Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

12 • • • 1992. AUGUSZTUS 15. Azt beszélik Csépán és Nagyréven Csépán a legnagyobb baj a munkanélküliség Az önállóság eddig kevés örömet hozott Csépa, a Tiszazug kieső és ki­es községe évtizednél tovább hármas szorításban, együtt­élésben pergette naptára lapjait. Tiszaug, Tiszasas volt a társ - kérdés, jó társ-e, s Csépa is az volt-e? Szerencsére ez a kérdés már különösebben nem izgat senkit. Volt, elmúlt, a község 1989. január elsején ismét önálló lett, a következő évben a pártok itt is megvívták a csatájukat, a 2300 körüli lakosság, benne 200 cigány lakos megválasztotta a 10 tagú képviselő testületet és a pol­gármestert. Szvoboda Tibor falu­béli, sőt, egészen 1710-ig tudta itt a szép tiszazugi faluban visszavezetni a családfáját. Lan­tos Lászlóné főelőadó, a jegyző helyettesítője se különben, itt születtek, ide köti őket család, rokonság, munka és élet.- Valamikor, mivel a téeszen kívül munkalehetőség itt alig volt - eljáró falu volt Csépa - mondja a polgármester, s hozzá­teszi, saját sorsából is ismeri ezt az életet, hiszen ő is fölszállt mindennap a Dl'TÉP buszára. ment Kecskemétre dolgozni. De eljártak az asszonyok például Kunszentre, Pannóniába meg a Tisza Cipőgyár ottani üzemébe, a férfiak a B VM-be, a Bácséphez meg a Vízéphez is. Szentes sincs messzi, a baromfi-feldolgozó is munkát adott a csépai asszo­nyoknak. Ám mostanra sok régi munkahelyből már a név is em­lék. Következésképp:- Húszszázalékos a munkanél­küliség! S/\iihiKin li bor polgármester: 20 százalékos a munkanélküliség Olyan szomorúan mondja a polgármester, hogy látszik, en­nél nagyobb baj nem érhette vol­na a községet. Ezen egyelőre nincs is segítség, pedig az önkor­mányzat mellett - amely jórészt független képviselőkből áll -, a pártok is igencsak törik magu­kat, hogy segítsenek. Tettvágy­ban nincs hiány...- Ha minden jól megy, szep­temberben a gyerekeink már hozzákezdhetnek az angolnyelv­tanuláshoz, külföldi segítség jó­voltából- mondja a polgármes­ter, miközben együtt számolgat­juk, hogy az itt sem jobb jövővel biztató téesz mellett kevés a munkalehetőség. Ugye van a messze földön jó termékeiről is­mert tésztaüzem, van egy varro­da, meg a sportszergyártó vállal­kozó üzeme, ahol majdnem har­minc férfi kapott munkát. Gon­dolkozhatnának a vízi turizmus fejlesztésében is - egy 80 szemé­lyes horgászpálya már rég van, aztán a nádvágás is hozhatna munkát, meg pénzt a községnek. Most negyvenen a kárpótlási le­hetőséggel élve beadták igényü­ket földre is - az elindulás napjai, hónapjai ezek. Az önkormány­zat gondolkozik: az új „földes­urak” igencsak semmitlenül kezdik újra az életet. Lehet, meg kéne gondolni: ha az önkor­mányzat venne egy traktort, s rá- bízná működtetését néhány munkanélkülire - a gazdák is jól járnának, nem uzsoráznák ki őket a géptulajdonosok. Persze tervekben nincs hiány. A 200 cigánylakos érdekében is tenni kéne. Családsegítő köz­pont lehetőségét, életrehívását latolgatják. Aztán az idősek: egyre nő azok száma, akik már az idősek klubjába se tudnak napjában elgyalogolni. Az alpol­gármester, dr.Surányi Lajosné most olyan gondolatokhoz gyűj­ti a falu népe véleményét: mi lenne, ha a rászorulóknak orvosi felügyelettel biztosított szobái alakítanának ki, s aki nem tudja betegsége miatt magában tölteni otthon az éjszakát, bent is alhat­na? Közben az alpolgármester férjéhez, a falu köztiszteletben álló főorvosához szeptemberben öt frissen végzett orvost várnak: itt a csépai faluközösségben adja át tapasztalatait a főorvos úr, ok­tatja őket a családi orvoslás teen­dőire. O megteheti, hiszen vizs­gázott gyermekgyógyász és fog­orvos is.. A kunszentmártonni áfész csépai tésztaüzemében új gépet csodáltunk meg. Olaszországból érkezett nemrég, s azt itt dolgozó - nem is rosszul kereső - húsz asszony rövid idő alatt megsze­rette. Igen finom ízű, szép tész­tákat készít, nem csoda, hogy az idén hat hónap alatt a tavalyi ter­melés 70 százalékát már elvitték a megrendelőknek - akik között vannak szolnoki iskolakonyhák, éttermek, s szinte minden Fü- szért az országból. A főutcán egy furcsa emlék­mű - kereszt látható. A csépai pártok, emberek meg akarták örökíteni a rendszerváltozást. Nekik biztosan tetszik, hiszen gondozzák szépen. Augusztus 19-én e kereszt tövében tartanak cserkésztalálkozót Csépán: a Szent Jakab plébánia idehívta a környék cserkészeit. Csépa jövője remélhetőleg szépül, még ha most az is nagy téma, hogy a közbiztonságot kellene javítani. Már határozat van róla: szeptember elsejétől folyamatosan.de 1995-ös határ­idővel rendőrőrsöt szerveznek itt, sok rendőrrel, két járőrkocsi­val. Már most is jár erre kétna­ponként rendőrautó. A pártok - még ha sajnálják is - székházu­kat átadták ennek az egyre fon­tosabb célnak a megvalósítására. I urcsa keres/1 *i Ionium A tes/tau/emhex: az olasz csodagep Nagyrévnek csak kisrévje van Nemcsak a kánikula miatt forronganak Mire változott a világ, kide­rült, valahogy olyan kusza, olyan megoldhatatlannak látszó minden. Pedig hát a nagyrévi ki- lencszáz ember aligha tehet ar­ról, ami mostanában csak úgy izzik a beszélgetésben, ha össze­állnak, összehajolnak páran. A régi gazdákat izgatja: hogyan is lesz már ezután az életük, lesz-e földjük, vagy a tulajdonukkal gazdálkodik az ő örömükre is to­vább a szövetkezet? Székács István polgármester maga is téesz-tag volt évtizede­kig, a nagyrévi Tiszazug Tsz- ben, amelyik három falu határá­ban vetett, aratott. A nagyréviek jó háromezer hektárja, szántó­földje, szőlője volt benne ebben a tiszakürt-inokai-nagyrévi kö­zös kalapban, amit most senki se akar változatlanul hordani. Az első változást áhító, igénylő té- eszközgyűlésen kimondták ugyan, hogy december végéig maradjon együtt a tagság - de a vagyonnevesítés, a kárpótlás el­szinte felszereletlen iskolakony­hát még tavaly visszavette, s most, augusztus közepén jó­kedvvel, jó körülmények között dolgoznak benne az asszonyok. Dolgoznak, mert igaz ugyan, hogy tanítás nincs - de az idősek klubjában várják az ebédet -, s az is lehetséges, hogy falulakó, dol­gozó ember előfizessen náluk. Már gépesítettek, a kis éttermet is rendbe hozták, mire az iskolá­sok jönnek, a megváltozott rend­ben, kényelmesen fogyaszthat­ják el ebédjüket. Az időseknek csak átellenbe, a szomszédba kell átvinni az ét­ket. Egyre többen vannak olya­nok is, akik még bejárnak a klub­ba, de mindössze 100 embert kell most ellátni ebéddel, gondo­zással, s ráadásul elég nagy tá­volságra, külterületre járnak a gondozók. Hét közben, hogy ott jártunk, az első borongós nap volt, annyi forró után. A takaros kis utcák­ban föltűnt: a háza előtt, az utcán Az épülő iskola kezdődött. Igaz, nem mindenki kedvére, mert sokan - s nem csak a nagyrévi téesztagok -, úgy ér­zik, egyre kevesebb az a vagyon, mintha húznák ki a talajt a gaz­dák lába alól. Ezért is vitáznak, szinte mindenhová jogorvosla­tért fordultak már, aláírásokat gyűjtöttek, amelyek, ha másra nem, arra valók, hogy újból hív­ják össze a közgyűlést, s előtte gondosabban készítsék föl, in­formálják a tagságot. A polgár- mesterhez a legrosszabb pilla­natban értünk. Valahol, valame­lyik nagyon is hivatalos szerv visszaküldte az aláírásokkal teli lapokat - írjanak új beadványt, ilyen meg olyan alaki hibák mi­att így nem jó. Beszéljünk másról, sóhajtok, s mondom, van-e hát Nagyrévnek nagy révje? - Volt, hangzik a válasz, méghozzá jó úttal, bárki átvághatott segítségével a szom­széd megyébe. De az rég volt, olyan fél évszázad van mögöt­tünk, amikor nem nagyon örül­tek az átjárásnak, a nyitott ajtó­nak... így bizony csak egy kis rév maradt, azt is meg kell támogat­nia az önkormányzatnak. Van viszont más, s a régen e faluban élő, de a tájt születése óta jól ismerő polgármester szeme föl­csillan:- Itt 1933-ban építettek utoljá­ra iskolát! Nohát tavaly már oda­jutottunk, hogy a régi, nem is mind iskolaépületnek készült is­kolaházak életveszélyesek let­tek. Volt, ami csendesen, be se várta ezt a minősítést, összeom­lott. így aztán megnézheti bárki, olyan iskola épül a falu elején, amilyenre áhítoztunk. Fordul­tunk mi mindenhová, ahol egy kis pénzt reméltünk hozzá, aztán végül sikerült, az idén van rá 20 millió, jövőre 25, azután még a tornatermet is hozzáterveztet­tük, mert a nagyrévi gyerek is megérdemli végre a jó iskolát. Mint ahogyan a jó iskolakony­hát is. Ebben már tudott lépni az önkormányzat. A hátulja kidőlt, rengeteg gyümölcsfa roskadozik a termés alatt. Leginkább szilva­fák, a hamvas, szépszemű gyü­mölcs igencsak kedvelt Nagyré­ven. Székács István polgármester: új közgyűlést kérünk ezelőtt megvettem a háztáji 300 négyszögöles szőlőt, s azon el- bodogulok a kis nyugdíj mellett, meg a ház körüli gyü­mölcsösből, kertészetből. De jó lenne, ha az ember tudná értéke­síteni. így a szép szilva is marad, jó leszen pálinkának, úgy gon­dolom, hiszen nem kell.- Minek ez? - gorombán kiált a biciklis ember, s ősz fejével dühösen int az épülő iskola már emeletesre húzott fala felé. - Ha eddig jó volt a régi kisiskola, most építenek újat, amikor nagy a szegénység, az én nyugdíjam is annyi, amennyi, hogy alig élek belőle. Aztán még fizetéseme­lést is adnak rövidesen a tanítók­nak. Mire föl? Hogy ugyanazt, a kommunizmust tanítsák, mint eddig? Ellenünk nevelték a gye­rekeket, aztán most ők marad­nak?- Maradjanak a gyerekek anal­fabéták? Gondolom, eddig is a fő tantárgy az írás, olvasás, szá­molás volt, nem? Miért kellene a nagyrévi gyerekeknek életve­szélyes iskolába járnia? Fenn, az épülő iskola magaso­dó falán nevetnek a munkások. Pedig ők nem is tudják, hogy mire elkészül, s 1993 szeptem­berében benépesül az új iskola. Roskadozó szilvafai alatt- Sok van belőle - mondja szép háza s gazdag termést mutató szilvafája alatt Gál István nyug­díjas téesztag. - Csak hát eső ugye kevés volt, nem biztos, hogy átvételi szabványra megfe­lelő a gyümölcs, meg olyan nagy érdeklődés sincs iránta. Messze vagyunk a világtól... Amikor nyugdíjba mentem, négy évvel Cial István nyugdíjas épp a hatvanadik évfordulója lesz annnak, hogy Nagyréven egyáltalán semmi, de semmi új nem épült. Lehet, ez inkább jel­kép a községben, mint a még meglévő kisrév?... Az oldalt írta: Sóskúti Julianna Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom