Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-12 / 190. szám

4 Hazai tükör 1992. AUGUSZTUS 12. Harc a piac felosztásáért A biztosítás kérdőjelei Létezik egy területe gazdasá­gunknak, amelyik mindamellett, hogy az utóbbi pénzügyi idő­szakban nem a legjobb mutatók­kal rendelkezik, mégis vonzza a külföldi tőkét, és nagyszámú be­fektető várja a beruházási lehető­séget. A most még bizonytalan biztosítási piac felosztásáért ádáz harc folyik. Azok, akik már itt vannak, és azok, akik a későbbiekben vetik meg a lábukat a magyarországi biztosítási üzletben, nincsenek könnyű helyzetben, és néhány évig még jövőre vonatkozó kal­kulációjuk labilitásával is kény­telenek számolni. Mondhatjuk, hogy a bizonyta­lanság az alakulóban lévő piac nehézségeiből fakad. A két egy­kori monopólium, az AB és a Hungária Biztosító még mindig jelentős piaci részesedése folya­matosan csökken, ezáltal foko­zódik a verseny. Itt is fennáll a hazai piacra jellemző ma már közhely: a jogszabályok csak utólag, késve alkalmazkodnak a gazdasági gyakorlathoz. Ma sem lehet tudni (tudniillik nincs sehol leírva), kell-e hatósági engedély ahhoz, hogy egy kizárólag bel­földi tulajdonban lévő biztosí­tóintézet többségi külföldi tulaj­donba kerüljön. (Bár ez már nem élő probléma: nincs egyetlen ki­fejezetten magyar tulajdonú biz­tosító, utoljára az Állami Bizto­sító privatizációjánál vetődött fel ez a kérdés.) A Polgári Törvénykönyv 1959 óta nevesít néhány biztosítási formát, de a betegbiztosítás ter­mészetszerűleg nincs közöttük, hiszen ezt akkor teljes egészében az állam, vagyis a társada­lombiztosítás vállalta magára. Ma azonban égető gond a beteg- biztosítások kérdése. A biztosí­tók - el nem ítélhető módon - arra törekszenek, hogy a biztosítási piacnak e hatalmas szeletéből minél nagyobbat ragadjanak ma­gukhoz, konkurenciát teremtve egyben a társada­lombiztosításnak. A fogyasztók, a leendő biztosítottak érdeke is a Az elmúlt napokban fejeződött be Debrecen mellett az az ötven­fős nyári tábor, melyet a Szolnoki Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Nagybányai Ifjúsági Keresztyén Egyesület és a Christlichen Ve­reine Junger Männer der Region Basel ifjúsági egyesület szerve­zett közösen. Az összejövetel célja kettős volt. Egyrészt a tanulás, tapasz­talatszerzés azoktól a protestáns ifjúsági szervezetektől, melyek­nek működése töretlen, hagyo­mánya élő maradt századunk vargabetűi közepette is, másrészt élő kapcsolat teremtése, ápolása határokon túl került református magyar testvéreinkkel. Az ilyen kisközösségi összefűző szálak­nak nagy szerepe volt a múltban és van ma is. A számos kötelék­kel béklyózott, gyakran tehetlen- ségre kárhoztatott hivatalos kap­csolatok mellett vagy helyett gyakran megtartóerőt jelenthet­nek. A tábor gondolata Svájcban született. A tervet végleges for­mába a bázeli René Fasnacht és a szolnoki Burján Zsolt foglalta. A svájciak, évszázados hagyo­mányt követve nemcsak oktatói­kat küldték el, hanem anyagilag is hozzájárultak a tábor költsége­ihez. Nagy és kellemes meglepe­tést keltett, amikor átnyújtották a bázeli gyülekezet sátrakból, tá­szolgáltatások diverzifikálását diktálja ezen a területen. Ahhdz azonban, hogy a magyar álláhi- polgár kifejezetten betegbiztosí­tást köthessen, ma még nem áll rendelkezésére biztosítási köt­vény, aminek egyrészt az infra­strukturális háttér az oka (például nagyon kevés az egyágyas szoba a kórházakban), másrészt a társa- dalombiztosítás rendezetlen pénzügyi, s ezen belül vagyoni körülményei. Amíg nem látható tisztán a TB helyzete (jelenleg ugyanis csak a tartozásokról számol be a sajtó), a biztosítóintézetek is óvatosak. (E példa egyúttal rámutat a gyors átalakulásból fakadó, ezért átlát­hatatlan külső körülmények kö­vetkezményére - a piac bizonyta­lanságára is.) A kormányzati szándékok kiszámíthatatlansága szintén jelentősen hátráltatja a kalkulálhatóbb piac kialakulását. A pénzügy-politikai vezetők korábbi koncepcióiban a „három lábon állás” politikáját hangsú­lyozták a nyugdíjakkal kapcso­latban. Ezt a biztosítók úgy értel­mezték, hogy a nyugdíjbiztosítás szekere a TB-n, a magánbiztosí­tókon „gördül keresztül”, ^né­hány cég pedig ennek segítése­vei kötheti majd magához dolgo­zóit. Ehhez képest a koncepció értelmezésében 1992 elején vál­tozás következett be, legalábbi%a kormányzat részéről, mivel "a „magán’’-nyugdíj biztosítást egyáltalán nem a már meglévő biztosítókra támaszkodva, ha­nem félig biztosító, félig egyesü­let formában működő úgyneve­zett nyugdíjpénztárakon keresz­tül képzeli el ma is. Egy másik jelentős üzletág az életbiztosítási. Ennek a nemzet­közi tapasztalatok szerint a ké­sőbbiekben még jelentősebbé kellene válnia, nálunk azonban agonizál. Ez sajnos a gyermek­korát élő biztosítási érdekképvi­selet gyengeségét is mutatja: erő hiányában ugyanis tétlenül kel­lett szemlélnie az életbiztosítást megillető adókedvezmények megszüntetését, illetve bizonyos bori felszerelésekből álló nagy értékű ajándékát. Ez a külde­mény nagyban hozzájárul a szol­noki keresztyén ifjúsági turiz­mus és egyesületi élet alapjainak megteremtéséhez. A rendezvény programja két területet - az alapvető táborozási, sátorverési, elsősegélynyújtási, továbbá a hitbeli, bibliatörténeti, hitéleti - ismereteket ölelte fel. A fiatalok, kiknek életkora 13 és 26 év között mozgott, vegyes cso­portokban, ahol együtt volt honi és erdélyi magyar, svájci fiatal, vettek részt a foglalkozásokon. Az oktatási program feszességét kirándulások, közös színielő­adás, gitáriskola oldotta. A tár­salgás nyelve a magyar mellett az angol és a német volt, minden csoportban volt egy vagy több hallgató, aki a svájci előadók sza­vait tolmácsolni tudta társaival. Menet közben a nemzetközi me­zőny is bővült némileg, a tábor­ban társadalmi munkát végző holland fiatalokkal sikerült bará­ti kapcsolatot teremteniük. A záróvizsga után nyugodt lé­lekkel minősíthették mind az ok­tatók, mind a hallgatók sikeres­nek a tábort. Remélhetőleg ígére­tes kezdete lesz egy kibontakozó keresztyén ifjúsági mozgalom­nak.