Új Néplap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

12 1992. JÚLIUS 23. Érdekességek a tudomány világából Itt a biodízel.. v „ b. . . , . ______________________A Volkswagen Müvek es az ugyancsak nemet vegyipari konszern, a VE B A olyan új üzemanyagok kipróbálását kezdte meg a közelmúltban, amelyekkel helyettesíthető a hagyományos dízel tüzelőanyag, a gázolaj. A repceolaj tisztán ugyan nem használható a mai dízelmotorokhoz, a metilészter változata azonban igen. Az új üzemanyag kevésbé szennyezi a környezetet, és a már meglévő töltőállomások alkalmasak a kiadagolására. A Bundeswehr képünkön látható harckocsiját bioüzemanyag hozza mozgásba, ami nem más, mint repceolaj. Fotó: IN-Press Ismeretlen bolygó a Plútón túl? Űrszondát még mindig nem küldenek Naprendszerünk külső pere­mén egy mindeddig kevéssé ku­tatott bolygó, a Plútó száguld. Átlagosan 6 milliárd kilomé­terre, azaz 40-szer nagyobb tá­volságra van a Naptól, mint a Föld. Míg a többi bolygóról mű­bolygók segítségével viszonylag sok ismeretet szerezhettünk, ad­dig a Plútóról még igen keveset tudunk. A „Voyager 2” szonda 1989-ben, a Neptun mellett elha­ladva, a Plútóról - annak kedve­zőtlen pozíciója miatt - nem tu­dott adatokat gyűjteni. így eddig csak földi teleszkópok segítsé­gével ismerhettünk meg róla részleteket. A Plútó a Nap körüli erősen elliptikus pályáján 1989-ben el­égte a Naphoz legközelebbi pá­lyapontot, ami a Földről a lehető legjobb megfigyelés lehetőségét biztosította. Ilyen alkalom csak minden 248. évben adódik. Ezt a lehetőséget többek kö­zött egy európai kutatócsoport is kihasználta, amely most vázla­tos térképet adott ki a bolygó fényvisszaverő képességéről és a felületi fényesség eloszlásáról. Ez meglepő eredményt hozott: kiterjedt sötét régiókat mutatott a Plútó felszínén. A jól kivehető „sötét északi sarki sapka” azért keltett érdeklődést, mert eddig úgy vélték, hogy ez - csakúgy, mint az ismert „déli sarki sapka’ ’ - világos. Elméletileg a Plútó rendkívül alacsony átlaghőmér­séklete (mínusz 230 fok Celsius) miatt a fagyott metánból álló „sapkáknak” világosaknak kel­lene lenniük. Az a tény, hogy mégis „sötét sapka” van a bolygó északi sar­kán, a Plútó napközeli helyzeté­vel állhat kapcsolatban: vagyis a bolygó felszíne valószínűleg eléggé felmelegedett ahhoz, hogy a metánjég helyenként el­párologhasson, s így elveszítse hófehér színét. Ha a bolygó távo­lodik a Naptól, a lehűléskor új metánjég képződik, és az ismét világos sapkát képez a Plútó északi sarkán is. Jó néhány más kérdés is vá­laszra vár még. Miért van példá­ul a Plútónak, más bolygóktól eltérően, annyira erősen ellipti­kus pályája a Nap körül? Hold­jának (Charon) létezése ellenére elképzelhető-e, hogy a Plútó ere­detileg nem is bolygó volt, ha­nem egy másik bolygó holdja, amely valamilyen kozmikus ka­tasztrófa következtében sodró­dott le eredeti pályájáról. Lehet, hogy a Plútón kívül is van egy mindmáig ismeretlen bolygója a Naprendszernek? A hiteles válaszokra még vár­ni kell, mert bárhogyan fejlődik is a technika, egyelőre továbbra sem tervezik űrszonda küldését a Plútóra. Ferenczy Europress Az UFO-k ____S s zeretik a FAK-at Génkutatás a gyógyítás szolgálatában A gének nemcsak az öröklődő betegségek kialakulásáért fele­lősek, hanem gyakorlatilag min­den betegség lefolyását megha­tározzák. Elsősorban a szív- és érbetegségek, rák, reuma, nátha, allergia esetén a gének döntik el, milyen súlyosan betegszik meg a páciens, vagy megbetegszik-e egyáltalán. Ezért lenne fontos az ember teljes génkészletének pontos analízise, nem annyira a sérült gének kijavítása, mint in­kább a jobb betegségmegelőzés érdekében. A génkutatók jelenleg legfon­tosabb célja az 50-100 ezer em­beri gén pontos helyének megál­lapítása a 23 kromoszómában. Eddig mintegy négyezer gént si­került azonosítani, és helyét megállapítani. Közben kiderült, hogy az ember öröklési anyaga lényegében minden embernél hasonló. Az egyes személyek közti eltérések - például valaki­nek kék a szeme, gyöngébb az immunrendszere vagy kiemel- kedőek a zenei képességei - fel­tehetően csak a gének kismérté­kű variációinak következménye. (MTI) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: LACZI ZOLTÁN A „Földönkívüliek” testén nem volt haj vagy szőr, fejük túl­méretezettnek tűnt, és sűrűn pis­logtak fekete macskaszemeikkel - így nyilatkozott Valerij Nagi- bin 35 esztendős moszkvai or­vos, akit Oroszország legjobb UFO-szakértőjének tartanak. El­mondása szerint többször látott repülő csészealjakból kiszálló jövevényeket, akik „termé­szetesen értettek oroszul”, sőt ukrán kollégája szerint - haladva a világpolitikai folyamatokkal - „Kijevben ukránul beszéltek”. Nagibin felvételeket is készített, de azokon a sötétségben csupán fénylő pontok láthatók, némi jó­indulattal a távoli vendégek sze­mei ... Az oroszoknak már csaknem fele látott ilyen vagy olyan mó­don „Földönkívülieket”. Az el­mondások alapján „a magas in­telligenciájú űrlények 54 fajtá­ját” lehetett megkülönböztetni. Nagibin csatlakozott amerikai kollégája, Virgil Armstrong állí­tásához, hogy „vannak jó, és vannak gonosz Földönkívüli­ek”. Ez utóbbiak állítólag már el is raboltak földi halandókat, igaz, ezek utólag semmire sem emlékeztek, csak különböző se­bek tanúskodtak, hogy valószí­nűleg vizsgálták őket. A Szovjetunió végnapjai­ban, majd az utódállamokban a mindenfajta fantasztikum, misztikum iránti fokozott haj­lamot sokféleképpen magya­rázzák a tudósok. Kapcsolatba hozzák a korábbi mítoszokból való kiábrándulással, a min­dennapok nyomasztó gondjai­val, a csodavárással. Szerepet játszhat az is, hogy ha korábban valaki ilyesmit emlegetett, az valamelyik zárt ideg­gyógyintézetben találta magát, vagy „kozmikus kémként” el­vitték a Gulagra. Nagibin azon­ban más választ ad. Szerinte a peresztrojka óta megnöveke­dett a „Földönkívüliek’ ’ érdek­lődése a FÁK iránt - „Ok fi­gyelnek bennünket - mondotta. Az átlagember azonban a leg­többször nem észleli az űrből jöttékét. Olyan ez, mintha vala­ki előtt elrobognak a legkorsze­rűbb versenyautó, de fényse­bességgel ...” Ferenczy Europress Elektromos áram a „szerves fémekben” Életmentő gyógyszer álom­kórosoknak Negyven év után végre ismét új gyógyszer segíti az afrikai álomkóros betegek gyógyulását. Az Omidyl ne­vű gyógyszert az amerikai Marion Merrel Dow vállalat nemrég állította elő az ENSZ Világ-egészségügyi Szervezete (WHO) közre­működésével. Eddig 600 betegen próbálták ki igen jó eredménnyel. Az álomkór előrehala­dott stádiumában a kóroko­zók, a cecelégy által terjesz­tett tripanoszómák megtá­madják a központi ideg­rendszert. Idáig ebben az esetben csak egyetlen gyógyszer, az igen súlyos mellékhatásokkal járó Me- larsopron alkalmazása jöhe­tett számításba. Az Ornidyl mellékhatása viszont na­gyon csekély, és annyira ha­tásos, hogy kómában levő betegeket is meg lehet vele menteni. Mint minden eddi­gi álomkór elleni gyógy­szer, az Omidyl is hatáso­sabb az álomkór nyugat-, mint kelet-afrikai formája ellen. Az új gyógyszert eredeti­leg a rák ellen fejlesztették ki, de nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. Csak később fedezték fel, hogy gátolja a kórokozók szapo­rodásában döntő szereppel bíró enzimek működését. (MTI) A műanyagok nem vezetik az elektromos áramot, ezért hasz­nálhatók rézdrótok és kábelek szigetelésére. A hetvenes évek­ben azonban felfedezték, hogy úgynevezett szennyező anyaggal oxidálva némely műanyag veze­tőképessége több mint tíz nagy­ságrenddel növelhető. A kismo- lekulákból felépülő hosszú lán­cú, jól vezető polimerek alkal­mazásának egészen új körvona­lai kezdtek kirajzolódni, ám a kezdeti eufóriának hamarosan vége szakadt. Az áramvezető műanyagok ugyanis reagálnak a levegő oxigénjére és párataral- mára, s ennek következtében erősen csökken a stabilitásuk és vezetőképességük. Csak a legutóbbi években si-. került olyan jól vezető és stabil műanyagokat előállítani, ame­lyek iparilag is hasznosíthatóak antisztatikus termékek előállítá­sára és elektromágneses zavarok elleni védekezésre. Újdonság a vezetőképes műanyagok aktív, tehát valamilyen funkciót ellátó módon való hasznosítása. A légi közlekedésben a vezetőképes műanyagok a repülőgép burko­latába beépített huzalozás for­májában pótolhatják az antennát. Ezzel nemcsak tömeget takaríta­nak meg, hanem a repülőgép ae­rodinamikai sajátságai is javul­nak. Európában és Japánban már lehet műanyag elektródás eleme­ket vásárolni. Kis fajsúlyúk kö­vetkeztében energiasűrűségük nagyobb a régi elemekénél. A műanyag akkumulátorok még csak a kipróbálás stádiumában vannak. Noha az áram vezető műanya­gok - szerves fémeknek is neve­zik őket - már az ipari alkalmazás küszöbén állnak, a töltésszállítás fizikai és kémiai folyamatának részletei még kevéssé ismertek. Az áramvezetéshez szabad töl­téshordozók szükségesek. Fé­mekben ezek a töltéshordozók az elektronok. A polimérekben azonban ezeket előbb létre kell hozni. A vezetés feltétele a polimer­lánc mentén váltakozó egyes és kettős kötések sora. Oxidáláskor a műanyag elektronjainak egy részét elveszti. Az oxidálás olyan anyagokkal történik, mint például a jód, amely elektrono­kat vesz el a kettős kötésekből, és ezzel pozitív töltéseket hoz létre a láncban. A szennyező anyag aztán nagy vezetőképességű komplex sót alkot a műanyaggal. Az elektrokémiai szennyezéskor a polimert egy elektrolizáló kád­ban anódként kapcsolják, és a szennyező anyagot az oldatból veszi fel. Ennek következtében megváltoznak kémiai és fizikai tulajdonságai. Az eddig előállí­tott áramvezető műanyagok old­hatatlanok, nem olvaszthatóak, és utólag nem lejjel^ őket meg­munkálni. A figyelem most a polimer­láncok törési helyeire irányul, amelyek létét közvetlen kísérle­tekkel még nem ibi^onyították. Elsősorban a megfelelő polimer­minták előállítása'ütközik ne­hézségekbe, amelyek az elekt­ronmikroszkópos vizsgálatot le­hetővé tevő extrém vékonyságuk mellett eléggé érzéketlenek az elektrosugarakra. (MTI-Press) Gogola Aladár Japán világpremier Több mint 260 ezer színt tud a colorfax Míg a ma kapható telefaxké­szülékek legtöbbje még a külön­böző fehér-fekete árnyalatok reprodukálásával küszködik, a japán SHARP cég piacra dobta az első színes faxot (colorfax), amely 262144 különböző színár­nyalatot tud megkülönböztetni és továbbítani. Amikor a skót Alexander Ba­in 1842-ben a képjelek elektro­mos átvitelét alkalmazta, még nem sejtette, hogy a „facsimile” nevű találmánya, amely egy leta- pogatótoll és egy írótoll közötti elektromos összeköttetésen ala­pult, mekkora fejlődés előtt áll. Az elektroncső és a telefon meg­jelenésével 1900 után elkezdő­dött a képtávírás korszaka. A hat­vanas és hetvenes években aztán létrejött a mai módon működő fax: a papírról visszaverődő fényt elektromos jellé alakítot­ták, és a vezeték végén újra pa­pírra vetették. Azért, hogy a más-más gyárt­mányú és különböző országok­ban működő készülékek közti adatátvitelt lehetővé tegyék, egy sor normát dolgozott ki a Nem­zetközi Telefon- és Távközlési Bizottság, vagyis a CCITT. A legtöbb készülék az általuk defi­niált 3. csoportba tartozik, tehát egy DIN A/4-es oldalt 200-300 képpontra felbontva továbbíta­nak egy percen belül. Ebbe az osztályba tartozik az új FO 9000 színes fax is, bár más típusú faxokkal nem tud „szót érteni”. A továbbítandó képet felváltva megvilágítják piros, zöld és kék fénnyel, a visszavert fényt pedig fotoelektromos fél­vezetőkkel villamos jellé alakít­ják. Az érzékelők alapszínenként 64 árnyalatot különböztetnek meg, így a három alapszínből összesen 64x64x64 = 262144 kombinációt tud „kikeverni” az FO-9000. A colorfax által előállított ha­talmas adattömegek először egy 80 megabyte kapacitású lemez­egységre kerülnek, majd speciá-i lis tömörítőprogramok segítsé­gével eredeti méretük tizedére „zsugorodnak”. Az üzenetet ve­vő fax a tömörített adatokból re­konstruálja az eredeti képinfor­mációt, majd színes faxként ki­nyomtatja egy hőnyomtatóval. Egy színes másolathoz a nyom­tatónak háromszor (színenként egyszer) kell végigmennie a pa­pírlapon. A felvázolt technika persze nem olcsó: a kezdő ár 50 ezer márka fölött van. A készülék gyártói célpiacként nem a ma­gánembereket, hanem inkább a sajtó- és reklámügynökségeket, a nyomdákat szemelték ki, bár az alkalmazott színek egyelőre még nem felelnek meg a nyomda- technikában előírtaknak. Ferenczy Europress Napóleon katonája Izraelben Fej nélküli csontváz hever az egykori sánc al­jában, miután idén ta­vasszal egy bírósági épü­let alapozása közben munkások eltávolították róla a földet. A szakem­berek szerint a csontváz Napóleon katonájáé, aki fogságba esett, és lefejez­ték az Ottomán Biroda­lomhoz tartozó város ost­roma idején, 1799-ben. Közelében a katona egy­ségének jelvényére és cí­meres gombjaira is rá­akadtak. Még két fej nél­küli csontvázat találtak a helyszínen. (MTI-Külföl- di Képszerkesztőség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom