Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-13 / 191. szám
I ISKOLATÁSKA Szakképzés, 1992. Nagy gondban van a szakkép- ' zés Magyarországon. A sommás; megállapítás mögött - a szakemberek által már több vonatkozás" ban is feltérképezett - igen bonyolult problémarendszer húzódik meg. Ennek lényege abban áll, hogy a képzési struktúra - közép- és felsőfokon egyaránt - az elmúlt évtizedek maitól alapvetően eltérő gazdaságának igényei, (vagy olykor épp igénytelennégef szerint épült ki. Legszemßetü- nőbb eredménye pedig az, hogy az elavult rendszer szinte futószalagon gyártja a kész vagy legalábbis potenciális munkanélkülieket, akiknek „szaktudása” a megváltozott körülmények között jószerével semmire -sem használható. Elengedhetetlen tehát a szakképzés reformja - a szakképzési törvényre is ezért van nagy szükség -, egyetlen „ugrással” mindent megvalósítani azonban lehetetlen. A kívánatos irányt a legtöbb iskolában látják ugyan, a „miként?’;’ kérdése azonban már nem mindenütt ilyen világos, a „miből?”:re pedig csak igen ritkán adhat© határozott válasz. Próbálkozni azonban szükséges, és a nehézségek ellenére lehetséges is. Nem felelőtlen - és a tanulók „számlájára történő” - kísérletezgetéssel, hanem a helyzet isfrterétén alapuló, átgondolt elképzelésekkel, tervezetekkel, adott esetben pályázatokkal. Ez a feltétele annak is, hogy a ma még igen „gyéren csordogáló” - de már létező! - anyagi forrásokhoz hozzájuthassanak az iskolák. Az ilyen erőfeszítésekre megyénkben is több példa akad. Összeállításunkban ezek közül ragadtunk ki néhányat, talán hasznosak lehetnek azok számára is, akik eddig - különféle okok miatt - kevesebbet tettek a szakképzés megújítása érdekében. ✓ Átképzéssel a munkanélküliség ellen „Erőnk megfeszítésével dolgozunk, s ha munkánkat a legjobban végezzük, akkor is csak a munkanélküliek számát gyarapítjuk.” Alighanem a legtöbb szakképzést folytató középfokú oktatási intézmény oktatóinak alapdilemmája fogalmazódik meg a fenti mondatban. Nincs ez másképp a Jendrassik György Gépipari Műszaki Szakközépiskolában sem, amint az Guth Ferenc igazgatóhelyettessel folytatott beszélgetésünk során kiderült. Az egy másik kérdés, hogy egyes iskolákban megpróbálna^ kilábalni ebből a helyzetből, má- í sutt kevesebbet tesznek az ügy f érdekében. Mert helyben kell és lehet is tenni a legtöbbet, a megoldás „sült galambként” és „fe*~ lülről” történő várása nem vezet eredményre. Ezt ismerték fel á „Gépipariéban is, amikor az egyéves vállalkozási ügyintézői képzés oktatási programjával részt vettek a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Munkaügyi Központ által meghirdetet#," munkanélküliek továbbképzésétu célzó pályázaton. Ezzel nem csupán saját volt diákjaikon kívánnak segíteni, akik közül sokan küzdenek elhelyezkedési gondokkal, hanem a másutt végzett pályakezdő munkanélküliek majdani jelentkezésével is számoltak. A pályázatot elnyerték, s ennek ma már egy olyan - a teendőket és a kötelezettségeket kölcsönösen rögzítő - szerződés a következménye, amelynek alapján 1992 szeptemberében már indíthatják is a tanfolyamot. A szakmai és az infrastrukturális feltételeket természetesen az iskola, l áz anyagiakat viszont a munkai. Bgyi közpőnf biztosítja. Az utóbbi összege'; a megállapodás szerint - 2,1 milllió forint a tanfolyam .egyjé vére, a későbbiekben azonban nagysága a majdani eredményességtől is függ. Ez pedig az elhelyezkedni tudók számán lesz majd lemérhető. Az iskolavezetés úgy véli, hogy a tanfolyam elvégzése az esélyeket nagyságrendileg növe- • li majd rpeg^ Ez azt jelenti, hogy várakozóstul^ szerint hallgatóiknak minimum 50 százaléka jut majd munka-, illetve vállalkozási lehetőséghez. Ennek egyik garanciájaként azt a részletesen kidolgozott oktatási programot említették, amellyel pályáztak, s amelyben a közgazdasági ismeretektől kezdve, a marketingen és a számvitelen keresztül az adóügyek intézéséig szám szerint 12 tárgy oktatása, illetve az ezeknek megfelelő gyakorlat szerepel. Másik garancia az oktatók személye lehet, hiszen az iskola tanárain kívül örömmel vállalkoztak a segítségre a megyében található legjobb szakemberek is, többek között a két gazdasági főiskola oktatói, illetve a gyakorlatban tevékenykedők. A jelentkezés feltétele, hogy a leendő hallgató biztosítson egy olyan vállalkozást, ahol őt szakmai gyakorlatra fogadják. A Munkaügyi Központ kirendeltségeinél a nyilvántartott munkanélküliek jelentkezését fogadják. A pályaalkalmassági beszélgetést pedig közösen végzik az iskolával. Ezt augusztus második felében végzik majd, s az első évben a 25 legjobb jelentkező kerülhet be, majd kezdheti el a tanfolyamot szeptemberben. Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a gépipari szakközépiskola más módon is igyekszik alkalmazkodni a változó körülményekhez, illetve követelményekhez. Náluk ezért „a képzés lényegében folyamatos átképzés” is. Ezt jelenlegi diákjaik oktatott tananyagának folyamatos „modernizálásával”, másrészt a végzettek számára meghirdetett különféle tanfolyamokkal érik el. Csupán ízelítőül az utóbbiak közül néhány: NC-alapozó és programozó-tanfolyamok; technikus minősítő tanfolyamok szakmai átképzés keretében; számítógépkezelői tanfolyamok; kazánfűtői tanfolyam stb. Ezek egy részét a munkaügyi központ felkérésére és finanszírozásával végzik. Mindezen tevékenységekhez megfelelő körülményeket kell teremteniük az iskolában. így bővítik például a számítástechnikai hátteret: a régi mellé egy újabb számítógéptermet létesítenek kétmilllió forintos beruházással. Folynak az új kollégium építésének az előkészületei is. 8 ISKOLATÁSKA Egy iskola - több kísérlet Hatékony gazdaság nem létezik megfelelő felkészültségű közgazdászok nélkül. A modem közgazdasági ismeretek sajnos „hiánycikknek” számítanak manapság. Különösen igaz ez azokra, akiknek az „aprómunkát”, a napi gazdaságszervezési, ügyviteli tevékenységet kell ellátniuk. Ok általában középfokú közgazdasági végzettséggel rendelkeznek. A szakemberképzés e szintjének megújítása a gazdaság egészének fejlődése szempontjából alapvető fontosságú. Nem véletlen az, hogy a szakképzés „megreformálása” során elsőként, „fentről” is éppen az ilyen típusú szakközépiskolákét szorgalmazzák. Az anyagi feltételek biztosításához az is nagymértékben járul hozzá, hogy többeknek - az országban öszesen 13 ilyen jellegű középiskolának - sikerült elnyernie a világbanki hitelpályázatot. Ezekben a most induló tanévben az általános középfokú közgazdászképzés olyan új formáit vezetik be, amelyek az elkövetkező évekre nézve modellér- tékűek lehetnek. A 13 iskola egyike a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola is, ahol dr. Kalicz Éva igazgatóval beszélgettünk az új kísérletről. Pontosabban kísérletekről, hiszen - mint kiderült - ők szeptemberben a „világbanki” mellett még két másikat is beindítanak, részben saját, részben alapítványi erőforrásokból. A minta: Európa Ami az elsőt illeti, annak anyagi-technikai szükségleteit teljes egészében a magyar állam finanszírozza - az említett hitelből -, 400 ezer dolláros támogatásra van szerződésük. A képzést a nyugat-európai standardnak megfelelően építik ki. Hogy ez tényleg így történik-e, azt a világbank megfelelő felkészültségű referensei ellenőrzik majd folyamatosan, akik részben szakmai kontrollt gyakorolnak, de az anyagiak felhasználását is figyelemmel kísérik, és további folyósításukról is döntenek. S ebben „tréfát” - a jelek szerint - nem ismernek, mert Lengyelországban is beindult például ugyanezen kísérlet, de mivel ott a feltételek nem bizonyultak megfelelőnek, a támogatást egyelőre felfüggesztették. Ez első hallásra elég ijesztően hangzik, hiszen úgy tűnik, elvész az iskola önállósága. Az igazgatónő megnyugtatott, hogy ez csak a látszat, mert a megvalósítás mikéntjében, a helyi viszonyokhoz történő adaptációban a világbanki szakemberek nem erőszakolják rájuk saját elképzeléseiket, csakis az európai standard normái felett „őrködnek”. Miről is van szó pontosan? A lényeg az, hogy az első két tanévben a középfokú képzés általános vonásaira kerül a hangsúly, a tényleges szakmai specializáció csak ezután valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a pályaválasztás valójában „kitolódik” a 16. életévig, addig egyébként teljes az „átjárhatóság” a gimnáziumokkal. Ekkor még csak heti két óra szakmai tárgyat tanítanak, ami a 3-4 osztályban a tananyag 40 százalékára bővül. Ám még ez is jórészt inkább szemléletet formáló közgazdaságtan. A negyedik év végén a gimnáziuminak megfelelő érettségit tesznek, amely szakképesítést még nem ad. Ezután következik a szakképzés befejező része, amely attól függően, hogy ki mit választ a lehetséges 17 szakképesítés közül, lehet további féléves vagy akár másfél éves is. így a középfokú végzettségtől a szakmai felsőfokúig terjedő „skálán” bocsátanak ki végzett szakembereket. A „választék” összeállításakor figyelembe veszik a helyi munkaerő-piaci igényeket is. A tananyagban két kiemelt óraszámban tanítandó terület van: az informatika és az idegen nyelv. A tanulóknak egy idegen nyelvből - kötelezően - legalább középfokú nyelvvizsgát kell tenniük. Saját erőből is lehet Második kísérletük is gazdasági szakközépiskola, az azonban saját finanszírozású, tananyagát pedig a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával együttműködve dolgozták ki. Erre azért volt szükség, mert itt - az „alapszakasz” után - külkereskedelmi üzletviteli specializációt kívánnak megvalósítani. E képzési forma is ad gimnáziumi érettségit és kötelező középfokú nyelvvizsgát. A fő különbség az, hogy itt az első év előké- szítő-felzárkóztató jellegű, főleg a nyelvi képzést szolgálja. így legalább érettségi vizsgát második idegen nyelvből is tesznek. Ezután dönthetnek a tanulók, hogy a felsőoktatásban tanulnak tovább, vagy - a 6. évben - náluk végzik a specializációs időszakot. Kell az idegenforgalmi szakember Végül a harmadik újdonság, amelyről beszámolt az igazgatónő, országos viszonylatban is felkeltheti a figyelmet. Arról van szó, hogy az Országos Idegenforgalmi Alapítvány már korábban létrehozott egy iskolát, neve talán szokatlan: „Hotel Római Idegenforgalmi Alapítványi Iskola és Szálloda”. Ez ötéves, kifejezetten idegenforgalmi jellegű képzést ad, amely - középfokon - eddig nem volt az országban. Zánkán már van egy kihelyezett tagozatuk és most Szolnokon, náluk lesz a második, természetesen országos beiskolázással. Az iskola kéttannyelvű, és „idegenforgalmi technikus és menedzserasszisztens” képesítést ad. Létesítésére nagyobb számú „profi” idegenforgalmi szakember képzése (ma nagy „hiánycikk”) és a világkiállítás sikeres lebonyolítása érdekében is szükség van. A képzés valóban speciális. Oktatják majd a gimnáziumi tananyagot is, de a szaktárgyakat a befejező két évben már kizárólag idegen nyelven (az első tanév itt is nyelvi és szakmai előkészítő) tanulnak diákjaik, így is érettségiznek majd. Tanulnak kommunikációt és retorikát, állampolgári és jogi ismereteket, művészet- és zenetörténetet. A specializálódásra a helyi szükségleteknek megfelelően kerülhet majd sor: gyógy-idegenforgalom, falusi turizmus, konferencia- és kongresszusszervezés, illetve sportismeret és szabadidő-szervezés „szakokon”. Szakmai gyakorlataikra a legjobb hazai és külföldi szállodákban, illetve idegenforgalmi objektumokban kapnak majd lehetőséget. Igazi „kuriózum” az iskolában, hogy az oktatás hatnapos, ám ez feltehetőleg nem lesz népszerűtlen a diákok körében, hiszen a 6. napot nem a padok közt töltik, hanem bizonyos sportok (úszás, lovaglás, tenisz, sí, golf, teke stb.) alapjait kell elsajátítaniuk - nem mesterfokon, szabadidősportjelleggel. Az iskolába való jelentkezésre minden tekintetben a kéttannyelvű középiskolákra érvényes tudnivalók vonatkoznak. Befejezésül az igazgatónő elmondta, hogy kísérleteikhez a városi önkormányzat teljes támogatását bírják. S hogy ez nem csupán elvi, azt az a tény is bizonyítja, hogy például „világbanki ’ ’ osztályaik képzéséhez az ön- kormányzat is évi 1,1 millió forinttal járni hozzá. Nagy dolog ez akkor, amikor több helyen csak hadakozni lehet az iskoláknak, ha valami újat akarnak bevezetni. 9
