Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

2 Hazai körkép 1992. JÚLIUS 4. Zsúfolt határállomások Az osztrák vízumkényszer bevezetése rendkívüli terheket ró a déli határokon szolgálatot teljesítő határőrökre. Ezen a határszakaszon - s elsősorban Kelebián - csapódnak le ugyanis a menekültek további sorsával kapcsolatos problé­mák. A volt Jugoszláviából ér­kezők túlnyomó része Nyugat- Európa felé kíván tovább utaz­ni, de érvényes vízum nélkül ez nem lehetséges, ezért pénteken 169 személyt vissza kellett for­dítani a határról. Oktatási fórum- Nincs válságban a magyar közoktatás, ám vannak hiá­nyosságai, és mint szerte a vi­lágon, nálunk is átalakulás alatt áll - hangsúlyozta pénteken Gödöllőn Andrásfalvy Berta­lan művelődési és közoktatási miniszter a Magyar Önkor­mányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének ok­tatási fórumán, amelyen csak­nem 300 település képviselői vettek részt Barokk fesztivál Zászlóforgatók akrobatikus bemutatójával és színpompás felvonulásával, fanfárok és más rézfúvósok hangja mellett kezdetét vette pénteken Eger­ben a július 30-ig tartó barokk fesztivál. Az esemény a Penta­gonálé együttműködés orszá­gai által kezdeményezett, 1993 májusában záruló közép-euró­pai barokk városok éve keretén belül kerül megrendezésre. Spanyol vasúti kocsik jönnek Hetvenhat darab fülkés, há­ló-, illetve étkezőkocsis, euro- szabvány szerint készülő Z 1 típusú vasúti személykocsit vásárol a spanyolországi CAF (Construcciones y Auxiliär de Ferrocarriles S. A.) cégtől a Magyar Államvasutak. Művésztelep-születésnap A Müvésztelep alkotni nemcsak a városban „éreztették" jelenlétüket. A képen látható jászszentandrási templom freskóit Aba Novák Vilmos és Chiovini Ferenc készítette a harmincas évek második felében (Folytatás az 1. oldalról) ján: „. .. Képzelj el ma­gadnak oly lapos síksá­got, mint az asztal, ame­lyen az ember a látóhatá­rig nem lát mást, csak magas, csupasz fákat... A nők általában szép nö- vésűek, egyesek rendkí­vül szépek. Mindnek ko­romfekete a haja, hátul hajfonattal, benne piros szalag.” Olvasható töb­bek között a levélben, amelyet nyilván megmu­tatott másoknak is Bis- marckné asszony, s e vonzó kép alapján szíve­sen jöttek a festők Szol­nokra. Ráadásul akkor­tájt már megtelepedett a városban Adolf Müller festő, aki a korabeli tudó­sítások szerint a legna­gyobb szeretettel fogadta a ven­dégeket, köztük Hainrich Lán­got, Tina Blaut, Leopold Carl Müllert, s akit „Müller papa’ ’ ha­tártalanul tisztelt, August von Pettenkoffent. A fáma szerint Pettenkoffen volt az, aki először nézte meg összehúzott „festő- szemmel” a Tisza-partot, a vá­sárteret, a pusztát, s 1851 -es első látogatása után kisebb-nagyobb megszakításokkal harminc éven át festett Szolnokon. Pettenkoffen és osztrák mű­vésztársai ösztönzésére egyre több magyar festőművész is fel­kereste, megszerette Szolnokot, s 1899-ben Olgyay Ferenc társai, Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Kemstok Károly, Katona Nán­dor, Mednyánszky László, Miha- lik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos és Vaszary János nevében memorandumot nyúj­tott át Wlassics Gyula dr. akkori vallás- és közoktatásügyi minisz­ternek, amelyben egy Szolnokon létesítendő művésztelep létreho­zásához támogatást kér. A mi­niszter válaszában csupán annyi biztosítékot várt el, hogy a ..mű­termek használói... a hel_\ színen évenként legalább egy-egy kiál­lítás rendezésére kötelezik ma­gukat.” A művészek természetesen vállalták ezt a kötelezettséget. A telep alapítását támogatta a vár­megye is, s 1901. április 28-án megalakult a Szolnoki Művé­szeti Egyesület, amelynek első feladata az volt, hogy mielőbb megépüljenek a műtermek. Úgy tűnik, a „döntés-előkészítés’ ’ ak­koriban is hosszadalmasabb volt, mint a végrehajtás, hiszen 1902. június 29-én már át is adták a vörös téglából épült műtermeket Bihari Sándornak, Fényes Adolf­nak, Hegedűs Lászlónak, Miha- lik Dánielnek, Olgyay Ferenc­nek, Pongrácz Károlynak, Szlá­nyi Lajosnak és Zombory Lajos­nak. A Szolnoki Művészeti Egye­sület házi szabályzatban rögzítet­te a telep működését is. A tizen­nyolc paragrafusból álló szabály­zat 1902. július 9-én lépett élet­be. S ebben többek között az „utánpótlás biztosításáról” van szó, azaz a művésznövendékek „nevelésére”, a tanítványok fo­gadására hívja fel a figyelmet. S ezen az alapszabályon hosszú év­tizedeken át nem is esett csorba. A Szolnoki Művésztelepen nem egy később kiváló mester kezdte pályáját diákként. Hogy csak egyet említsünk közülük, a mű­vésztelep nyári iskolájában meg­fordult Ába Novák Vilmos is. S egy korántsem teljes névsor ar­ról, hogy kik fordultak meg a Szolnoki Művésztelepen a már említetteken kívül: Deák-Ebner Lajos, Pólya Tibor, Borbereki Kovács Zoltán, Aba Novák Vil­mos, Csontváry, Zádor István, Gácsi Mihály, Mészáros Lajos, Palicz József, Mattioni Eszter és még sokan mások a régi és mai magyar művészeti élet jelentős alkotói közül. Az iskola évről évre bővült, fejlődött, 1914 nyarán azonban a tanítványok legnagyobb részét bevonultatták katonának, s jó ré­szük sajnos nem is térhetett többé vissza. A két világháború közti idő­szakban újra fellendült a művé­szeti élet Szolnokon. Ifjabb Gon- da Béla a következőket írta a te­lep 25. évfordulóm: „Míg kez­detben alig néhány képet vesz­nek, de már azt is szeretettel be- cézgetik, büszkeséggel mutogat­ják, eldicsekednek vele, később lassan-lassan mind több lesz a műpártolók száma ... A művé­szek tehát Szolnokon valóságos otthonra találtak, s így otthonra talált ott velük már általában ma­ga a művészet is ...” Régi szép idők - sóhajthat fel a mai olvasó. Hiszen manapság nemhogy nem „becézgetik, büszkeséggel mutogatják” a ké­peket, szobrokat, nem is igen tudja megvenni az alkotásokat az átlagember. A II. világháborúban szinte teljesen használhatatlanná vált a Művésztelep. A művészet azon­ban túlélte a katasztrófát. 1947- ben rendezték meg az alkotók első, háború utáni tárlatát, amely olyan sikert aratott, hogy nem lehetett nem újjáépíteni a kolóni­át. A kiállításon már láthatták a nézők Benedek Jenő, Botos Sán­dor, Chiovini Ferenc, Patay Mi­hály, Baranyó Sándor munkáit is. Nem egyszer előfordult, hogy éttermekben, hangulatos kis­kocsmákban képpel fizettek az alkotók. A telepet 1952 és 1962 között építették fel újra. Legutóbb pe­dig egy-két évvel ezelőtt építet­ték át korszerű, modem, ám az eredeti stílust követő hat műter­met a tizenkettőből. A Szolnoki Művésztelep 90 éve él, „és élni akar”. Bár hol nagyobb, hol kisebb szerepet ját­szott, játszik(?) a város művé­szeti életében. Bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő 90 év legalább akkora művészeti élmé­nyeket, sikereket hoz majd, mint az első kilenc évtized. Tál Gizella EZT NE HAGYJA KI! FORD SHOW TISZAKÉCSKÉN! Holnap, július 5-én 10 órakor nyitja meg a MINIPROFIT KFT hivatalos márkakereskedését és szervizét. INDÍTSON ÖN IS FORDDAL! SHOW!- a TRANZIT-ot kipróbálhatja, megveheti, lízingelheti, kölcsönözheti,- ha eljön a hivatalos megnyitóra, és júliusban nálunk vásárol FORDOT, 100.000 FORINT kedvezményt kap 1- álékes nyereményekért vetélkedhet a Danubius Rádióban. Minderről részletesebben a FORD SHOWN, csak azért, hogy NE ÁLLJON MEG A MENET! Cím: MINIPROFrr KFT. Tiszakécske, Szolnoki út 42. Telefon: 06/76-41-236 »2209/1H* Papíripari dolgozók veszélyben (Folytatás az 1. oldalról) Petronyák László országgyűlési képviselővel találkoznak a mun­kásképviselők. A papíripari cégek vezetői és az alkalmazottak között - érthető mó­don - érdekszövetség alakult ki. Az említett vámszabályok mellett a PDSZ szerint a gyárak működését zavarja a papírárak zuhanása: a túl­ságosan is liberalizált import, a fo­gyasztás csökkenése; a papírhulla­dék-gyűjtés megoldatlansága. Ko­moly veszély az is, hogy a vegyes vállalatok külföldi részvényesei ki­vonják tulajdonrészüket. Dr. Kardos György, a Szolnok Papír Rt. vezérigazgatója megerő­sítette a szakszervezeti vezető megállapításait. Egyik jelen­tésében megfogalmazta, hogy ha a jelenelgi tendencia folytatódik, számolniuk kell társaságuk műkö­désének teljes leállításával. Mindezek ellenére a papíripar szakemberei bíznak abban, hogy megváltoztathatják a jelenlegi fo­lyamatot, ennek érdekében talál­kozót rendeznek Szolnokon, ahová meghívják a nagy papírfelhasználó cégek képviselőit. Sz. Z. Jut eszembe! Nem hittem én, hogy csak úgy uk- mukfukk vége lesz annak a társada­lmi berendezkedésnek, ahol intézmé­nyesítve volt a talpnyalás. No persze, mindez csak ostoba viccelődés, való­jában én most a „Ba-Bér"-ról szól­nék. aminek csak egy baja van. hogy nem nekem jutott eszembe. Ez a „Szépség és egészség" kiállításon tűnt fel mint olyan, s biz' isten szöget ütött a fejembe. Amolyan talpbetét ez, ahol is két vékony műanyag réteg között bizonyos géianyag csúszkál ide-oda, miközben azt az érzést kelti, . hogy masszírozzák - netán nyalják ­az ember talpát. A masszázs, azt ' mondják, csökkenti a gerinctáji fáj­dalmakat, de az idegvégződések ré­vén egyéb más szervekre is kellemes hatást gyakorol. Hogy az ember ne­hezebben fárad el viselésekor, ez is az erények közé sorolható. A fejleszté­sében részt vett a Műszaki Egyetem, egyszóval komoly tudományos erők is közreműködtek egy ilyen micsodá­ban. Az ember pedig áll. és csodálko­zik: hova tegye mindezt, a hajnövesz­tő szerek közé, vagy a termé­szetgyógyászok jótékonykodásainak sorába helyezze? A dilemmát aligha­nem a használat dönti el. ________________________-pb -j V álasz a „Hét hónapig formaiinban” című írásunkra A kórház levonja a tanulságokat Éppen egy hete, szombaton jelent meg lapunkban a „Hét hónapigformalinban” című írásunk, melyben arról volt szó, hogy egy fegyverneki asszony tavaly novemberben ikreket hozott a világra Szolnokon, a megyei Hetényi Géza Kórház szülészeti osztályán. A két kicsi közül az egyik az orvosok minden igyeke­zete ellenére még a méhen belül elhalt, a másik viszont ép és egészséges. Nem is az élő csecsemővel volt a gond, hanem azzal, amelyik halva született. Hisz csak hét hónap múltán derült ki, hogy temetetlen maradt a gyerek. Vajon miért történhetett ez így? - tulajdonképpen erre a kérdésre kereste a választ riportunk, amely a kórházban s olva­sóink körében is nagy port kavart. Nos, tegnap dr. Böjthe Lajos, a megyei Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet orvos-igazgatója cikkünkre reagálva a követ­kezők közlésére kérte fel lapunkat.- Mivel ez a sajnálatos eset - kezdte - a megyei kórházban tör­tént, s miután én vagyok az intéz­mény vezetője, így a felelősség is az enyém. Az más kérdés, hogy az ügy kapcsán egy-egy osztály- vezető főorvos mulasztása is fel­merülhet, de intézményi szinten mégis felelősnek tartom magam. Nagyon sajnálom, hogy így esett a dolog, s éppen ezért el is men­tem személyesen Fegyvemekre, és bocsánatot kértem az édesa­nyától az események ilyetén való alakulása miatt. Ezt tartottam a leghelyénvalóbbnak, már csak azért is, mert úgy látom, ahogy ez a dolog intéződött, se nem kegye­letteljes, se nem humánus, és fő­leg nem tisztességes. Ugyanezt természetesen elmondtam az édesanyának is. O úgy fogta fel az egészet, hogy a történtek na­gyon szíven ütötték a családot, ám ma már lerendezettnek tekin­tik az ügyet. A magam részéről persze nem tartom elintézettnek azzal a dol­got, hogy beszéltem az egyik szülővel. Hisz mivel az eset nyil­vánosságra került, ezért a lakos­ságtól is elnézést kérek a történ­tekért. Mert ennyire részvétlenül tényleg nem lehet dolgozni. Még akkor sem, ha az adminisztráció útvesztőiben kallódtak el az ira­tok. Ebből az esetből termé­szetesen levonom a megfelelő következtetéseket. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy min­den igyekezetemmel azon le­szek, hogy hasonló eset a jövő­ben ne fordulhasson elő. Ezentúl a vétkeseket felelősségre fogjuk vonni. Ez persze - jól tudom - senkit sem vigasztal, és valójá­ban senkire sem tartozik, de meg­győződésem, hogy a gyógyító­munkát csakis tisztességgel sza­bad és kell végeznünk. Persze azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mulasztók megbüntetése nem azért történik, hogy ezzel elégté­telt szolgáltassunk a sértett fél­nek, arra viszont mindenképpen jó volt az az újságcikk, hogy rá­világítson: belső ügyintézésünk rendjét mihamarabb szabályoz­nunk kell. Ezzel együtt az intézet és a két érintett kollégám védelmében azért azt is el kell mondanom, hogy a kórház rendkívül nehéz körülmények között nagyon ko- moly gyógyítómunkát végez. S az, hogy menet közben előfor­dulnak hibák, nem menthető, de sajnos majdhogynem törvény- szerű. Ugyanis rengeteg a bete­günk. Természetesen törekszünk rá, hogy minél tökéletesebben menjenek a dolgok, ám ha mégis előfordulnak mulasztások, utó­lag legfeljebb már csak annyit tehetünk, hogy kijavítjuk, és megpróbáljuk a hasonló hibákat elkerülni. A cikkben is megszólaltatott két kollégám - akik magasan képzettek, szaktekintélynek szá­mítanak és tudományosan is elis­mertek - kétségtelen, hogy lelki- ismeretes munkát végeznek, ám hogy az adminisztratív területre nem terjedt ki a figyelmük - nos, ez természetesen felróható ne­kik. De ők bíztak abban, hogy beosztottaik is nagyobb körülte­kintéssel látják el feladataikat. Ez most sajnos nem így történt, s az osztályvezetők hibája az, hogy a mulasztást nem vették időben észre. Pedig ez is fontos, már csak azért is, mert szerintem egyetlen elviselhető fájdalom van: a má­soké. PANDA BETÉTI TÁRSASÁG MÉG MINDIG ___ V ELÜNK NEMCSAK IDŐT ÉS ENERGIÁT, DE PÉNZT IS MEGTAKARÍT! 1992. július 6-án nyitjuk PAPÍR- ÍRÓSZER NAGYKERESKEDÉSÜNKET- viszonteladók mellett közületeket is kedvező áron kiszolgálunk,- 50 ezer forint feletti vásárlás esetén Szolnok megye területén INGYEN „házhoz’ ’ szállítjuk áruját,- nagyobb tételben lehetőség szerint egyedi megrende­léseiket is teljesítjük,- ne utazzon, telefonáljon: 56/75-824 !!! MÉG MINDIG..... I- lakosságnak szintén kedvező áron kiskereskedelmi kiszolgálás ' MINDEZ EGY HELYEN! SZOLNOK, SEBESTYÉN KRT. 2. J (volt Bástya étterem, Tüdőkóiházzal szemben). ‘2812/lH*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom