Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

1992. AUGUSZTUS 15. Riport 7 Táborbontás Püspökiben Amikor a tizennyolcadik gyerek is megbetegedett... Kalotat Gábor: „Amikor a tizennyolcadik gyerek is megbetegedett, hazaküldtük a táborozókat” Nyolcadik éve táboroznak Ti- szapüspökiben a Vízügyi Igaz­gatóságtól használatba kapott te­rületen a budapesti Szent István Gimnázium diákjai. A környé­ken tartalék repülőtér volt a má­sodik világháborúban, a folyó melletti erdősávban több bom- batölcsér és víznyelő lyuk ma­radt mementóul. A pesti gimna­zisták 1987-ben kivágták a gya­logbodzákat. egyengettek, paní­roztak, elkezdték feltölteni a te­rületet. Építettek egy vaslábakon nyugvó, magas vízállás esetén is védett épületet. Rengeteget dol­goztak a táborhelyen, ezenkívül felajánlották a két tanév közötti. építőtáborokban szerzett min­denkori keresményeik tíz száza­lékát is - ami 40-50 ezer forint volt nyaranta - a Püspökiben lé­vő tábor fejlesztésére. A Duna szennyezett, piszkos, a Szent­endrei-sziget csúcsától eltekint­ve nem lehet benne fürdeni. Ér­tékelik hát a kies Tisza-partot. Jönnek is minden nyáron tízna­pos turnusokban az egykor való­ban szőke folyó mellé pihenni. Vize ugyanis honi viszonylatban még mindig tiszta. Valahogy aztán a balsors ju­tott nekik osztályrészül, hiszen két évvel ezelőtt pajkos gyere­kek felgyújtották a házukat, ahol bennégett egy csomó sátruk és nyolcvan laticell. A majd 600 ezer forintos kárt le kellett nyel­niük, mert nem tudtak biztosítást kötni annak idején, építési terü­letről lévén szó. A következő sorscsapás a múlt héten érte őket, amikor is a tíznapos táborozásra érkezett középiskolásokat az ötödik na­pon haza kellett küldeni. Utolérte őket is a Tisza men­tén tapasztalható fertőző megbe­tegedés. A tábort a pedagógusok jelen­leg bontják. Kalotay Gábor tanár így beszélt a történtekről:- Amikor a tizennyolcadik gyerek is megbetegedett, úgy döntöttünk, hogy most már vége. Elővigyázatossági okokból ha­zaküldtük a táborozókat, akik között a hangulat is rosszabb lett. Az ivóvíz- és ételminták negatí­vak voltak. A szolnoki kórház­ban azt mondta a doktornő, hogy a Tiszába engedett emberi ürü­lék, széklet okozta a fertőzést. Tény: a személyi higiénia csap­nivaló itt a parton, az emberek a csalitosba járnak a WC helyett. A faluban a gimnazisták pana­szaival egy időben már voltak fertőző, lázas megbetegedések. Jelenleg is napi öt-hat eset for­dul elő - tájékoztat a község or­vosa, dr. Mester György -, ami nagyon sok, járványszerű jelen­ség már. Az orvos, miután mon­dom neki, hogy a hétköznap el­lenére is százakat találtam a fo­lyóparton, így nyilatkozott:- Semmiképpen sem javas­lom a Tiszában való fürdőzést, mivel a nagyon alacsony vízál­lás és a meleg víz kedvez a bak­tériumok, kórokozók szaporo­dásának. Elég, ha egy felelőtlen ember beleüríti székletét a fo­lyóba. Érdemes hát vigyázni gyer­mekeinkre és magunkra. Cs. J. A jó tanácsok ellenére még mindig sokan fürdenek a Tiszán. Sajnos - a tiltás ellenére - kutyákat is láttunk a folyóban füröszteni VISSZAVÁSÁROLTÁK A SAJÁTJUKAT . . . Új honfoglalás a századik évfordulón Kékessy Dezső a svájci magyar nagykövetség tiszteletbeli kon­zulja, testvérbátyja, György, kör­nyezet- és tájtervező mérnök Ka­liforniában. A gyönyörűen rend­be hozott Kékessy-ház nappalijá­ban ülünk le beszélgetni.- Konzul úr! Először is a ház történetére vagyok kiváncsi. Beszélne erről egy ki­csit!!- Nagyon szívesen! A múlt század közepén építette a Károlyi család, és egé­szen 1892-ig az ő tulajdonukban volt.- Hogyan lett a Kékessy csatádé?- A gyöngyösi Kékessy János, az 1848- 49-es szabadságharc hős főhadnagyának fia, Kékessy Dezső vásárolta meg. O volt a mi nagyapánk. 1885-ben került Füredre, az akkor még Heves megyéhez tartozó járás szolgabírója volt. Érdekességképpen el kell mondanom, hogy a nagyapa felesé­ge Lipcsey Imrének, Kossuth kormány- biztosának Szeréna nevű lánya lett. Ebből a házasságból négy fiúgyermek született, közülük a legkisebb édesapánk, Kékessy György volt.- Az önök emlékei inkább az apai házhoz kötődnek. Beszélne erről is?- Édesapánk nem ebben a házban lakott, hanem a vasúton túli Úri-lakban. Az egy virágzó és gyönyörű „belsőség” volt. Édesapánk kiváló, nagy szakértelmű gaz­dasági szakember hírében állt. O volt a füredi fűzfavessző-termelés és -feldolgo­zás megalapítója. A vasút közelsége lehe­tővé tette, hogy termékei nem csak Ma­gyarországon, hanem Európa-szerte is hí­ressé váljanak. Kiválóan működő, jól szer­vezett mintagazdaság volt. Mára csak egy omladozó épület és egy búsan árválkodó juharfa maradt az egészből.- Mi történt a háború után? Hogyan emlékeznek erre?- Édesapánk hadifogságból tért haza. Nem éppen szívderítő látvány fogadta. A front áthaladását úgy-ahogy meg is úszta az Úri-lak, de a lakosság egy része szabad prédának tekintette az elhagyott értékeket, épületeket. Vitték, amit éppen értek. Szét­verték a mintagazdaságot. Édesapánknak szinte elölről kellett kezdeni mindent. 1948-ra úgy nézett ki, hogy a gazdaság újra a régi fényében fog ragyogni.- Aztán jött a fordulat éve...- Igen. Égymást követték a végrehajtá­sok. Minden igénybe vehető eszközzel sa­nyargattak bennünket. Egyszóval: telje­sen elzárták a család életterét. 1950-52 között, éppen itt, ezen a helyen találtunk menedéket, de a módszeres elűzettetés to­vább folytatódott. Édesapánkat saját mun­kásai előtt, szégyentáblával a nyakában sétáltatták a piactéren. De az emberek tisz­tessége, tisztelete, apánk iránti szeretete hamar hatástalanította ezt a barbárságot. A kommunista praktikák közé tartozott to­vábbá az internálás is. Mi is kaptunk „szál­lás gyanánt” - innen 15 kilométerre - egy életveszélyes tanyaromot. Édesanyám eb­ben az időben kénytelen volt kapálni, cu­korrépát szedni...- Én pedig az egyik okozója voltam az Attila nevű cserkészcsapat feloszlatásá­nak - veti közbe György. - - Katonasírokat hoztunk rendbe. Olyan sírokat, melyek­ben békésen nyugodott német, orosz és magyar katona. Ebből lett aztán a baj. mert a felsőbb hatalom úgy találta, hogy mi csak a „fasiszta” magyar és német kato­nák nyughelyét ápoltuk. Legalábbis ez volt az indoka a füredi cserkészet szétve­résének. (A fivérek édesanyja közben csendesen helyet foglal, érdeklődve hall­gatja, hogyan folytatja kisebbik fia az em­lékezést.) - Később enyhült a helyzet. Mi is felkerültünk Budapestre, de a diszkrimi­náció továbbra is tartott. Bátyámnak abba kellett hagynia a református gimnáziumi tanulmányait, nekem pedig egyszerűen megtiltották a felsőbb iskolák látogatását. Valamit azonban csinálni kellett. Édes­anyánk takarítónő volt, én géplakatosnak tanultam, György pedig a Hortobágyon helyezkedett el mint „figuráns” földmérő.- A Keleti-főcsatorna építésén dolgoz­tunk, és többször végeztünk méréseket az internálótáborok közelében - kapcsolódik be a család mérnöke. - Én a mérőléccel viszonylag szabadon mozoghattam. Ez adta a lehetőséget - bejutva szigorúan őr­zött területekre -, hogy híreket, üzeneteket továbbítsak. így lehetett egy „figuráns” köldökzsinór a külvilág és a pusztai mun­katáborok lakói között. 1956-ban a család már Apcon lakott. A sok megpróbáltatás után az édesapa itt talált méltó munkát. Agronómus. A forradalmi események ide­jén a két fiú Budapesten volt. A szülői parancs: a két fiúnak el kell hagyni az országot. Az osztrák határig együtt teszik meg az utat. Itt válnak el egymástól.- Hogyan élte ezt meg a kisebbik fiú?- Én a bécsi gyűjtőtáborba kerültem. Később utam Svájcba vezetett. Lehetősé­gem nyílt a továbbtanulásra. A genfi egye­tem vegyes karán szereztem orvosbioló­gusi diplomát 1966-ban. Később a tudo­mányok doktora fokozatot értem el. Rövid egyetemi karrier után a magánpálya felé fordultam. Genfben alapítottam egy ma­gánlaboratóriumot. Később ebből fejlő­dött ki Francia-Svájc legjelentősebb labo­ratóriumi hálózata. Magyarországgal a hetvenes évek közepétől van kapcsola­tom. Látogatásaim a 80-as években sűrű­södtek. Majd jött a reformkommunizmus és fordulat. Ezután már nagyon felgyor­sultak az események. Két és fél évvel eze­lőtt alapítottam egy befektetési rt.-t, mely további tíz-tizenkét magyarországi kft.- vel van kapcsolatban. Az a véleményem, hogy Magyarország most az értetlenség és a bágyadtság állapotában van.-Mit ért ezen?- Például... Itt van ez a ház azzal, hogy áll, hat hónap alatt elkészült, jó példa. A magyar ember képes alkotni, újat teremte­ni, csak hinni kell benne. És mi kell egy vállalkozáshoz: egy jó gondolat, tőke, szakember és semmi más.-Apropó! Ház. Hogy van az, hogy önök­nek igen komoly summáért szabályosan vissza kellett vásárolni a saját tulajdont?- 1991-ben nyílt lehetőség a visszavá­sárlásra. Ezt természetesen jó dolognak tartom, mert családunk visszaszerezte ősi jussát. De a családi birtokok nem kerülhet­nek még automatikusan vissza jogos tulaj­donosaikhoz. Egy egyik út, hogy aktivi­záljuk a nyugati magyarságot, hogy lehe­tővé tesszük, meggyorsítjuk a „belsősé­gek’ ’ visszaadását. És még egy dolog. Azt mindenképpen erkölcstelennek tartom, hogy a lopott áruk még mindig adás-vétel tárgyát képezik. 1991 -ig ez a ház is a téesz használatában volt. Meg lehet nézni, hogy néz ki most, és hogyan nézett ki korábban. Nem is beszélve édesapám vasúton túli házáról.- Konzul úr! Mik a tervei Tiszafüreden?- Családunk mindenképpen készen áll arra, hogy részt vegyen a város felvirágoz­tatásában. Ezzel kapcsolatosan már felvet­tük a kapcsolatot a polgármesteri hivatal­lal is. Három fő téma köré csoportosíta­nánk ötleteinket: mezőgazdaság, mező- gazdasággal kapcsolatos ipar és a turiszti­ka, beleértve a természetvédelmet is. A visszakapott földeken természetesen gaz­dálkodni szeretnénk, és a mezőgazdasági termelés milyenségéhez igazodó agrár­ipart tartjuk szem előtt. Az idegenforga­lom továbbra is Tiszafüred egyik nagy esélye. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a Nyugatot ez továbbra is érdek­li. Ideértve a hétköznapi turistákat és a tudományos kutatókat is. Hiszen itt talál­ható Európa legnagyobb füves pusztája és a Tisza-tó a maga növény- és madárvilá­gával. Ez a ház nem lesz vadászház. Ter­vezem egy tudományos könyvtár kialakí­tását. Vendégszobái pedig hazai és külföl­di tudósok rendelkezésére állnak majd. Elképzeléseim szerint itt nemsokára sze­mináriumok, kollokviumok és tudo­mányos konferenciák lesznek. Terveimről tájékoztattam a Környezetvédelmi Mi­nisztérium illetékeseit is. Annyit elárulha­tok, magas szinten is nagy az érdeklődés.- Végezetül engedjen meg még egy kér­dést. Mint tiszteletbeli konzul, mivel fog­lalkozik?- Én svájci állampolgárként, de magyar útlevéllel utazom. Munkámat mindenféle kiváltság, előny és tiszteletdíj nélkül vég­zem. Segítem a kapcsolatok létrejöttét a megbízó és a fogadó ország között. Ez nem jelent azonban közvetítést. Gazdasá­A tsz-től visszavásárolt és teljesen felújított kúria ma így néz ki A Kekessy-haz nappalija gi ügyekkel pedig nem foglalkozom. Erre megvannak a megfelelő hivatalok, intéz­mények. Tudásomat, tapasztalatomat, is­meretségemet állítom a turisztikai, kultu­rális és a tudományos élet szolgálatába. A konzul búcsúzik, a beszélgetést Ké­kessy Györggyel folytatjuk.- Az osztrák határnál hagytuk abba az imént. Mi történt később?- Salzburgban, egy katonai gyűjtőtábor­ban kötöttem ki. Itt töltötem a karácsonyt is. Később az USA megnyitotta a kapuit. Kaliforniát választottam. Most is ott élek. Ezt a döntésemet nem bántam meg, pedig a kezdet ott sem volt könnyű...- Milyen nehézségekkel kellett szembe­néznie?- Dolgoznom és tanulnom is kellett egy­szerre. Ahogy tudtam, az itthon maradot­takat is segítettem. Aztán meg ott is újra besoroztak katonának. Szabad akaratom­ból az ejtőernyősökhöz kerültem. Lesze­relés után pedig ismét a munka és a tanulás következett. 1969-ben szereztem diplo­mát. Környezet- és tájtervező mérnök va­gyok, ’79 óta pedig a Kaliforniai Mérnöki Kamara tagja. Kaliforniában - Los Ange­lesben - óriási magyar élet volt. Úgy hi­szem, az emigránsok „nagy generációja” volt az. Természetes, hogy én is részt vet­tem ebben a társadalmi nyüzsgésben. Mindig emlékezetes lesz számomra az az ellentüntetés, amit Mikojan érkezésekor - mi, diákok - prezentáltunk. 1973-ban megnősültem. Éeleségem apai ágon fran­cia, anyai ágon magyar. Két lányom van: Kinga tizennyolc, Csilla tizenhat éves. Ők kint hét végi magyar iskolába járnak. Ki­tűnően beszélnek az angol mellett magya­rul is. Ezenkívül spanyolul és franciául is tudnak.- Mivel foglalkozik most?- Munkám mellett sok teendőm akad. Az amerikai magyar főkonzulátus meg­nyitása óta rendszeresen tartom a kapcso­latot a főkonzullal. Szervezem amerikai diákok magyarországi cseretanulmányait. Most azonban két hónapig itthon mara­dok.- Talán tervezi a hazatelepülést is?- Igen. Jövőre én kezdem el a sort. Én fogom intézni a ház körül meglévő továb­bi munkákat, valamint az előzetes terve­inkben szereplő feladatokat. Attól nem félek, hogy unatkozni fogok. P. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom