Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

1992. JÚLIUS 25. Nézőpontok 7 Egy csésze kávé mellett Kell nekem egy bolt! Beszélgetés Fedőmé Takács Máriával, a törökszentmiklósi Csillag divatház vezetőjével Hol és mennyiért üdül(het) a magyar? Vannak asszonyok, akik mi­után gyermekeiket fölnevel­ték, nem mondják azt, hogy most már végeztek a célokkal. Ellenkezőleg: úgy érzik, hogy most jött el az az idő, amikor kötöttségek nélkül, teljes erő­bedobással áldozhatnak hiva­tásuknak. Aki megismeri Fedorné Ta­kács Máriát, a törökszentmikló­si Csillag divatház vezetőjét, az az érzése, hogy igazi üzletasz- szonnyal találkozott. Agilis, tele van ötletekkel, tervekkel, fogé­kony és nyitott. És hogy ez mennyire igaz, az meglátszik a divatházon, amely öt év alatt tel­jesen átalakult.- Azért tanultam kereskedő­nek, mert igazából mindig is a divatszakma érdekelt. Jó dolog nemcsak eladni, hanem ízlést is formálni, amit itt megpróbáltam.- Ez viszont nem volt mindig ilyen magától értetődő, hiszen korábban az Ideál Kereskedelmi Vállalatnál dolgozott.- Azonban eljött az az idő, amikor azt mondtam, hogy ne­kem kell egy bolt. Ez akkor tör­tént, amikor a gyerekek nagyok lettek, és nem volt már meg a családi kötöttség. Amikor már lehetőség volt arra, hogy napi 10-11 órát dolgozzam egy bolt­ban. Akkor éreztem azt, hogy gyerekkorom óta dédelgetett ál­maimat meg kell valósítani. Ak­kor ment nyugdíjba az áruház vezetője. Eljöttem ide és körül­néztem, hogy mit tudok ebből csinálni?- Törökszentmiklós kisváros. Hogyan fogadták az újítani aka­rását?- Két tábor volt (van). Az egyik drukkol nekem (és meg kell mondanom, hogy a munkatársa­im is ide tartoznak), a másik pe­dig azt kérdezi, hogy mit akarok én itt?- Ez alatt a néhány év alatt az áruház képe! teljesen megválto­zott. Egyszerűen nem lehet ráis­merni.- Idejöttem októberben, és no­vemberben Delikátesz shopot nyitottunk, ahol márkás kozme­tikumokat, italokat forgalma­zunk. Korábban az áru fönt volt, és mi „lehoztuk” vevőközeibe, hiszen azt meg kell nézni közel­ről, megfogni. Kinyitottuk a ki­rakatokat, hiszen a kirakat na­gyon jó eladó. Bővítettük a vá­lasztékot, és ebben a munkatár­saim nagyon sokat segítettek. Nem tudtam elfogadni azt a szemléletet, amely szerint „Tö- rökszentmiklósnak az is jó, ami van”, mert itt is élnek mindenfé­le igényű emberek. Aki viszont kevésbé igényes, azt formáljuk, felkeltjük az érdeklődését az áru­készletünkkel.- És sikerül?- Azt hiszem, igen. Fokozato­- Jó dolog nemcsak eladni, hanem ízlést is formálni san indultunk el. Kistermelőkkel építettünk ki kapcsolatot, akik kis szériában készítenek divat­holmikat. Aztán márkás termé­kekből nyitottunk shopot, példá­ul Felina, Triumph, Levis, Pu­ma.- Csakhogy ezek a holmik egyúttal drágák is.- Nálunk a nyolcvanéves néni ugyanúgy megtalálja a ruhatárá­hoz a ruhát, mint a tinédzser vagy az adminisztrátor. Fölvet­tük a kapcsolatot a gyárakkal, és amellett, hogy az árak folyama­tosan nőnek, azért mi elfogadha­tó áron tudunk kínálni. Egyéb­ként se tudom elfogadni azt, hogy valaki csak olcsó ruhát vesz.- Miért?- Mert a vásárló is először a drága ruhához nyúl oda, mert gyönyörű. Ismemi kell a vásárló lélektanát. Sokat jelent, ha vala­ki a kolleganőjén lát egy ruhada­rabot. Annak is örülni kell, ha eladtam két bundát, mert az élő reklám a városban.- Az emberek többsége mégis az olcsó árut választja.- Próbáltam a mértéktartó ele­ganciát behozni az áruházba. Miért vegyen valaki tíz ruhada­rabot, ami olcsó,’ és utána nem hordja, mert nem jól néz ki ben­ne? Vesz kettőt; igaz, hogy az drágább, de divatos, jó minősé­gű. Aki minőséget választ, az több évre szóló mhát vásárol, amely ráadásul mindig elegáns. Mostanában figyelhető meg az a jelenség, hogy az emberek válo­gatnak. Nagyon sokan vissza­nyúlnak a márkás termékekhez. Mert ezek nem véletlenül világ­márkák. Ez az ismertség minő­séget is jelent. Egy Levis farmer például évekig jó darab és for­matartó. Ráadásul, ha valaki a lengyel piacon vásárol valami olcsó holmit, és kiderül, hogy hibás, vagy mosás után rosszul néz ki, nem cserélheti vissza.- Nehéz volt ízlést formálni?- Igen. Többek között ezért rendezünk ősszel és tavasszal di­vatbemutatókat.- Ez mire jó?- Megtiszteljük vele a közön­séget. Hálás vagyok, hogy meg­nézik, mert ez nekünk reklám. Eleinte csak az nézte meg, aki éppen erre járt. Most már dicsek­vés nélkül elmondhatom, hogy több százan is itt állnak az áruház előtt.- Nemcsak vezeti az áruházat, hanem ismer is szinte minden ru­hadarabot. Ha valaki bejön az ajtón, Ön már tudja, mit kellene ráadni. Honnan van ez a képes­ség?- Mert imádok öltöztetni. Ami­kor nem ezt csináltam, akkor is imádtam. Ha az ember szeret va­lamit, az arra készteti, hogy ta­nuljon, ellessen dolgokat. Persze van ráérzés is. Ha bejön a vásár­ló, rá kell érezni, hogy ő mit sze­retne. Aztán próbálom befolyá­solni is, hogy én mit látnék szí­vesen rajta. Persze tiszteletben tartom a kívánságát. Akkor örü­lök, ha ő is örül annak a darab­nak, amit megvett. És elégedett vagyok, ha látom, hogy hordja. Nekem az sikerélmény, ha pél­dául az utcán meglátok valakit, aki a mi áruházunkból vett ruhát visel.- Ez mind nagyon szép, de ret- tenesen sok energiát igényel. Nem fárad bele olykor?- Nagyon sokat jelent, hogy a munkatársaim támogatnak. Nem olyan fárasztó, mert örömömet lelem benne és borzasztóan bol­dog vagyok, hogy például más településekről is jönnek ide vá­sárolni. Ha csak tehetem, kint vagyok az eladótérben.- Gyakran elmegy divatbemu­tatókra. Pedig ezzel a lehetőség­gel nem mindegyik áruházvezető él.- Azért megyek el, hogy elles­sem, mi a divat. Szerintem min­den boltnak, áruháznak el kelle­ne jutni oda, hogy önálló arcula­ta legyen. Tehát a boltban legyen benne, hogy én hogyan csiná­lom. Nem elég, hogy hagyomá­nyosan eladjuk az árut. Az áru­házvezető dolga, hogy „vigye”, menedzselje az áruházat. És hogy ez mennyire sikerül, azt a következő példa is igazolja: Néhány hónappal ezelőtt a dán Brandt ex cég shopot nyitott a Csillag divatházban. A Csillag ezzel a lépéssel megelőzte a pesti Luxus áruházat. Ott ugyanis kö­rülbelül két hónappal később tet­ték meg ezt a lépést. Paulina Éva Fotó: Korényi Éva PéldáuJ. Kisújszálláson, a Va­dászcsárda melleti kempingben, amelyet most egy magánvállal­kozó bérel, az áfésztól. Délelőtt fél tíz körül az Ajtó melletti por­tán kopogunk, amelyik még zár­va. Nagy nehezen megtudjuk hol a vezető, a takarító, szóval a min­denes, akit Varga Károlynak hívnak.- Kérem szépen, hat faházunk van, ezekben 3-4 ágyas szobák. Éjszakára egy ház összesen öt­száz forint, és mosakodási lehe­tőséggel is rendelkezünk. Üres a kemping- Jelenleg hányán lakják a kempinget?- Vendégeink éppen nincse­nek.- Egyáltalán voltak itt az idén turisták?- Igen, általában kerékpáros országjárók állnak meg, pihen­nek egy éjszakát, majd másnap reggel tekerik tovább a pedált.- Étkezési lehetőség?- A csárdában százötvenért jóllakhat az ember. Tény, ezen a napon itt nem tolongtak egymás-hegyén hátán, ezért továbbrobogtunk Berek­fürdőbe, ott is a Tiszatour kem­pingjébe. Első ránézésre is fel­tűnt; üres hely itt szintén akad, túlontúl is. A kétcsjllggos kem­pingben 110 forint éjszakánként a sátorhely, ehhez jön a felnőt­teknek napi 110, a gyermek­eknek 80 forint további fizetség. A strandra a beugró a felnőttek­nek 70, a gyermekeknek 40. Ér­dekes fejtegetésbe fogott az egyik férfi; kérem, ide a víz gyógyhatása miatt az idős, be­teg, rokkant nyugdíjasoknak kellene jönni, és általában az idős, beteg, rokkant nyudíjasok azok, akik nem dúslakodnak még magyar forintban sem. Azért találtunk hazai vendége­ket, közöttük Vareha Andrást és a feleségét Nyíregyházáról, akik szintén azok közé tartoznak, akiknek már a postás hordja a fizetést.- Mi már visszatérő lelkek va­gyunk sátorral, mindenfajta fel­szereléssel. Eredetileg két hetet szándékoztunk itt tölteni, mivel az ízületeinknek nagyon jó ez a víz.- Mennyibe kerül kettőjüknek egy nap?- Attól függ, mit számolok be­le. Étkezés nélkül háromszáz- háromszázötven forint. Az étter­mi ebéd, koszt ugyanis olyan drága, hogy azt mi, nyugdíjasok nem bírjuk megfizetni. Például egy leves negyven forint, egy rántott hús százhatvan. Egyszer azért kirúgtunk a hámból, a ven­déglőben ettünk.-És?- Jó volt, de ott maradt ötszáz forintunk, így azon nyomban döntöttünk: efféle helyekre töb­bé nem megyünk. Éppen ezért a feleségem főz, hiszen temérdek mindent hoztunk otthonról.- Mit eszik az átlagos magyar nyaraló? Elmondaná?- Szívesen. A reggeli tea, sajt, szalámi, tej volt kenyérrel. Ebéd­re grízgaluska leves lesz, sült hússal, uborkával, burgonyával. Vacsorára pedig sárgadinnye, bundás kenyér. Ezt így és most még bírja a nyugdíjunk, de nem tudjuk, mit hoz a jövő. Néhány sátorral távolabb négy ifjú hölgy a jöttünkre éppen fel­borítja az asztalt. Nagy neveté­sek közepette rendezgetik a kárt, miközben kiderül róluk, hogy a hajdúböszörményi szakközépis­kola harmadikosai. Azt is kiszá­molták, hogy az itt eltöltött öt éjszakájuk 2 ezer 140 forintba kerül. Török Katalin 3 ezer két­százat hozott magával, Somogy- vári Ági 3 ezer hétszázat, Nagy Orsolya 3 ezer ötszázat és Melis Nikolett szintén ugyanannyit. Ebből még maradt nekik szemé­lyenként kétezer körül, de kell is, mert fizetni távozáskor szoktak. Szerencse, hogy az egyik apuka kocsival lehozta a sátrukat, a fel­szerelést, meg a hűtőtáskában te­mérdek ennivalót.- Ma reggel például tea volt vajas kenyérrel, ebédre pedig le­csót főzünk - mondja Nikolett.- A strandon is lehet ebédelni...- Ajaj, drága az nekünk! Példá­ul száznyolcvan egy adag, ami második féléből és kólából áll.- Azután azt is tapasztaljuk, hogy e benti árusok kihasználják a turistákat - veszi át a szót Török Kati. - Például vettünk egy Ni- vea babakrémet, ami a boltban 54 forint, itt meg 102! Panasz ide, panasz oda azért a négy hölgy remekül érzi magát. Elmondásuk szerint fiúkból a „felhozatal” vegyes, olyan, akár az időjárás. Ezért ismerkedésről is szó lehet, kivéve Nikolettet, akinek otthon komoly barátja van. Jól érzik magukat Szóval élvezik a nyaralást, a napot, a vizet, igyekeznek jól érezni magukat. Annyira leg­alábbis, amennyire a tizenhat-ti­zenhét éveseknek illik. Ugyanezen a településen be­néztünk a Hotel Berekbe, ahol szintén gyér a forgalom, a ki­használtság húsz százalék körü­li. Nem véletlenül, hiszen itt az árakat nem a magyar átlagkere­setekhez szabják. Egy szoba 2 ezer 240 forint, a reggelivel, für­dőbelépővel együtt. A hazaiak inkább a fizetővendég-szolgála­tot választják. Ily módon hivata­losan egyszerre négyszáz sze­mélyt bírnak elhelyezni, és az árak szerfölött változatosak, sze­mélyenként, naponta százötven­től ezerig terjednek. Adódik, aki ki sem adja a lakást, de meg lehet nála szállni, bürokratikus nyel­ven fogalmazva a bérleti díj: megbeszélés tárgya, eredménye. Néhány házzal, akarom mon­dani kilométerrel távolabb a ti- szaörsi fürdőt, strandot a Nádas gmk üzemelteti. Madárfüttyös, csupa fás, ligetes, szóval falusia­sán romantikus a környék. Akadnak szobák, a kényelemtől függően két személynek egy éj­szakára 400-700 forintért. Ami újdonság, alig két hónapja meg­nyílt a kemping is, ahol huszonöt szálláshelyet alakítottak ki: egy sátorhely díja 80 forint, de nem naponta, hanem annyi ideig, ameddig itt tartózkodik a család. Ezenkívül a felnőttek napi negy­ven, a diákok, nyugdíjasok 30 forintot fizetnek, a hat éven alu­liak pedig semmit sem. Az áram ára 30 forint, a strandbelépő a felnőtteknek ötven, a diákoknak, nyugdíjasoknak negyven. Ugyanitt találtunk egy érdekes magyart a 82! éves Balázs Júliát, ő a szlovákiai Fülekről érkezett. Huszonhét éve jár ide, és jelen­leg is két dédunokájával, a 9 esz­tendős Károllyal, és az egy évvel idősebb Tímeával nyaral. Megtanult járni- Képzelje, ez a kisfiú nem bírt járni, és ha hiszi, ha nem, itt ta­nulta meg a lépéseket. Azóta megy, biciklizik, szóval ez a víz csodát tett. Áldom is azóta!- Meddig maradnak?- Én most szombatig, jön más helyettem a családból.- A költség?- Minden sokkal drágább, mint kint Szlovákiában, és úgy szá­molom, hogy ez a vakáció tíz­ezerbe kerül, mert én főzök. Ma is reggelire tejbegríz volt, ebédre gulyásleves, kacsahús, vacsorá­ra vajas kenyér lesz. Mondják, hogy a jászszent- andrási kemping a legszebb a megyében. Van is benne igaz­ság, hiszen az óriási fák alatt ap­ró, nyírott sövénnyel körülkerí­tett sátorhelyeket alakítottak ki. Mégpedig százötvenet. És hogy ezt a települést nagyon szerethe­tik a magyar és nem magyar tu­risták, mi sem bizonyítja jobban, hogy ottjártunkkor is mindössze tíz-egynéhány szabad terület akadt. Egy sátorhely naponta 150, hetente 1 ezer 50 forint. Azonkívül az I. osztályú helyért naponta a felnőttek 180, a gyere­kek 130, a nyugdíjasok 120, a másodosztályúért a felnőttek 150, a gyerekek 110, a nyugdíja­sok pedig 80 forintot fizetnek. Igaz, az árak a strandhasználatot is tartalmazzák. A sok vendég közül találomra olyant választottunk ki, ahol több család táborozik együtt. Novajról érkeztek: Barta László- ék ketten, Káló Lászlóék hár­man, de vannak még velük isme­rősök, rokonok is.- Mivel alig telt el pár nap, pontos adatokat még nem bírok mondani, mibe kerül ez a kem­pingezés - állítja Barta László -, de azt írhatja, hogy a mai ebéd nyolcunknak 800 forint volt. Pa­calt és babgulyást ettünk. Úgy gondolom, ez nem sok. Két hetet tervezünk, és szerin­tem egy hétre a kiadás egy csa­ládnak tízezer körül alakul. Egyébként az élet otthon, a saját lakásban sem olcsó, és itt szerin­tem a 14 nap során négy-ötezer­rel költünk többet. De hát ennyit csak megérdemel az ember a többi ötven hétért. Nem igaz? Arról is szót váltottunk, hogy falusias a környezet, túlontúl is, és esténként nekik például jó len­ne egy kis program. Mások vi­szont azt állították, hogy ebben a kempingben az a legnagyobb ér­ték, hogy távol került a világ za­jától, itt nyugodtan pihenhet az ember, igazi falusi környezet­ben. Csendes, árnyas hely Jót írjon már rólunk, ránk fér - mondja az egyik főnök. Nincs okom mást írni, elvégre amit lát­tam, tapasztaltam, ebbe a kate­góriába tartozik. Kivéve egyet: a strand egyik büféjében ittam egy korsó ászok sört, negyvenért. Kérem szépen, az ártatlan bűn rossz volt. Döglött és nem éppen hideg. Kiderült, a maszekok nem tartoznak a kempinghez, strand­hoz. Kár, mert akkor ugyan ki kéri tőlük számon, hogy jó pén­zért jó árut adjanak. Még ha „csak” mindössze sörről is van szó ebben a 40 fokos kánikulá­ban. Egyébként akiket megszólal­tattam, ma már félig-meddig irigylésre méltóak. Ha másért nem, azért, mert egyáltalán el tudtak menni pár napra, egy-két hétre nyaralni. Elvégre manap­ság a többségnek erre nem futja. Hogy miért, és ők miképpen töl­tik a szabadság napjait, ez már egy másik írás témája... D.Szabó Miklós r A Szolnoki Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság felvételt hirdet TECHNIKAI ELOADOI munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltételei:"- 35 év felső korhatár,- letöltött sorkatonai szolgálat,- felsőfokú /gépész/ végzettség,- hivatásos gépjárművezetői engedély,- egészségügyi alkalmasság. A technikai előadó feladatai:- a gépjárműállomány karbantartásának, j a vitásának irányítása, - a tűzoltóság gépjárművei, technikai felszerelései üzemelte­tésének szervezése. Jelentkezni lehet: a Szolnoki Önkormányzati Tűzoltó-parancs­nokságon /Szolnok, József Attila u. 14 J, Mrena József osztály- vezetőnél személyesen, illetve a 31-100-as telefonon. *4373/1H*

Next

/
Oldalképek
Tartalom