Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-15 / 218. szám

2 Körkép 1992. SZEPTEMBER 15. Centenáriumra készül a GUM Moszkva. A GUM, Moszkva és egyben a volt Szovjetunió leg­nagyobb áruháza százéves jubi­leumára készül, s az évfordulóra vissza akarja állítani forradalom előtti rangját. Az áruház a jövő évben lesz 100 éves. 1889-től 1893-ig épült annak a piacnak a helyén, amelyet 1812-ben, ami­kor Napóleon hadai bevonultak Moszkvába, tűzvész pusztított el. A háromemeletes épület polcai most első ízben vannak tele, méghozzá a korábbi gyenge mi­nőségű árukkal ellentétben olya­nokkal, amelyeket a vásárló kí­ván. A GUM építészeti emlék. Eredeti formájában fogják hely­reállítani. Kirándulóhely-vita Tokió. A naganoi iskolák már évtizedek óta megszervezik diákjaik nyári kirándulásait a fes­tői Nara környékén, idén azon­ban kiéleződtek a helyszín kivá­lasztásával kapcsolatos konflik­tusok. A fiúkat szokás szerint az ominei szent hegyre vitték, aho­va lányok nem tehetik a lábukat a buddhista tanítások szerint. Ne­kik emiatt a közeli Inamura he­gyen kell felütni sátraikat. A lá­nyos szülők tiltakoztak a megkü­lönböztetés ellen, és panasszal is fordultak a helyi kormányzathoz, amely kötelezte az iskolákat, ke­ressenek olyan kirándulóhelyet, ahova a lányok is elmehetnek. A címzett ismeretlen Jeruzsálem. A KGB levélben kérte Menachem Begin bocsána­tát ártatlan bebörtönzéséért, anyagi kártérítést is felajánlva - ám a levél visszatért a feladóhoz, mert a KBG adminisztrátorai nem tudták, hogy az általuk kere­sett Begin már elköltözött. Mire ugyanis a KGB elszánta magát Begin tisztázására, ő már világ­szerte ismertté vált: Izrael kor­mányfője volt 1977-től 1983-ig. Begin korábban Litvániában élt, és 1940-től 1941-ig volt börtön­ben szovjetellenes tevékenység vádjával, mivel kapcsolatban állt a cionista ifjúsági mozgalommal, a Betarral. A KGB 1989-ben kezdte meg az akták felül­vizsgálását és az úgynevezett szovjet rehabilitációt, melyben Begin is sorra került. ( ^ Jut eszembe! Nem értek egyet néhány politikus törekvésével, akik napjaink tragikus eseménye­it magyar-cigány háborúvá próbálják szélesíteni. Inkább arról van szó, hogy a tulaj­donviszonyok átrendeződé­sének korát éljük. Azt a tör­ténelmi időt, amikor a priva­tizáció újra felerősíti az em­berekben a magántulajdon szentségének érzését. Vége annak az időnek, amikor a téeszek, gyárak vagyona Csáky szalmája volt. Ma már az a gazda, aki kukoricaka­páláskor szinte négykézláb mássza meg a földjét a me­szes derekával, és nem hagy­ja a termést prédájául a könnyű életűeknek. És ez a minősítés nem a bőrszíntől függ! Emlékszem, amikor az első tápkockás paprika-pa- lántasort kilopták a kertem­ből, az én indulatom sem et­nikum ellen irányult, hanem ember ellen: olyan ellen aki nem tiszteli a törvényt, s így mások tulajdonát. Amit azért az ország nagyobbik fele ta­buként fogad el. És megpró­bálja védeni. A szomorú az, hogy ehhez önbíráskodnia kell. De a megtorlások cél­pontjait bőr szerint kategori­zálni aligha lehet.-pb­V ________________J S zakszervezeti törvényjavaslat Az Országgyűlés sürgősséggel * napirendre tűzte A hatok megállapodásáról - a hetedik A Szolidaritás bírósághoz fordul? (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta azt is, hogy a váci rendőrgyilkos, 17 éves fiú - aki cselekményét beismerte - nem cigány. Boross Péter bírálta a sajtót, amiért időnként nem tény­szerűen tájékoztatott, s ezzel szí­totta a feszültséget. A politiku­sok figyelmét arra hívta fel, hogy hasonló konfliktusok esetén ne siessenek azonnal a helyszínre, óvakodjanak a helyzet idő előtti értékelésétől, a rendőrök utasítá­sától, tapasztalataikat a tanúki­hallgatás során mondják el. Az Országgyűlés délután többségi szavazással úgy dön­tött, hogy a kormány kérésének megfelelően sürgősséggel napi­rendre tűzi a szakszervezetek kö­zötti választásról és a szakszer­vezeti vagyon felosztásáról be­Tegnapi számunkban hírt ad­tunk arról, hogy a Független Kis­gazdapárt történelmi tagozatá­nak kelet-magyarországi vezetői a múlt hét végén Szolnokon a T udomány és T echnika Házában tanácskoztak. A tudósításban szó van arról, hogy megalakult a párt regionális szervezete, amellyel kapcsolatban Dögéi Imre, a párt megyei elnöke és Guth Sándor megyei első alel- nök, szóvivő felkereste szer­kesztőségünket.- A harmincötök azt állítják magukról, hogy ők a párt legi­tim, azaz hivatalos képviselői - mondotta Dögéi Imre. - Ez egy­szerűen és röviden fogalmazva nem igaz, hiszen 1989-ben úgy jegyeztek be bennünket mint Független Kisgazda-, Földmun­kás és Polgári Pártot. Ettől távo­lodtak el a többiek, az úgyneve­zett harmincötök. Mindehhez Guth Sándor me­gyei első elnökhelyettes, szóvi­vő az alábbiakat fűzte.- A Független Kisgazdapárt majd hetvenezres létszámának- •. »o nyújtott törvényjavaslatot. Kiss Gyula munkaügyi miniszter rö­vid indoklásában arra hivatko­zott, hogy mindaddig, amíg az egyes szakszervezeti konföderá­ciók nem tárgyalják meg tag- szervezeteikkel az előzetes meg­állapodásban foglaltakat, a kor­mány nem vonja vissza előter­jesztését, csak a kivételes eljárás kérésétől áll el. A tavalyi költségvetés zár­számadásáról szóló törvényja­vaslat általános vitájának elna­polásával fejezte be tegnapi munkáját az Országgyűlés. A képviselők ezen a napon - hosszú napirend előtti vita után - meg­kezdték a bányászatról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását, egy ki­vételével valamennyi vezérszó­nok kifejtette pártja álláspontját. 90 százaléka vfelünS van, ezt megmutatták a különböző me­gyei összejövetelek. Hogy köze­lebbi példát mondjak, megyénk 64 alapszervezetében'mindössze néhány található, ahol a har­mincötök mellett vannak. Az is jellemző, hogy a regionális szer­vezet alapítói közül az egyik ki­jelentette, hogy nekik a tömeg nem számít. Vele szemben mi azt valljuk, igenis, nekünk a tö­meg nagyon is számít. Elvégre nem mindegy, mennyien állnak mellettünk, vagy dolgoznak el­lenünk. Ami pedig a Németh Bé- la-féle kérést, óhajt illeti, ezt a bejegyzést a Fővárosi Bíróság 1992. szeptember 4-én elutasí­totta. A végzés egyik fénymásolt melléklete nálam van, bárki megtekintheti, mi a harmincötök elképzeléséről a bírói testület vé­leménye. Ezek a vélemények azt tanú­sítják, hogy a Kisgazdapártban a hétvége eseménye nem hogy tisztázta volna, még inkább bo­nyolította a helyzetet. A vita folytatódik... A hat szakszervezeti konföde­ráció vagyonmegegyezését is­mertető sajtótájékoztatót köve­tően a megállapodásból kimara­dó hetedik Érdekegyeztető Ta­nács-tag, a Szolidaritás, illetve a konföderációkon kívüli szak- szervezetek képviselői találkoz­tak az újságírókkal. Bejelentet­ték: érvényes törvények szerint a Mindehhez először szükségel­tetik egy államilag hitelesített pálinkafőző, olyasféle, mint pél­dául Jászszentandráson Takács Lászlóé és nejéé. A feleséget is írhattam volna előre, mert az ő nevére állították ki a vállalkozói engedélyt, ámbár esetünkben a férj is nélkülözhetetlen. Ugyanis a berendezést ez az ügyes kezű bádogos készítette, aki ráadásul elvégzi a rendszeres, évről évre ismétlődő felújításokat is. Ko­rábban áfész-alkalmazottaként, később szerződésben csinálták ezt a munkát, majd megvásárol­ták a hangulatos, mestergeren­dás főzőt, és 1989 óta sajátjuk­ként dolgoznak ugyanitt. Ámbár hivatalosan szeptember húszadi­ka körül kezdenek, de máris 157 olyan ember iratkozott fel, akik náluk akarják kifőzetni kisebb- nagyobb mennyiségű cefréjüket. Jelentkezni már csak januárra le­het, és érdekességnek számít az is, hogy 21 városból, községből hordják ide a pálinkának szánt gyümölcsöt. Az idén ősszel pél­dául a legelső Szalkáli Kálmán lesz Jászapátiról. Korunk magán-pálinkafőzője olyan, hogy sűrűn fölkeresi a fi­nánc meg a köjálos. Azután ha itt beindul a szezon, és amíg tele hordó cefre van, éjjel-nappal fo­lyik a munka. Se szombat, se vasárnap, se család, se anyós. Náluk az a rendszer alakult ki, hogy napközben a feleség, éjsza­kánként pedig a férj tartózkodik odabenn. Aki pálinkát szeretne főzetni, annak a lehullott gyü­mölcsöt műanyag vagy fahordó­ba ajánlatos gyűjteni. Ha meleg, hatok megállapodása érvényte­len. A törvények szerint - értelme­zésük alapján - a vagyoni kérdé­sek eldöntésébe a teljes VIKSZ- et be kell vonni. Ez nem történt meg, távollétükben tárgyaltak, döntöttek a vagyonelosztásról. A Szolidaritás ezért - amennyiben a megállapodást a langyos az ősz, két-három hét alatt összeérik, forr, és cefre lesz belőle. Ekkor le kell a tetejét zárni, mert ha levegővel érintkezik, sa- vanyodik, romlik, penészesedik. A tárolásra a pince a legjobb, de egy állandó hőfokú kamra is megteszi. Van, aki egy hordóval főzet, másnak pedig annyi a gyü­mölcse, hogy ahhoz tíz hordó szükséges. Majdnem kifelejtet­tem, hogy idejében el kell bal­lagni a pálinkafőzőbe, ahol felír­ják a nevet, lakcímet, és azt, mi­lyen gyümölcsből áll a cefre. Itt afféle apróra méretezett, mindösze 345 literes a főzőüst. Takácsék nem keverik a cefrét, külön főzik ki mindenkinek, amit hozott. Első tennivalóként a masszát belemerik a főzőüstbe. Ha teljesen nincsen tele, feltöltik vízzel, mivel az üstnek dugig kell lenni. Alatta fával tüzelnek: a bodzafa, a fűzfa és tréfa még véletlenül sem jó. Az akác példá­ul elsőrendű, és egy üst cefréhez 40-45 kiló szükséges. Forrni kezd a massza, majd a sisakon meg a 350 centi hosszússágú pá- racsövön keresztül lecsapódik. Mindez rézből van, és innen irány a hűtőkészülék, ahol cseppfolyóssá válik. A szesz egy szűrőn keresztül folyik a fokoló- val ellátott gyűjtőedénybe, ahol leolvasható: milyen erős a vod­ka, hivatalos nevén alszesz. Itt az is kiderül, tett-e bele cukrot az illető, mert ha a cefre cukros, jóval több a fok, magasabb az érték. Innen az alszesz útja egy 152 literes gyűjtőtartályba vezet, ahol újra fokolják. Utána még újabb párlás, finomítás követke­zik, és ez előtt már hozzávetőle­gesen kiderül, mennyi pálinkája lesz az illetőnek. Ha a vodka mondjuk száz liter, a pálinka 40- 50 liter lesz, mégpedig literen­ként 50-51 fokos, mert egy fok a megengedett tűréshatár. Égyéb­kormány, a parlament figyelem­be veszi - törvényességi vizsgá­latot kér az ügyészségtől. A 8. VIKSZ-tag konföderáció testü­leti ülésen kíván dönteni a to­vábbi teendőkről; több tagszer­vezete már most jelezte, hogy bírói úton támadják meg a sze­rintük is törvénytelen megálla­podást. (MTI) ként az egész rendszer teljesen zárt, és a kifolyt mennyiséget pontosan jelzi egy szerkezet. Fontos tudni, hogy az elő- és utópálinkát el kell venni.' Nem másért, mert az előpálinka mér­gező, mivel metilalkoholt tartal­maz, az utópálinka viszont el­rontja az egészet, hiszen az pon­tosan nevezve savanyú víz. (A zugpálinkafőzők mindkettőt be­lekeverik, és örülhet az ember, ha fejfájással megússza.) Hogy a költségekről is essék szó, napjainkban egy liter pálin­ka kifőzése durván 125 forintba kerül. Ennyit fizet a főzető, meg hozza a fát. Az összegből száz forint a szeszadó, öt az áfa, a többi a szeszfőzde-tulajdonosé. Ez a bérük, ebből újítják fel az egész berendezést, javítják a ja­vítanivalót. Essék szó magáról a művelet­ről is. Szentandráson a pálinka- főzés jeles esemény. Ha nappal­ra esik, rendszerint itt van a csa­lád apraja-nagyja, még az unoka is. Arra is akad példa; birka ro- tyog az udvaron a bográcsban, és ha lejön a pálinka, általában min­den ott-tartózkodót megkínál­nak. Hogy miért főzetik ki a cef­rét az emberek? Elsősorban azért, mert nem tudnak mit kez­deni a gyümölccsel. A kutya sem vásárolja fel, és a jász ember így menti a menthetőt. Ebből ad a városi rokonoknak, komáknak, és árul is annyit, hogy a költség megtérüljön. Akadnak, akik es­küsznek a pálinka jótékony hatá­sára, mások kifőzetik, eladják, mert még az illatát sem állják. Kinek van igaza? A legérdeke­sebb minősítést egy hetven felet­ti nyugdíjastól hallottuk: „Egy kupica egészség, Két kupica merészség, Három kupica spiccesség. Négy kupica részegség’' Majd így folytatta: nekem el- hihetik, mind a négy esetet ki­próbáltam .. .D. Szabó Miklós Kosárlabda - Koracs Kupa 1. mérkőzés „Idegenbeli” siker a Tiszaligetben Kisgazdaválasz a kisgazdáknak, b .6 6 n te Fent még cefre, lent meg (már) pálinka „Egy kupica egészség, két kupica merészség, három kupica...” Shevardeni Tbiliszi-Szolno­ki Olajbányász 65-118 (29-52) Tiszaligeti Sportcsarnok, 1500 n., v.: Ivanov (bolgár), Op- rea (román) Olajbányász: Tóth A. 9/3, Hosszú 22/12, Gyuricza 13, Berkics 14, Ivkovics 17. Csere: Takács 6, Merész 14, Kis P. 6, Góbi 7, Horváth 10. Edző: Re- zák László Tbiliszi: Tsulaiv 2, Vashaki- dze 21/9, Kobakhidze, Razma- dze 8, Gabrichidze 8/3. Csere: Gacmecmivadze, Tsagareish- vili 11/3, Petriashvili 9, Chikla- dze 4, Kordzaia 2. Edző: Ishxk- neli Alego Kipontozódott: Gabrichidze (15.) és Petriashvili (39. perc­ben) Alig több mint félház előtt, a paksihoz képest változatlan összeállításban lépett pályára az Olajbányász, a grúz háborús kö­rülmények miatt hazai pályán le­bonyolított „idegenbeli” mérkő­zésen. Kmézic csak „civilben” ücsörgött a kispadon - lévén ket­tős állampolgárságát ezúttal nem ismerte el a FIBA. Ivkovics ziccerével indult a ta­lálkozó, amire a Sevardeni játé­kosai még megtalálták a válasz­adási lehetőséget. De Hosszú két, majd Tóth A. egy triplája után már nem zörgött a szolnoki kosár. A 4. percben már 3-17-et mutatott az eredményjelző a szolnokiak javára. Két méteren felüli embereink védelmét a Tbi­liszinek sehogyan sem sikerült áttömi, dobásaik után a lepatta­nók rendre az olajosok birtokába kerültek. Hosszú már a harmadik tripláját szerezte, majd Góbi zsá­kolt a közönség nem kis tetszésé­re - az eredmény: 8-31. A várat­lan, ugyanakkor hatalmas előny tudatában Rezák edző a fiatalo­kat küldte pályára, mire kissé visszafogottá, sőt altatóvá vált a játék. Tétmeccsnek aligha volt nevezhető a Koracs Kupa első felvonása, bár a Tbilisziből a ha­tos mezbén játszó Vashakidze m e g próbál t a, vjnni á prímet. A második félidő kezdeti be­melegítése után játszi könnyed­séggel növelte előnyét az Olajbá­nyász. A grúzok elemi hibákat vétettek, palánk alól, őriző nél­kül többször a gyűrűn landolt labdájuk, nem beszélve a „ho­mályba” tévedt távoli dobások­ról! A 14. perctől teljes cseregár­dáját - Horváthot, Takácsot, Gó­bit, Mérészt, Kist - vonultatta fel Rezák László. A fiatalok nem­hogy egyenrangú ellenfelekként állták a sarat, de sziporkázó jele­neteikkel, Takács-Mérész össz- játékokkal „sokkolták” tovább a közönséget. A szerdai visszavá­góra aligha maradt kétséges a to­vábbjutás sorsa az erőnlétileg és technikailag jóval gyengébb Tbiliszi ellen. Rezák László: - Ezek után végképp nem értem a paksi vere­séget. Ishxkneli Alego: - Gratulálok az Olajbányásznak. Bő négy hó­napja vagyunk profik. Talán, ha nem lett volna ekkora az ellenfél magassági fölénye, kevesebbel kapunk ki. (ko-) „Szintet tartó” háziorvosok Szakmai berkekben „szinten tartó” tanfolyamnak nevezik azt a kéthetes orvostovábbképző kurzust, amely tegnap kezdődött Szolnokon, a Hetényi Géza kór­házban. A megyei kórház - mint oktatóbázis - az Orvostovább­képző Intézet megbízásából minden év őszén szervez ilyen tanfolyamot. Újdonság, hogy az idén már nem körzeti orvosok, hanem háziorvosok a program résztvevői. E formális változá­son túl azonban a kurzus lényege ugyanaz, mint a korábbi évek­ben: a „végeken” dolgozó orvo­sok tájékoztatást kapnak egyes szakmai újdonságokról, továbbá számba veszik azokat a lehetősé- geket, amelyek szorosabb együttműködésre adnak alkal­mat a kórház és a háziorvosok között. A „szinten tartó” tanfolyam tehát szigorúan szűk szakmai jellegű kérdésekkel foglalkozik. Mindössze dr. Böjthe Lajos or­vos-igazgató megnyitó előadása érintett szervezési, szervezeti ügyeket. Mondanivalójából az derült ki, hogy az egészségügy intézményrendszerében sok a bi­zonytalanság: például vita folyik arról, legyenek-e szülőotthonok, rendelőintézetek stb. Az egész­ségügy reformját - mint elhang­zott - késlelteti a krónikus pénz­hiány. Amiben viszont előre le­het lépni, az az orvosok, a külön­böző ellátási szintek jobb együtt­működése. A tanfolyam iránti érdeklő­désre jellemző, hogy lényegesen több jelentkező volt, mint ahá­nyat fogadni tudtak a szervezők. BI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom