Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29 / 204. szám

12 Azt beszélik Tiszapüspökiben... 1992. AUGUSZTUS 29. Takarékos, előrelátó gazdálkodással Tiszapüspöki szénája rendben van - legalábbis ez derül ki Tótok Sándor polgármester szavaiból:- Sikerül teljesíteni azokaliit" \’. feladatokat, melyeket a költség- vetési, pénzügyi tervben mégha-/- tározott a képviselő-testület. Any ági tekintetben biztonságos a helyzetünk. Nincsenek fizetési gondjaink, sőt, sikerül tajrtíHdjö) -> lékolnunk a következő évre is. Jelentős fejlesztés is volt az idén: 3,5 kilométer hosszan aszfaltbur­kolatot kapott több utca. Javítot­tuk az oktatási feltételeket, a nap­köziben vizesblokkot alakítot­tunk ki. Folyamatban van a gáz­cseretelep bővítése. A korábbi­nál háromszor több gázt tudunk majd ott tárolni. Jelentős össze­get - saját erőforrásból több mint négymillió forintot - fordítunk szociális célokra. Azon felül 760 ezer forintot kaptunk gyámügyi segélyekre. Nálunk már megszo­kott a lakosság sokirányú segíté­se. Az előző éveknél talán szín­vonalasabban biztosítottuk az idegenforgalmat, a szabad strand, a horgásztanya működte­tését. Kellemes gondunk a Tisza Tótok Sándor: - A jövőt is biztosítjuk gondozása. Semmilyen kritikai észrevétel nem érkezett ebben a tekintetben sem a vízi rendőrség­től, sem a törökszentmiklósi tisz­tiorvosi szolgálattól.- Hallhatnánk gondjaikról?- Az az óriási bizonytalanság, ami okkal, ok nélkül tapasz­talható a lakosság körében, rá­nyomja bélyegét az ember han­gulatára. Mi sem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, hogy jövőre Távol a várostól Sok szolnoki ember hónapokat-telt az itteni üdülőtelepen. Közéjük tartozik Mihályi Kálmán, az olajbányászok nyomdájának nyugdíjas vezetője. —— — ­- Én tavasztól őszig itt élek. Az üdülőtelep mellett van pár száz négyszögöles portám. Vettem egy kistraktort, azzal művelem. Meg­terem ott mindenféle gyümölcs és göldség. Leköt a munka, eszembe sem jut a nyomda. A szomszédo Nem kívánkozom el innen. özött több a rokon, sok a jó barát. milyen feltételek között kell megoldani gondjainkat. Minden­esetre - a község megelégedésére - úgy gazdálkodunk, hogy a jövőt is biztosítsuk. Takarékos, előre­látó gazdálkodással nem kell kapkodnunk, nem kell improvi­zálnunk. Ügyelünk saját bevéte­leinkre, melyek az idén megha­ladják a tervezettet. Üdülési adót is kivetettünk, mégpedig üdülők­re négyzetméterenként hetven forintot. Azokra pedig, akik nem itt laknak, s itteni üdülővel nem rendelkeznek, negyvennyolc órai tartózkodás után napi hu­szonöt forintot róttunk ki. Ezt ál­talában az üdültető vállalatok Fi­zetik. Ebből kétszázötvenezer forintra számítunk, de ez a pénz a horgásztanya (tehát az üdülőte­lep) karbantartására, a közvilágí­tásra, a szemételhordásra is ke­Sétarepülés a legelőről A Tiszapüspöki szélén lévő legelő már gazdag repülési hagyományok­kal rendelkezik. A II. világháború idején szovjet csatarepülők állomá­soztak ott. Budapest bombázására is sokszor indultak onnan. Az 1940-es évek végén, az ötvenes évek elején pedig a magyar légierő egyik száza­dának kiképzési bázisa volt ott. Az idei juniális sem maradt légi attrakció nélkül: három géppel vitték sétarepülésre az érdeklődőket. A nagy sikerre való tekintettel prolon­gál ták a sétarepülést. Szeptern bér vé­géig hétvégeken - ötszáz forint le- szurkolása ellenében - teljesülhet a szárnyalni akarók vágya. Augusztus 20-án a hortobágyi hídi vásárra is vitték innen a légiutasokat - fejenként kétezer forintéit. A széles körű érdeklődésen felbuzdulva a pi­lóták megígérték, hogy jövőre állan­dó jelleggel Tiszapüspökin tartanak egy gépet, mellyel bárhová utazhat az, akinek bírja a pénztárcája.- Miért vagyunk szegények? Miért? - dohog a 77 éves Tuka János. - Annyi autó van már, s kocsma sem volt soha ennyi, mégis tele van mindegyik. Dol­gozni meg ... ki dolgozik annyit, mint én? Van négy hold földem. A téesz felszántja, én meg rotációs kapával megmű­velem. Foglalkozom malaccal, nyúllak ami csak jön. Tavaly is termett százötven mázsa kukori­cám. Van még belőle vagy húsz mázsa, de nem adom el, disznót nevelek. S nem azért, hogy tő­lem hatvanöt forintért vegyék át kilóját, a boltban meg több mint háromszázért adják. Hová teszik azt a rengeteg pénzt? Megfelelni az új kihívásoknak Horváth Ernőt most nevezték és az eszközök rendelkezésünkre ki az általános iskola igazgatójá­nak. Helyzetéről, terveiről mondja:- Az új kihívásoknak kell leg­inkább és a leggyorsabban meg­felelnünk. Mostanában sokan választják a környékbeli telepü­lések iskoláit. A hatosztályos gimnáziumokra gondolok, s állnak. A zeneiskolának is lesz itt egy előkészítő jellegű tagozata. Egyszóval olyan profilt akarunk kialakítani, amely isköTánkTejTő- dését hosszú távon biafl^iitja. Ehhez jók a tárgyi feltételek, s jól képzett nevelői gárdával is ren­delkezünk. Az önkormányzat segítségé­Horváth Ernő: - Szélesíthetjük skálánkat amellett a törökszentmiklósi ál­talános iskolákra. Meg kell tarta­nunk a gyermekeket, s elérni, hogy a középiskolákban is meg­állják a helyüket. Ehhez minden­képpen lépnünk kell az ide- genpyelv-oktatásban. Most szakköri keretekben megszer­vezzük a német és a francia nyelv oktatását, s ha igény lesz rá, ak­kor az angolét is. Szélesíthetjük skálánkat a számítógépszakkör létrehozásával. A szakkörvezető vei, amire mindig számíthatunk, szeretnénk megvásárolni a gát­őrházat, ahol táborozási lehető­séget kaphatnánk, s a technika tantárgy keretében hosszú távon mezőgazdasági tevékenységet is oktatni, mintafarmot létesíteni ott. ' Szeretnénk egy nyelvi labort is létesíteni. Erre a célra a megyei önkormányzattól kaptunk negy­venezer forintot. Szerény összeg ez, de kezdetnek biztató. Mihályi Kálmán: - Nem kívánkozom el innen Amikor még boncmester voltam ... Farkas Tibor boncmester volt, de kétszeri operálás után leszázalékolták. Egyike azok­nak, akik a négyezer forintos szociális se­gélyt kapják. Rámutat félig kész házára, s azt mondja:- Miből fejezzem be? Két gyerek után fi­zetem a gyerektartást, s itt is van három apró gyerek, akiknek ellátásáról gondoskodnom kell. Nagyobb munkára nem vállalkozhatok, mert kétszer műtötték a gerincem.- Hogy lehet így megélni?- Úgy, hogy nagyon össze kell húzni ma­gunkat - válaszol Farkasné. - Törökszentmik- lóson, a baromfi-feldolgozóban dolgozom. A családi pótlékkal együtt összejön tizenhét­ezer forint, de ott a rengeteg OTP-kölcsön, havonta 5853 forint, meg aztán van kétezer forint bankkölcsön-törlesztés. S termé­szetesen a rezsi. Kezdetben 2800 forint volt az OTP-hitel törlesztése. Benne van a szer­ződésben, hogy azt nem lehet módosítani. Akkor meg miért módosították? Amikor még boncmester volt a férjem a Hetényi kórház­ban, sokkal könnyebb volt a helyzetünk. Még szerencse, hogy az önkormányzat átvállalt a hiteltörlesztésből ezerötszáz forintot. Férje rábólint, s meditálva hozzáfűzi: A cserére váró családi ház teraszán- Van egy olyan számításunk, hogy eladjuk ezt a házat, és veszünk egy kisebbet, mert egyáltalán nincs pénzünk. Ha így letudnánk az OTP-t, nyugodtabban élnénk. Most az egyik gyerek iskolába, a másik kettő óvodába megy. Ruha, cipő kellene nekik, de miből?- Mikor vett magának utoljára új ruhát? - kérdem az asszonytól, aki kényszeredett ne­vetéssel mondja:- Olyat kérdezzen, amire válaszolni is tu­dok. Legalább a sajátjukra ügyeljenek Nagy körzetben népszerű a szépen gondozott szabad strand a Tiszán. Hétvégeken sok ezer ember keresi fel a festői környezetben lévő, homokos folyópartot. Lukács Károly, az egyik strandőr elégedett a látogatókkal:- Általában rendes emberek járnak ide. Némelyiküknek azonban nem ártana felhívni a figyelmét arra, hogy legalább a saját gyermekére ügyeljen. Az idén is négy-öt gyereket mentettem ki a Tiszából. A szülők meg nemhogy magukba szálltak volna, inkább a gyerek fenekére vertek. A képen Tiszapüspöki szabad strandja. Sem föld, sem vállalkozás Kedvezőtlen a község lakos­ságának összetétele. Sok a nagy- családos, és a kb. 2160 lakosból több mint hatszáz a nyugdíjas. Sok családban ketten élnek egy kis nyugdíjból. Ráadásul a mint­egy 840 munkaképes korú ember közül százhetven munkanélküli. Többen a minimális munka­bérnek megfelelő segélyt sem kapják. S közben növekszik azok száma, akik kikerültek a munka­nélküli-ellátásból, és csak a havi négyezer forint szociális segélyt kapják. Egyre rosszabbodnak a megélhetési lehetőségek, s ezért az önkormányzatnak évről évre növelni kell a szociális juttatások összegét. A lakosság egyre inkább rá­szorul, rászorulna arra, hogy a mezőgazdaságból, a háztájiból vagy vállalkozásból éljen meg. Ugyanakkor minimális a mező- gazdaság iránti igény, s a vállal­kozás sem vált a tiszapüspökiek életelemévé. A község lakói kár­pótlási jegyért mindössze 750- 800 aranykorona-értékben nyújthattak be igényt földre. A helyi vezetők számára ez azért elszomorító, mert ha a lakosság nem kéri vissza a földjét, akkor a határ egy része más települések lakóinak tulajdonába kerül. A ti­szapüspöki határnak pedig a püs­pökiek megélhetését kellene biz­tosítani. A vállalkozás sem vált még a helyiek életelemévé. Inkább a tá­volról idesereglettek fognak vál­lalkozásba. így a növekvő ide­genforgalom nem a püspökiek­nek teremt megélhetési lehetősé­get, hanem idegeneknek biztosít tisztességes jövedelmet. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom