Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-06 / 185. szám

4 1992. AUGUSZTUS 6. Ä szerkesztőség postájából Ötven éve ballagtak a „Polgáriban” Június 27-én tartotta ötven­éves találkozóját a valamikori Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola 4/a és 4/b osztálya. Az 1941-42-ben végzett nyolc­vannyolc leányból negyven­egyen jöttek el. Érkeztek Ameri­kából, Belgiumból, Ausztráliá­ból, Herendről, Pécsről és Buda­pestről. Sajnos, akadt, aki Szol­nokról nem jutott el... A fél 1 l-icor kezdődő találko­zón, a Költői úti iskolában (ez volt a leánypolgári - a szerk.) felejthetetlen pillanatoknak vol­tunk tanúi. Sokan ötven éve nem látták egymást. Nagy örömet okozott megjelenésével P. Se­bestyén Szaniszló ferences atya, volt hittantanárunk. Délben a Ti­sza Szállóban - fehér asztal mel­lett - folytatódott az ünnepség. A videózok, fényképészek kereszt­tüzében ebédeltek, beszélgettek a régi osztálytársak és a velük érkezettek. Megköszönték a két fáradhatatlan szervező, Tiger Miklósné Baricza Erzsébet (4/a) és Kalocsai Mihályné Kürti Emília (4/b) munkáját. ígérték: öt év múlva ismét eljönnek. A fényképet Szűcs Zoltán fo­tóművész készítette, akinek né­hai édesanyja a 4/a-ba járt. En­nek az osztálynak a tanulója volt a Néplap idén elhunyt dolgozója, Nagy Ferencné Csényi Mária is. E sorok írója pedig mint vendég vett részt a találkozón, és két év múlva (ha megéri) szintén szer­vezi az ötvenéves találkozót. Özv.Vörös Lászlóné Baricza Magdolna Szolnok * Köszönjük a beszámolót! Kí­vánjuk, hogy megérje erőben, egészségben a saját ötvenéves találkozóját, és szervezése is le­gyen eredményes! Van elsősegélyhely! A Kunszentmártoni Áfész nőklubja kilencvenkét kirándu­lót vitt két autóbusszal július 25- én Berekfürdőre. Az egyik fel­nőtt útitársunk fürdés után ele­sett az öltözőben, eltört a keze. Egy négyéves gyermeket meg­csípett a darázs. Kerestük az el­sősegélynyújtó-helyet a fürdő területén. Az ottani alkalmazottak el­mondása szerint ilyen nincs. Kérdésem: hogy lehet az, hogy ahol naponta több ezer gyermek és felnőtt megfordul, az alapellá­tást nem biztosítják? - írta leve­lében Bállá Illésné klubvezető. Nos, nem tudjuk, kinél, me­lyik „ottani alkalmazottnál” ér­deklődtek. Vígh István műszak­vezető nem tudott az esetről. El­mondta: jól felszerelt elsőse­gélynyújtó van a kádas fürdőnél, a medencétől 50 méterre! Erről a vendégek kiírásokból értesülhet­nek, de a víziőr, az úszómester is elkalauzolja a rászorulót. Szük­ség esetén orvos is található a közelben. Önzetlen segítők Az utóbbi években egyre nehezebbé vált az óvodák anyagi helyzete. A pénzszűke gyakran korlátozza a tárgyi feltételek javítását; pótlásra is alig telik. Szerencse, hogy a szülők segítsé­gére, munkájára mindenkor számíthatunk. Köszönjük nekik is fáradhatatlanságukat, s a szolnoki Centrum éttermet üzemeltető Módos házaspárnak az önzetlen anyagi támogatást, szívességet, amellyel óvodánkat segítették az elmúlt három év alatt. Tanévet zárva, kellemes és emlékezetes búcsúztatót rendeztek az 1-es nagycsoport gyerekeinek, szülőknek, óvodai dolgozóknak, aki­ket megvendégeltek. További munkájukhoz kívánunk erőt, egészséget, sok sikert! A szolnoki Vágó Béla Úti Óvoda dolgozói Július 13-19 között a kőteleki Teleki Pál Cserkészcsapat ven­dégül látta táborában a helyi cserkészeket, a nagycsaládosok gyermekeit - írta egy édesanya, akinek a kislánya is részt vett a foglalkozásokon. Levélírónk köszöni Csörghe Géza nyugalma­zott tanárnak (csapatvezető), hogy ebben a zűrzavaros, rohanó időben jut ideje, van türelme, s szeretetre neveli a gyerekeket. Judit néni (a levélből nem tudjuk, ki ő), valamint a két szakácsnő is azon volt, hogy a huszonöt nebuló jól érezze magát, pihenten, vidáman, sok-sok élménnyel térjen haza. *** A szolnoki cukorgyári nyugdíjasklub tagjai - harminchatan - Aggteleken jártak július 18-án. „Szegény az eklézsia” - így jól jött a segítség: utazáshoz az autóbusz, térítésmentesen. Ezt a gyár vezérigazgatójának, vezetőségének köszönik a klubtagok. Az ízletes ebédet pedig a gépkocsi vezetőjének, aki addig „alkotott”, amíg utasai a cseppkőbarlangban bolyongtak. Bene József tósze­gi olvasónk számolt be a történtekről. Kerékpárút kellene Magam is örömmel tapasz­taltam, láttam a megyeszékhe­lyen szorgoskodó fiatalok város­szépítő munkáját a József Attila úton. Szerettem volna azonban tudni, hogy vannak-e közöttük szolnokiak. S ha nincsenek, mi­ért nem vesznek részt az ilyen jellegű munkában? Szívesen vennénk, ha jövőre „hazai” fia­talok is serénykednének a város utcáin. A másik dolog, ami jelenleg foglalkoztat: az új Tisza-híd megnyitása után lesz-e lehetőség Szolnokon arra, hogy kerék­párutat jelöljenek ki? Köztudo­mású, hogy a kerékpár a legol­csóbb közlekedési eszköz, test­edzésnek is jó, ugyanakkor kör- nyezetkímélő! Nem utolsó szempont! A kerékpárúnál kapcsolatban az illetékesek - lehetőleg kedve­ző - válaszát várom. Molnár Ferencné A kulisszák mögött... Karton vihar kavarog manap­ság mindenfelé. Tudják, a beteg- biztosítási... Idegességet, gon­dot, gyötrő fejfájást okoz az or­vosoknak, az egészségügy „nap­számosainak”, s nekünk is, akik egyszer, előbb-utóbb betegek le­szünk... Azért ne feledjük, amíg dúl a „háború”, a kulisszák mö­gött közben gyógyítanak! Ben­nünket, rászorulókat! Álljon itt bizonyságul két példa is. 1. Sárközi Miklós szolnoki ol­vasónk nemrégiben veseműtéten esett át. Két hétig „nyomta az ágyat” a Hetényi Géza Kórház urológiai osztályán. „Ez idő alatt tapasztalhattam az ott dolgozó orvosok, nővérek, ápolók segítő­kész gondoskodását, mellyel fe­ledtették a nagy műtéttel járó fáj­dalmamat, és elősegítették gyó­gyulásomat” - írta többek kö­zött. Megköszöni a dr. Samodai László főorvos vezette kollektí­va minden dolgozójának, amit érte tettek, s további sikereket kíván munkájukhoz. 2. Kurucz Lászlóné Szentesen lakik. Miként került hozzánk le­vele? „Itt az osztályon nagyon sok öcsödi lakos keresi gyógyu­lását, ők kértek meg, hogy írjak... Van a városunkban egy „arany­csapat”!... Olvasó! Nem élek vissza türelmeddel, elárulom, kikről van szó: a Szentesi Terü­leti Önkormányzat Kórháza hae- mato-onkológiai osztályán dol­gozó orvosokról, nővérekről, akik teszik mindennap köteles­ségüket. Többet! Hivatásukat, mert itt - dr. Kispál Mihály főor­vos osztályán - nagyon súlyos betegek várják a gyógyulást hit­tel, reménnyel, kitartással és nagy-nagy akarással. Én erőt merítek az orvosaim igyekezeté­ből. Az, amit ők tesznek, több, mint kötelesség. Az SZOLGÁ­LAT az emberért, az ember éle­téért...” Még annyit, hogy Kurucz Lászlóné (is) meg akar gyógyul­ni. Hétéves kislánya a nap min­den percében hazaváija! Hozzászólás cikkeinkhez Észrevétel az észrevételre Az Új Néplap július 25-i és jú­lius 28-i számában megjelent írá­sok véleményem szerint több pon­tatlan, téves vagy felszínes infor­máción alapuló tájékoztatást tar­talmaznak. Az „Önkormányzati gondok” címszó alatt megfogalmazott ked­vezőtlen folyamatok (lakosság csökkenése, elvándorlás) és azok felgyorsulása nem függenek össze a társközségtől való elválással. A társközségből adódó gondok első­sorban az önálló döntés hiányából adódó gazdasági, oktatási hátrá­nyokból keletkeztek... A Volán Mezőtúr-Törökszent- miklós közötti járatának útvonala Kuncsorbától 5 km-re esik, így an­nak léte vagy megszűnése nem érinti településünket. A Mezőtúr- Kuncsorba-Törökszentmiklós kö­zötti V olán-járat kihasználtságával kapcsolatban végzett a Volán utas­forgalom-számlálást, esetleges megszüntetése ellen lakossági alá­írásgyűjtés indult. A volt egyházi ingatlanok tulaj­donával kapcsolatban az egyházak és az önkormányzat egyezségre ju­tottak, a megállapodást megkötöt­ték. Az abban foglaltak végrehaj­tásának felfüggesztésére a kártala­nítási igény benyújtása előtti mi­nisztériumi döntés (elidegenítési tilalom visszavonása) miatt került sor, melynek felülvizsgálatát a re­formátus egyház képviselője kérte a bíróságtól. A művelődési ház megyei, vá­rosi szemmel nézve lehetséges, hogy elhagyott, elhanyagolt épü­letnek tűnik. Felújítása, tetőcseréje egyébként az 1980-as években tör­tént, kívül fehér kőporozott épület, melynek nagy udvarán az idén if­júságpolitikai pályázaton nyert összegből fa alapanyagú játszó- és pihenőparkot alakítottunk ki 70 ezer forintos költséggel. Itt hinták, mászókák, padok, asztalok, sza­lonnasütők találhatók. Sajnálom, hogy ezt nem vették figyelembe. Az épületben egy százötven sze­mélyt befogadó nézőtér, egy felújí­tott színpad, két öltöző, vizes­blokk, raktár s egy klubhelyiség található. Az öltözők kivételével valamennyi helyiség berendezett. A klubot a fiatalok saját maguk rendezték be testépítő klubnak, melyet naponta, bérleti vagy tagsá­gi díj nélkül használhatnak. A mű­velődési házban minden hét végén belépődíj nélküli diszkó van. A műsoros rendezvények is általában ingyenesek... Ä művelődési ház közös fenn­tartással és irányítással működik a klubkönyvtárral, amely az orvosi rendelővel összefüggő régi épület­részben található az intézmény ve­zetőjével együtt. O a könyvtár és a művelődési ház működéséről, gondjairól részletes tájékoztatást tudott volna adni Önöknek. Sajná­lom, hogy nem kérdezték, vagy hogy felajánlott kíséretünket nem kérték... A művelődési házban minimá­lis bérleti díj ellenében lakossági családi események, munkahelyi rendezvények tarthatók, de azt al­kalmi árusításhoz is bérbe adjuk. Igaz, itt színvonalas, nagynevű tár­sulatok, együttesek nem szerepel­nek, mert azt sem mi, sem a lakos­ság nem tudná megfizetni. Az „Elfeledett tárlat” népmű­vészeti, használati tárgyainak ma­gángyűjteménye Szénássy Imre volt kuncsorbai pedagógus gyűjtő­munkájának eredménye. Mint azt Önök a cikkben is írták, a gyűjte­mény tulajdonosa meghalt, a szek­rények s a benne található tárgyak is az ő örökösének a részét képe­zik, aki Budapesten él. A lelakatolt szekrények kulcsai sincsenek ná­lunk, így azt sem elveszíteni, sem sebtében előkeríteni nem tudtuk. Előszedtük azonban az Önök kéré­se, a fotózás s a gyűjteménnyel való lokálpatriotizmusunk kedvé­ért az összes íróasztal- és iratszek­rény- kulcsot - ebből az egyik nyi­totta az egyik gyűjtemény szek­rényzárát... A szekrények, a tárlók tetejét a többi bútorhoz hasonlóan naponta letörlik, s mivel ezek a folyosón találhatók, ezeken soha egyetlen irat sem volt. Azt a né­hány géppapírt és bélyegzőpárnát az Önök kérésére, a pecsétnyomó kipróbálása érdekében vittem ki, melynek megtalálása valóban az önkormányzat hasznára vált. Örömmel fogadtuk az Új Nép­lapjelzését, hogy Kuncsorbáról kí­vánnak riportot írni, hiszen az ön­kormányzati választások óta egyes településeket már többször is be­mutatták. Azt reméltük, hogy ab­ban a kistelepülések hátrányairól, gazdálkodási nehézségeiről, az itt élő lakosság gondjairól írnak, tényszerűen. Czakó Lászlóné jegyző * A pontosítást célzó észrevétele­it köszönjük. Engedtessék meg egy-két hasonló észrevétel az oldal összeállítójának is. Az írások alapjául szolgáló in­formációkat részben éppen a jegy­zőnőtől kaptuk, ezek „pontatlan, téves vagy felszínes” volta - úgy érezzük - nem a mi mulasztásunk eredménye. Vonatkozik ez minde­nekelőtt a Volán-járatok megszün­tetéséről és az egyházi ingatlanok sorsáról írottakra, a kedvezőtlen folyamatokról pedig senki nem ál­lította, hogy azok a társközségtől való elválás következményei. \ Élethelyzet Se pénz, se ... sertés Mj tagadás, „felment a pumpám”, amikor olvastam, ? hogy egy gazdaember a június elején leadott sertéséért egy hópap múlva sem kapta meg a pénzét. „Elegem van a sertéstartásból” - írta Imre Sándor Örményesről. Ezt a # ‘Címet adtuk július 23-án közölt levelének. Csakhogy akkor rn ár arról is hírt adhattunk, hogy a Solami Húsipari Válla­lat július. 17-én kifizette a négylábúak ellenértékét. Péter Gábor termeltetési igazgatóhelyettes türelmet kért: a bel- és külföldi vevők késedelmes fizetése miatt esetenként nem tudják tartani a vállalt 30 napos határidőt... És a minap megérkezett Fagyai Sándor levele Kunmadarasról. A fenti ügy késztette írásra. O tavaly (!!) december 9-én adott el tíz sertést a Hadu Kft.-nek. (Hatvanhét éves olvasónk írta így, s nyilván nem a semmittevésbe rokkant bele!) Azóta is hiába várja 80.300 forintját. Rajta kívül még tizenegyen reménykednek. Pumpa! Fel! De nagyon! Mi ez a Hadu Kft? És hol is van pontosan? Nyomuk a debreceni telefonkönyvben sehol. Helyüket csak a jó Isten tudja... a debreceni cégbíróság is alig-alig... Fagyai Sándor nem írta meg nekünk, hogy tengerikígyó hosszúságúnak ígérkező ügyükről Kőváry E. Péter a Népszabad­ságban szólt július 17-én „Hát milyen világ ez?!” címmel. Hát milyen világ ez? - valóban -, ahol az állattartó az égvilágon semmit nem kap hitelbe, míg... jószerével egy idegennek kérde­zés, igazolás (??) nélkül átadja tíz- és százezreket érő sertéseit, hízott bikáját... Természetesen nem „másolhatjuk’ ’ ide Kőváry E. Péter riportját. Azt elolvasva viszont nem is „jósolhatjuk”, hogy a Hajdúsági Élker Kft. - mert róluk (is) van szó! - mostanában kifizeti tetemes adósságát. Az ügyet intézendő, a kft. vezetőit hívták meg először a kunmadarasiak, akik márciusban magyaráz­ták el nekik világosan: ők egy budapesti kft., az Aster-Örientál megbízásából vásárolták fel az állatokat, amely a volt Szovjet­unióba szállította azokat (az erről szóló szerződést viszont egy német cég kötötte)... A debreceniek ígérték: áprilisban fizetnek, még akkor is, ha ők vesznek fel kölcsönt. Kitalálták! Nem fizet­tek! u ■' A kunmadarasiak ezt követően fordultak a köztársasági meg­bízotthoz, különböző médiákhoz, a térség országgyűlési képvise­lőihez. Utóbbiak április 14-én hiába interpelláltak az Országház­ban. Kádár Béla miniszter távollétében a tárca államtitkára többek között eZt mondta a karcagi Kunhalom c. lap kérdésére (megjelent májíls ^7-én): „...Az NGKM illetékes főosztályának munkatár­sai...felvilágosítást tudnak adni a FÁK piacain külkereskedést folytató... cégeknek... Minden esetben felhívják a figyelmet,... a jó üzletember körültekintésével, különös gondossággal járjanak el, és csakis kellő pénzügyi garanciák birtokában szállítsanak... Egyetlen minisztérium vagy országos hatáskörű szerv a vállalatok közötti magánjogi szerződése kérdéseivel nem foglalkozik, mert nincs ilyen hatásköre...” Ettől bizony pénzük még nem lett - hamarosan nem is nagyon lesz! - a kunmadarasi, a karcagi, a nagyiváni, az abádszalóki, a tiszafüredi (hogy csak a megyénkbeli településeket soroljuk) pórul járt embereknek. S még egy „üdítő adat’ ’: a cikk szerint - a szerző a madarasiaktól hallotta - a kft. 80 milliónyival tartozik. (Ebben „benne van” már egy miskolci betéti társaság is...) Hát ilyen „egyszerű’ ’a dolog. Mit tehetnek hát a károsultak? Bíróság­hoz fordulhatnak, amennyiben van pénzük ügyvédre és a követe­lésük három százalékát kitevő illeték lerovására... Mi ebből a tanulság? Jószerével semmi... Azaz: ha még mindig nincs sehol, senkinek, semmire „jogosítványa” az ügyeskedők­kel, a kényszerhelyzetben lévő állattartókat sokszor kihasználók­kal szemben, hoci-nesze alapon kell(ene) gazdálkodnunk, keres­kednünk ezután! Én adom a sertést (hízott bikát, bort, búzát, miegyebet), a (fel)vásárló pedig nyomban „leszurkolja” érte a pénzt. Ez lenne a tiszta üzlet! Amíg jobb nincs! A művelődési házról sem azt írtuk, hogy egészében elhanyagolt lenne (jóllehet egy-két dolog rajta - „nyilván” bennünk a hiba - első látásra bizony annak tűnik), éppen a fenntartás jeleit (új tetőzet, fris­sen kaszált, nagy kert) hangsúlyoz­tuk. Nem mérlegeltük, hogy „mit vegyünk figyelembe”, azt írtuk le, amit láttunk. Láttuk azonban - má­sutt - azt is, hogy a megye néhány településén - szigorúan vállalkozá­si alapon - többet sikerült elérni a hasonló intézmények helyreállítá­sában és működtetésében. Utóbbit illetően őszinte örömünkre szol­gál, hogy tartanak rendezvényeket az épületben. Bízunk benne, hogy erre a községben a jövőben is lesz igény. Ami az „Elfeledett tárlat”-ot il­leti, ismét csak félreértésre kell gyanakodnunk az ezt illető kritiká­val kapcsolatban. Talán nem az a fontos, hogy kinél vannak a kul­csok, még csak nem is a porréteg vastagsága, hanem az, hogy ami a vitrinekben van, az jelentős érték, s kár, hogy nem láthatják többen, mint így. Ä kulcsok előkerítését is csak azért kértük, hogy - legalább az újság közvetítésével - többen gyönyörködhessenek a bezárt tár­gyakban... Végezetül szeretnénk megerő­síteni a jegyzőnőt abban,hogy fon­tos tényszerűen írni a kistelepülé­sek gondjairól, hátrányairól. Ami az Új Néplapot illeti - eddig is erre törekedtünk. Ez a jövőben is így lesz. Hatjegyű telefonszámok Szolnokon... ...címmel július 25-én megjelent információnkban egy mondat za­varó volt. A Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Távközlési Üzem jo­gosan kéri pontosítását. íme: Magyarországon több olyan körzet van, ahol a jelenlegi öt számjegyű telefonszámokból adó­dó számkapacitás kevésnek bizo­nyult. A számkapacitás bővítése miatt kell áttérni a hat számjegyű telefonszámokra. Ezután lesz csak lehetőség újabb előfizetők bekap­csolására. Az országos egységes számozás érdekében szükséges Szolnokon is bevezetni a hat szám­jegyű telefonszámokat, ami 1992. szeptember 26-án 00 órától törté­nik. A hat számjegyre történő átál­lásból következő műszaki okok miatt volt szükséges Szolnokon a hármassal kezdődő telefonszámo­kat hetesre változtatni. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom