Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

4 1992. AUGUSZTUS 3. A szerkesztőség postájából Néhány gondolat a szövetkezetek átalakulásáról A vidék lakosságát - az aktu­ális problémákon túl - leginkább a kárpótlással és a szövetkezetek átalakulásával kapcsolatos törté­nések foglalkoztatják. A terme­lőszövetkezeteknél a két dolog szorosan összefonódik, megol­dásuk csak egységes szemlélet é,s gyakorlat mellett-várható. Olyan jelenségre szeretném ráirányítani a figyelmet, amely szinte minden vidéki családot érint, akik valamilyen módon kötődnek egy vagy akár több szövetkezethez is. Honatyáink idén legelőször a szövetkezeti törvényt és az annak végrehajtá­sát szabályozó, ún. átmeneti tör­vényt alkották meg, s szándékuk nem kétséges: a szövetkezetek­ben is erősödjön a tulajdonosi érdek; a közös tulajdont át kell alakítani olyan formává, hogy a vagyonnak nevesített tulajdono­sai legyenek. Az igazság azt kö­veteli, hogy a hosszú éveken át felhalmozott közös vagyonból mindazok részesedjenek, akik annak létrehozásában valamikor munkálkodtak. (Megjegyzem: a közös vagyon gyarapítása nem­csak serény munkával volt elér­hető, hanem a politika által dik­tált újraelosztási folyamatban népgazdasági ágak között ván­dorolt a vagyon, egyes szektoro­kat elszegényítve, másokat meg­gazdagítva. Érthető, hogy ennek figyelembevételére a törvény nem vállalkozhatott, fogadjuk hát el a kialakult vagyoni viszo­nyokat kiindulási alapként.) A vagyonnevesítés következ­tében tehát a hajdani közös tulaj­don alapvetően az aktív tagok, dolgozók és a passzív tulajdono­sok kezébe került, s ez önmagá­ban több feszültségforrást hor­doz. Először is azt kell kiemelni, hogy a vagyonnevesítés szövet­kezetben alkalmazandó elveit értelemszerűen az aktív tagok határozták meg, s bizonyára a legtöbb helyen éltek is ennek előnyeivel. További feszültséget okoz az a törvényi előírás, hogy esetenként feltételekhez köti a „Ha jobb lesz a közlekedés, nem sajnálom...” Ötszáz forintra büntetett az el­lenőr július 6-án reggel Szolno­kon, a 24-es buszon. Sajnos ott­hon felejtettem az új bérletemet, de ezt hiába mondtam az ellenőr­nek, sőt a bérletigazolványom is nálam volt - benne az egész évi bérlettel. Munkatársamtól tud­tam meg, hogy ha 48 órán belül bemutatom a bérletemet, csak 50 Ft-ot kell fizetnem. Délután ma­gamhoz vettem a bérletet, és fel­kerestem a Volánt. Az igazgató titkárához irányítottak, aki a „se­lejt munka bosszújának” nevez­te a megbírságolásomat, és átirá­nyított az ellenőrök betéti társa­ságának vezetőjéhez. A bt. vezetője azonban közöl­te velem, hogy a pénzemet nem tudja visszafizetni, sőt megrágal­mazott, hogy bárhonnan kérhet­tem, szerezhettem a bérletet, holott ezen a bérleten kívül még kettő van a családom tagjainál - július elsejétől! De most már azt is tudom, a bérletem sorszámá­ból megállapaíthatták volna, hogy mikor vásároltam! Mi, utasok, nem rágalmazzuk és nem igazoltatjuk a karjára kar­szalagot húzó személyt, de úgy véljük, az ellenőr is köteles lenne felmutatni a Volán-igazolvá­nyát. Sértett a rágalmazás, és hogy úgy beszélnek velem, mint egy rendszeres potyázóval. Remélem, ez az 500 Ft meg­segíti a Volánt, és ezentúl nem késnek, nem maradnak ki jára­tok, és nem füstölnek a buszok. Ha így lesz, akkor nem sajnálom a családomtól elvett pénzt. Egy 15 éve bérlettulajdonos utas vagyonnal való rendelkezés jo­gát, nyilván azzal a ki nem mon­dott*'szándékkal, hogy nehogy „szétfiordják”. De ha ez a cél teljesül, a feszültség még tovább fokozódik az aktív és a passzív tulajdonosok között azáltal, hqgy’ a vagyon felhasználását, hozadékának elosztását illetően alapvető érdekellentmondás van, ahogy ezt Raskó György, az FM államtitkára kristálytisztán elmondta a falurádió hallgatói­nak. Az aktív tagságnak ugyanis az az érdeke, hogy a passzív tu­lajdonosok tulajdonából eredő jövedelmet, mint munkabért, ré­szükre kifizessék, s vagyoni ho- zadék ne maradjon. Sőt az egyé­ni érdek azt diktálja, hogy ha vagyoni hozadékot is képez a szövetkezet, azt ne forgassák vissza a termelésbe, hanem va­gyonarányosan fizessék ki. S hogy ez az érdekellentmondás végül is hová vezet, azt nem ne­héz megjósolni. A témával kapcsolatban nemrég a Ferihegy Mgtsz elnöke azt nyilatkozta, hogy véleménye szerint mindenkit ki kellene fi­zetni, azaz a vagyont ténylege­sen fel kellene osztani a tulajdo­nosok között, s mindenkinek le­gyen joga tulajdona felett ren­delkezni. Bizonyára többen oszt­ják ezt az álláspontot, mert jelen­leg előfordul, hogy a vagyonne­vesítéssel tulajdonossá kineve­zett személy nemhogy nem ren­delkezhet tulajdonával, hanem köteles azt mások birtokába ad­ni, s tehetetlenül végig kell néz­nie, hogy a tulajdonából eredő hasznot mások - érdemtelenül - osztogassák egymás között. Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti törvényt akkor ér­telmezzük helyesen, ha abból in­dulunk ki, amit a törvény egyéb­ként le is szögez, nevezetesen, hogy a szövetkezet önkéntes tár­suláson alapul. Ez egyben azt is jelenti, hogy aki ebben a társu­lásban nem kíván részt venni, az nem köteles tulajdonát sem a szövetkezet birtokában hagyni. Olvasom a Kurírban, hogy a tisztiorvosi szolgálat betiltotta a Pi-víz előállítására szolgáló ja­pán készülék forgalmazását. (Aki nem tudná, ez a készülék megtisztítja a vizet a különféle szennyeződésektől, valamint a víznek olyan tulajdonságot köl­csönöz, amely javítja az ember egészségi állapotát.) Igaza van a tisztiorvosnak! Nem is tudom, hogyan képzelik egyesek, hogy az emberek egészségi állapotát javítsák. Különösen nem olyan készítményekkel, amelyeket a tisztiorvosok nem minősítettek! Igaz, nem a vizet vizsgálják, ha­nem rendkívül nagy érdeklődést tanúsítanak a készülék iránt. A japánok már több évtizede hasz­Minden további szabályozás csakis ennek a törvényi előírás­nak a figyelembevételével tör­ténhet. A törvénnyel ellentétes­nek kell tehát megítélni minden olyan törekvést, amely a tényle­ges tulajdonost tulajdonosi joga­inak gyakorlásában gátolja. Ért­hető az aktív tulajdonosok - ki­emelten a legnagyobb tulajdon- résszel rendelkező vezetők - arra vonatkozó erőfeszítése, hogy a mások vagyona feletti rendelke­zés jogát biztosítsák a maguk számára, hisz ez részükről hatal­mi és egzisztenciális kérdés. En­nek érdekében a törvény értel­mezésében is érthető módon más álláspontra helyezkednek, s az asztal másik oldalán ülőket igye­keznek meggyőzni érvelésük he­lyességéről - nem riadva vissza a félreértelmezhető, tudálékosko­dó, esetleg nem joghű tájékoz­tatástól sem. Vagy ez a „meg­győző” munka nagyon sikeres, vagy az emberek még nem elég érzékenyek tulajdonosi jogaikra, de tény, hogy kevesen kíván­nak élni tulajdonosi jogaikkal, sőt szótlanul tűrik használható vagyonuk más gazdasági szer­vezetekbe történő átcsoportosí­tását . . . Aztán lehet, hogy még mélyebbre kell ásni: félelem, a felelősségvállalás hiánya, ké­nyelmesség, tudatlanság munkál bennünk, amikor áldozati bá­rányként nézzük végig, hogyan „vásárolnak ki” bennünket va­gyonúnkból. S ha ez így van, a helyzet csak rosszabb lehet. Bíz­zunk azonban az igazságszolgál­tatás erejében, abban, hogy a bí­róságok lépést tartanak a tör­vényhozás tempójával, azaz je­len esetben a szövetkezeti tör­vény kapcsán jogorvoslatot re­mélő állampolgárok ügyeit a tör­vények betűje és szelleme alap­ján ítélik meg. De ha mi nem akarjuk vállalni sorsunk intézé­sét, azt helyettünk nem fogja el­végezni sem a legjobb törvény, sem az igazságszolgáltatás. Nagy Károly Túrkeve Persze ez érthető, hiszen sokan vannak, és valamilyen hátsó szándék okán ezt a sok embert meg is akarják tartani, s úgy gon­dolják, hogy az egészséges em­ber többet tud termelni, ezáltal gazdagszik az ország s az egyén. Meg aztán ha több az egészséges ember, kevesebb gyógyszer kell - ami tudvalevőleg méreg . . . Ezzel szemben nálunk a gyógy­szergyárak termelését kell fo­kozni, mert valakinek ez is hasz­not jelent. Igaz, hogy a szinteti­kus gyógyszerek sokszor több kárt okoznak, mint hasznot, na de hát mi, magyarok úgyis sok­kal kevesebben vagyunk, mint a japánok, így bizonyosan ez a jobbik megoldás. Meg az is, v. gy a kórházakban hat ágy he­Jó harmadnyi lángos ... Az orvosi rendelőből jövet, egy kisebb társasággal talál­koztam. Négyen voltak. Egy ifjú házaspár, valószínű, hogy egyikőjük édesanyja, és egy három év körüli leánycsemete. Az utóbbinak jó harmadnyi lángos volt a kezében, de. ked­vetlenül majszolta. Közben a virágágyásokat, füves terüle­tet, bokrokat figyelte, keze ké­szen arra, hogy valahogyan el­tüntesse a megutált ételt. A nagymamája észrevette, és rá­szólt: Ne dobd el, fiacskám! Ezzel nagy örömöt szerezett nekem: takarékos asszony le­het, jó lesz az még később ... Korai volt az öröm. Az édes­anya ugyanis gyors mozdulat­tal rámutatott a szemétgyűjtő­re, és parancsoló hangon mondta: Dobd a kukába! így is történt. A nagymama egy keserve­set sóhajtott, az apa csak hall­gatott, mint csuka a vízben. Én meg olyan hirtelen felpapriká- zódtam, hogy nem hagyhat­tam szó nélkül: Asszonyom! Mit gondol, hány búzaszem­ből készült az a lángos, a téesz- tagnak mennyit kellett érte dolgoznia? ... - Mi köze hoz­zá? Kifizettük az árát! - volt az édesanya válasza, s tova vihar­zott a szomorú nagymama után. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Pi­víz lyett tíz van egy kórteremben, úgyhogy a betegek egymástól is könnyen kaphatnak fertőzést. Az egyik tisztiorvos (nő) ki­fejtette abbéli aggodalmát, hogy ha az emberek a Pi-víztől jobban érzik magukat, abbahagyják a gyógyszerek szedését. Ez bizony nagy baj lenne, még csődbe men­nének a gyógyszergyárak. (Az egészségügy máris csődben van!) Hová jutnánk, habárki bár­mitől meggyógyulna, illetve meggyógyítaná önmagát! Nem tudom, hogy szó szerint mit tar­talmaz az a bizonyos hippokraté- szi eskü, de én, mint a gyógyítás­ban laikus, úgy gondolom, hogy egy betegnek minden eshetősé­get meg kell adni a gyógyulás­hoz. S ha az orvos tehetetlen, nem szabadna megakadályozni a beteget, hogy esetleg az általa hitt gyógymódot kipróbálja. Mert amikor az orvos úgysem tud segíteni, nem mindegy!? A beteget pedig egyáltalán nem ér­dekli, milyen biológiai vagy egyéb folyamatok folytán gyó­gyul meg, csak egyetlen dolog: hogy meggyógyuljon. El kellene ismernie az orvostársadalomnak és az egészségügyi kormányzat­nak, hogy tudásuk csak annyi, amennyi, bizonyos esetekben az orvostudomány tehetetlen. Ez csak növelné a presztízsüket. Abból kellene kiindulni, hogy amit én nem tudok, az még létez­het. Ezzel szemben ma az a szemlélet uralkodik, hogy amit én nem tudok, az nincs is! És még valamit: ha nekem anyagi lehetőségem volna, magam ho­zatnék be Japánból ilyen szerke­zeteket, és nemigen törődnék bármilyen tilalommal vagy en­gedéllyel, embertársaim érdeké--' ben forgalmaznám. Könyves János Közel a természethez A mestertől megkérdezi a ta­nítvány: Mondd, melyik növény­nek nincs gyógyító hatása? - Add meg magadnak a választ, te ke­ress olyan növényt! A tanítvány egy év múlva tért vissza, és így üdvözölte mesterét: Uram, nincs olyan növény, amelynek ne len­ne gyógyító ereje. A törökszentmiklósi Életmód Klub július közepén táborozott a tiszavárkonyi Alkotóházban. Szakmai vezetőjük dr. Nagy Ró­bert asztrológus és Béky László természetgyógyász volt, a tábor vezetője Sülye Károlyné. A gye­rekek részére Pató Róza szob­rászművész és a Kalászfonó al­kotótábor tagjai biztosították a programot, és ennek keretében hetven ember próbált termé­szetesen élni - legalább egy hé­tig: mezítláb jártak, mindennap úsztak a Tiszában, vegetáriánu­sán étkeztek, gyógynövényt gyűjtöttek, és abból készült teát ittak. Megtanultak ellazulni, be­felé figyelni, ráérezni az élet ősi, mégis rejtett dolgaira. S aki fi­gyelt, nyitott volt, sok mindent kaphatott, amiből a jövőben épít­kezni tud - „befelés és fölfelé” egyaránt. Busái Barbara Külterületi földek adózása Lapunk július 23-i számában megjelent, a külterületi földek adózásáról szóló MTI-információval kapcsolatban több észrevé­tel is érkezett szerkesztőségünkhöz. Olvasóink szűkszavúnak vélték a cikket, és szélesebb körű tájékoztatást kértek. Nos, terjedelmi okokból nem tudjuk teljes részletességgel ismertetni a külterületi földek használóinak adózásáról szóló, a Magyar Közlöny 1991/143. számábtn^n'egjelent 1991/79. fö­vényt, az MTI-információt azonban szívesen kiegészítjük az adó alapját és mértékét ismertető táblázattal. Az adó alapja az adóalany használatában levő adóköteles földterület kataszteri tiszta jövedelme. Az adó értéke az egy hektárra jutó átlagos kataszteri tiszta jövedelem szerint aranyko­ronánként szántó művelési ágban: Ha az 1 ha-rajutó átlagos aranykorona­érték fizetendő évi adó (Ft) 0-10 10,01-12 12.01- 14 14.01- 16 16.01- 18 18,01-20 20,01-22 22.01- 24 24.01- 26 26.01- 28 28.01- 30 30.01- 32 32.01- 34 34.01- 36 36.01- 38 38.01- 40 40 felett Aranyko­ronánként fizetendő évi adó (Ft) 0 6 10 14 18 22 28 34 40 46 52 58 64 68 72 78 82 Kert, szőlő, gyümölcsös művelési ágcsoportban Ha az Az aranyko­1 ha-ra ronánként! jutó átlagos fizetendő aranykorona­évi adó­érték (Ft) 0-24 0 24,01-26 6 26,01-28 8 28,01-30 10 30,01-32 12 32,01-34 16 34,01-36 20 36,01-38 24 38,01-40 28 40,01-42 32 42,01-44 36 44,01-46 40 46,01-48 44 48 felett 48 Felhívjuk olvasóink figyelmét a törvény harmadik és negyedik paragrafusában meghatározott ideiglenes adómentességre, vala­mint a jogszabályban meghatáro­zott elemi csapással kapcsolatos adókedvezményekre. Hozzászólás cikkünkhöz Van esélyünk, csak össze kell fogni Többször olvastam az Új Nép­lapban Erdélyről, és örvendetes­nek tartom, hogy foglalkoznak a magyarlakta területen élő embe­rek helyzetével. Szívesen olvas­tam az ottani személyiségek, szervezetek nyilatkozatait, leg­utóbb pedig - a június 25-i szám­ban - az Erdélyi vendégek Szol­nokon című írás volt öröm szá­momra. A Romániai Magyar Ke­reszténydemokrata Párt alelnö- kének nyilatkozata azonos az én véleményemmel. A lehető leg­vonzóbb és legigazabb, hogy ők az összmagyarság érdekeinek a világában élnek és gondolkod­nak. Idézem: „Próbáljuk szolgál­ni nemcsak a romániai magyar­ság érdekeit, hanem az összma­gyarság érdekeit is. Mi Erdély­ben nem tudjuk magunkat füg­getleníteni a kárpátaljai, a felvi­déki, a délvidéki magyarság és a csonka Magyarország sorskérdé­seitől sem. Mi az összmagyarság érdekeinek a világában élünk és gondolkodunk ...” Magam ré­széről annyit teszek hozzá: döntő a megmaradt Magyarország helyzete, sorsa, belső viszonya; hogy mielőbb munkahely, ren­des megélhetés, közbiztonság le­gyen nálunk. Az a véleményem, nagyon elnézően bánnak a bűnö­zőkkel, a szélhámosokkal, az ügyeskedőkkel. És visszataszító- ak a jövedelmi viszonyok is. A munkából vagy munkanélküli­segélyből élőket irritálja, hogy a Parlamentben és más helyeken unatkozó, ásítozó vitatkozók ha­vi 150 ezret vagy ennél többet is felvesznek. A tömegek körében lehango­ló a közöny, a türelmetlenség, az életmód. S ezért már nem csak a Kádár-kormány, a mostani is fe­lelős. Meg kell változtatni a men­talitást, összefogó, egységes, energikus vezetésre van szükség - erkölcsileg, gazdaságilag, poli­tikailag egyaránt. Nagyapám mondta a ’70-es évek végén: „Te még megérhe­ted a kommunizmus bukását, és később az ország területi, erköl­csi, gazdasági egységének hely­reállítását.” Szerintem van esély rá, csak össze kell fogni. Miskolczi József Cibakháza Az oldal összeállította: Csankó Miklósné Mit hirdet a hirdető? Nos, ezt csak közelebb lépve lehet eldönte­ni. Bár úgy is nehéz, hiszen elég össze­vissza képet mutat a hirde- tötábla, me­lyet Török- szentmiklós központjában kaptunk len­csevégre. (Fo­tó: Nagy Zsolt) n)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom