Új Néplap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

is 1992. AUGUSZTUS 10. Azt beszélik Tiszasülyön... 13 Az út is visszafordul A hét híre... . . . minden bizonnyal az volt a községben, hogy egyezséggel zárult a csődöt jelentő helyi ter­melőszövetkezet és hitelezőinek pénzügyi egyeztető tárgyalása. A tartozások átütemezése után a szövetkezetben nyugodtabban készülhetnek az átalakulásra. Motorokról Tiszasülyre átutazóként nemigen téved be az ember. Ahogy a falu lakói mondják, innen még az út is visszafordul, Sülyig csak az jön el, aki tőlük már nem tart sehová. A község bezártságát - biza­kodnak a helybeliek - enyhíti majd a túlparti Tisza­roff felé most épülő aszfaltút. Autóstérképek eddig is jelezték a folyami kompátkelőt, az ártéren átve­zető földút azonban általában elriasztotta az utazó­kat. Az új út azonban tényleg összekötő kapocs lehet, a falu nyithat a Kunság felé. A nyolcadik osztály elvégzése után a sülyi gyerekek nemcsak az általános iskola befejezéséről kapnak bizonyítványt, megsze­rezhetik a kismotor-vezetői en­gedélyt is. És ha már jogosítvány van, járgány is kell hozzá. Meg is kapják a fiúk a manapság már méregdrága, majd százezer fo­rintba kerülő Simsonokat, Jawá- kat vagy Hondákat. Nem mintha oly gazdag népek laknák a falut - csak az Alföldnek ezen a részén minden a gyermekért van. Csöppet sem áldozat a szülők­nek akár esztendők fáradságával kigürcölni az ajándékot: a gyerek öröme az övéké is. Talán csak a falu rendőrének, Asztalos Ferenc zászlósnak a boldogsága nem fel­hőtlen. Mert a motoros csapatok bizony hajmeresztő mutatványo­kat is produkálnak. Becsengetés előtt Sokat próbált pecások esküsznek rá: ez a part horgászparadicsom. Hogj a mostani kánikulában nem jár a hal, és még a kapásféle is ritkaság? ... Vízi ember tudja, a pontynak is lelke van - botjait ezért azonban még nem hagyja otthon. Szerencsére a Tisza fürdőzésre sem utolsó. Visszasírják a „kutyagyárat” Rémisztő arcot mutat néhány napja Tiszasüly a községbe Kő­telek felől érkezőknek: a műút- tól pár méterre heverő felpuffadt marhatetemek a gyengébb ideg­zetű autóst visszafordulásra kényszerítik. Enyhén szólva felháborító a hanyagság, de még ennél is elke­serítőbb, amit Baksay Endre pol­gármester úrtól megtudtunk. Mióta - a megyeszékhely és a gyárhoz közeli Tószeg lakóinak megkönnyebbülésére - a szolno­ki fehérjefeldolgozó üzem. a „kutyagyár’ ’ bezárt, (minden, az újságokban is hírül adott ígérge­tés ellenére) nincs, aki például Sülyről elszállítsa az elhullott jószágokat. A faluban pedig nincs megfelelő dögtemető. Minden bizonnyal erre a prob­lémára is a községben most ki­alakítandó szemétlerakóhelyen kell megoldást keresni. Az ön- kormányzat anyagi lehetőségei azonban meglehetősen szűkö­sek: tavaly a lerakóhely kialakí­tására, az idén a bekötőút kiépí­tésére jut pénz. De hol vannak még a szervezett szemétszállítás eszközei, hát még az állati tete­mek elhelyezésére alkalmas te­mető! Már csak egy tornaudvar ki­alakítása és a parkosítási munkák vannak hátra az általános iskola rekonstrukciójából. Tavalyelőtt öt, tavaly és az idén kettő-kettő tanteremmel gyarapodott a köz­ség. Az építkezés befejezése után sem kerülhetnek azonban le az oktatási kérdések az önkormány­zati ülések napirendjéről. Élettel kell megtölteni a most készülő oktatási törvény követelményei­nek is megfelelő épületet. A sülyi pedagógusok már készülnek is Meleg van? rá, hogy a tovább nem tanuló nebulóknak 16 éves korukig biz­tosítsák az iskolai foglalkozta­tást. A tervek között gazdaasz- szonyképző és mezőgazdasági ismeretekre okító tanfolyamok szerepelnek. Ezekről a kérdésekről, elkép­zelésekről majd csak később dönt az önkormányzati testület, ám legközelebbi tanácskozásán is lesz „oktatási napirend’ ’: a Ti­szasülyön az idén is megszava­zott tanszersegélyekre költhető pénzről határoznak. A kolopi fantomfürdő Van ám fürdője is Tiszasülynek, a falu határában levő Kolopfürdőt a nemzetközi autóstérképek is jelzik. Nagy bosszúságára a gyógyu­lásban reménykedő, ám csalódni kénytelen külföldieknek. Az ördögnek tartozik egy úttal az, aki gyógyfürdőzésre készülve Kolopra hajtat: a háború előtt még majdhogynem világhírű fürdő­hely emlékét ma már csak egy bozóttal benőtt, száraz betonmedence őrzi. Nem halt még persze teljesen ki Kolop, sőt pár esztendeje korszerű gépekkel dolgozza fel a Budapesti Fürdőigazgatóság a 8-10 méter mélyről bányászott gyógyiszapot. Újabban azonban leginkább csak tétlenkednek a gépek, alig érkezik megrendelés a nőgyógyászati panaszokat és ízületi bántalmakat igen hatásosan enyhítő „csoda­szerre”. Tavaly még 60 tonnát szállítottak megőrölve a kolopi föld kincsé­ből a fővárosi és a szolnoki fürdőkbe - az idén 10 tonnányira sem sikerült vevőt találni. Állítólag azért, mert az iszappakolás ma már SZTK-ra is oly drága, hogy az árat meghallva a beteg magától meggyógyul, és ízületi panaszait feledve futva menekül a fürdőből. Gyomkertek a horgász­paradicsomban Kőhajításnyira a Tiszától há­rom éve 260 telket osztott ki a helyi termelőszövetkezet. El is kapkodták a horgászparadicsom hírében álló sülyi part új üdülő­telepének zártkertjeit. A faluban azonban sokan azt gyanítják, a távoli vidékeken, többnyire a fő­városban élő telekvásárlók nem a horgászat és a Tisza szerel­mesei. Inkább a kertek tovább­adásán nyerhető pénz izgathatta az új telepeseket - fogalmazódik meg mind gyakrabban a sülyi ős­lakók vádja. A gyanakvást a gaz­zal felvert, csak a gyomokat sza­porító telkek táplálják. A dudvát és muhart nevelő kertek jó részére még egyszer sem nézett rá gazdája. Talán az ingatlanpiac pezsdülésére vár. Képszöveg: A nagykátai Szál­kái Mártonék két telket is vásá­roltak. Az egyiken - a nagyfiúén - éppen befejezés előtt áll a nya­raló építése, a másikon pedig kertészkedik a család. Nem könnyen, mert a szomszéd telke­ken megtermő gyommagvak is az ő munkájukat szaporítják. Az oldalt írta: V. Szász József Fotó: Mészáros János J

Next

/
Oldalképek
Tartalom