Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08 / 187. szám

Jász-Kun Kakas Kakas­csípések Régi szlogen mai változata: Nosztalgiázó munkanélküliek sóhaja: „Miénk a gyár! ” ¥ Ketten dumálnak Villámtréfa- Olvasta, eladó egy magánhe­likopter!- Az USA-ban?- Nem!- A KGST-piacon a lengyel csencselők árulták?- Nem!- Szabad a gazda.- Kis hazánkban, Magyaror­szágon Szilágyi úr árulja Tiszac- segén!- Ti-sza-cse-gén he-li-kop- tert?!- Naná, majd Tiszacsegén ke- csegét!- Megáll az ész! Kinek van ma annyi pénze, hogy helikoptert ve­gyen...- No, nem annak, aki az Ybl Bankba rakta!- A bankcsődre gondol?- Aha! Mért csak én mondha­tok csődöt a feleségemnél, az Ybl Bank nem mondhat csődöt az ügyfeleinél!- Pedig már alig fizetnek a ban­kok kamatot. A Postabank megint leszállította két százalékkal...- Miért izgul rajta? Magának mennyi pénze van benn a bank­ban?- Az Yblben?- Nem. Abban, ami útba esik.- Ja, a takarékszövetkezetben! Néhány jen.-Ali-jen? Japán?-Tlem! (Nemzetközien lengeti a karját.) I-jenü (Függöny és bankcsőd lassan le...) BÖK Levelet vált Göncz s az Antall, mostanában már hetente, mintha mind a kettő netán Szilágyi Erzsébet lenne! SZEXI-LEXI Hűvelyöblítés = vagdalkozó i! politikusok kardhüvelyének tisz- 1 tán tartása önkielégítés = kisnyugdíjas szájrágása meleg étel helyett Mellbimbó = naturisták párt­jelvénye Nemi szerv = egy biztos: nem politikai szervezet Villámközösülés = MDF- SZDSZ paktum • dolá ­Meglátom a jövőt Jóllehet, a múltamból is ködö­sen rémlik fel előttem egy pár dolog, a jelen pedig egyenesen aggasztó, mégis furdalt a kíván­csiság: vajon mit hoz a jövő? Föl­kerestem Steinerné Prehoriczky Emmát, a környék legkapósabb jósnőjét. A terebélyes asszonyság egy használaton kívüli csűrben fo­gadta a kétségek között vergődő- ket a hét minden napján, reggel -nyolctól este tízig, negyedórás ebédszünettel. A szentély előtt tekintélyes sor kígyózott, vége belógott egé- : szén a szomszédos lucernásba, én azonban türelmesen letelepedtem a magammal hozott szalmazsák­ra. Ez a néhány nap már igazán nem számít! Beléptemkor a szúrós tekinte­tű szibilla éppen egy kis adag dinsztelt káposztát melegített a sparhelten. Leültetett egy régi vallatószékre, és belenézett a te­nyerembe. Azt mondta, hamarosan nagy veszteség ér. Nem tévedett. Elő­vett egy pakli kártyát, nekifog­tunk huszonegyezni, és kisvártat­va elnyerte tőlem a tartásdíjra fél­retett összeget. Tisztelettel ve­gyes rémülettel néztem rá. Ezután kerek perec kijelentet­te, hogy a körmöm alatti piszok tisztátalan lélekre vall. Összerezzentem. Megint fe­jén találta a szöget! A múltkor ugyanis valóban elfelejtettem lyukasztani a trolibuszon a Ker­tész utca és a Kassai tér között. Eközben fogott egy ócska pléhbögrét, vizet öntött bele, csi­petnyi cserszömörcét szórt a tete­jére, feltette a tűzhelyre, és kis­vártatva közölte: a cikcakkban szállongó gőz arra enged követ­keztetni, hogy két harcsabajszú váltóőr leselkedik rám. Nem ér­tettem, mire céloz, hiszen még nem akadt dolgom a vasúttal, és lázasan járt az agyam, hogy meg­fejtsem rejtélyes szavainak értel­mét. Ezt követően megkérdezte, szokott-e hasogatni a bal fülcim­pám?- Nem, soha! - kiáltottam fel döbbenten, s magam is éreztem, valami nincs rendben nálam. A jósnő erre azt felelte: látszik, hogy már réges-rég elszakadtam a való világtól, és előbb-utóbb ki­teszik a szűrömet a munkahe­lyemről. Kivert a veríték. Ismét ráta­pintott az igazságra. Egy idő óta ugyanis egyedül tartom a hátam a Mocsárlecsapoló és Könyvkiadó Vállalatnál. Az átszellemült látnok kifag­gatott, élnek-e rokonaim Sepsi- szentgyörgyön. Elképedve bólin­tottam, mire közömbösen megje­gyezte, nincs mit csodálkozni a dolgon, hiszen tegnap járt itt egyik másod-unokafivérem, aki mindenáron képviselő szeretne lenni. Végezetül félrehúzta a füg­göny gyanánt szolgáló lópokró­cot, kinézett az ablakon, és azt mondta, hogy nem lá£pi a Szatur­nusz g^űfűjt, amibqj^rf-a követ­keztetőig már réggfl bevittem őket a zaciba. A jövőmről különben csak kö­dösen, homályosan beszélt. Az­zal védekezett, hogy köti a szak­mai titoktartás, de sietve hozzá­tette, egy-két év múlva további adatokkal szolgálhat múltamból, feltéve, ha hajlandó vagyok végre megadni neki a szükséges felvilá­gosítást, és magammal hozok egy bemutatóra szóló betétkönyvet. Elszoruló szívvel léptem ki az ajtón, 's közben egymást kerget­ték agyamban a gondolatok. Va­jon mire célzott azzal a két váltó­őrrel? Ahogy léptem kifelé, he­ves szorítást éreztem. Kétoldalt hosszan lelógó bajszukról tüstént fölismertem őket! Jobbról-balról megragadtak, levetkőztettek egy szál gatyára, elszedték tőlem a maradék kosztpénzt, én pedig ámulattal eltelve néztem vissza a mindentudó csűr felé... Adamecz Kálmán Már látszik az alagút vége 2 Sztriptíz­iskola Moszkvá­ban Álla Makszimovna a professzor A kazettáról a ,,Pink Floyd” szól. Larissza gyanak­vóan nézeget bennünket, s csak annyit árul el a nevén kí­vül, hogy 27 éves. Hátraveti a haját, erotikusán mosolyog, majd szépnek vélt mozdula­tokkal kikapcsolja fekete melltartóját, amelyet a muzsi­ka ritmusára megtáncoltat a mutatóujján. Néhányat billent a derekán, lecsúszik csipkés kis bugyija, és néhány pillanat múlva kiléphet a színről.- Köszönöm - mondja Álla Makszimovna Kirmusova, de a kifejezésén látszik, hogy nem igazán elégedett. A 35 éves Álla az 1. számú moszkvai sztriptíziskola veze­tő tanárnője. Tanintézete a Scserba- kovszkaja 26. II. emeletén mű­ködik az orosz főváros egyik - micsoda idők! - gyermekkul- túrházában. Időtartama 2 hó­nap, a tandíj mindenkori átvál­tási árhoz igazodva 40 márka, de aki valutában fizet, az ked­vezményt kap. Már eddig hat­vanötén jelentkeztek, ápoló­nők, titkárnők, diákok, mun­káslányok, mint bárhol másutt a világon. „Az iskolámból már 21 lány vetkőzik kölni, drezdai, berlini klubokban. Vannak rendeléseink Törökországból és Olaszországból is” - közli Álla Makszimova. A lányok úgy tudják, hogy azok, akik már külföldön dolgoznak, 800 német márkát keresnek fellé­pésenként.- S ha mást is kívánnak a lányoktól, mint táncművésze­tet? „Az a lányok dolga. Ha ne­kik nincs ellenükre...?” -igya moszkvai „sztriptízprofész- szornő”. Ferenczy Europress Jász-Kun Kakas Első lecke: tánc közben Csókszeminárium Bár a fiatalok manapság már elég korán megtanulnak csókolóz- ni, egy amerikai kozmetikai cég „esküvői csókműhelyt”' indított házasulandó párok részére. A csókszemináriumon először a csók lélektanával ismerkednek meg a résztvevők, majd a csókok különböző fajtáinak ismertetése következik. Az elméleti tudnivaló­kat a gyakorlatban is kipróbálják. Az első lecke a tánc közbeni csókolózás. A tanárnő, Sharon An­gela a következő utasításokat adja a legényeknek: „Ennek a csóknak igazán szenvedélyesnek kell len­nie. Erezzék, hogyan reszket bele a partnerük!” A tanfolyam igazi célja az eskü­vői csók előkészítése. A legfőbb szabály, amit a „nebulóknak” meg kell tanulniuk, hogy az oltár előtti csók se hosszú, se szenvedélyes nem lehet, „különben zavarbahoz- zuk a papot és a rokonságot is”. A csókszemináriumot annak ellenére komolyan veszik az érde­keltek, hogy a tanfolyam nyilván­valóan reklámcélokat szolgál: a kozmetikai cég csókálló rúzsainak óhajt nagyobb népszerűséget sze­rezni. Ferenczy-Europress Párizsi terv: r "\ Embermentes övezet kutyáknak Jól élünk, ha úgy élünk, mint Marci Hevesen, azaz, mint a kutyák Párizs­ban. Főleg ha megvalósul Bertrand Bret francia szocialista képviselő óhaja. Ő ugyanis azt javasolja, hogy alakítsanak ki a francia fővárosban „embermen­tes övezeteket” a kutyák számára. Ezeken a területeken természetesen nem hiányozhatnak sem a „pisilőfák”, sem pedig a játszóterek. Az állatbarát újszerű ötletével azért állt elő, mert ettől a héttől kezdve - a párizsi polgármester utasítására - az ebtulajdonosok bírságot kötelesek fizetni, ha kedvenceik az utcán könnyűének magukon. A képviselő szerint ennek elejét lehetne venni, ha a fővárosi utcákon 300 méterenként homokládákat rendszeresítenének. Azt is szükségesnek tartaná, hogy legyenek külön, csak az ebeknek fenntartott övezetek, ahol kedvükre élvezhetik egymás ugató társaságát, és boldogan, zavartalanul bonyolíthatják le Tandíjukat. A felállított akadályok segítségével egyúttal megmozgathatnák a nagy jólétben elmacskásodott - azaz elkutyásodott - tagjaikat is. Ferenczy Europress • Unokahúg: Olvasta, nagybácsi, hogy egy ember megölte az anyósát? • Nagybácsi: Istenem, még mindig vannak bátor emberek a világon! Részletek Sirisaka A. Anyósok könyvéből Egy boldogtalan vő naplójából Nem tudom, melyik ve­szedelmesebb? Tigriskalitká­ban egy óra hosszat állatsze- lídítési mutatványokat produ­kálni, avagy egy napig egy szobában lenni az anyóssal? * Azon tűnődöm, hol lenné­nek akkor az anyósok, ha minden férfi agglegény s minden leány agg szűz ma­radna? * Már annyiféle sok szaklap virágzik és tengődik napja­inkban, hogy az ember valóp ban furcsállja, miért nem ad­nak ki egy lapot az anyósok­ról? Ez bizonyára rövid idő alatt világlappá nőné ki ma­gát. * Alig tudok nagyobb lehe­tetlenséget képzelni, mint azt, hogy egy anyósnak Angyal legyen a neve. * A legnehezebb nyelv a kí­nai nyelv, a legjobb a pácolt marhanyelv s a legrosszabb az anyósok nyelve! * Az após mindig többet ér az anyósnál. Már csak azért is, mert az adja a hozományt, ez pedig csak a leányát, s még nagyobb hiba, hogy sokszor magamagát is - ráadásul. V ____ J 1 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom