Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

Két farmer Ha majd egyszer lesz az életünkben egy leheveredésnyi pauza, biztos, hogy nyerítve fogunk röhögni turistaútjain­kon. Az utókor joggal pocskondiázna le bennünket, ha feledésbe mennének fergeteges ka­landozásaink a béketábor derűs tájain. Egyidőtájt híre jött, hogy nadrág- egyenértékre átszámítva fillérekért árulják a kony- kakredenc nagyságú szí­nes televíziókat Ungvá- ron. Gyerünk, fiúk, busz­ra fel, és irány a Kárpátal­ja! A buszon egy szószá­tyár vénember idegenve­zetésbe kezdett. Miután részletesen ecsetelte a szolnoki Tisza-híd építé­sének történelmi körül­ményeit, Törökszentmik- lós nevezetességeinek fel­elevenítésébe fogott. Az­tán sorba, sorba, órákon át. Bele bizony a mikro­fonba, onnan pedig az utas fülébe, agyába, de úgy ám, hogy szürkeállo­mányban kő kövön nem maradt. A fölös szavak egy idő után öntörvé­nyűk szerint devalválód­nak, így érthetően fity­málva mosolyogtunk mikrofonmániás idegen- vezetőnkön, amikor attól óvott bennünket, nehogy léha könnyelműséggel vi­seljük gondját értékeink­nek. Mert, mint mondta, lopnak, bizony kemé­nyen lopnak az élenjáró szocialista ország e nyu­gati peremén.- Lopnak, persze a hü­lyéktől -kacsintottunk össze úgy négyülésnyien, és már rend­szereztük is az eladásra szánt terméke­ket, merthogy közeledtünk a célhoz. A szálloda - no Istenem . . . Mintha Lenin nem egészen ilyet ígért volna, de osztva a várakozásunkkal és szorozva a bomló­félben lévő világrenddel, megjárta. Nagy, részeg éjszaka volt. Alacsonyan húztak az unicumos poharak, és maga­san szárnyalt a jókedv. Reggel: üzletre fel! Nejlonzacskómban két farmernad­rággal megcéloztam a boltot, miközben agyam nyöszörögve forgó kerekei azon Jász-Kun Kakas dolgoztak, hogyan kellene menet köz­ben jó áron túladni a nadrágokon. Kö­dös, nyálkás reggel volt, olyan, mint minden másnap reggele. Ilyenkor tesz az ember fogadalmat, hogy soha többet al­koholt! Hirtelen egy kapualjból vagy húsz ci­gányasszony rebbent ki. Körbekaptak, ráncigálni kezdtek, miközben azt kér­dezték, mi van eladó, már a zacskók fe­nekén matatott mohón a kezük. Az egyik farmernadrággal jobbra futott egy fiatal menyecske, miközben azt rikácsolta, vi­szi az urának felpróbálni. Egy tökélete­sen begyakorolt koreográfia szerint egy idős, tarkaszoknyás hölgy bal kéz felől tűnt el egy kapualjban. Mire észbekap­tam, ott álltam megfosztva, még szeren­cse, hogy az a nadrág, ami rajtam volt, nem nyerte el a tetszésüket. Végső két­ségbeesésemben belemarkoltam a tö­megbe, és elkaptam egy vézna kart.- Hé, valami pénzt is adjatok! - kiáltottam rá a fogolyra, aki be­nyúlt a szoknyája rán­cai közé, és egy marék nagykabátgomb-mére tű rézkopejkát szórt a szatyorba. Aztán ő is elvágtatott. Első ámul­atom a csodás szerve­zésé volt. Ilyen pillana­tok alatt, ennyire olajo­zottan megkopasztani egy verebet... Aztán dühöngtem volna, de ahhoz nem voltam eléggé úgy­mond a helyzet magas­latán. Az ember hát rö­hög, röhög, míg nem csuklik bele. Na már mostan, akik megvet­ték a színes televízió­nak álcázott lisztes­hombárt, úgy jártak vele, hogy vagy fekete­fehérben látták rajta a világot, vagy lilában viliódzott csak nekik a képernyő. Azt már iga­zán nem is érdemes szóvá tenni, hogy mit kínlódtak vele, míg a Széchenyi tizedik eme­letére cipelték. Ehhez képest volt egy mámo­ros éjszakám és két far­merem, ami talán hoz­zájárult ahhoz, hogy néhány másodperccel később omoljon össze a Birodalom. Hazafelé az idegenvezető csak mond­ta, csak mondta. Viszont rájöttem, mi­ként lehet a fejünk fölött kikapcsolni a mikrofont! Palágyi Béla a birodalomnak 10 < J ász-Kun Kakas Álom, álom... így kell lenni. A vétkeseket szigorúan meg kell büntetni! ' •- Igen, de most nincs portásunk. ' A személyzetis kioktatja az új dolgozót:- Ennél a cégnél mi nem kedveljük, ha a dolgozók sokat beszélnek ...- Értem - mondja az új alkalmazott. - Légyért nyugodt, főnök úr, belőlem a bíróságon egy árva szót sem tudnak kiszedni!- Mondd, a te főnököd is minden reggel morcos? - kérdi egyik titkárnő a másikat.- Nem. Az enyém néha ágyba hozza a reg­gelimet. *** *J* Az osztályvezető így szól a protekcióval odahelyezett beosztottjához:- Kedves kolléganő, maga határozottan fej'* lődött. A hivatalos levelei egyre jobbak. Ha továbbra is így igyekszik, még néhány hónap, és egyet-kettőt el is küldhetünk közülük .,. ❖ ❖ ❖ Építkezésen történt:- Hé, látjátok azt a szúnyogot ott a felső állványon? - kérdi a pallér a kőműveseket.- Nem.- Oké. Akkor ma a rossz látási viszonyok miatt munkaszüneti napot tartunk. ❖ ❖ ❖ Az osztályvezető megkérdezi a helyettesét;- Mit csinál ma az új könyvelő, aki tegnap lépett be hozzánk?- Reggel beletúrt a számlákkal tele dossziéi­ba, aztán leült az asztalához, és legyeket fogott.- Mást nem?- De igen. Dongókat is. A gépírónők elhatározzák, hogy ha a főnöj; megint disznó viccet kezd mesélni, mindnyájan felállnak, és kimennek az irodából. Nemsokára belép a főnök, és így szól:- Azt hallottátok, hogy befutott egy hajó k kikötőbe harminc szexre éhes matrózzal?... Np de, lányok, nem kell rohanni, a hajó három napig marad!- Hallottad, hogy a Kovács Bélát elbocsátot­ták?- Nem. És miért?- Állítólag kopogtatás nélkül ment be az igazgató irodájába. l- Nagy dolog. Más is bement már úgy! 1- Igen, de ő kamionnal.- Ezt az új gépet három műszakban használ­ják? i- Igen. Egy műszakban dolgozom rajta, ás kettőben javítjuk.- Hogy érzed magad az új munkahelyeden?- Attól tartok, hogy nem tudok beilleszkedni a kollégák közé.- Miért?- Mert az orvos eltiltott a szeszes italoktól. ❖ ❖ ❖- Hány deka van egy kilogrammban? - kérdi a húsüzlet vezetője a munkába lépni szándéko­zó hentestől.- Maximum nyolcvanöt deka - hangzik a válasz.- Rendben van. Akkor holnap reggel munká­ba állhat. ❖ ❖ ❖ Az igazgató egy csöndes, eldugott kis presszóban a titkárnőjével üldögél édes kettes­ben, Fogják egymás kezét, és nagyokat sóhaj­toznak. Kis idő múlva megszólal a titkárnő:- Igazgató úr, ha most maga is arra gondol, amire én, akkor szégyellje magát! ❖ ❖ ❖- Feri, holnap' szabadnapos leszek. Igazán feljöhetne hozzám és meglátogathatna!- Rendben van, Jucika. Mikor szokott ma- gácska reggel kibújni az ágyból, mikor szokott felkelni?- Nyolckor.- Oké! Akkor ott leszek fél nyolcra! ❖ ❖ ❖- Nálunk a gyárban a portás rajtakapott egy vezetőt, amikor éppen lopott anyagot vitt ki az üzemből. Azonnal elbocsátották! Szörnyű!- Inkább nagyon is rendben van ■ ■ ■ Ennek Új járatok indítását tervezi a Volán Szolnokon, a 24-es vonalán... c ^ A parancs az parancs — avagy ki milyen paran­csot adna legszívesebben POZSGAY: ,,Középre igazodj!” THÜRMER: „Balra át!” CSURKA: „Viiigyázzü" Für: „Szerelvényt igazíts!” PETRASOVITS: „Feküdj!" HORVÁTH BALÁZS: (taxisblokád idején) „Oszolj!” TORGYÁN: „Nóta!’ (És a Magyar Falu dalra fakad: „Egy Jóska van a faluban . . .") ANTALL JÓZSEF: „Indulj!” (de a kormánygépezet sehogyan sem akar beindulni.) Göncz: „Pihenj!”---------------------------------------------------------------------­-------------------------------------\ M unkahelyi történetek 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom