, amott jégpálya lesz, és egy elhagyatott villanykaróból máris építettek maguknak egy kosárpalánkot. A lakók, a gyerekek és a környezetvédők nevében köszönjük az új terepet. Igyekszünk megvédeni az illegális törmelék- és szemétlerakóktól. Bakos József Szandaszőlős Hallgattassák meg a másik fél is Civódó cigányszervezet címmel ebben a rovatban jelent meg (VIII. 24-én) egy olvasói levél - kivonatosan. Szerzője elmarasztaló véleményt nyilvánított a Jészfényszarui Cigány Demokratikus Egyesület vezetőiről és a szervezetről. Egyesületünk - sértődöttség nélkül - szükségesnek tartja, hogy a nyilvánosság előtt szóljunk hozzá, mondjuk el véleményünket. A demokratikus szervezet alapelve, hogy alulról építkezik. Ennek felismerésével, a Jász- fényszarun élő cigányság helyzetének jobbítása szándékával kezdtük meg tevékenységünket - a múlt év decemberében. Eddigi I munkánk során komoly erőfeszí- | téseket tettünk, így többek között: önálló munkalehetőség létrehozásában, az átképzési, szakmaszerzési módok keresésében | és megvalósítása érdekében. , Egyesületünk az önkormányzattal való együttműködésre, munkájuk segítésére törekszik - egyeztetve a cigányság helyi érdekképviseletével. Megjegyezzük, a helyi egyesület megalakulását követően, hónapokkal későbbjött létre a megyei cigányok független érdekvédelmi szervezete - más területi hatáskörrel és némileg eltérő céllal. A két szervezet tehát kiegészítheti egymást, és kívánatos lenne az Szíves látás Szeptember 6-án (vasárnap délben) barátainkkal ebédelni mentünk a „Kis Tiszába”. Ha Szolnokon járunk, s időnk engedi, a nap valamely szakában betérünk e számunkra kedves, jó konyhával rendelkező, nem dohányzó étterembe. (Új nevén Gold Fassl sörözőbe.) Az aznap „szolgálatban lévő” két pincér viselkedésében már az első tíz percben sok kivetnivalót találtunk, „de hát nem a Ritz-ben vagyunk!”, így néma egymásra nézések közepette falatoztunk. Az étel finom volt, a kiszolgálás gyorsasága is megfelelő. Fizetésre vártunk, amikor nyílt az ajtó, s egy háromtagú - jó átlagos külsejű társaság lépett a helyiségbe. Gyorsan helyet foglaltak, és maradék fagylaltjukat nyalogatva, az étlapot böngészték. De máris ott termett a terem „fura ura”, nem tudom hány decibeles hangerővel, a diszkréció alapvető szabályait is megsértve, ily módon: „Mi is árulunk fagylaltot. Ott tessék nyalni, ahol venni tetszettek! Tessék kimenni a fagylalttal az étteremből!” Még fel sem együttműködés, a kölcsönös segítség. Egyesületünk erre nyitott, kezdeményező, hiszen minél szorosabbá válik a kapcsolatunk, mindkét szervezet munkája eredményesebb, sikeresebb lehet. A helyi szervezet tevékenysége sem személy, sem szerv ellen nem irányul, hiszen az erők szét- forgácsolása a cél megvalósítását veszélyeztetné. Napjainkban az élet több síkján fellelhető az emberek közömbössége, érdektelensége. Miért ne lenne ez így a cigány lakosságnál, amikor évtizedeken keresztül azt élhettük át, hogy a helyzet javítására tett ígéretekből kevés valósult meg, vagy nem a cigányság érdekeinek megfelelően. Nehéz és sok energiát igénylő feladat az érdekképviselet - azzal együtt, hogy a társadalmi normáknak megfelelő életvitel elfogadtatásakor a meggyőzés eszközeit is alkalmaznunk kell. Egyesületünk köszönettel vesz minden előbbre vivő javaslatot, véleményt - úgy a tagság mint a kívülálló személyektől. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a szóban forgó levél nem segítő szándékú, a cigány lakosságot megosztja, nem az egységességet erősíti. A Jászfényszarui Cigány Demokratikus Egyesület nevében: Horváth László és Farkas Gyula vendéglátás ocsúdtunk a csodálkozásból, hogy humor vagy dráma volt-e az előbbi jelenet, máris helycse- rés támadással, félelmetes gyorsasággal ott termett a másik pincér „őfőméltósága” is: „Micsoda dolog ez! Máshol vesznek fagylaltot, és bejönnek ide megenni. Jó, hogy már nem egy darab szalonnát hoznak be, és azt kezdik el enni kenyérrel!” Mindezt az étterem vendégeinek füle hallatára, nagy megelégedéssel mondta, s mint aki jól végezte a dolgát, tovább szellemeskedve ment vissza a konyha irányába. A kis család - az étlapokat az asztalra téve - szégyenkezve, megdöbbenve kiment az utcára. Mi pedig fizettünk, odaadtuk a szokásos borravalót, és már nem is az ebéddel törődve folytattuk útunkat az autónk felé. Gratulálunk a pincéreknek: jól elbántak a „kedves vendéggel”, frappánsan elintézték, hogy még ételt se kelljen nekik felszolgálniuk. Holnap, ha netán visszatérnek, biztos, hogy náluk rendelik meg az ebéd utáni fagylaltot is. Négy aláírás - névvel, címmel) Ragadós, mint a járvány... A cserkeszőlői és tiszatenyői utcanevekről elmélkednek kedves olvasótársaim ebben a rovatban - szeptember 7-én. Megdöbbentett, hogy egyesek milyen sokat foglalkoznak vele, már-már ragadós, mint a járvány! Tisztelt Olvasótársaim! Elfelejtették, hogy a sokat szenvedett magyarság volt már tatár, török, osztrák, német, orosz stb. megszállás alatt? Amikor az az utcanév született, amit most kifogásolnak (többek között a Felszabadulás út), éppen a világ minden demokratikus országa által elítélt hitleri fasizmustól szabadultunk meg. Jó lenne, ha ezt nem felejtenénk el - még akkor sem, ha történelmi múltunk nem minden részletével azonosulunk. y Élethelyzet A jószágtartás ártalmai Szomszédost. £vjizedek óta állattenyésztésben' dolgozik, saját portáján is tart jószágokat, de ami az utóbbit illeti, figyelmen kívül hagyja a szomszédok igénye^ Ss tűréshatárát. Ügyanis a saját lakásától 80, az én házam ablakától - az utcafronttól - csupán 12 méterre, és nyitott akolban tart tehenet, borjakat. Már az építkezéskor figyelmeztették a szomszédok, hogy „nem félsz ily módon tartani a jószágokat?...” Napokon belül ott volt egy nagy kutya, ami éjjel-nappal ugat; a jószágok meg ha éhesek, ha szomjasak bőgnek; hajnalban a fejőgép zaja ébreszt bennünket - no meg a trágyaszag - ha északról vagy észak-nyugatról fúj a szél. A feleségem állandóan nyugtatót szed, mindemellett olykor légzési zavar lép fel nála. Engem tüdőre műtötték, s talán nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy tiszta, jó levegőre, és nyugalomra van szükségem. Amikor megkérdeztem a szomszédomat, mi indította arra, hogy közvetlenül az utcafront mellett, a lakásom közelében tartson jószágokat, míg a sajátjától 80-100 méter a távolság, csak a vállát rángatta. Ezek után azt is megkérdeztem, kért- e engedélyt a polgármesteri hivataltól. Azt válaszolta, nem. Augusztus 12-én, éjfél után, két óra tájban történt, hogy a jószágokat őrző hatalmas kutyája elszabadult, és megtámadta a körülbelül héthónapos borjút. Már rágta a hátsó részét, amikor a vészt jelző bőgősre a V _________ n egyedik szomszédja is kiugrott az ágyból. Végül ő ébresztette fel a gazdát... A fentieken kívül még megemlítem: ha a tűzrendészek szétnéznének a portáján, bizonyára találnának kifogásolni valót, ami nem tartozik a köz- biztonsághoz - írta többek között olvasónk. Bartus Imre Tiszasűly * * * Közbenjárásunkra Tiszasűly polgármestere, Baksay Endre - miután helyszíni szemlét tartott a portán, a következőkről tájékoztat: Elöljáróban hangsúlyozza, hogy olvasónk nem fordult az önkormányzathoz, sérelméről eddig nem tudtak. Most megállapította, hogy a nyitott karám mintegy 15-20 méterre esik a házától, amiben a szomszéd egy tehenet és két borjút tart. A még érvényben lévő, állattartást szabályozó tanácsi rendelet 10 métert ír elő, tehát nem is kellett hozzá engedélyt kérnie. Rövidesen módosítják ugyan a rendeletet, de nincs szándékukban szigorúbbá tenni a feltételeket, hiszen a falun élőknél természetes a jószágtartás, és nagyon sok embernek egyre inkább ez lesz a fő megélhetési forrása. Az éjjel-nappal ugató, agresszív kutyát azóta lelőtték; a szín befalazása folyamatban van, és még a hideg beállta előtt - az utcafronttól mintegy 30 méterre - istállóba viszik az állatokat. Addig is Bartus Imre szíves megértését, türelmét kéri. _________________________________) Nincs Cserkeszőlőn és Tisza- tenyőn ennél fontosabb gond? Dr. Nagy Ferenc * * * (Van bizony, mintahogy Pin- czi Imre, Tiszatenyő polgármestere a „Van más, mi előbbre való” cím alatt rávilágított. Sorait e rovatban adtuk közre, szeptember 10-én. A szerk.) Azóta sok víz lefolyt a Zagyván... Huszonöt év házasságban is nagy idő, két találkozás között pedig különösen az. Sok víz lefolyt a Zagyván és a T amán 1967 óta, amikor a jászberényi Kállai Éva Gimnázium és Mezőgazda- sági Szakközépiskola 4. c. osztályos tanulói érettségiztek. Ez az esemény nemcsak nekünk történelem, hanem tágabb keretek közt is; az eredetileg leánygimnáziumnak épült intézmény első vegyes osztályai közé tartoztunk, és nagy keveredések után jutottunk el ’67-ig. 1963-ban országszerte sok falusi gimnázium nyílt, így Jászjákóhalmán is, aztán megváltoztak a központi elképzelések, és két év után megszűnt a gimnázium. A jákóhalmiak bekerültek Jászberénybe. Ezért volt olyan vegyes az összetétel, de a kezdeti konfliktusok ellenére is jó közösség alakult ki. Az osztály fogalommá vált. Aztán múltak az évek, és a gimnáziumot névadójával együtt elsodorták a változások; ma Liska József Erősáramú Szakközépiskola. A 30 fős osztályból tizenhatan tudtunk összejönni. Ennek a nagy elfoglaltság az oka, hiszen köztünk minisztériumi főosztályvezetőtől kezdve, gyárigazgató, polgármester, leszázalékolt nyugdíjas megtalálható. De mindnyájan élünk, és ez is valami. Bizonyítja, milyen fiatal és tettrekész volt a tanári kar, hogy többen még ma sem nyugdíjasok, s a szemerkélő esőben készült képen - feje fölött a 13-as házszámmal -, ott áll az idén nyugdíjba vonult „iskolaalapító igazgató”, Rácz István. Végezetül még annyit, hogy gyerekeink az idén már általános gimnáziumi osztályban is tanulhatnak. Fodor István Jászjákóhalma Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