- s ­esetekben megadóztatását. Biz­tosítási szakemberek hívták fel a figyelmet arra, hogy a magyar életbiztosítási piacon a biztosí­tóknak saját konkurensüket - a társadalombiztosítást - kell tá­mogatniuk. Ha például egy cég életbiztosítást köt dolgozója ja­vára, ez után az összeg után TB- járulékot fizet. E példa alapján jól láthatók a biztosítók érdekér­vényesítésének mostani lehető­ségei. A későbbiekben persze vál­tozhat ez az állapot. A biztosítási piacon az érdekek ütközése több dimenziójú, különösen annak a tényezőnek függvényében, hogy ma Magyarországon a külföldi tőke részesedése 70 százalékos a biztosítási piacon, és a fennma­radó 30 százalékból is csak 5 szá­zalék a magyar állam tulajdona. S ez bizony döntően behatárolja érdekeink érvényesítését. Mind­amellett, hogy a külföldi tőke jó­tékony hatásáról nem szabad el­feledkezni, a múlt hónapban olyan kérdés vetődött fel, amely több mint elgondolkodtató. Vagyis: helyes volt-e ilyen je­lentékeny arányban kivonulnia az államnak a gazdaság szóban forgó szférájából? A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás hoz kért megközelítőleg 50 szá­zalékos új emelés ellenében a PM csak 19 százalékos átlagos emeléshez járult hozzá. Miután a biztosítók kalkulációi szerint ez továbbra sem elegendő a veszte­ség megszüntetéséhez, termé­szetesen előbb-utóbb felvetődik a piacról való kivonulásuk lehe­tősége. Miután az állami részesedés elenyésző, nyilvánvaló, hogy két megoldás kínálkozik: az egyik a díjtétel további emelése (ez a va­lószínűbb), a másik, hogy a vesz­teségeket vállalni tovább nem kí­vánó biztosítók megszüntetik ilyen irányú tevékenységüket. Ez utóbbinak bizony kellemetlen következményei lennének az utazni vágyó magyar állampol­gárokra nézve. (MTI-Press) Szlovén szakvásár magyarokkal Szlovénia legnagyobb szak­vására, a nemzetközi mező- gazdasági és élelmiszer-ipari vásár immár harmincadik al­kalommal nyitja meg kapuit augusztus 22-én Radgonában. Igazgatója, Ivan Kovac keddi, zalaegerszegi sajtótájékozta­tóján elmondta: az élénkülő szlovén üzleti élet újabb „nyi­tásának” és az Alpok-Adria térség cégei, vállalkozói kap­csolatfejlesztésének fontos ál­lomása lesz a rendezvény. A magyar-osztrák-szlovén hármas határ közelében fekvő város 45 ezer négyzetméteres kiállítási területe elkelt: 16 or­szág és Szlovénia 1200 részt­vevője, köztük tucatnyi ma­gyar partner jóvoltából. A vi­lág legfejlettebb agrárgazda­ságú országai kínálják majd termelő és feldolgozó gépei­ket, mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari termékeiket, vágó- és haszonállataikat, valamint vadászati cikkeiket a kilenc - napos vásáron. Augusztus 27- én üzleti börzével egybekötött magyar napot szerveznek a házigazdák. (MTI) Ötvenen a Vekeri-tónál Sátorverés, bibliatörténet, kirándulás Első vevőinek dédunokái is hozzá járnak Kis trafikba térünk be Jászapá- tin, a pult mögött idős néni fogad kedvesen. Lassan „elszokunk” mi már az ilyesmitől, így jólesik egy kicsit elbeszélgetni - más vá­sárló úgysincs. Megtudjuk, hogy özvegy Tajti Józsefné már 43 éve kereskedő. Amíg élt, a férjével együtt „vit­ték az üzletet”, most már egy ideje egyedül csinálja. Férje még 1949-ben váltotta ki az enge­délyt, és ő is „besegített” neki. Megkedvelte, megszerette ezt a munkát. Nagyobb boltban soha nem dolgozott, mindig csak az ehhez hasonlóban. Egy kis do­hányáru, egy kis édesség, miegy­más.- Nem nehéz még mindig dol­gozni? - kérdezzük.- Itt nem. Az árut is idehozzák. A házimunka sokkal nehezebb, ^—4 — ! s ...még csak 74 éves vagyok...” de azt is megcsinálom. Miért ne? Hiszen még csak 74 éves va­gyok! - válaszolja.- Tessék mondani, meg lehet ebből élni?- Ebből kell megélni! Más le­hetőség nincs. A körülmények ugyan nehezebbek, de amíg egészséggel bírom, addig csiná­lom. Meg szeretem is csinálnni. Engem itt Apátin mindenki is­mer, és én is ismerek mindenkit. Képzeljék csak el, hogy ma már az első vevőim dédunokái járnak ide vásárolni.- Mindig itt teszett élni Apátin ?- Mindig. És nem is akartam innen elmenni soha. Engem min­den ideköt.- Itt él a család is?- Itt. Van három gyönyörű unokám. Ok jelentik a boldog­ságot nekem. Nemcsak maga- mért, őértük is dolgozom még öregségemre is. Szövetkezeti munkanélküliek Egy új zsellérség kora? A múlt év őszéig a mezőgaz­daságban dolgozók bizton­ságban érezhették magukat, is­meretlen volt számukra a mun­kanélküliség. A szövetkezetek foglalkoztatási kötelezettsége keretében ledolgozott óraszá­mok - férfiak esetében évente minimum 1500, nők esetében 1000 óra - után jogosultságot szereztek a társadalombiztosítási ellátásra, táppénzre, nyugdíjra. Az idénymunkák befejeződése sem okozott különösebb gondot, hiszen a melléküzemágak télen is biztosították a kereseti lehető­séget. A recesszió azonban a szövet­kezeteket is utolérte. A kiegészí­tő tevékenységek háttérbe szo­rultak, a termelőszövetkezetek egyre kevesebb jövedelemre tudtak szert tenni. A múlt év őszétől - az új foglalkoztatási tör­vény alapján - a gazdaságok le­hetőséget láttak arra, hogy azok­ra a téli hónapokra, amikor nem tudnak munkalehetőséget bizto­sítani az embereknek, közös megegyezéssel szüneteltessék foglalkoztatásukat. A dolgozók erre az időre munkanélküli-jára­dékot kaptak, ugyanakkor tsz- tagságuk nem szűnt meg, a mun­kakönyvük is a szövetkezetnél maradt. A munkaadók számára is kedvező volt ez a helyzet, hi­szen megtakaríthatták a bérkölt­séget és annak minden járulékát. De ez az állapot nem tartott sokáig. Az új szövetkezeti és át­meneti törvény eltörölte a „fog­lalkoztatási kötelezettség szüne­tel” intézményét, kiszolgáltatot­tá téve, lehetetlen helyzetbe hoz­va ezzel mezőgazdasági dolgo­zók tízezreit. Ám dr. Keller And­rás, a Földművelésügyi Minisz­térium foglalkoztatáspolitikai főosztályának osztályvezetője az elmondottak ellenkezőjét állítja. Nevezetesen: az új szövetkezeti és átmeneti törvény pontosan a zavaros és ellentmondásos hely­zetet próbálta megszüntetni. A törvény szellemében - a megvál­tozott körülményekhez igazodva - a szövetkezet és tagja közötti korábbi munkamegállapodás át­alakul munkaviszonnyá, aminek jogi szabályozásában már az új Munka Törvénykönyve az irány­adó. A jövőben a szövetkezeti dolgozókkal is ugyanolyan mun­kaszerződést kell kötni, mint bármely más munkavállalóval. Cserébe ugyanazok a jogok - szabadság, végkielégítés, fel­mondási idő, túlmunkára vonat­kozó előírások, minimálbér ille­tik meg őket is, mint minden más munkavállalót.- A szüneteltetés hatályon kí­vül helyezése - folytatja az osz­tályvezető - váratlanul érte a szö­vetkezeteket is, a tagságot is. Most el kell dönteniük a munka­adóknak, hogy továbbra is fog­lalkoztatják-e valamennyi tagju­kat, vagy felmondanak nekik és fizetik a végkielégítést, vagy esetleg közös megegyezései vál­nak meg egymástól. A gazdasá­gok nem lesznek abban a pozíci­óban, hogy valamennyi dolgozó­jukat továbbra is foglalkoztat­hassák, fizessék utánuk a társa­dalombiztosítás terheit, ezért ha­marosan eldől, hányán kerülnek munkaviszonyba és hányán tá­voznak.- Mennyi embert érint ez az intézkedés?- Az ipari szövetkezeteket is ideértve közel ötvenezer azok­nak a száma, akiknek időről idő­re szüneteltették a munkaviszo­nyát és közben kapták a járadé­kot. Körülbelül 23-25 ézer em­bernek már megoldódott a sorsa: ők - mivel amúgy is elkezdődtek a szezonmunkák - visszakerültek a szövetkezetekhez, foglalkozta­tásuk biztosítva van.- ... a többiek megkapják a munkanélküli-járadékot. És ha kevésnek bizonyul a dolgos kéz a nyári munkák dandárjában?- Nincs kizárva, hogy a téeszek alkalmi munkásokat fogadjanak, de utánuk is fizetni kell majd a tb-járulékot.- Nem gondolja, hogy ezzel a feketemunka burjánzik el?- Ez már az ellenőrzés dolga. A munkaügyi központok a jövőben fokozottabban ellenőrizni fogják azokat, akik munkanélküli-jára­dékra jogosultak.- Mi lesz a mezőgazdasági sze­zonjellegű munkák befejeztével? A most munkába állottaknak mi garantálja télen a keresetüket, foglalkoztatásukat?- A Munka Törvénykönyve ér­telmében, ha a téesz nem tud munkát biztosítani a munkavál­lalónak, akkor állásidőt kell szá­mára fizetni. Ez is közrejátszik abban, hogy a szövetkezetek csökkentik a munkaviszonyban állók létszámát és egyre^öbb lesz a vállalkozó jellegű jogviszony­ban foglalkoztatottak száma.- Ez egy új alternatíva, vagy egy új zsellérség megjelenése?- Az új szövetkezeti: törvény lehetőséget kínál az úgynevezett vállalkozói jellegű jogviszony létesítésére. Ez nem munkavi­szony, és az illető nem is lesz rögtön egyéni vállalkozó. Átme­net csupán a későbbi egyéni vál­lalkozás felé. De nem nevezném zsellérségnek.- Mondana egy példát?- Ha valaki megállapodást köt a szövetkezettel, hogy bérbe vesz vagy megvásárol tőle egy teherautót, és azzal szállítást vé­gez a számára. A jövedelem eb­ben az esetben nem garantált, annyit keres, amennyit tud. Az ilyen és hasonló esetekben kiala­kult jogviszonyra azsonban nem a Munka Törvénykönyve, ha­nem a Polgári Törvénykönyv az irányadó.- A minisztérium illetékesei nyugodtak?- A munkaviszonyban álló munkavállalók helyzete rendben lesz. Akik kiesnek a foglalkozta­tottak köréből, kapják a munka­nélküli-járadékot, azt követően az önkormányzatoktól a szociá­lis segélyt. Ne kérdezze, hogy azt meddig, mert erről külön törvény rendelkezik majd. A munkavi­szony jellegű jogviszonyból ki­esők, nevezetesen a tönkrement egyéni vállalkozók és vállalko­zási jellegű tevékenységet foly­tatók sorsa jelent majd gondot. Ezzel kapcsolatosan többféle el­képzelésünk van, például az, hogy az önkéntes alapon műkö­dő önsegélyező biztosítási rend­szert - állami segítséggel vagy anélkül - kiterjesszük erre a körre is. Kritikus időszakot él át a me­zőgazdaság, várhatóan csak az év végén fog kiderülni, hogy ki­vel kötnek munkaszerződést a megmaradó gazdaságok és kinek mondanak fel. Várhatóan csak az év utolsó hónapjaiban robban ki a mezőgazdasági munkanélküli­ség száma, de mint az osztályve­zető mondta: a minisztériumnak az a célja, hogy ellátatlanul senki ne maradjon. Legfeljebb munka nélkül vagy idénymunkásként? Újvári Gizella Ferenczy Kuropress

Next

/
Oldalképek
Tartalom