Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-17 / 194. szám
' 1 1992. AUGUSZTUS 17. Sportextra 7 Antall József: „Önök a magyar sport lovagjai!” Ki van a Vízügy SE hálójában? A nagyszerű magyar olimpiai szereplést követően Barcelona sportoló hősei, sportvezetők, edzők vehették át pénteken az Országház Kupolacsarnokában jól megérdemelt állami kitüntetéseiket. Göncz Árpád rövid köszöntőjében emlékezett arra a bő két spanyolországi hétre, amely kiváltotta az ország csodálatát. ,Magyarország vágyott erre a sikerre, és Önök fényesen helytálltak Barcelonában, igazolták a felfokozott várakozásokat’’ - emelte ki a köztársasági elnök. Később azt fejtegette, a sok-sok kiemelkedő dolog közül a legfényesebb az emberi teljesítmény. Márpedig a XXV. Nyári Olimpiai Játékokon - többek között - 11 bajnoki címet szerzett magyarok éppen e téren értek el klasszisteljesítményt. Ebben a sikerben benne foglaltatik szülőtől kezdve a sportdiplomatáig mindenki. És egész Magyarország is, amelynek polgárai valósággal „beledajkálták” a győzelmeket a pompás magyar sportolókba. Ezután a Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök előterjesztése alapján - a Barcelonában elért kiemelkedő eredményekért, a játékokra való felkészülés kimagasló szervezéséért, a kiemelkedően szerepelt sportolók felkészítésében végzett munkáért a következő kitüntetéseket nyújtotta át: Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét: Damyi Tamás és Egerszegi Krisztina úszóknak, Gallov Rezsőnek, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének, dr. Schmitt Pálnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, Kovács Pálnak, a Nemzetközi Vívó Szövetség örökös, tiszteletbeli tagjának. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vette át: Kőbán Rita kajakozó; Szabó Bence kardvívó; Kiss László vezető edző; Széchy Tamás vezető edző. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiske- resztje kitüntetést kapta: Czigány Kinga kajakozó; Dónusz Éva kajakozó; Farkas Péter birkózó; Gyulay Zsolt kajakozó; Hajtós Bertalan cselgán- csozó; Kovács Antal cselgáncsozó; Mészáros Erika kajakozó; Ónodi Henrietta tornász; Repka Attila birkózó. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettjei: Ábrahám Attila kajakozó; Bujdosó Imre kardvívó; Csípés Ferenc kajakozó; Kolczonay Ernő párbajtőröző; Mizsér Attila öttusázó; dr. Nébald György kardvívó; Rózsa Norbert úszó; Fábián Lászlóné edző; Kocsis Ferenc edző; Kovács Tamás szövetségi kapitány; Maráczi Er- nőné szövetségi kapitány; Moravetz Ferenc szövetségi kapitány; Szőnyi János szövetségi kapiA Bingo magyarországi igazgatója Szabó Bence tisztikeresztet kapott, inig „csak" olimpiai érem jár. (Fotó: MTI) i kis Bencének tány; Unyatyinszky Mihály edző; Zarándi Csaba mesteredző; Vajda Vilmos szövetségi kapitány. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel kitüntetettek: dr. Abay Péter kardvívó; Csák József cselgáncsozó; Fidel László kajakozó; Hegedűs Ferenc párbajtőröző; Kovács Iván párbajtőröző; Köves Csaba kardvívó; Kulcsár Krisztián párbajtőröző; Szabó Tünde úszó; Totola Gábor párbajtőröző; Angyal Zoltán vezető edző; Papp László szövetségi kapitány. A Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt kitüntetést kapták: Béres Zoltán ökölvívó; Czene Attila úszó; Csősz Imre cselgáncsozó; Kovács István ökölvívó; Mizsei György ökölvívó; Zala György kenuzó. Antall József miniszterelnök „zárszavában” először arról szólt, hogy a magyar nemzet mindig is nagyra becsülte történelme során a kultúrát. Azon belül is a szellemi és testi nevelés egységéről szólt mint olyanról, ami alapvető, lényeges egy ország történelmében. A miniszterelnök hangsúlyozta; erre az egységre már Eötvös József, az 1848-as független kormány minisztere is felhívta a figyelmet a múlt században. Antall József végezetül azt mondta: azok, akik a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést vették át, „érezzék magukat a magyar sport lovagjainak.” Túl elevenen élnek még bennünk a barcelonai sikerek, ezért vélhetően kevesen gondolnak arra, hogy jövőre és két év múlva is lengek; »világversenyek, sőt Atlanta is alig kevesebb mint ezemégyszáz nap múlva fogadja a XXVI. nyári olimpikonokokat. És hogy ott és mindenhol szerte a világban meg tudjuk őrizni sporttekintélyünket, újabb és újabb tehetségeket kell felnevelnünk, kiké- peznük, felvérteznünk. Bizony ehhez egyre több pénz kell, nem csak a válogatott csapatoknál, hanem azokban a „műhelyekben”, ahol a munka dandárját végzik, és ahová az elismerésből igen kevés jut el néhány nagyobb eredmény megszületése esetén. Egy ilyen műhelynek lehet nevezni a Vízügy SE-t is, ahol minden esztendőben kiugrik egy-két tehetség, hogy a régi időket ne is emlegessük. Ä rendszerváltoztatás alaposan megtépázta költségvetésüket, napi garasos gondjaik mellett nem volt könnyű az életük. Talán most változik a helyzet, ugyanis olyan szponzorra leltek, amely számottevő segítséget nyújthat az elkövetkezendő esztendőkre. Pénteken nyitotta meg kapuit Szolnokon az ÍBERHUNG Kft. abban a reményben, hogy Debrecen, Szeged, Székesfehérvár, Sopron és a főváros után itt is minden partnere megtalálja majd benne számítását. Az OTSH mint engedélyező, a Vízügy SE pedig részesedőként tarthatja a markát abban az esetben, ha beindul az üzlet a játékos kedvű egyének örömére is. Ä spanyol-magyar közös vállalkozás hazai igazgatója, Pedro Garcia Ramos rövid bemutatkozással kezdte a beszélgetést.- Ötvenkét éves spanyol, pontosabban madridi üzletember vagyok. Fiatalkoromban egy harmadosztályú focicsapatban söprögetőt játszottam. majd egy madridi kis egyesület elnöke voltam tizenkét esztendeig. Ott nyitottam meg első bingotermemet azért, hogy a sportolókat segítsem.- Miként került kapcsolatba a magyar partnerekkel?- Spanyol nagykövetük, Gecse Attila volt kezdetben segítségemre, ő hozott össze az OTSH vezetőivel, a többi csupán részletkérdés. Megállapodásunk szerint nyolc százalékot fizetünk nekik a bevételből, amelyből ők visszautalnak egy bizonyos öszeget a sportba , jelen esetben a Vízügy SE részére.- Egykori sportmúltja vagy inkább az üzleti vénája hozta Magyarországra?- Nem tagadom, az üzleti érdeklődés vetett elsősorban „partra” bennünket, de azt is el kell mondanom, hogy az ÍBERHUNG elnöke, Angel Arcos úr másként is gondoskodik a sportról. Előzetes számításaink szerint a kétszázalékos tiszta nyereség egynegyedét ugyancsak visszaáramoltatjuk az egyesületekbe.- Gondolom, a szerződéseket korábban megkötötték. Most, miután a spanyol vízilabda-válogatott lecsúszott a döntőben az olimpiai aranyéremről, nem változtak a feltételek?- Ugyan ne vicceljen! Egyelőre mi megvertük magukat Barcelonában, és a másodikok lettünk, míg, ha jól tudom, a magyar válogatott a hetedik helyen végzett. Ön szerint akkor kinek kell a segítség?- Hány esztendőt teiyeztek Szolnokon?- Egyelőre öt évre szóló engedélyt kaptunk az OTSH-tól, ám cégünk olyan, mint egy házastársi kapcsolat: örökre hűséges szeretne lenni.- Vannak-e kikötéseik az eredményesség terén?- Nem. Dyenről nincs szó, minden eddigi partnerünknek mi tartozunk hálával. Ámbár személy szerint örülnék, ha a vízügyes vízilabdázók sorra nyernék a bajnokságokat. De ez nem követelmény, csakis jó kívánság.- Hagy fogjam szaván akkor. Kinek szurkolna mondjuk a Vízügy SE - Cataluna BEK-döntőn? r Mind a kettőnek, és azt kívánnám, kivételesen legyen döntetlen az eredmény. Mi meg azt: vállakózásuk legyen sikeres. (néder) Tömegsport Hittel és sporttal az emberekért Évtizedeken keresztül az ünnepek körül mindig a kötelező jellegű sportnapokon való részvétel volt a jellemző. Ezzel a hagyománnyal szakítva az idén a MT-gyülekezet vállalta magára azt a Fogadás a Pelikánban Családias hangulatú összejövetel színhelye volt minap a Pelikái Szálló Vadásztenne. A barcelonai paraolimpiára Szolnokon készülő asztalitenisz-válogatott tiszteletére rendezett fogadást a Tisza HSE és a Magyar Mozgás- korlátozottak Sportszövetsége. A várost dr. Lengyel Györgyi alpolgármester képviselte, és jelen voltak mindazok is, akik valamilyen módon segítették a felkészülést. Először Csípés Ferenc egyesületi elnök gratulált az eddig elért eredményekhez, majd a nemrégiben véget ért olimpián kimagasló teljesítményt nyújtó magyar sportolókat megemlítve elmondta, hogy reméli: paraolimpi- kon társaik is hasonló sikerekkel térnek haza szeptember közepén. Ézután „tanítványai” nevében Apor György edző kért szót. Megígérte, hogy mindent megtesznek a jó szereplés érdekében, és megköszönte, hogy megfelelő körülmények között tudnak megyeszékhelyünkön készülni a nagy megmérettetésre. Külön köszönetét mondott Lesskó Lászlónak, aki évek óta segíti munkájukat, és meghatározó szerepet tölt be a mozgássérültek asztaliteniszsportjában. Végül Lesskó László a Tisza HSE nevében egy-egy nemzetiszínű zászlócskát ajándékozott az olimpiára utazó versenyzőknek, mintegy „szerencsehozó-talizmánként”. Ki tudja? Hátha valóban szerencsét hoz. Talán most sikerül Asztaliteniszező paraolimpikonként szű- kebb hazánkat Erdei Ilona fogja képviselni Barcelonában. Az újabb magyar bajnoki címek miatti gratulációk és az olimpiára szóló szerencsekívánatok között akadt néhány percünk beszélgetésre is. Először az eddig elvégzett munkáról kérdeztük.- Az országos bajnokságig egyesületemben, a Tisza HSE-ben készültem, múlt a héten pedig itt Szolnokon zajlott edzőtáborozás. Úgy érzem, eddig jól ment minden, remélem, a következő hetekben már nem jön közbe semmilyen probléma.- Hogyan, mivel telik az utazásig hátralévő idő?- Mától ismét egyedül edzek, de már csak heti két-három alkalommal. Különben pihenni fogok, talán még a tiszai szabad strandra is kijutok. Augusztus 22-én tesszük le az olimpiai esküt, és akkor kapjuk meg a formaruhánkat. A hónap végén, 29-én pedig már utazunk.- Milyen eredmény várható az asztalitenisz-csapattól? - Ez nehéz kérdés. Nagyon kiegyenlített a mezőny, és - bár komolytalanul hangzik - ezen a szinten már az is sokat számít, hogy milyen kemény padlón áll az asztal. Ha kedvező lesz a sorsolásunk, és kijön a lépés, bárki nyerhet érmet közülünk. Az elmúlt években az összes világversenyről eredményesen tértünk haza, remélem, most sem lesz másként. Hogy én hogyan szerepelek, az attól függ, mennyire fogok izgulni. Eddig a nagy versenyeimen mindig a döntő pillanatban szerepet, hogy a sportolni, mozogni vágyó embereket - fiatalabbakat és idősebbeket - egyhetes sportrendezvény-sorozatra toborozza össze, „Nyári sportnapok a Tiszaliget- ben” jelszóval. Vasárnap, az első napon a méltán népszerű kispályás labdarúgás volt műsoron. A tornát tíz csapat részvételével rendezték meg a Sportcentrum salakos pályáin. A többé-kevésbé alkalmi társulások - amelyek tagjai egyébként a hétköznapok során, szabadidejükben is többször találkoznak barátságos fociderbikre - két ötös csoportban könnérkőzéses rendszerben döntötték el a helyezéseket, majd az azonos helyen végzettek újabb összecsapásokon alakították ki a végső sorrendet. A színvonalra nem lehetett panasz, hiszen az igazi amatőrök között akadt olyan csapat, amely a városi bajnokságban is előkelő helyet vívott ki magának. Ezért a küzdelem kemény és komoly volt, a gólöröm NB-s találkozók hasonló jeleneteit idézték fel. Talán érdekes lehet, hosv az első akkal összemérni erejüket. Részvételükért egy-egy ajándékpólót vihettek haza a gyerekek. A rendezvénysorozat további programjában szerepel még a szintén sok ember szórakozását biztosító lábtenisz (ma 17 órától), dekázóversennyel összekötve. A keddi napon a Tisza- parti sétány ad helyet a futószámoknak. Ott a 300 m-es ovimara- tontól kezdve az általános iskolások 2 km-es megmérettetésén kívül a középiskolások és a felnőttek próbálkozhatnak a távok teljesítésével. Ezeken kívül a nagy érdeklődéssel várt 20 órás kosárlabda-mérkőzés színesíti tovább a programot (csütörtökön), előtte szerdán pedig gyerekek játékos vetélkedőjére kerül sor. Mindezek után, ha valaki szeretné megismerni, megtudni, mit takar a HIT-gyülekezet, mi a programjuk, megtekintheti a 21-én tartandó evangelizációt, ahová természetesen minden érdeklődőt szeretettel várnak, amelynek sikerét fokozhatja a néhány meghívott rockegyüttes. A gyülekezet önerőből rendezi meg a nyári sportnapobuktam el, mert idegileg nem bírtam a feszültséget. Talán most megszakad ez a rossz sorozat. Úgy legyen ... SZÁNAKOZNI VAGY ELFOGADNI? Mozgássérült. Ha ezt a kifejezést halljuk, feltételes reflexként rögtön a következő csatlakozik hozzá: „Jaj szegény beteg, annyira sajnálom!”. Pedig nekik a legkisebb mértékben sincs szükségük szánalomra, de sokszor még segítségre sem. Jó néhányan közülük teljesen hétköznapi emberek módjára dolgoznának, szórakoznának, sportolnának - ha hagynák őket. Sajnos azonban még nagyon sok ember nem jutott el a felismerésig: azért, mert valaki különbözik az átlagtól, még nem biztos, hogy kisebb teljesítményre képes. Vegyünk egy egyszerű példát. Milyen magasra tud ugrani egy átlagember? Körülbelül 120- 140 centiméterre. Tegyük e szám mellé a következőt: az amputált lábú - tehát csak egy lábuk van! - magasugróknál 201 centiméter a világcsúcs. Első pillanatban lehet hitetlenkedni. Azután az emberi teljesítőképesség és akaraterő csodájáról regélni. De a következő lépés már az, hogy elfogadjuk a másságot. így talán előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, hogy teljesen egyenrangú félként kezeljük a mozgássérülteket. Inkább előbb. Az Alma es tarsai (sóletben) csatára ját. (Fotó: Novak) három helyezettnek nem ajánlottak fel értékes díjakat, mégis szívesen és önfeledten vettek részt a játékban. A két benevezett serdüíőcsa- patnak külön minitomát írtak ki a rugalmas szervezők, hogy a focipalántáknak ne kelljen a felnőttkorúl'ejjel veszélyezteti az FC David kapukat, némi segítséget a Sportcentrum és az Olajbányász SE biztosít számukra a sikeres rendezéshez. Céljuk: ,Az emberekhez eljusson az üzenet, a biblia üzenete’ ’ - mondta Kormos Ferenc, a rendezvénysorozat egyik szervezője. Albert
