Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

1992. AUGUSZTUS 17. 4 A szerkesztőség postájából Rokkantsági nyugdíjasok munkavállalása Az MSZMP és a kenyér ünnepe ... Tószegen Az utóbbi időben egyre gyak­rabban érkeznek igazgatósá­gunkhoz olyan közérdekű beje­lentések (névvel, név nélkül, avagy fiktív névvel), amelyek­ben észrevételezik és kifogásol­ják a megjelölt rokkantsági nyugdíjas nyugdíj melletti mun­kavállalását. A tószegi Petőfi Tsz sajnálatos helyzete ismert a megyében. Több levélíró (szintén név nélkül vagy fiktív névvel) támadja „összejátszással” vádolva az igazgatóságot, és egyes, nyug­díjban részesülő személyek munkavállalása, keresete kérdé­sében vizsgálatot, intézkedést kér. A szükséges vizsgálatot minden esetben elvégezzük! Ha kell, az intézkedést is megtesz- szük! E bejelentések azonban az­zal függnek össze, hogy a széles közvélemény nem ismeri a ren­delkezéseket, vagy talán nem ért egyet a hatályos szabályozással. A tószegi levélírókat ezúton kí­vánom megnyugtatni, hogy tör­vényes kötelességünk szerint já­runk el! Mit tartalmaz a jogszabály - az- és máshol 1975. évi II. törvény 53.. (1) be­kezdése? A rokkantsági nyugdíj­ra jogosultság megszűnik- ha a nyugdíjas már nem rok­kant (ezt az orvosi bizottság ál­lapítja meg), vagy- rendszeresen dolgozik és ke­resete négy hónap óta lényege­sen nem kevesebb annál a kere­setnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. Nem tekinthető rendszeresnek a munkavégzés, ha- a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövi- debb munkaidőben dolgozik, vagy- a magánszemélyek jövede­lemadójával csökkentett kerese­te legalább 20 százalékkal keve­sebb a megrokkanás előtti kere­seténél. Ezek a szabályok valamennyi rokkantsági nyugdíjasra vonat­koznak - függetlenül az ellátás összegétől, a nyugdíjasként be­töltött munkakörtől, tisztségtől. Dr. Bagdi László igazgató Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság / \ Polgárőrök kerestetnek! Jászkiséren augusztus 7-én alakult meg a polgárőrség. A majd­nem hétezer lakost számláló nagyközségben mindössze hatva- nan jelentkeztek az önkéntes szolgálatra. Van, aki kilép, és jön helyette más. Ez a létszám azonban mindenképpen kevés. így minden éjszakára nem jut ügyelet! Pedig nagy szükség volna rá, hogy a csoport tagjai járják a területet, ügyeljenek vagyontárgya­inkra. A polgárőrség együttműködik a rendőrséggel. Mindenki előtt ismert a cél: a bűncselekmények, megelőzése! Gebhárdt Lajos parancsnok (Vágóhíd út 2.) és Hajnal Csaba, valamint Sóti Béla parancsnokhelyettesek várják a jelentkezőket: 18 évtől - korhatár nélkül. A szervezők úgy vélik, havonta minden polgárőr kibír egy éjszakát ébren, ügyeletben. Az élet azt diktálja, hogy most így segítsünk magunkon, embertársainkon! Boricsné Mészáros Mária v_____________________________________________________y Közösen könnyebb Egy vendéglátóhely vonzere­jét nemcsak a falára festett rek­lám alapozza meg, hanem az is, hogy milyen a környezete. Ezt ismerte fel ajászjákóhalmai Tóni kocsma vezetője, aki a nagy múl­tú, már apja által közel fél évszá­zada vezetett, modernizált épület környékét a törzsvendégek aktív segítségével újjávarázsolta. A képen is jól látható Nepo- muki Szent János - kinek szobrát az Alföldön még nem általános az a szokás, hogy rászólnak a szemetelőre, és rossz szemmel nézik a gondozatlan parkokat. Nálunk is szívesebben bírálják a lakók az önkormányzat által gondozott - vagy gondozatlan - területeket, miközben eszükbe sem jut, hogy környezetükért ta­lán ők is tehetnének valamit. Ezért említjük példaként a Tóni kocsma vezetőinek és vendégei­vértanúhalálára emlékeztetve a vizek partjára állítják - 1903 óta „őrködik” a Tárná partján, de bizony, az utóbbi években már ki sem látott a folyóra az őt körül­vevő orgonagallyak és gaz miatt. Bár ez a példa is ragadós lenne, nem csak a szemetelés. Sajnos, nek munkáját; nem mindegy, hogy milyen kép fogadja a Jász- jákóhalmára Jászberény felől ér­kezőket. Ezzel egyetért az új színek­ben pompázó Szent János-szo- bor is. Fodor István Jut eszembe! c. jegyzetében munkatársunk arról írt augusztus 6-án, hogy az MSZMP Gyoma- endrődön kívánta (volna) meg­tartani augusztus 20-án a kenyér ünnepét. Ezzel az ottani önkormányzat nem értett egyet, sőt... Thürmer Gyulát nemkívánatos személy­nek nyilvánította... A Munkás­párt döntése: Jászberényben ün­nepelnek majd. Mit szólnak eh­hez az ott lakók? - firtatta az új­ságíró. Kántor István szolnoki olva­sónk szerint az írás csak arra volt jó, hogy ellentétet szítson. Elég bajuk van az embereknek a min­dennapos megélhetéssel. Sokan rettegnek a munkanélküliségtől, mások pedig már a munkanélküli járadékot várják, vagy azt se kap­ják... Véleménye szerint inkább arról kellene a lakosságot tájé­koztatni, hogy miképpen kell megvalósítani a demokratikus jogállamiságot, az igazi demok­ráciát. Természetesen nem a régi kor, de nem is a jelenlegi sze­rint... “Én azt vallom, hogy min­denkinek kell valahova tartoz­nia. Van, aki istenhívő, van, aki családcentrikus. Tartozhat vala­ki az MDF-hez, az SZDSZ-hez, a FIDESZ-hez... Miért baj az, hogy a Munkáspárt Jászberény­ben tartja augusztus 20-i meg­emlékezését? Akik elmennek, véleményem szerint becsületes, tisztességes emberek... Minden józanul gondolkodó magyar em­ber azt vallja: soha többé hábo­rút, soha többé 1956-os nemzeti tragédiát, és tesz is azért valamit, hogy ne ismétlődhessen meg ha­sonló...” Esküvői tor(túra) Szolnokon Esküvőre készültünk. Öt hó­nappal a tervezett időpont előtt jelentkeztünk a polgármesteri hi­vatalban.- Bejelentkezni jöttek? - mondta egy női hang, amikor föl­nézett aktáiból. - Várjanak nyu­godtan, üljenek le, itt ügyfelek is vannak! (No csak, hát mi mik volnánk?...) Jó fél óra múlva, már mint fel­ek ültünk az irodában egymással szemben - HÁRMAN. Minden kezdet nehéz - gondoltuk, de jött a folytatás. Az esküvők rendezé­sét a hivatalos részen kívül a Csa­ládi Intézet szervezi. Háromszor kerültünk kapcsokba a dr.Sipos Erika által vezetett intézettel. Azért írom le mindezt, mert talán másoknak is tanulságul szolgál­hat. Első élmény: Esküvő előtt ál­ló pároknak előadássorozatot szervezett az intézet. Levélben értesültünk minderről. Pszicho­lógussal, orvossal, íróval való ta­lálkozásra lett volna lehetőség havonta..Vasámap délután meg­jelentünk, rajtunk kívül még egy pár. Ennyi embernek nem tartot­tak előadást. Félórányi ücsörgés után hazavonultunk. Második élmény: Menyasz- szonyiruha-bemutató a városhá­zán. Gyönyörű ruhák, szép mo­dellek, tömeg. A menyasszo­nyok, vőlegények pipiskedve próbáltak látni is valamit a hátsó sarkokból. Voltak székek is. Ezeken a T.Családi Intézet veze­tősége és a ruhát bemutató lá­nyok, fiúk rokonsága, baráti köre foglalt helyet. Akiknek szervez­ték - a házasulandók -, kényel­metlenül állva, szorongva néze­lődtek, talán láttak is valamit. Harmadik élmény: A Csalá­di Intézet megbízásából profi fo­tók készültek az esküvőnkön. Jól sikerültek valóban. Ezekből a ro­konságnak, barátainknak is kül­deni szerettünk volna. A Családi Intézet darabját 5o forintért elő is hívta volna. Mondtuk, hogy ez nagyon drága, adják ide a nega­tívot. - Nem lehet, majd egy év múlva adhatjuk csak ki - hang­zott a felelet. Az esküvői kép egy év múlva már nem egészen aktu­ális... Rövid gondolkozás után visszamentem és megkérdeztem a felettes szervük címét; elkér­tem a panaszkönyvet. Ezt nem tudtak adni, mert nincs. Közöl­tem, hogy a negatív, ami rólunk készült (s kifizettük), a mi tulaj­donunk, és ezért követelem, hogy azonnal adják ide! Erre a hangnemre már fülük botját is megmozdították, s két nap múlva kezünkbe került a negatív, mely­ből darabonként 20 forintért ugyanolyan minőségű fényké­pek lettek, mint amilyeneket két és félszer annyiért a Családi In­tézet előhívatott volna. Az esküvőnk szép volt, külö­nösen az egyházi, de a monopol­helyzetét kihasználó Családi In­tézet és hivatalnokai nem lopták be magukat a szívünkbe. Csajka Gizella Szolnok Kilencven nap helyett: harminc Május 26-án sorkatonai szolgálatból leszerelt fiataloknak szóló „útbaigazítás” jelent meg lapunkban Három hónapig érvényes a felmondási védelem címmel. (Szerzője Kövesdi Albert alezredes, megyei hadkiegészítő parancsnok.) Egy szolnoki olvasónk ezzel kap­csolatban érdeklődött. Fia ugyanis a közeljövőben szerel le - írta július 23-án érkezett soraiban. A gondjuk pedig az, hogy a fiatalember munkaadója (magánmunkáltatóról van szó) azt mondta az édesanyá­nak; ha a fia leszerel, nem alkalmazza, nem is fizet, ő megkérdezte: a magánvállalkozókra ez a kötelezettség nem vonatkozik. (Mikor bevonult a fiú, akkor sem fizetett bevonulási segélyt - tudtuk meg a levélből.) Nos, olvasónk válaszunkat levélben hamarabb megkapja, mint e sorok megjelennek. E helyen is azért közöljük a lényeget, mert a téma másokat is érdekel, érint! A leszerelő fiatalember magánmunkáltatója feltételezésünk szerint nem az illetékes helyen érdeklődött, ezért (is) informálhatta Önt tévesen! A már említett útmutató szerint a leszerelt sorkatonákat három hónap felmondási védelem illeti. A korábban érvényben lévő Munka Törvénykönyve szerint! Az 1992. július 1. napjával hatályba lépett új Munka Törvénykönyve másképpen szabályozza a fel­mondási védettséget. Megmarad a felmondási védettség, csupán annak időtartama a leszerelést követő 30 napra csökkent. (MT. 90.. (1) bekezdés.) Mindkét szabályozásban közös azonban, hogy a felmondási védettsége a dolgozónak a magánmunkáltatókra is kiterjed! Amennyiben a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a mun­kaviszony meg sem szűnt volna. így a dolgozónak meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Végső soron, vitás ügyekben a Munkaügyi Bíróság dönt! A kártya, az nagyon fontos ( ‘Expressz-aj ánCva A betegbiztosítási kártyával kapcsolatban újabb és újabb ész­revételek érkeznek szerkesztőségünkbe. Egy olvasónk például fölvetette, hogy tüdő- és rákszűrésre kapott meghívást. Ott azon­ban kérték tőle a betegkártyáját. Mivel nem volt nála, abban állapodtak meg, hogy hamarosan bemutatja. Olvasónk nem értette; miért kell ott a kártya, nem a háziorvosnak kell odaadni? A betegbiztosítási kártyával kapcsolatos sajtókampányban sajnálatos módon nem kapott elég hangsúlyt, hogy a kártya megjelenésével az egészségügyi szolgáltatások igénybevételé­nek módja alapvetően megváltozik. Vége van annak a korszak­nak, amikor a betegellátás ingyenesen járt mindenkinek! Mostantól mindenért fizetni kell. Igaz, hogy ebből az átlagos ember nem sokat vesz észre. Ő megkapta a kártyáját, és ha bemutatja, ugyanúgy nem fizet az orvosnak a vizsgálatért, a labornak az eredményekért és a műtő­ben a műtétért, mint eddig. Csakhogy! A kártya tulajdonosa helyett a társadalombiztosítás fizeti ki ezeknek a szolgáltatá­soknak az árát abból a pénzből, amelyet a bérünkből levon­nak vagy befizetünk TB-járulékként. Tehát az egész­ségügyben mostantól fizetünk még akkor is, ha mi ezt nem látjuk, nem vesszük észre. Ezért a kártya nagyon fontos lapocska az életünkben. Legalább olyan fontos, mint a személyi igazol­vány. Beletelik egy időbe, amíg eljut mindenkinek a tudatáig; a betegbiztosítási igazolványra vigyázni kell, mert nagyon jelen­tős szerepe van az életünkben. Ennek ellenében vagyunk ugyanis josogultak arra, hogy ha orvoshoz fordulunk, a kezelés költségeit ne nekünk számlázzák le. A betegkártyát tehát minden egészségügyi intézménybe, szak­rendelőbe, kórházba stb. magunkkal kell hogy vigyük, és föl kell hogy mutassuk. Ne gondoljuk azt, hogy a szelíd felszólítás, /ha nincs nálunk a lapocska/, miszerint 15 napon belül mutassuk föl a kártyát, csak afféle „időtöltés”, amelyet figyelmen kivül hagy­hatunk. Ha nem mutatjuk be a kártyát - amellyel igazoljuk, hogy biztosítottak vagyunk -15 nap múlva leszámlázzák a kezelés, vizsgálat stb. költségeit, hogy fizessük meg. A legokosabb tehát, ha mindig magunknál tartjuk, így elkerül­hetjük a várható procedúrát, utánajárást. /A papírboltokban mű­anyag tokot is lehet már kapni a kártyához, célszerű ebben tartani./ Olvasóink fölvetették; hogy a háziorvosok most már elfogadhatják vagy kijavíthatják a hibásan érkezett kártyákat is, mert „az országban elfogyott a kártya”. A megyei társada­lombiztosítási igazgatóság tájékoztatása szerint a kártya nem fogyott el, és az orvos nem fogadhatja el hibásan, kivéve abban az esetben, ha a személyi szám utolsó négy száma „ki van nullázva”. Megérdeklődtük azt is, hogy mit tegyen az, aki netán elhagyta a kártyáját? Ebben az esetben ott kell jelentkeznie, ahol a kártyáját érvényesíttette. ^^ Hö.u.áAic\ Gondolatok az alkotónak címezve Augusztus 13-i lapunkban a 8. oldalon egy fényképet közöltünk. Az EURÓPAI TELEPÜLÉS táb­lát valaki „kiegészítette” saját vé­leményével... Egy válasz rá: Tisztelt Táblafestő Úr! (vagy Hölgy!) Azok közé tartozom, akik túlsá­gosan nem örültek az elképzelés­nek, hogy városhatárainkon kihe­lyezzék az „EURÓPAI TELEPÜ­LÉS” táblákat, de nem is tiltakoz­tam ellene. Engedje meg mégis, hogy most néhány egyszerű - álta­lam igaznak vélt - tételben mint magánember reagáljak „művé­szi” alkotására (a sablon használa­tából nem akarok semmilyen fog­lalkozásra következtetni): 1. Szolnok város európai telepü­lés! Csakúgy, mint például Új­szász, Szajol, Tószeg vagy Abony és a többiek (hogy csak a négy égtáj felé tekintsek egy-egy pilla­natra), és nem csak földrajzi érte­lemben. 2. Szolnoknál maradva - Önnek igaza van, „ETTŐL A TÁBLÁ­TÓL MÉG NEM AZ! ”, pontosab­ban: Nem ettől a táblától az! 3. Ha Szolnok mégsem lehetne európai település, úgy - nem az 1. pont lépne automatikusan érvény­be, hanem - az Ön tette egyértel­művé tenné számomra, hogy miért nem az. 4. Biztos vagyok benne, hogy Ön nem tagja egyik politikai párt­nak sem, de talán nem is pártonkí- vüli. Akkor kicsoda? 5. Az ember alkotásait általában kézjegyével is el szokta látni. Nem dicsekvésképpen, hanem a felelős­ség vállalása miatt. Higgye el ne­kem, a város lakói sokat kapnának, ha még ezt a kis örömet megsze­rezné nekünk. Arról nem is beszél­ve, hogy ott van még a németre, a finnre, a románra fordítás lehető­sége is. Egyébként üdvözli Önt Szarvas Zoltán Belvárosi utcarészlet Szolnokon Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom