Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

1 ír § Jászsági Extra —Jászberény 1992. JULIUS 4. Korszerű szakmunkásképző bázis az Aprítógépgyárban A magyar gazdaság jelenlegi állapotában valóságos csodának számít, ha egy cég lépéseket tesz a szakmunkásképzés érdekében. Különösen áll ez a megállapítás akkor, ha a szóban forgó vállalat a gépgyártás terén fejti ki tevé­kenységét. Nos, ez a csoda 1992. június 23-án délelőtt Jászbe­rényben, az Aprítógépgyárban bekövetkezett. A jászsági nagyüzemben már 1952 óta folyik szakmunkáskép­zés, s az elmúlt negyven évben ezernégyszáznegyvenhárman tettek sikeres vizsgát tizenhárom szakmában. Nem a véletlen mű­ve tehát az sem, hogy az Aprító­gépgyár szakmunkásainak mint­egy 70 százaléka itt, helyben szerzett bizonyítványt. Ez is az egyik titka - a kitűnő kollektíva - a gyár sikereinek. Termé­szetesen nagyon sokan végeztek itt olyanok is, akik a ksőbbiek során a Jászság más gazdasági egységeinél bizonyították ké­pességeiket. Az Aprítógépgyár tehát már eddig is a térség egyik meghatározó tényezője volt a szakmunkásképzésben, s ez a szerepük az új hegesztőbázis át­adását követően még tovább nőtt. Tulajdonképpen már 1990- ben elkezdték tervük megvalósí­tását. Ekkor adták be ezzel kap­csolatos pályázatukat a Szak­képzési Alaphoz, s nyertek 4,5 millió forintot gépek, berendezé­sek vásárlására. A 224 négyzet- méter alapterületű csarnokot a vállalat saját beruházási forrásá­ból és szakképzési alapjából fi­nanszírozta. A kialakított he­gesztőfülkék rendkívül korszerű berendezésekkel vannak felsze­relve. A hegesztés bizony meg­lehetősen veszélyes munka lehet az egészségre, ha nem megfelelő körülmények között végzik. Az új tanműhelyben a bizton- ságtechnikailag jól elválasztott fülkék ESAB elszívóberendezé­sei is a tanulók egész­ségvédelmét szolgálják. A kép­zés magas színvonalát teszi lehe­tővé a Fronius hegesztőberende­zés és a három ESAB hegesztő­gép is. Az oxigén- és acetilén­gáz-ellátó rendszert, valamint a gázhegesztő-felszerelések szál­lítását és szerelését a svéd AGA cég végezte. A gépiparban kitű­nően csengő nevek - Fronius, ESAB, AGA - mellett az sem mellékes, hogy az Aprítógép- gyár megfelelő szakoktatógár­dával is rendelkezik. Ez teszi tel­jessé az itt elkezdett oktatást. Természetesen a hegesztő­tanműhely szervesen illeszkedik a gyár távlati elképzeléseibe. Im­már termékeik 90 százalékát ér­tékesítik nyugati piacon, s hogy partnereik igényeit ki tudják elé­gíteni. növelni kell a hegesztő-, vas- és fémszerkezet- lakatosok létszámát. Mivel pedig a magyar szakmunkásképzés finoman fogalmazva sem áll a helyzet ma­gaslatán, így nem ma­radt más lehetőségük, mint hogy házon be­lül próbálják megol­dani gondjaikat. Az Aprítógépgyár az elmúlt tíz év alatt jelentős termékszer­kezet-átalakítást vég­zett. Ennek köszön­hető, hogy egyáltalán talpon maradtak, s ezt nem sok gépgyártás­sal foglalkozó cég mondhatja el magáról Magyarországon. Most újabb jelét ad­ták annak, hogy a jövőben is meg kívánnak felelni a rendkívül szi­gorú nyugati követelmények­nek. Törekvéseiket s eredményei­ket ismerve, az átalakulás alatt álló gyárnak ez is sikerülni fog, s ebben nem kis része van annak az energiának és pénznek, me­lyet az elmúlt negyven év alatt a szakmunkásképzésbe fektettek. Szántai Tibor A város környékén gazdálkodó mezőgazdasági üzemek összességében nagyobb búzatermésre számít­hatnak a megyei átlagnál. Ez derül ki legalábbis a megyei földművelésügyi hivatalhoz eljuttatott végleges termésbecslésekből. Ezek szerint ugyanis az Agrárszövetkezetben 500 hektáron 4 tonnás átlagtermést várnak, a Kossuth Téesz 841 hektáros búzaföldjein viszont 3,5 tonnás fajlagos hozamot becsültek. A legjobb eredményt, hektáronként 4,8 tonnát az állami gazdaságban jósolnak, ahol 710 hektáron terem a kenyémekvaló. A Zagyvamenti Téeszben azonban mindössze 30 mázsás átlaggal kalkulálnak. Nos, hogy „bejönnek-e” a becslések, hamarosan kiderül. A búzaaratás befejezéséig persze nemcsak az időjárás tartogathat még meglepetéseket. Pontos a napóra Napóra létére pontosan mutatja az időt a Lenin- szobor helyén a közelmúlt­ban kialakított, ősrégi idő­mérő szerkezet. Az utóbbi hetekben az időjárás is ke­gyes volt a napóra szolgál­tatása iránt érdeklődők­höz. A jászberényi kézilabdás csoda Képünkön Tarjáni Szilvia. (Fotó: Hajducsek Miklós) Hírek- A város képviselő-testüle- te június 24-én döntött arról, hogy július elsejétől átveszi az állatkert működtetését. Az ön­kormányzat jelképes össze­gért, 525 ezer forint eszmei ér­téken vásárolta meg a népszerű üdülőparkot a Lehel Hűtőgép­gyár Kft.-től. A nagy múltú iparvállalat 1995. december 31-ig hozzájárul a működtetés költségeihez.- Szeptembertől gazdaasz- szonyképzés indul a Szent Ist­ván Körúti Általános Iskola két tantermében.- Igazgatóválasztást tartot­tak a város három iskolájában. Ennek eredményeként a Lehel Vezér Gimnázium élén to­vábbra is Nagy András maradt, az Erősáramú Szakközépisko­lában szintén a régi igazgató, Hlavacska Andrásné kapott bi­zalmat. A Bercsényi Úti Álta­lános Iskolában ugyancsak a régi vezető, Simon György irá­nyításával kezdődik szeptem­berben az oktatás. Még három éve sincs, hogy Jászberényben kritikus helyzet­be került a női kézilabdasport. A város mindkét csapata - az NB I/B-s Lehel SC és az NB Il-es JTKF is - rendkívül komoly problémákkal küzdött. Akkor kevesen gondoltak arra, hogy 1992-ben NB I-es együttese lesz Jászberénynek, s hogy ez a csa­pat a hetedik helyen zárja a sze­zont. A Magyar Kupában négy közé kerülni? Ez aztán már tény­leg az álmok világába tartozott. Idén pedig ez is sikerült. Jászbe­rényben a sport, s ezen belül a kézilabda is érték. Hogy a mély­pontról hogyan jutottak idáig, ar­ról Ugrin György, az együttes edzője a következőket mondta:- Bizony, jó két és fél évvel ezelőtt még én sem hittem volna el senkinek, hogy ilyen rövid idő alatt idáig jutunk. Sok választás ebben a helyzetben nem volt, egyesíteni kellett a két gárdát. Ezt követően gyorsan jöttek az eredmények, hiszen kieső helyen kezdtük a közös munkát, s a baj­nokság végére már a középme­zőnybe tornáztuk fel magunkat. A minőségi ugrásra a következő szezonban nyílt igazán lehetősé­günk. 1990/91 -ben már úgy vág­tunk neki a bajnokságnak, hogy az 1 -4. hely megszerzése volt a cél. Az őszi szezon után a kijevi Larissza Poljahot már azzal a szándékkal igazoltuk, hogy meg­szerezzük a feljutó helyet. Oroszlán barlanggá változott a Hűtőgépgyári Sportcsarnok, hi­szen másfél év alatt mindössze egyetlen alkalommal szenved­tünk idehaza vereséget, p végül nagy fölénnyel lettünk bajnokok. Az idei szezonban - az első osz­tályban - pedig már az ősszel tel­jesítettük célunkat, vagyis benn­maradtunk az NB I-ben. Ehhez természetesen az is kellett, hogy két idegenlégióssal is megerősí­tettük a gárdát.- Ez idáig nagyon egyszerűen hangzik, de mi lehet a jászberé­nyi kézilabdás csoda titka?- Nincs itt szó semmilyen ti­tokról. Nagyon sokat dolgoz­tunk, s megpróbáltunk élni azzal a lehetőséggel, melyet vezetőink teremtettek számunkra. Egység, bizonyítási vágy és küzdeni aka­rás. Ezek voltak a mi legnagyobb fegyvereink. Sok esetben ezek segítették át a csapatot a kritikus helyzeteken.- Az elmúlt három év alatt sok szép sikert ért el a Lehel SC csa­pata. Ezek közül melyiket tartja a legértékesebbnek az edző?- Azt hiszem, egyértelmű, hogy a DVSC elleni győzelem volt a csúcs. A debreceniek a KEK-döntő visszavágójára ké­szültek, amikor legyőztük őket, s így aztán nem lehet azt állítani, hogy nem lettek volna formában. A másik kiemelkedően nagy si­ker az, hogy a közelmúltban két játékosunkat - Tarjáni Szilviát és Esztáriné Hadházi Máriát is - meghívta a szövetségi kapitány a válogatott keretbe. A siker, a jó eredmények vonzzák a szurkoló­kat.- Egy-egy esetben már a Hű­tőgépgyári Sportcsarnok is meg­telt NB l-es női kézilabda-mérkő­zés alkalmából.- Valóban így van, bár szerin­tem a jászberényi sportbarátok még nem ébredtek rá arra, hogy nem egyszer nemzetközi klasz- szisokat is láthatnának ellenfele­ink soraiban. Sajnos olyanok is vannak, akik szeretik ugyan a sportot, de mivel a hűtőgépgyári csarnok nem a városközpontban van, nem vállalják az utazást - mondta Ugrin György, aki az új szezonról is nyilatkozott. - Az utóbbi években egyre nagyobb anyagi gondok gyötörték a szak­osztályt. Szerencsére az eredmé­nyek meggyőzték azokat, akik segíteni tudnak. Az Electrolux támogatása az alapvető dolgokra elég. Az biztos, hogy idén még nehezebb dolgunk lesz, mint ta­valy újoncként volt. A siker ugyanis kettős eredményt ho­zott: egyrészt megjött a lányok önbizalma, másrészt viszont most már vetélytársaink i s poten­ciális ellenfelet látnak bennünk. Szeretnénk az újabb kihívások­nak is megfelelni, s Jászberény hírnevét tovább öregbíteni. Sz. T. Pillanatképek a jászberényi lovas- versenyről A Zagyvamenti Mgtsz és a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Lovasszövet­ség a közelmúltban rendezte meg a ket- tesfogat-hajtó és díj­ugrató lovasversenyt Jászberényben,a Hű­tőgépgyár melletti kísérődben. A fog: tok az Sz. Szász Iván- vándorserleg elnye­réséért versengtek. Képeinken az össze­tett győztes (és így a vándorserleg első megőrzője, Taczman Elek jászberényi ver­senyző), a 110 m-es díjugratás egyik he­lyezettje, valamint Ugrin György, az is­mert kézilabdaedző - akinek kedvenc hob­bija a lovaglás -, illet­ve a Jász lovasbandé­rium bemutatója lát­ható. (- nzs -) Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán A megyei átlagnál több búza terem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom