Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
4 1992. AUGUSZTUS 6. Ä szerkesztőség postájából Ötven éve ballagtak a „Polgáriban” Június 27-én tartotta ötvenéves találkozóját a valamikori Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola 4/a és 4/b osztálya. Az 1941-42-ben végzett nyolcvannyolc leányból negyvenegyen jöttek el. Érkeztek Amerikából, Belgiumból, Ausztráliából, Herendről, Pécsről és Budapestről. Sajnos, akadt, aki Szolnokról nem jutott el... A fél 1 l-icor kezdődő találkozón, a Költői úti iskolában (ez volt a leánypolgári - a szerk.) felejthetetlen pillanatoknak voltunk tanúi. Sokan ötven éve nem látták egymást. Nagy örömet okozott megjelenésével P. Sebestyén Szaniszló ferences atya, volt hittantanárunk. Délben a Tisza Szállóban - fehér asztal mellett - folytatódott az ünnepség. A videózok, fényképészek kereszttüzében ebédeltek, beszélgettek a régi osztálytársak és a velük érkezettek. Megköszönték a két fáradhatatlan szervező, Tiger Miklósné Baricza Erzsébet (4/a) és Kalocsai Mihályné Kürti Emília (4/b) munkáját. ígérték: öt év múlva ismét eljönnek. A fényképet Szűcs Zoltán fotóművész készítette, akinek néhai édesanyja a 4/a-ba járt. Ennek az osztálynak a tanulója volt a Néplap idén elhunyt dolgozója, Nagy Ferencné Csényi Mária is. E sorok írója pedig mint vendég vett részt a találkozón, és két év múlva (ha megéri) szintén szervezi az ötvenéves találkozót. Özv.Vörös Lászlóné Baricza Magdolna Szolnok * Köszönjük a beszámolót! Kívánjuk, hogy megérje erőben, egészségben a saját ötvenéves találkozóját, és szervezése is legyen eredményes! Van elsősegélyhely! A Kunszentmártoni Áfész nőklubja kilencvenkét kirándulót vitt két autóbusszal július 25- én Berekfürdőre. Az egyik felnőtt útitársunk fürdés után elesett az öltözőben, eltört a keze. Egy négyéves gyermeket megcsípett a darázs. Kerestük az elsősegélynyújtó-helyet a fürdő területén. Az ottani alkalmazottak elmondása szerint ilyen nincs. Kérdésem: hogy lehet az, hogy ahol naponta több ezer gyermek és felnőtt megfordul, az alapellátást nem biztosítják? - írta levelében Bállá Illésné klubvezető. Nos, nem tudjuk, kinél, melyik „ottani alkalmazottnál” érdeklődtek. Vígh István műszakvezető nem tudott az esetről. Elmondta: jól felszerelt elsősegélynyújtó van a kádas fürdőnél, a medencétől 50 méterre! Erről a vendégek kiírásokból értesülhetnek, de a víziőr, az úszómester is elkalauzolja a rászorulót. Szükség esetén orvos is található a közelben. Önzetlen segítők Az utóbbi években egyre nehezebbé vált az óvodák anyagi helyzete. A pénzszűke gyakran korlátozza a tárgyi feltételek javítását; pótlásra is alig telik. Szerencse, hogy a szülők segítségére, munkájára mindenkor számíthatunk. Köszönjük nekik is fáradhatatlanságukat, s a szolnoki Centrum éttermet üzemeltető Módos házaspárnak az önzetlen anyagi támogatást, szívességet, amellyel óvodánkat segítették az elmúlt három év alatt. Tanévet zárva, kellemes és emlékezetes búcsúztatót rendeztek az 1-es nagycsoport gyerekeinek, szülőknek, óvodai dolgozóknak, akiket megvendégeltek. További munkájukhoz kívánunk erőt, egészséget, sok sikert! A szolnoki Vágó Béla Úti Óvoda dolgozói Július 13-19 között a kőteleki Teleki Pál Cserkészcsapat vendégül látta táborában a helyi cserkészeket, a nagycsaládosok gyermekeit - írta egy édesanya, akinek a kislánya is részt vett a foglalkozásokon. Levélírónk köszöni Csörghe Géza nyugalmazott tanárnak (csapatvezető), hogy ebben a zűrzavaros, rohanó időben jut ideje, van türelme, s szeretetre neveli a gyerekeket. Judit néni (a levélből nem tudjuk, ki ő), valamint a két szakácsnő is azon volt, hogy a huszonöt nebuló jól érezze magát, pihenten, vidáman, sok-sok élménnyel térjen haza. *** A szolnoki cukorgyári nyugdíjasklub tagjai - harminchatan - Aggteleken jártak július 18-án. „Szegény az eklézsia” - így jól jött a segítség: utazáshoz az autóbusz, térítésmentesen. Ezt a gyár vezérigazgatójának, vezetőségének köszönik a klubtagok. Az ízletes ebédet pedig a gépkocsi vezetőjének, aki addig „alkotott”, amíg utasai a cseppkőbarlangban bolyongtak. Bene József tószegi olvasónk számolt be a történtekről. Kerékpárút kellene Magam is örömmel tapasztaltam, láttam a megyeszékhelyen szorgoskodó fiatalok városszépítő munkáját a József Attila úton. Szerettem volna azonban tudni, hogy vannak-e közöttük szolnokiak. S ha nincsenek, miért nem vesznek részt az ilyen jellegű munkában? Szívesen vennénk, ha jövőre „hazai” fiatalok is serénykednének a város utcáin. A másik dolog, ami jelenleg foglalkoztat: az új Tisza-híd megnyitása után lesz-e lehetőség Szolnokon arra, hogy kerékpárutat jelöljenek ki? Köztudomású, hogy a kerékpár a legolcsóbb közlekedési eszköz, testedzésnek is jó, ugyanakkor kör- nyezetkímélő! Nem utolsó szempont! A kerékpárúnál kapcsolatban az illetékesek - lehetőleg kedvező - válaszát várom. Molnár Ferencné A kulisszák mögött... Karton vihar kavarog manapság mindenfelé. Tudják, a beteg- biztosítási... Idegességet, gondot, gyötrő fejfájást okoz az orvosoknak, az egészségügy „napszámosainak”, s nekünk is, akik egyszer, előbb-utóbb betegek leszünk... Azért ne feledjük, amíg dúl a „háború”, a kulisszák mögött közben gyógyítanak! Bennünket, rászorulókat! Álljon itt bizonyságul két példa is. 1. Sárközi Miklós szolnoki olvasónk nemrégiben veseműtéten esett át. Két hétig „nyomta az ágyat” a Hetényi Géza Kórház urológiai osztályán. „Ez idő alatt tapasztalhattam az ott dolgozó orvosok, nővérek, ápolók segítőkész gondoskodását, mellyel feledtették a nagy műtéttel járó fájdalmamat, és elősegítették gyógyulásomat” - írta többek között. Megköszöni a dr. Samodai László főorvos vezette kollektíva minden dolgozójának, amit érte tettek, s további sikereket kíván munkájukhoz. 2. Kurucz Lászlóné Szentesen lakik. Miként került hozzánk levele? „Itt az osztályon nagyon sok öcsödi lakos keresi gyógyulását, ők kértek meg, hogy írjak... Van a városunkban egy „aranycsapat”!... Olvasó! Nem élek vissza türelmeddel, elárulom, kikről van szó: a Szentesi Területi Önkormányzat Kórháza hae- mato-onkológiai osztályán dolgozó orvosokról, nővérekről, akik teszik mindennap kötelességüket. Többet! Hivatásukat, mert itt - dr. Kispál Mihály főorvos osztályán - nagyon súlyos betegek várják a gyógyulást hittel, reménnyel, kitartással és nagy-nagy akarással. Én erőt merítek az orvosaim igyekezetéből. Az, amit ők tesznek, több, mint kötelesség. Az SZOLGÁLAT az emberért, az ember életéért...” Még annyit, hogy Kurucz Lászlóné (is) meg akar gyógyulni. Hétéves kislánya a nap minden percében hazaváija! Hozzászólás cikkeinkhez Észrevétel az észrevételre Az Új Néplap július 25-i és július 28-i számában megjelent írások véleményem szerint több pontatlan, téves vagy felszínes információn alapuló tájékoztatást tartalmaznak. Az „Önkormányzati gondok” címszó alatt megfogalmazott kedvezőtlen folyamatok (lakosság csökkenése, elvándorlás) és azok felgyorsulása nem függenek össze a társközségtől való elválással. A társközségből adódó gondok elsősorban az önálló döntés hiányából adódó gazdasági, oktatási hátrányokból keletkeztek... A Volán Mezőtúr-Törökszent- miklós közötti járatának útvonala Kuncsorbától 5 km-re esik, így annak léte vagy megszűnése nem érinti településünket. A Mezőtúr- Kuncsorba-Törökszentmiklós közötti V olán-járat kihasználtságával kapcsolatban végzett a Volán utasforgalom-számlálást, esetleges megszüntetése ellen lakossági aláírásgyűjtés indult. A volt egyházi ingatlanok tulajdonával kapcsolatban az egyházak és az önkormányzat egyezségre jutottak, a megállapodást megkötötték. Az abban foglaltak végrehajtásának felfüggesztésére a kártalanítási igény benyújtása előtti minisztériumi döntés (elidegenítési tilalom visszavonása) miatt került sor, melynek felülvizsgálatát a református egyház képviselője kérte a bíróságtól. A művelődési ház megyei, városi szemmel nézve lehetséges, hogy elhagyott, elhanyagolt épületnek tűnik. Felújítása, tetőcseréje egyébként az 1980-as években történt, kívül fehér kőporozott épület, melynek nagy udvarán az idén ifjúságpolitikai pályázaton nyert összegből fa alapanyagú játszó- és pihenőparkot alakítottunk ki 70 ezer forintos költséggel. Itt hinták, mászókák, padok, asztalok, szalonnasütők találhatók. Sajnálom, hogy ezt nem vették figyelembe. Az épületben egy százötven személyt befogadó nézőtér, egy felújított színpad, két öltöző, vizesblokk, raktár s egy klubhelyiség található. Az öltözők kivételével valamennyi helyiség berendezett. A klubot a fiatalok saját maguk rendezték be testépítő klubnak, melyet naponta, bérleti vagy tagsági díj nélkül használhatnak. A művelődési házban minden hét végén belépődíj nélküli diszkó van. A műsoros rendezvények is általában ingyenesek... Ä művelődési ház közös fenntartással és irányítással működik a klubkönyvtárral, amely az orvosi rendelővel összefüggő régi épületrészben található az intézmény vezetőjével együtt. O a könyvtár és a művelődési ház működéséről, gondjairól részletes tájékoztatást tudott volna adni Önöknek. Sajnálom, hogy nem kérdezték, vagy hogy felajánlott kíséretünket nem kérték... A művelődési házban minimális bérleti díj ellenében lakossági családi események, munkahelyi rendezvények tarthatók, de azt alkalmi árusításhoz is bérbe adjuk. Igaz, itt színvonalas, nagynevű társulatok, együttesek nem szerepelnek, mert azt sem mi, sem a lakosság nem tudná megfizetni. Az „Elfeledett tárlat” népművészeti, használati tárgyainak magángyűjteménye Szénássy Imre volt kuncsorbai pedagógus gyűjtőmunkájának eredménye. Mint azt Önök a cikkben is írták, a gyűjtemény tulajdonosa meghalt, a szekrények s a benne található tárgyak is az ő örökösének a részét képezik, aki Budapesten él. A lelakatolt szekrények kulcsai sincsenek nálunk, így azt sem elveszíteni, sem sebtében előkeríteni nem tudtuk. Előszedtük azonban az Önök kérése, a fotózás s a gyűjteménnyel való lokálpatriotizmusunk kedvéért az összes íróasztal- és iratszekrény- kulcsot - ebből az egyik nyitotta az egyik gyűjtemény szekrényzárát... A szekrények, a tárlók tetejét a többi bútorhoz hasonlóan naponta letörlik, s mivel ezek a folyosón találhatók, ezeken soha egyetlen irat sem volt. Azt a néhány géppapírt és bélyegzőpárnát az Önök kérésére, a pecsétnyomó kipróbálása érdekében vittem ki, melynek megtalálása valóban az önkormányzat hasznára vált. Örömmel fogadtuk az Új Néplapjelzését, hogy Kuncsorbáról kívánnak riportot írni, hiszen az önkormányzati választások óta egyes településeket már többször is bemutatták. Azt reméltük, hogy abban a kistelepülések hátrányairól, gazdálkodási nehézségeiről, az itt élő lakosság gondjairól írnak, tényszerűen. Czakó Lászlóné jegyző * A pontosítást célzó észrevételeit köszönjük. Engedtessék meg egy-két hasonló észrevétel az oldal összeállítójának is. Az írások alapjául szolgáló információkat részben éppen a jegyzőnőtől kaptuk, ezek „pontatlan, téves vagy felszínes” volta - úgy érezzük - nem a mi mulasztásunk eredménye. Vonatkozik ez mindenekelőtt a Volán-járatok megszüntetéséről és az egyházi ingatlanok sorsáról írottakra, a kedvezőtlen folyamatokról pedig senki nem állította, hogy azok a társközségtől való elválás következményei. \ Élethelyzet Se pénz, se ... sertés Mj tagadás, „felment a pumpám”, amikor olvastam, ? hogy egy gazdaember a június elején leadott sertéséért egy hópap múlva sem kapta meg a pénzét. „Elegem van a sertéstartásból” - írta Imre Sándor Örményesről. Ezt a # ‘Címet adtuk július 23-án közölt levelének. Csakhogy akkor rn ár arról is hírt adhattunk, hogy a Solami Húsipari Vállalat július. 17-én kifizette a négylábúak ellenértékét. Péter Gábor termeltetési igazgatóhelyettes türelmet kért: a bel- és külföldi vevők késedelmes fizetése miatt esetenként nem tudják tartani a vállalt 30 napos határidőt... És a minap megérkezett Fagyai Sándor levele Kunmadarasról. A fenti ügy késztette írásra. O tavaly (!!) december 9-én adott el tíz sertést a Hadu Kft.-nek. (Hatvanhét éves olvasónk írta így, s nyilván nem a semmittevésbe rokkant bele!) Azóta is hiába várja 80.300 forintját. Rajta kívül még tizenegyen reménykednek. Pumpa! Fel! De nagyon! Mi ez a Hadu Kft? És hol is van pontosan? Nyomuk a debreceni telefonkönyvben sehol. Helyüket csak a jó Isten tudja... a debreceni cégbíróság is alig-alig... Fagyai Sándor nem írta meg nekünk, hogy tengerikígyó hosszúságúnak ígérkező ügyükről Kőváry E. Péter a Népszabadságban szólt július 17-én „Hát milyen világ ez?!” címmel. Hát milyen világ ez? - valóban -, ahol az állattartó az égvilágon semmit nem kap hitelbe, míg... jószerével egy idegennek kérdezés, igazolás (??) nélkül átadja tíz- és százezreket érő sertéseit, hízott bikáját... Természetesen nem „másolhatjuk’ ’ ide Kőváry E. Péter riportját. Azt elolvasva viszont nem is „jósolhatjuk”, hogy a Hajdúsági Élker Kft. - mert róluk (is) van szó! - mostanában kifizeti tetemes adósságát. Az ügyet intézendő, a kft. vezetőit hívták meg először a kunmadarasiak, akik márciusban magyarázták el nekik világosan: ők egy budapesti kft., az Aster-Örientál megbízásából vásárolták fel az állatokat, amely a volt Szovjetunióba szállította azokat (az erről szóló szerződést viszont egy német cég kötötte)... A debreceniek ígérték: áprilisban fizetnek, még akkor is, ha ők vesznek fel kölcsönt. Kitalálták! Nem fizettek! u ■' A kunmadarasiak ezt követően fordultak a köztársasági megbízotthoz, különböző médiákhoz, a térség országgyűlési képviselőihez. Utóbbiak április 14-én hiába interpelláltak az Országházban. Kádár Béla miniszter távollétében a tárca államtitkára többek között eZt mondta a karcagi Kunhalom c. lap kérdésére (megjelent májíls ^7-én): „...Az NGKM illetékes főosztályának munkatársai...felvilágosítást tudnak adni a FÁK piacain külkereskedést folytató... cégeknek... Minden esetben felhívják a figyelmet,... a jó üzletember körültekintésével, különös gondossággal járjanak el, és csakis kellő pénzügyi garanciák birtokában szállítsanak... Egyetlen minisztérium vagy országos hatáskörű szerv a vállalatok közötti magánjogi szerződése kérdéseivel nem foglalkozik, mert nincs ilyen hatásköre...” Ettől bizony pénzük még nem lett - hamarosan nem is nagyon lesz! - a kunmadarasi, a karcagi, a nagyiváni, az abádszalóki, a tiszafüredi (hogy csak a megyénkbeli településeket soroljuk) pórul járt embereknek. S még egy „üdítő adat’ ’: a cikk szerint - a szerző a madarasiaktól hallotta - a kft. 80 milliónyival tartozik. (Ebben „benne van” már egy miskolci betéti társaság is...) Hát ilyen „egyszerű’ ’a dolog. Mit tehetnek hát a károsultak? Bírósághoz fordulhatnak, amennyiben van pénzük ügyvédre és a követelésük három százalékát kitevő illeték lerovására... Mi ebből a tanulság? Jószerével semmi... Azaz: ha még mindig nincs sehol, senkinek, semmire „jogosítványa” az ügyeskedőkkel, a kényszerhelyzetben lévő állattartókat sokszor kihasználókkal szemben, hoci-nesze alapon kell(ene) gazdálkodnunk, kereskednünk ezután! Én adom a sertést (hízott bikát, bort, búzát, miegyebet), a (fel)vásárló pedig nyomban „leszurkolja” érte a pénzt. Ez lenne a tiszta üzlet! Amíg jobb nincs! A művelődési házról sem azt írtuk, hogy egészében elhanyagolt lenne (jóllehet egy-két dolog rajta - „nyilván” bennünk a hiba - első látásra bizony annak tűnik), éppen a fenntartás jeleit (új tetőzet, frissen kaszált, nagy kert) hangsúlyoztuk. Nem mérlegeltük, hogy „mit vegyünk figyelembe”, azt írtuk le, amit láttunk. Láttuk azonban - másutt - azt is, hogy a megye néhány településén - szigorúan vállalkozási alapon - többet sikerült elérni a hasonló intézmények helyreállításában és működtetésében. Utóbbit illetően őszinte örömünkre szolgál, hogy tartanak rendezvényeket az épületben. Bízunk benne, hogy erre a községben a jövőben is lesz igény. Ami az „Elfeledett tárlat”-ot illeti, ismét csak félreértésre kell gyanakodnunk az ezt illető kritikával kapcsolatban. Talán nem az a fontos, hogy kinél vannak a kulcsok, még csak nem is a porréteg vastagsága, hanem az, hogy ami a vitrinekben van, az jelentős érték, s kár, hogy nem láthatják többen, mint így. Ä kulcsok előkerítését is csak azért kértük, hogy - legalább az újság közvetítésével - többen gyönyörködhessenek a bezárt tárgyakban... Végezetül szeretnénk megerősíteni a jegyzőnőt abban,hogy fontos tényszerűen írni a kistelepülések gondjairól, hátrányairól. Ami az Új Néplapot illeti - eddig is erre törekedtünk. Ez a jövőben is így lesz. Hatjegyű telefonszámok Szolnokon... ...címmel július 25-én megjelent információnkban egy mondat zavaró volt. A Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Távközlési Üzem jogosan kéri pontosítását. íme: Magyarországon több olyan körzet van, ahol a jelenlegi öt számjegyű telefonszámokból adódó számkapacitás kevésnek bizonyult. A számkapacitás bővítése miatt kell áttérni a hat számjegyű telefonszámokra. Ezután lesz csak lehetőség újabb előfizetők bekapcsolására. Az országos egységes számozás érdekében szükséges Szolnokon is bevezetni a hat számjegyű telefonszámokat, ami 1992. szeptember 26-án 00 órától történik. A hat számjegyre történő átállásból következő műszaki okok miatt volt szükséges Szolnokon a hármassal kezdődő telefonszámokat hetesre változtatni. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
