Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
4 1992. AUGUSZTUS 31. A szerkesztőség postájából Melegben, zajban, ricsajban Mindenki szenved a hőségtől, nemigen lehet már éjszaka sem aludni, főleg akkor, ha valaki forgalmas útvonal mellett lakik. Ennek a szenvedő alanya vagyok énjs. Nem elég, hogy egész nap szüntelen robognak a járművek, károsító bűzüket ránk árasztva; éjszaka is ugyanígy folytatódik - nem túlzás, szinte másodpercenként. Nyitott ablakok mellett piheg, forog a napi munkában megfáradt ember, mert elaludni nem lehet az autójukat, motorkerékpárjukat bőge- tő éjszakai „versenyzőktől”, akik elviselhetetlen fékcsikorgással és olyan robajjal közlekednek, hogy még az emeleten is beleremeg az ágy. Augusztus 20-a estéje még csak érthető, ünnep, nagy tömeg az éjszakában, akik valahogy haza akarnak jutni. De máskor, közönséges hétköznapokon? Nem vagyok képes megfejteni, kik lehetnek azok, akik hajnalig csavarognak valahonnan, valahová?! Ugyanis országosan nagy a sírás-rívás, hogy nem lehet megélni. Ezzel szemben telik ezerszám autóra, még luxus nyugati márkájúra is, a hozzá szükséges üzemanyagra szintén. Akármennyibe kerül a benzin, az éjszakai száguldozóknak telik rá. Idejük is van, semmiképp nem lehetnek elfáradva 8-10 órai munka után, mert akkor még tévénézésre sem igen volna kedvük. Zuhannának az ágyba. Ma- szekolni sem lehetnek ugyebár éjfélig, hajnalig, hogy a betevőjüket megkeressék, mert ez sem szokás. Ha meg szórakozni voltak, jól mehet a dolguk, hogy arra is telik! Tisztában vagyok azzal, hogy az út mindenkié, s a kocsi nem tud „lábujjhegyen’ ’ járni. Akkor is az a véleményem, hogy lehetne emberibb, kulturáltabb módon közlekedni. Még dudálás is előfordul, meg persze ugyanígy csendháborítók a beszívott, óbé- gató, hazafelé tántorgó gyalogosok is. Rosszul emlékszem? - talán létezett éjszakai csendrendelet. Ha nincs, „alkotni” kellene, tekintettel kicsit azokra is, akik éjszaka pihenni, aludni szeretnének, s másnap nyugodt idegzettel helytállni a munkahelyükön! Nem mindenkinek telik villára, zöldövezetben .. . B. L-né Szolnok V ízhálózat-bővítés Jászjákóíiaímán elkezdődött a vízhálózat bővítése, az ivóvíz minőségének javítása. A többmilliós munka során - melyhez központi és megyei támogatást is kapott a község - fúrtak egy negyedik kutat. Jelenleg a Há- mán Kató, a Kálmán Kata és a Hegyfoky út körzetében végzik a szerelést a vízművek helyi dolgozói: Nagy Zoltán és Farkas László. Az idén a Sport utcában és környékén megszüntetnek még néhány vakvéget. A munka másik része jövőre marad. Fodor István Dicséretre méltó Azért ragadtam tollat, mert egy ilyen esetet nem lehet szó nélkül hagyni. Augusztus 24-én délután a Munkás ABC-ben vásároltam, többek között 90 forintos olyan árut, ami méretre nem felelt meg. Még aznap visszavittem elszomorodva, cserevagy levásárlási szándékkal. Az ügyben Dénes Antal boltvezető mosolyogva, udvariasan, részemre a legkedvezőbb megoldást ajánlotta: visszakaptam a pénzem. Sajnos, nagyon kevés ilyen példamutató boltvezetővel, kereskedővel találkozunk, éppen ezért írtam meg! Özv. Bugyi Jánosné Szolnok Nyáron nyaralunk! Tombol a nyár, itt a szabadságolások ideje is. Jászladányon évek óta nem tudják elérni, hogy a gyógyszerészt szabadsága idején egész nap helyettesítse valaki. Magyarán: a patika egész nap nyitva legyen! Csak déli egy órától négyig válthatjuk ki orvosságainkat. A beteg emiatt kétszer kénytelen járni: délelőtt az orvoshoz, délután pedig a patikába - vetette fel egy ladányi olvasónk. * Meglehet, igaza van: a mintegy 6400 lakos közül olykor sokan kerülhetnek kényszerhelyzetbe, mert ha gyorsan kell az orvosság, esetleg a szomszéd településre is elkarikáznak vagy elautóznak. Ettől függetlenül az a véleményünk: a nyári időszak sehol nem könnyű. Bennünk, emberekben megvan az a rossz szokás, hogy nyáron szeretünk nyaralni. Igaz, ekkorra már elér bennünket a harci fáradság. Ilyenkor már csak a Balaton, a folyó, a tenger, a víz, akármi lebeg szemünk előtt. Csak szabaduljunk már végre ... Helyettest pedig az „utcáról ’ ’ nem lehet felvenni sok helyre, így gyógyszer- tárba se! - ezért kényszermegoldásként jó néhány patikus utazgat, ingázik: helyettesít. Mindig ott és akkor, ahol szükség van rá. Nem könnyű „mesterség”. Rész nyitva tartást nyáridőben több helyen tapasztalunk. El kell fogadnunk. Úgy gondoljuk, minden kistelepülésen megszokják az emberek a rövidített nyitvatartási időt, s alkalmazkodnak is hozzá. Amennyiben pedig valakinek azonnal szüksége van gyógyszerre, azt az orvos mindenképpen ellátja! Nem hisszük, hogy megváratja a beteggel, amíg (délelőtt vagy délután) kinyit a patikus. Kertbarátok - „vándorúton” A húszéves jászjákóhalmi kertbarát kör Nyugat-Nógrád és Észak-Pest megye látnivalóit kereste fel. Előbb a környék irodalmi emlékeivel ismerkedtek; a mohorai Zichy-kastéllyal és az itt álló Mikszáth-fával, majd a csesztvei Madách-emlékkiállí- tást tekintették meg. A képen a megye hajdani székhelyének nemrégiben átalakított múzeumát, a balassagyarmati Palóc Múzeumot „rohamozzák” meg a kertbarátok, hogy utána folytassák útjukat az Ipoly mentén, megkerülve a Börzsönyt. F.I. Hozzászólás cikkeinkhez Válaszol: a Debreceni Postaigazgatóság í. Július 23-án (Levelekből - sorokban) Bede Mihályné szolnoki olvasónk sérelme is megjelent. Június 25-én bejelentette az 1-es postán, hogy nyugdíjfizetéskor nem tartózkodik otthon, a pénzt ne küldjék vissza, július 10-ig érte megy. Ehelyett mi történt? Kifizették a pénzt egy, hozzá ideiglenesen bejelentett személynek! Balogh Tibor biztosi csoportvezető válaszának lényege: a vizsgálat során kiderült, hogy Bede Mihályné valóban kérte, a június 26-án esedékes nyugdíját ne fizessék ki. Az információt átvevő személy kilétét nem tudták megállapítani, a vétkes a szükséges intézkedést azonban nem tette meg. Az ügyfél kérését nem továbbította a kézbesítők vezetőjéhez, így a pénzt a postás június 26-án kifizette a lakásban tartózkodó személynek. Kifizethette nyugodtan, mert nem tudott a címzett kéréséről. A panaszost mindezekről levélben is tájékoztatta a biztosi csoportvezető. Egy-két mondat ebből: „... Kérem, hogy a jövőben hasonló esetben elsősorban a kézbesítő postahivatalt szíveskedjék felkeresni ... A történteket sajnálom. Bízom benne, hogy munkatársaim a jövőben nem okoznak Önnek ilyen kellemetlenséget . . . további munkánk során körültekintőbben igyekszünk eljárni.” 2. Július 30-án Fazekas Lajos jászkiséri olvasónk (bal)esetét írtuk meg „Európa még nincs belátható távolságra” címmel. A helyi postahivatalban vásárolt öt lottószelvény közül egyet elrontott, s azt a postáskisasszony nem cserélte ki, noha a főnököt is „bevonta” az „akcióba”. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes panaszosnak küldött válaszleveléből tudjuk: a postahivatal vezetőjének jelentése alapján megvizsgálták a történteket. A postahivatalban a becserélni kívánt rontott lottószelvényt a vonatkozó előírás téves értelmezése miatt nem cserélték ki, azt kifogásolva, hogy a szelvényt akarattal összefirkál- ták(?!). Természetes, hogy acse- rének ez nem lehet akadálya, ha a szelvény ép, és mindhárom része - akár összeragasztva is - megvan. így zárul a válasz: „A postahivatal vezetőjének és dolgozóinak a figyelmét az előírás helyes értelmezésére felhívtam. Öntől pedig az okozott kellemetlenségért szíves elnézést kérek. ’ ’ Nem forradalmár volt A belügyminiszter fejet hajtott című, augusztus 18-án megjelent cikkel kapcsolatban kérem észrevételem közlését. A cikkben említett idősebb Bajári István a nagyapám, aki valóban sokat szenvedett, de nem azért, mert forradalmár volt, hanem azért, mert a földjét és a javait nem adta be a téeszbe. A másik észrevételem: a kopjafaállítással kapcsolatban a közvetlen hozzátartozók véleményét vagy engedélyét nem kérték ki. Az ünnepségről a hozzátartozókat nem értesítették. Mivel az újságból kiderült, hogy dr. Törőcsik Mihály úr intézte az ünnepséget, elmentem személyesen hozzá augusztus 19-én délután a lakására, de erről nem volt hajlandó beszélni. A személyes véleményem, hogy ez a dolog is azért történt, hogy dr. Törőcsik Mihály úr megint előtérbe kerüljön, felhívja magára a figyelmet. Bajári Sándor Tószeg Félünk fényes nappal Kétség nem fér hozzá, mindenkit felkavart, elborzasztott az a kettős emberhalál, amely Szolnokon következett be augusztus 24-én, hétfőn hajnalban. Első alkalommal Horror, túl a fantázia határán címmel augusztus 25-i lapunkból (is) értesülhettek róla olvasóink. A felfoghatatlan, hát- borzongató cselekményt a MaX Élethelyzet Egy (vagy több) a két és fél millióból G. L.-né azonkívül, hogy beteg, kétségbeesett is. Mi? étt lenne az? - hiszen tni^cLírLoka megvan rá. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság végre megállapította: 1992 áprilisától járadék illeti meg, és értesítette is őt erről ® július 24-i keltezéssel. Azt írták akkor: egyidejűleg kiutalták neki az április, május, június, július hónapokra esedékes összeget. Örült. (Nem sok pénz, de valami, legalább arra számíthat ezentúl havonta!) Mindenesetre várt-várt. Égy hét elteltével csak meg kellett volna már érkeznie. Ám a pénz sehol! Ajánlott levelet írt Budapestre: küldenék már neki a forintokat, mert nem tudja kifizetni a villanyszámlát, a vízdíjat, az újságot stb. Mellesleg enni is szeretne! - s nem csak gyógyszert, amiért szintén nagyobb összeget szurkol le rendszeresen. Abból az 5000 forint előlegből, amit kapott, nem sokra ment, annak (is) hamar helye akadt. Férje - több szakmával - munkanélküli. így aztán nem veti fel őket a jólét. Honnan, kitől, mire kérjenek? És milyen feltételekkel? S mi a „fedezetük”? Augusztus 26-án férjestől Szolnokra utazott. (Dupla kiadás!) Egyedül nem mer sehová elindulni, mert többek között alacsony a vérnyomása, bárhol, bármikor rosszul lehet. Aznap - szerdán - is volt vagy 35 fok „árnyékban”. Azt hitte, majd segítenek neki a társadalombiztosítónál... Az ő ügyét azonban már Budapesten „babusgatják”... Az értesítésen lévő telefonszámot „elértem” úgy fél órai kísérletezgetés után. Bemondtam a törzsszámot. Az nem oda tartozik ... Kaptam egy másik telefonszámot. Újabb fél órai - inkább több - tárcsázgatás után „kiment’ ’ a hívás. Fel is vették a kagylót. Most üt meg a (hő)guta - gondoltam, mert a törzsszám szerint G. L.-né ügyét ott intézik ugyan, de mégsem tudnak felvilágosítást adni. Érthet,ő. Az iratok egy másik épületben vannak, át kell kérni. Majd pénteken! Pénteken korán reggel a tizedik próbálkozásom sikeres volt! Micsoda öröm! Hát még az, amit megtudtam. G. L.-né címére augusztus 26-án(!) táviratilag kiutalták a július 24-én jelzett összeget, vele együtt már az augusztusi járadékot is. Szeptemberben - reméljük! - a nyugdíjfizetés időszakában számíthat majd járadékára. El kell ismernünk: körülbelül két és fél millió nyugdíjassal van dolga az Országos Nyugdíjintézet alkalmazottainak. Ezek az emelések - és egyáltalán! Biztosan özön munka hárult rájuk, míg mindenkit szépen „rendbe raktak”. Az sem vitás, az emberek úgy várták a postást mindenfelé, mint a Messiást. És nyakukon a szeptember, az újabb emelés ... Az összes nyugdíjas anyagát át kell „nyálazni” a számítógépeken! Akkor is elkeserítőnek tartjuk, hogy valaki - akárki! - tulajdonképpen hónapokig ellátatlan! Erre gondol-e valahol valaki illetékes? Ezeknek az embereknek napi kenyérgondjaik vannak! F. F. V________________________________________________J lom út 6.-ban (volt Ragó Antal út), egyik harmadik emeleti lakásban regisztrálta a rendőrség. Az észrevétel a rémregény- szerű történet színhelyének szomszédságából, a Malom út 8.- ból érkezett, névvel, pontos címmel! Elrettentek, megrémültek, amikor szájról szájra járt a hír - így olvasónk. Csak azt nem tudja felfogni, miért nem figyeltek az arra hivatottak a környékre?! Van ugyanis a Malom út 4.-ben körülbelül egy éve (vagy inkább több is) egy vegyesbolt. Ami tulajdonképpen nem volna baj, de hát . . . ital is kapható. Legtöbb vásárlónak eszébe se jut hazavinni, addig táblából a környéken, míg megissza. A közelben! Pádon, füvön, lépcsőn, az óvoda kerítésén ücsörögve, vagy állva. Mindegy! A „szabadtéri büfések’ ’ legtöbbször „folyó ügyeiket” is helyben intézik - a gyermek- intézmény szomszédságában, tövében - mikor hol ... A Malom út 4.-ben lakik olvasónk egyik kedves ismerőse, de igencsak meggondolja, hogy ajtót nyisson rá! Fényes nappal is fél, nagy ívben elkerüli a bolt környékét . . . Ha jobb lesz a közlekedés ... ... nem sajnálom ... az 500 forintot, amennyire megbüntettek - írta I. G. szolnoki olvasónk, akinek sorait augusztus 3-án közöltük. Szabó István, a Jászkun Volán igazgatója válaszolt rá: „A menetjegy árát azért is be kellett szednünk, hogy tovább javítsuk a közlekedési szolgáltatásunk minőségét. Miután csak a viteldíjak nyújtanak fedezetet a járműesztétika, az üzembiztonság és a környezetbarát autóbuszok üzemeltetésére, ezért az ellenőrzésre is nagyobb gondot fordítunk. A levélben leírja, hogy érvényes menetjegy nélkül utazott a 24-es buszon, és ebből adódott a kellemetlensége. Úgy gondolom, hogy ez így van jól! Ha el kívánta volna kerülni a kellemetlenséget, a gépkocsivezetőtől váltott 20 forintos vonaljeggyel erre megvolt a lehetőség. A célszerűség is ezt diktálja, hisz a vonaljegy olcsóbb az 50 forintos bérletbemutatásnál, nem is beszélve az 500 forintos pótdíjról. Az ellenőrzés során előfordult esetleges udvariatlanságért elnézését kérem.” Szerkesztői üzenetek Tabák Lajos, Tolnai Antal (Szolnok), G. O. Jászladány: Köszönjük leveleiket. Abban reménykedünk: elnézik nekünk, hogy nem közöljük soraikat. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy az augusztus 20-i rendezvényekről, eseményekről lehetőségeinkhez mérten idejében beszámoltunk olvasóinknak. így többek között a Jászberényben tartott MSZMP-találkozóról is. Kérjük, ez ne szegje kedvüket, írjanak máskor is. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
