Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

1992. AUGUSZTUS 31 Sportextra 11 Kalandozás az olasz tengerparton Gulyás Ferenc és Hajdú Zoltán Akik mostanában Olaszországban töl­tötték nyári vakációjukat, megkérdőjelez­hették, hogy Itáliában a következő érték- sorrend létezne az úgynevezett nemzeti sportágak között: labdarúgás, kosárlabda, és csupán harmadik a röplabda. A hosszú, homok fedte tengerparton ugyanis némi túlzással harmincméterenként strandröp­labdapályákat állítottak fel, ahol jó, ha szemfüles volt az az ember, aki üres teret talált magának és társainak. De ez még nem minden! Gyerekek között nem sok olyat látni, akinek a kezében ne lett volna röplabda, és ne úgy közlekedett volna az utcán, hogy közben kosár- vagy alkarérin­téssel ne „pofozgatná” a lasztit. Ja, hogy a vízben ugyanezt látni? Nem unalmas, inkább természetes. Fentieket nem magamtól találtam ki, ha­nem Hajdú Zoli és Gulyás Feri (Komp­lex EC Szolnok) osztották mag élménye­iket, a strandröplabdázók legnanói világ- bajnokságáról hazatérve. Nem rejtjük azt sem véka alá, a fiúk a vb-n mindössze két meccset tudtak játszani, olasz párosokkal, ráadásul mindkettőjük ellen vesztesen hagyták el a pályát, ami azt jelentette: számukra befejeződött a küzdelem. Nem árt némi ismertetőt adni a mezőnyről. Ti­zennyolc páros játék nélkül jutott a főtáb­lára, eredményességüket figyelembe vé­ve. A rendezők arra is ügyeltek, hogy a Japánból, Kanadából, USA-ból vagy Ausztráliából érkezett duóknak ne kelljen egy vesztes csata után máris csomagolni. A maradék tizenhat a csoportküzdelmek során biztosíthatta helyét a fináléban, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen mind­össze egy-egy csapat élhetetett ezzel a le­hetőséggel. Mondom, a mieink kétszer ki­kaptak, ezzel reményeik elszálltak. A beach-volley szabályai kint nem ugyanazok, mint hazánkban. Míg itthon kosárérintéssel nem lehet átteni a másik térfélre a labdát, addig kint igen. Ütést, nyitást, pörgő labdát kizárólag alkarral le­het fogadni (Magyarországon kosárral is), a sánc pedig már egy érintésnek számít - ez pedig ugyebár a támadás lényegét alap­vetően meghatározza.- Fantasztikus hangulatot tapasztaltunk a vh-n, pedig mi a döntőket már nem is tudtuk me gvárni - folytatták élménybeszá­molójukat a szolnoki röpisek. - Az egyik meccsen például éppen egy olasz kettős játszott amerikai ellenfelekkel, és a tenge­rentúliak már 14-1-re vezettek. Az olaszok azonban nem adták fel, összekapartak va­lahogy két pontot, mire a 3-4000 főnyi közönség hatalmas dobpergés kíséretében úgy „üvöltött", mintha az övéi vezettek vof/ia. Időkérés közben rendre slaggal lo­csolták le a nézőket a 40 fok fölötti hőség­ben, meccsek előtt ugyanez a sors várt a pályákra. Ezeket egyébként úgy alakítot­ták ki, mint a teniszben: egy center- és két mellékpályával.- Mit tanultatok a külföldiektől, egyál­talán milyen tapasztalatokkal érkeztetek haza? Mivel voltak jobbak például a kuba­iak, brazilok, amerikaiak?- Talán erőteljesebbek, mint mi, de a fő különbség az, hogy ők - mivel állandó melegben élnek - kizárólag a beach-vol- ley-ra specializálódva, egész évben ezt a játékot művelik. Hetente, kéthetente kü­lönböző pénzdíjas tornákra járnak. A lab­da jóval puhább, mint a teremjátékban, hiszen a keményekkel a felugrásos nyitá­sokkal messze a pályán túl landolnának. Mondanom sem kell, az első 5-6 labdát át sem tudtuk nyitni. * Vége tehát egy nagy kalandnak,.a két szolnoki fiú mindenképpen jó kondíció­ban csatlakozott itthon maradt vegyis tár­saihoz, hogy aztán ősztől együtt harcolva vívják meg küzdelmeiket az NB I. A-cso- port újoncaiként.' Kocsis Erika Polonkai Zoltán Megdöntötte Maradona csúcsát Él Szolnokon egy 30 éves fiatal­ember, akinek tudományát egyszerű­en nem tudom hová besorolni. Mes­terség vagy művészet, amit művel? Úgy vélem, talán az utóbbiba lehetne „beskatulyázni”, hiszen amit a lab­dával képes produkálni, az jóval többnek tűnik a szimpla mesterség­nél. Pedig kissrácként Polgáron még arról álmodozott, hogy legalább egy­szer az életében bajnoki meccset játszhasson a magyar futball szenté­lyében, a Népstadionban. Előrebo­csátom: eredeti kívánsága nem telje­sült, ám Polonkai Zoltán mindezek ellenére több esztendőn át résztvevő­je volt a hazai válogatott mérkőzések­nek, ketős rangadóknak. Hogy mi­ként? - azt ő maga mesélte el.- Polgáron a serdülő- és az ifjúsági csapat után felkerültem a nagyokhoz, de nem sokáig tartottam velük. Úgy gon­doltam, nem aprózom el magam, ha nem tudok egy igazán nagy csapatban játszani, akkor inkább abbahgyom, és más utat választok a Népstadion felé.- Mégpedig?- Polgáron a szomszédunk a stadion­ban volt éjjelidr. O ajánlott be egyszer Nyíri Sándor létesítményigazgatónak, aki ’83 szeptemberében a Magyaror- szág-NSZK mérkőzés előtt megnézte a produkciómat.- Mi volt az?;- Lábbal fefvettem a labdát, és negyedóráig dekáztam, fejeltem vele. Viszonylag hamar létrejött az üzlet, de a szerződésemben kikötötték, ha a meccs szünetében egyszer is leesik a laszti, nem kapok honoráriumot. Mon­danom se kell, mennyire izgultam, de az ötvenezer ember meggyőződhetett ar­ról, mit tudok. Emelgetés és fejelgetés közben még a melegítőmet is levetet­tem, amiért külön tapsot kaptam.- És további meghívásokat, ha nem tévedek.- Valóban, öt évig úgy hozzátartoz­tam a válogatott meccsekhez, mint a szögletzászló vagy a kapufa. Később a kettős mérkőzések szünetében próbál­tam szórakoztatni a közönséget, de fo­lyamatosan apadt a nézők száma, így abbahagytam. Tátongó lelátók előtt nem szívesen szerepel az ember.- Pedig pénzt kaptál érte?- Ugyan már. Soha nem amiatt csinál­tam. Örültem, hogy ott lehetek azon a zöld gyepen, amelyen számos világ­sztár megfordult. Nem, cseppet sem kárpótolt ez az úgynevezett Polonkai- show. Egyetlen felsősarkos gólért, mondjuk a Keleti felőli kapuba, minde­nemet odaadtam volna.- Úgy hallottam, külföldi meghívásod is volt...- Kár beszélni róla. Elmúlt.- Hát éppen azért.- Hát jó. Először a mexikói vébére akartam kijutni. Barátommal készíttet­tem egy videofelvételt, és feladtam a rendezők címére. Nem érkezett válasz. Mostani fejjel visszagondolva, nem is kaphattam. Egyáltalán, a határon se jut­hatott túl a kazetta.- Miből gondolod?- Mert ugyancsak ’86-ban Sevillából kaptam egy levelet az ottani elnöktől, amelyben meghívott a BEK-döntőre. Májusban lejátszották a meccset, az áp­rilisban feladott levelet pedig júniusban hozta a postás. Erről ennyit.- Hát Olaszországban mi történt?- Kimentünk Udinéba négyen alkat­részt vásárolni az Alfához, s ha már ott voltunk, gondoltam, bemutatom a tudo­mányomat. A motelból egy öregúr ve­zetett a pálya felé minket, mondhatom, ‘ elég gyorsan. Egyszer csak egy rendőr­autó leszorított bennünket, megálltunk. ‘ Azonnal pisztolyt rántottak, és kezdték átkutatni a kocsit, miközben moccanni se engedtek. A csomagtartóból kivették a labdát, megrázták, nincs-e benne ká­bítószer, majd a kezembe nyomták. Er­re én elkezdtem fejelgetni, térddel, vál­lal dekázni. Mire ők szép lassan először leengedték, majd elrakták a stukkero- kat, és barátságosabban utunkra enged­tek. Hazáig meg sem álltunk az ijedt­ségtől.- Mikor volt az utolsó fellépésed?- Néhány évvel ezelőtt Gál György, „Golyó a szívben” című magyar-fran­cia koprodukciós filmjében szerepel­tem. A forgatókönyvben eredetileg „A labda halála”-ként szerepelt, így csak teljesen véletlenül láttam magamat vissza a tévén, mert az újságban az ere­deti címet kerestem. Felléptem még a Rózsa György Leg-leg-legjében, ahol hétezerhetet dekáztam, megdöntöttem Maradona hétezres csúcsát.-Azt hiszem, egy jó menedzsert kellett volna fogadnod néhány évvel ezelőtt.- Hát, abban az időben még a reklám- feliratot sem engedélyezték a meze­men. Tudom azt is, sokkal rámenősebb­nek kellett volna lennem, akkor nem itt tartanék.- Miért? Nem vagy még öregember, nyugodt otthonod, szép családod van, a napokban kibővítetted a portádat, a 9x9 méteres udvari zöldterületet akár meg­duplázhatod, és a maszek fuvarozók ál­talában nem keresnek rosszul.- Éppen a napokban adtam le a kocsit. Szabad vagyok, s több lehetőség közül próbálok választani. Az egyik: a ba­rátommal megpróbálunk Ausztriában „piacot” keresni.- Kívánom, találjátok meg! (néder) Csak a serdülők versenyeztek Modellezőversenyre hívta az érdeklődőket a megyei szö­vetség szombaton. A Szandai repülőtéren lebonyolított via­dalon a kiírás szerint serdülő, ifjúsági és felnőtt versenyzők szerepeltek - volna. A naptár azonban - ponto­sabban az augusztus 20-i ün­nep miatt alaposan megkevert munkarend - közbeszólt. Mi­vel aug. 29-e munkanapnak számított, a várt indulók nagy­része nem tudott megjelenni. Pedig a megyében Törökszent- miklóstól Kunszentmártonig jó néhányan vannak, akiknek a repülőmodellezés a szenvedé­lye. Tehát az előírt időpontban alig néhányan várták a verseny kezdetét. Ráadásul - hónapok óta először - esőfelhők jelentek meg az ég alján, s telő volt, hogy esetleg akkor is el kell halasztani emiatt a megyei baj­nokságot, ha elegendő ver­senyző gyűlik össze. Szerencsére az eső elvonult, és legalább a serdülők verse­Az egyetlen lebonyolított versenyszám győztese: Baktai Norbert * nyét meg tudták rendezni, és jókora késéssel. A legifjab- Igaz, mindössze tíz indulóval bak között a szabadonrepülő modellek kategóriaversenyét bonyolították le. A szolnokiak mellett Kunszentmártonból ér­keztek még „modellezőpalán­ták”, akik a biztos utánpótlást jelentik. Az általuk készített, kézi erővel működő - hasonló elven, mint a suliból jól ismert papírrepülő: „eldobjuk, aztán valahol majd leesik ” - gépek meglepően hosszú ideig, oly­kor négy-öt percig is keringtek a magasban. Persze ehhez szükséges volt a meglehetősen erős szél is, de főként az ő ügyességüket dicséri az elért eredmény. Végül a- következő sorrend alakult ki: I. Buktái Norbert (Szolnok) 290 mp., II. Hamar József (Szolnok) 260 mp., III. Kiss József (Szolnok) 255 ntp. Mivel a szerencsétlen körül­mények miátt az ifjúsági és a felnőttverseny elmaradt, a kö­vetkező szombatra, szeptem­ber 5-re tervezi a szakszövet­ség, hogy ismételten összehív­ja a megye modellezőit. (SZS) Salsomaggiore. A bridzsolimpián a nyílt kategóriában szereplő magyar válo­gatott csoportjában nyolc forduló után a 20. helyen áll. Csoportonként az első négy­négy helyezett jut a negyeddöntőbe. Az állás: nyílt kategória (férfi és nők együtt indulnak), 8 forduló után: A-csoport: 1. Izrael 138 pont, 2. Ausztria 136, 3. Nagy- Britannia 136, .. . 20. Magyarország 96 B-csoport: 1. Egyesült Államok 143 pont, 2. Izland 141, 3. Hollandia 138 nők, 10 forduló után: A-csoport: 1. Japán 194 pont, 2. Ausztria 188,3. Izrael 166 B-csoport: 1. Franciaország 214 pont, 2. Dánia 198, 3. Nagy-Britannia 194.(AFP) Húsz évvel ezelőtt még telt házat, sokszor több ezer nézőt vonzott vidéken egy-egy jelentősebb nemzetközi ököl­vívóverseny. Az elmúlt esztendőkben azonban jelentősen visszaesett az ér­deklődés, amit az egyre gyérebb számú és kevésbé ismert nevű külföldi résztve­vő is okozott. Tavaly Egerben például kishíján érdektelenségbe fulladt a Dobó István-emlékverseny, mert a kis létszá­mú mezőny is alig érte el a közepes színvonalat. Idén ugyan még messze van az egri viadal szeptember 20-i ne­vezési határideje, a külföldiek közül ed­dig egyedül Marokkó jelentkezett. A vá­rosi önkormányzat viszont csak akkor ad támogatást a viadalhoz, Má legalább öt országból érkeznek ismert nevű ver­senyzők. A Haladás VSE labdarúgó-szakosztálya a következő közlemény kiadására kérte fel az MTI Sportszerkesztőségét: A bajnoki nyitányt megelőző szurkolói ankét után több Haladás-rajongó kereste fel a klubot, hogy anyagilag is szívesen támogatná a labdarúgó-szakosztályt. E gesztus hatására a vezetés úgy határozott, hogy a szurkolói adományokat a nehéz helyzetben lévő egyesület elfogadja, megköszöni - a futbal­listák javára (a játékosok premizálása, iga­zolása, a szakosztály működése) külön ke­zeli. A befizetés - összegnagyság meghatá­rozása nélkül - csekken történik, melyet a hazai mérkőzések előtt a Rohonci úti stadi­onban a 2. sz. pénztár mellett adnak. A számlaszám: KONZUMBANK Rt. Szom­bathely 479-98935 22732 (a közlemény rovatban: „A szurkolókkal együtt a Hala­dásért, az NB I-ért!”). Aki név nélkül, jel­igével akar adományozni, az hétköznapo­kon az egyesület pénztárában (Rohonci út) fizethet. AHaladás VSE a befizetett össze­gek nagyságát s az adományozók nevét, jeligéjét az őszi szezon végén egy kiad­ványban nyilvánosságra hozza. Steffi Graf becsületsértési pert indít „Az Elgázolt Iskolások” nevű osna- brücki punkegyüttes ellen - közölte a teniszezőnő ügyvédje. A botrányairól híres banda augusztusban egy CD-le- mezt jelentetett meg, amin az egyik dal címe ez: „Szeretnék Steffi Gráffal szeretkezni”. A wimbledoni bajnok­nő 100 ezer márka kártérítést követel, valamint, hogy azonnal szüntessék be a lemezek előállítását és forgalmazá­sát. Eddig körülbelül 20.000 darabot adták el az együttes „korongjából”. Walter Brecker, a négy zenész mene­dzsere szerint Graf követelései alap­talanok, mivel egészen világosan egy szatirikus szövegről van szó. Mindenesetre néhány rádióállomás már levette műsoráról a kérdéses szá­mot. (DPA) Az ausztriai Triebenben befejeződött az ejtőernyősök világbajnoksága, ame­lyen 36 ország versenyzői indultak. Mint ismeretes, a magyarok közül a juniorok­nál Bánszki György két ezüst-, Bánszki Tamás pedig egy bronzérmet szerzett: A felnőttek nem tudtak ilyen eredménye­sen zárni, nem állhatták dobogóra, sőt, egyszámjegyű helyezést sem sikerült szerezni. Az Antalicz Jenő, Asztalos Ist­ván, Nagy István, Bánszki György, Bánszki Tamás összetételű csapat végül is a célba ugrásban 7., összetettben pedig 10. lett. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom