Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
4 1992. AUGUSZTUS 10. A szerkesztőség postájából Csend vagy diszkó Csendre, nyugalomra vágynak három utca - a Tomaji, a Kinizsi és a Beloiannisz - lakói, mintegy negyven család. - így kezdődik kunhegyesi olvasónk névvel, címmel érkezett levele. Miért nincs nyugalmuk? A közelükben van a Fortuna borozó, ahol szombatonként - engedéllyel - az udvarban vacsorát, diszkót rendez a tulajdonos. Erhiáit a nagy felháborodás. Két hóriápja beadtak - több aláírással - egy tiltakozást a polgármesteri hivatalhoz, de a panaszosokat még senki nem hallgatta meg - ezt is sérelmezi levélírónk. A pinceborozó ellen nincs kifogásuk, attól nyugalmuk van, de a diszkós dühöngőt nem szívlelik! Baranya Pál jegyző úr elmondta, hogy a Fortuna tulajdonosa (is) addig tart nyitva, ameddig jónak látja, amennyit „megállapít” magának. Esetünkben naponta 21 óráig szól a kiírás szerinti nyitva tartás, szombaton pedig éjjel 2 óráig. (A nyitvatartási időt viszont ki kell írni, s azt már be is kell tartani!) „Diszkós” napon voltak többször is a helyszínen ellenőrzésen, s tulajdonképpen mindent rendben találtak. Elviselhető hangerejű volt a gépzene. (Lehetséges, hogy neszét vették a „látogatásnak”?...) Megtudtuk a jegyző úrtól, hogy nem is egyszer tárgyaltak a beadvány érkezése óta a Fortuna vezetőjével „zajügyben”. Most ott tartanak, hogy - feltehetően - augusztus 8-án, szombaton már csend honolt a borozó környékén... Augusztus 4-én ugyanis írásban bejelentette a üzemeltető, hogy megszünteti a diszkót. Meglehet, az késztette erre az elhatározásra, hogy közölték vele: a környék lakói kifogásolják a hangos zenét, ezért megrendelik a zajszintmérést - az ő költségére. A tájékoztatásból arra következtetünk: tulajdonképpen nem sok'embert zavar(t) igazán hetente egyszer a diszkó, ahol nincs (nem volt) belépő, s III. osztályú áron fogyaszthattak a fiatalok, s kulturált körülmények között tölthették szabad idejüket, táncolhattak. Ettől ezután „elesnek”... Sokan sajnálják majd. Bizonyára gondolnak erre azok a környékbeliek, akiknek fiuk, lányuk is eljárt a Fortunába, s jól érezte ott magát. De hát nyilván nem ők tiltakoztak a heti egyszeri diszkó ellen... Az is előfordulhat, hogy inkább a zárás utáni „búcsúzkodás” zavarta a közelben lakókat... Végül is nem maradnak szórakozási lehetőség nélkül a kunhegyesi fiatalok. Várja őket a Bel Ami, az úgynevezett „igazi” diszkó, ahol gondosan megtervezték a hangszigetelést, miegymást. Amit viszont meg is kell fizetniük. Ott száz forint csak a „beugró”, s egész este semmiképp nem ülhetnek ott a fiatalok „szárazon”, fogyasztaniuk kell valamit, s persze, az árak sem III. osztályúak. Erre pedig még kevesebbeknek telik majd... Szerencse a „köbön”! Már-már nem is csodálkozik, nem is ütközik meg az ember, ha valakiről azt hallja - észreveszi -, hogy szétszórt, feledékeny, figyelmetlen. Mindezt a hetek óta tartó hőség számlájára írjuk, s latolgatjuk, meddig, mit kell még elviselnünk. S meddig bírjuk? Nos, B.A.-né szolnoki olvasónknál is a kánikula játszhatott közre augusztus 6-án. Beszállt a Tisza-parti üdülősoron parkoló kocsijába, s mint aki jól végezte dolgát (biztosan jól végezte a telken), hazahajtott. Táskáját mindig beteszi előbb a kocsiba, de akkor nem így történt. Soha nem jön rá, mi késztette arra, hogy most a kocsi mellé „állítsa”. Benne a szokásos százféle fontos irat, okmány, néhány ezer forint, kulcsok, miegymás. Még otthon is nyugodt volt, kinn hagyta cuccait a telken, ha ilyen „gyagya”, majd érte megy. Aztán becsöngetett hozzá két rendőr. Meglepődött kicsit. Végiggondolta napját. Aznap semmit nem „vétett”, korábban se, hát majd megmondják, miért jöttek. „Csupán” a táskáját hozták utána, amit a parkolóban felejtett. Megdöbbent. Hát mégsem a telken... Nem lehet tudni, Kovács Sándor zászlós és Bagyarik István főtörzsőrmester, vagy B.A.-né örült jobban. Előbbiek, hogy ők vették észre a gazdátlan táskát, s visszajuttatták azt jogos tulajdonosának, vagy utóbbi, hogy nem kell heteket, hónapokat eltöltenie iratai pótlásával - ami bizony, manapság már költséges „mulatság’ ’. És még apén- ze is természetesen megvan! Zavarában alig-alig tudott köszönetét mondani a két rendőrnek, akik tisztelegve távoztak. A szerencsés asszony bennünket kért: adjunk neki módot, hogy a nyilvánosság előtt is megköszönje a két rendőr szolgálatkészségét! Ilyen kérést nem lehet megtagadni! Tetten ért tolvaj! A minap kellemetlen esemény történt velem. Mozgáskorlátozott vagyok, nélkülözhetetlen segítőm a kerékpárom, mert gyalogosan csak kb. 100-200 métert tudok megtenni. Azon a napon déli 12 órakor a Gyulai Gaál Miklós Iskola napközi konyhájába igyekeztem. Szívességből egy 85 éves bácsi ebédjét szerettem volna elvinni a mintegy két kilométerre lévő lakására. Kifordulva a napköziből, a kerékpáromnak csak a hűlt helyét találtam. Megfújták a biciklimet! Telefonon azonnal értesítettem az abo- nyi rendőrőrsöt, sajnos, az ügyeletes éppen nem tartózkodott benn. Kölcsönkértem egy kerékpárt, hogy a bácsi mindezek ellenére idejében megkaphassa ebédjét. Én meg - ebéd helyett - majdnem agyvérzést kaptam, ugyanis néhány hónap leforgása alatt már a második kerékpáromat lopták el. A korábbi nem lett meg, az utóbbi igen, még aznap! A következőképpen: Nem nyugodtam meg, személyesen bejelentést tettem az őrsön egy kisfiú - a szemtanú - segítségével. Magam újra elmentem a helyszínre, hátha „lelkiismeret-furdalása’ ’ lesz az én tolvajomnak... Egy gyanús férfit láttam, odamentem kis segítőtársamhoz, aki azonnal felismerte az én „emberemet”. Irány a napközi konyhája, onnan gyors telefon az őrsre. Pillanatok alatt ott termett két rendőr. Éppen „munka közben” fülelték le a tolvajt, amint egy újabb kempingkerékpárt próbált elemelni. Elképzelése kudarcba fulladt: további útját már „négy keréken” folytatta. Abonyi rokkant olvasó A tatai Híd-tábor után Új alkotások születnek a jász- jákóhalmai Sebestyén Laci tolla nyomán. Az ifjú rajzoló gondolt egy merészet, és a tavasszal beküldte néhány rajzát az Új MaSebest j én László gyarország Bóbita rovatának, amelyek megnyerték Szávai Géza rovatvezető tetszését, több közülük meg is jelent a lapban. Aztán jött a felkérés: készítsen többet is. A belföldi és határokon túli magyarság számára meghirdetett pályázatra közel kétezren küldték be rajzaikat, verseiket, írásműveiket, de csak két-há- romszázan részesülhettek különböző jutalmakban. Ezek közé került Laci is, aki a második turnusban - a nagyobbak között kapott helyet, hiszen ősszel már a jászberényi szakközépiskola általános gimnáziumi osztályának tanulója lesz. Hatszázan voltak Tatán, ebből negyvennégyen ..Bóbitások”, a többiek pedig magyar vendégek a Kárpát-medence minden pontjáról. Innét a tábor neve: Híd - a különböző országokban élő magyarok között. Nagyon nagy volt az elismerés, hiszen Lacin kívül csak egy jászboldogházai diáklány képviselte a Jászságot. Sebestyén Laci most ismét dolgozik: felkérték, hogy készítsen illusztrációkat egy karácsonyra megjelenő verses mesekötethez. Talán egy ígéretes életműnek vagyunk a kezdetén? Fodor István Jászjákóhalma Engedéllyel és anélkül! A minap egy szolnoki olvasónk eléggé zaklatott lelkiállapotban járt szerkesztőségünkben. Mondta, mondta a magáét, s még vitatkozni sem lehetett vele, mert amit felsorolt, cáfolhatatlan! Miről van szó? Ruházati kiskereskedéshez van engedélye, amely a Márka ABC elé szól. Azt sem teheti, hogy kiáll itt, kiül-kipakol ott, ahol sok ember jár. Nem! O csak ott árulhat, ahová a „jogosítványa” szól. Természetesen fizeti az adót, a társadalombiztosítást, meg amit kell, árut szerez be, könyvel, kínlódik, hogy megélhessen! Ugyanakkor azok, akik „csak úgy” árulnak, bárhol, bármikor lerakják portékájukat, még úgy is, hogy szinte mellé (melléjük - mert több kereskedő tapasztalja ezt) húzódik: ha ellenőr jön - akármilyen ruhát viseljen! -, higgye azt, hogy együvé tartoznak; akár még el is sétál, holmiját a hivatásos kereskedőre „bízva”!... Nos, a felvetés indokolt. Nem véletlen, hogy lapunkban számtalanszor helyet kapott már ez a téma. Olvasónk szerint többször kellene ellenőrizni Szolnokon és másutt is, szigorúbban fellépni a zugkereskedőkkel szemben. Panaszosunk úgy érzi: ezt elvárhatja, mint törvénytisztelő, adófizető állampolgár. * Csakhogy... A szabálysértési törvény a bírság mértékét rögzíti. A kiszabható bírság összege ma már nem eléggé visszatartó erő! Arról nem beszélve, hogy a külföldi „kereskedőkkel” feldúsított zugárusok akkora tömegben jelentkeznek piacainkon, utcáinkon, tereinken, hogy ha az összes ellenőrző közeg csak velük foglalkozna, akkor sem győzné energiával. Országszerte nagy- nagy gond ez, s nem kis erőfeszítést igényel(ne) ezen a területen (is) rendet teremteni! Kosárlabdabarátok Köre alakul Aligha szorul magyarázatra, hogy a Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdacsapatnak miért van annyi szurkolója, sportbarátja a megyeszékhelyen - akár azon kívül is. Az elmúlt bajnokságot az NB I. ötödék helyén „zárta” az együttes. Sok idejük nem volt a játékosoknak a pihenésre, hiszen július elején már elkezdődtek az alapozó edzések. Nem akarnak rajongóiknak az idei szezonban csalódást okozni. Sőt!.... Nemcsak a játékosok, a szurkolók is tenni akarnak a sikeres szereplés érdekében, ezért alakul meg a Kosárlabdabarátok Köre. E célból augusztus 13-án, csütörtökön 18 órakor a Tiszaligeti Sportkaszinóban várja a kosárlabdasport híveit a szervezőbizottság. Ízelítőül egy fotó az elmúlt bajnokság egyik mérkőzéséről. ‘Ébressz - ajánlva És a víz csak apad . . . Azt hiszem, az aszály okozta kárt nem elég úgy fölmérni, hogy kimegyünk a kukorica- vagy napraforgótáblákhoz. A hetek óta tartó szárazságnak sokolyan következménye is van, amelyre nem is gondolunk. Egy ilyen ügyben keresett meg bennünket szolnoki olvasónk. Elmondása szerint Tiszapüspökiben a Holt-Tiszából a szajoli téeszvezetők „ levették’ ’ a vizet, hogy azzal a saját háztáji földjeiket öntözzék. Nem régen valaki szétverte az öntözőberendezést (vagy szivattyút) is. A Holt-Tiszában mindössze félméteres a víz, a halak döglenek, a vízimadarak sínylődnek... A Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint olvasónk nem túlzott, amikor a helyzetről beszámolt. A holtág szerencsétlen helyzetben van. A vízellátást csak szivattyúval lehet biztosítani, és nehezen pótlódik a víz, mert elszivárog a rendszerben. Ezért drága is a víz. Az idén egy köbméter már több mint 2 forintba kerül. Ezt persze annak kellene megfizetni, aki használja. Vagyis a rákóczifalvi Rákóczi Téesznek, no meg azoknak a telektulajdonosoknak, akiknek zártkertjük van a holtágnál. A téesznek van engedélye az öntözésre - azonban szerződést is kellene kötni az üzemeltetővel - a Tisza Menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattal. Tavaly sikerült is egyeztetni az érdekeket, és fizettek a vízért. Az idén erre a kötelezettségre a felügyelő szerv, a vízügyi igazgatóság föl is hívta levélben a termelőszövetkezet figyelmét, de eredménytelenül. Az újabb levelük már arról számol be, hogy ha nem Fizet a téesz, kénytelenek módosítani az engedélyt. De vajon mit érhet el a felügyelő szerv ezzel a lépéssel? Pillanatnyilag éppen két jogszabály között ülünk... a földön. Az a jogszabály, amely lehetővé tette az engedély nélküli öntözés büntetését (ha esetleg kénytelenek lennének visszavonni a téesz öntözési engedélyét) már nincs hatályban. Új meg még nem született... A holtág partján lévő zártkertek a téesz tulajdonában vannak, és ezeket bérlik a téesztagok. Tehát ezért az öntözésért is a téesznek kellene fizetni. A többi telek - amelynek tulajdonosa van - öntözési sorsa is rendezetlen. A tulajdonosok szeretnének fizetni a vízért. Arról volt szó, hogy majd a szajoli önkormányzat fogja össze ezt az akciót, de eddig nem sikerült. A helyzetet súlyosbítja az aszály is, az erős párolgás. Előfordul, hogy egy nap alatt egy centit is apad a víz. Mitől lehet várni megoldást? A szajoli önkormányzat át akarja venni tulajdonba a holtágat, de kérdés, hogy lesz-e a kezükben olyan eszköz, amellyel - ha kell - ki tudják kényszeríteni azt, hogy fizessenek a vízért? De a legjobb az lenne, ha mindenki, aki használja a vizet, megkötné az öntözési szerződést és fizetne a vízpótlásért, hogy megtarthassák azt a vízszintet, amely biztosítja az ökológiai egyensúlyt... Szerkesztői üzenetek Pápay Gyula, Szolnok: Érdeklődésére levélben válaszoltunk, amelyet a posta „Ismeretlen” jelzéssel visszahozott. Ut- ca-házszámot írt a neve alá, meg kellett volna kapnia sorainkat, amelynek lényege: Bizonyára elkerülte figyelmét, hogy a felvetett témával A szerkesztőség postájából c. rovatunkban május 14-én foglalkoztunk. Egyik olvasónk azt írta: „...A kis nyugdíjunk mellett nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszerre 500 forintért vásároljunk, mert jószerével már csak kenyérre és tejre telik, azt pedig nem vehetjük meg előre...” Ezek után mindjárt közöltük is a Szolnok és Vidéke Afész Tagsági Irodájának a válaszát, mely szerint: a szövetkezeti tagok - tagsági viszonyból eredően - részjegyük és üzletrészük után osztalékra jogosultak, a 10 százalékos vásárlási kedvezmény csupán pluszlehetőség számukra, mely kizárólag az 500 forinton felüli vásárláskor jár. E kedvezményt a szövetkezet valamennyi üzletében, áruházában, Tüzép-tele- pén - december 31-ig igénybe vehetik. Ezzel a kedvezménnyel a céljuk: tagjaikat érdekeltté tenni abban, hogy náluk vásároljanak. Egy fiatal édesanya (Szolnokon) ebben a melegben még melegebb helyzetbe került féléves kisbabájával a város elég forgalmas helyén, fényes nappal - három tízévesnyi forma gyerek „jóvoltából”. Egy zöldesszürke, nyugati márkájú kocsi volánja mögött ülő taxis sietett segítségére, amit hálásan köszön. Sajnáljuk, hogy a levelét nem írta alá! M. Lászlóné, Túrkeve: Előnyugdíjat kaphatnak azok az 53. évüket betöltött nők (férfiaknál 57. év után), akik legalább hat hónapon át munkanélküli-járadékban részesültek. Előnyugdíjazásukat a lakóhely szerint illetékes munkaügyi központnak kell kezdeményeznie, s a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz kell benyújtani. A nyugdíj mértéke a szolgálati időtől és a figyelembe vehető átlagkeresettől függ, és a számítás alapjául vett időszakban elért átlagkereset 75 százaléka; vagyis amegelőző öt naptári év közül az a négy, amelyben az elért nettó kereset a legmagasabb volt. (Ezt az ellátást a szolidaritási alapból folyósítják.) Másik kérdésére: a nyugdíjas munkavállalók 4 százalékos egészségbiztosítási járulékot kötelesek fizetni, és önkéntes vállalás alapján 6 százalékos nyugdíjjárulékot fizethetnek, mely esetben - 36 hónap után - új nyugdíj-megállapítást kérhetnek. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné