Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

I 1992. JÚNIUS 1. Sportextra 11 Oldalháló Idegen toliakkal Amikor én még kissrác voltam, nem szerettem a hideg téli havas napokat, mert ezen időszak alatt a futhallpályák hasz­nálhatatlanok voltak. Ki látott még akkor fedett csarnokot, is­kolai tornaterembe legfeljebb havonta egyszer jutottam el a szomszéd nagyközségbe. Ott persze a focit nemcsak felemlíteni volt tilos, de még gondolatban is csak engedéllyel szabadott játszani. A nélkülözés hónapjai után mindig a Húsvéti Torna jelentette számomra a focitavaszt. A Fradi, Újpest, Vasas együttesei általában jó meccseket vívtak a sógorokkal, a Ra­piddal, a Wiennel és a többiekkel. Szepesi közvetítette a baráti találkozókat a rádióban, így hát a feltámadást és a templomi szertartást szívesen felcseréltem a szurkolásra, amennyiben szabadulni tudtam a szigorú felügyelet alól. Emlékszem, akkortájt az is divat volt, hogy némelyik együt­tesünk kisegítette a másikat egy-két „húzójátékossal”, ha úgy hozta a szükség. Pusztán baráti alapon, a klubsovinizmust szé­les ívben elkerülve. Ma már nem ez a jellemző, azt hiszem, ha­sonló esetben bármelyik csapatunk közönsége felbőszülne. Én meg akkor lettem kissé haragos, mikor a közelmúltban meghallottam, hogy az egyik, országos döntőbe jutott diákcsa­patunk idegen toliakkal szándékozik ékeskedni a közeledő ver­senyen. Egy hivatalosan kiírt, tehát nem barátságos, számos következménnyel járó, „véresen” komoly bajnoki küzdelemso­rozatot akar az egyik pedagógus manipulálni. Mi több, a szomszéd település három iskolás nebulójának kiadta a fel­adatot: hozzanak fényképet, mert csinálnak egy második iga­zolást, és az országos döntőn hazai játékosokként fognak sze­repelni. Ezek szerint már a diáksportban is meghonosodott a kettős könyvelés? Nagyon remélem, csak egy sikerre kiéhezett, elvte­len pedagógus egyéni mesterkedési kísérletéről van szó. Aki azt sem átallott a, hogy a három srác igazgatóját az erősebb jogán kihagyja a buliból. Csak hát nem mindig az erősebb a nyerő, és nem mindenkit lehet meggyőzni a józan ököllel. Magam is közéjük tartozom. Egyszerűen nem értem, miként merészel valaki már általános iskolásoknál, ráadásul pedagó­gusként arra vetemedni, hogy nem a nemes vetélkedést tartja szem előtt, mint a nevelés, a jellemformálás egyik legkézenfek­vőbb formáját, hanem a tisztességtelen, a másokkal szembeni gálád, elfogult és arcátlan eszközökre épített törtetést. Sajnálom. (ni) V ___________________________________J A z egeszseges életmód követei Macsus György és Monspart Sarolta Jászárokszálláson a Jászok Egyesülete hagyományos népi já­tékokat felelevenítő vetélkedést rendezett, melyen öt iskola és egy cserkészcsapat vett részt. Az ese­mény finanszírozására pályázatot adtak be a helyiek a Nemzeti Ifjú- sági és Szabadidősport az Egész­séges Életmódért Alaphoz, mely­nek kuratóriuma 50 ezer forinttal támogatta kezdeményezésüket. A Jászok Egyesületének pályá­zata szinte egyedülálló volt. Talán ennek is köszönhető, hogy a kura­tórium titkára, (Macsus György) és egyik tagja (Monspart Sarolta) megtekintette a versenyeket. A tit­kár a kuratórium tavalyi tapasz­talatairól beszélt.- Tavaly 450 millió forintot oszthattunk szét. A hétezer pályá­zatból 3157 nyert támogatást. Saj­nos akkor folyamatosan értékeltük a pályázatokat, így több mint 3 ezer pályamű értékelésére már nem került sor, mert elfogyott a pénzünk. Az idén a határidőt kö­vetően egyszerre fogjuk elbírálni a kérelmeket. A pályázók kérése kö­zel 7 milliárd forint, a rendelke­zésre álló 450 millióval szemben, idén 50 millió forinttal többet oszthatunk szét.- A jászárokszállási verseny na­gyon tetszett, látszott, hogy a gye­rekek folyamatosan készültek a já­tékokra. Elsődleges feladatunknak tartjuk ugyanis, hogy a rendszeres testmozgási lehetőségeket megte­remtő pályázatokat részesítsük előnyben. Monspart Saroltáról köztu­dott, annak idején megtörte az északiak hegemóniáját a tájfutó­világbajnokságok történetében. Rendkívül erős akarattal egy sú­lyos betegséget küzdött le azóta.- Milyen érzés volt az állandó mozgáshoz szokott sportolónak ágyhoz kötötten élni, mi segítette át a nehéz időszakon?- Egy olyan sportolót, mint én, akinek életeleme volt a futás, szin­te a kétségbeesésbe kergethet egy betegség, amely egy kullancs okozta gerincvelő-gyulladás volt. Szervezetem elég erős volt, de lé­lekben is megedződtem sportolói éveim alatt. Szerencsésnek vallha­tom magam, hiszen az agyhártya­gyulladással rosszabbul járhattam volna. A rehabilitációs kezelések hosszú időt vettek igénybe, a jobb lábam mozgatóizmai ma sem mű­ködnek tökéletesen. Sima terepen azért már tudok futni, bár ha fára­dok, akkor bizony sántikálok.- Tíz évig szövetségi kapitány­Macsus (íyörgj ként segítette kedvenc sportágát, most milyen a kapcsolata a tájfu­tással?- Az utóbbi időben egyre keve­sebb versenyre jártam, bár a ma­gyar szövetség elnökhelyettese va­gyok, és a nemzetközi szövetség­ben is képviselem színeinket. Saj­nos a terep már nem nekem való, ezért egyre jobban elszakadok a tájfutástól, de a sporttól termé­szetesen nem. A rendszeres test­mozgás nélkülözhetetlen az ember életében.- Sportpályafutása melyik sza­kaszára emlékszik legszívesebben?- Az 1972-es világbajnokság örökre emlékezetes marad szá­momra. Nekem sikerült az északi­ak győzelmi sorozatát először megszakítani. Ez óriási szenzáció volt. Ugyanokét sikerült megtré­fálnom azon az ötnapos svédor­szági versenyen is, végül meg­nyertem. Ezen a sorozaton mindig erős mezőny gyűlt össze, de én 1966- 77 között rendre az élmezőnyben végeztem. Harmadik emlékezetes versenyem az atlantai női, nem hi­vatalos maratoni világbajnokság volt, ahová a 13. legjobb idővel érkeztem, aztán a második helyen végeztem. A versenyt megelőzően talál­koztam vetélytársaimmal, akik gyönyörű nők voltak. Nem létezik, hogy jól is tudnak futni - gondol­tam, de aztán másnap kiderült, hogy a szépség és a futás jól meg­férnek egymással.- Mivel foglalkozik mostanság?- A Nemzeti Egészségvédelmi Intézetben az életmód programon dolgozom. Szeretnénk elérni, hogy mindenki bekapcsolódjon a rendszeres testedzésbe, hetente legalább háromszor mozogjon. A hangsúly a rendszerességen van. Rendkívül fontos, hogy a gyere­kekkel megszerettessük a moz­gást, a sportot. Hihetetlen nagy feladataink vannak, mert túlzás nélkül állíthatom: szinte az egész Monspart Sarolta ország „beteg”. Az emberek első­sorban gazdasági okok miatt egy­szerűen nem törődnek eleget egészségükkel. Nagyon sok elfog­laltságot jelent számomra a kura­tóriumi munka is, hiszen rengeteg pályázatot kell elbírálnunk.- Mit jelent ön számára az „egészséges életmód” kifejezés?- Nagyon összetett dolog. A ne­velést gyermekkorban kell meg­kezdeni. Rendkívül fontos az ét­kezés, melyet igazán a szülők ala­kíthatnak ki. A másik lényeges tényező a mozgás. Elsősorban az önálló test­edzésre gondolok, mert a kény­szertevékenységek nem sokat ér­nek. Sajnos az oktatásból hiányzik az önismeret, pedig nélküle nem lehet eredményes munkát folytat­ni. Nekünk e három területen van­nak nagy feladataink, de az egész­séges életmód kérdésében a meg­oldás végül is mindig az egyének kezében van. Monspart Sarolta és Macsus György olyan hévvel beszélt munkájukról, hogy biztossá vált: rajtuk nem fog múlni. Szántai (Fotó: Faragó László) Fiatalok a keretben________________________. _________________________________________________ Mi ndenkiben tüskét hagyott az elmúlt év Megtartotta évzáró és értékelő mun- , kavacsoráját a Szolnoki Olajbányász SE kosárlabda-szakosztálya. Kár lenne ta­gadni, az egy évvel korábbihoz nem le­hetett hasonlítani a hangulatot, hiszen a tavalyi aranyérmet az idén egy szeré­nyebb ötödik hely követte. Kékesi Ist­ván szakosztályvezető kronológia sze­rint röviden átfutott a feledhető bajnoki esztendőn, ám annak mindenképpen örült, hogy a piros-feketék számára to­vábbra is adott a nemzetközi szereplés lehetősége, a Koracs Kupában. ' Az emlékezetes körmendi „bukfenc” óta számottevően megcsappant a nézők száma, de azt reméli, hogy a végig a ma­gyar bajnokságban javítani szándékozó együttes régi nagy ellenfeleivel vívandó presztízscsaták ismét visszaszálingóztat- ják majd az időszakosan elhidegülteket.- Tudjuk, hol követtük el a hibákat - kezdte mondókáját Rezák László edző, majd folytatta: - Valamennyiünkben mély nyomokat hagyott a bajnokság, amelyben csupán egy hajszállal marad­tunk el a kitűzött céltól. Jelen esetben ez a hajszál igen vastagnak bizonyult. Véle­ményem szerint négy momentum együt­tes hatása okozta a remélt siker elmara­dását. A felkészülésnél sok zavart okozott a Tyubin-sokk, a sérüléseket (Zsarkov, Abeljanov, Berkics) ezúttal nem sikerült elkerülnünk, s menet közben morális problémák is jelentkeztek a csapaton be­lül. A bajnoki címet nem mindenki egy­formán dolgozta fel magában. Végül azt sem hagyhatom ki, hogy a belőlem és kollégámból áradó Jártás bizalommal egyesek visszaéltek. Úgy érzem, ha túlju­tunk a Körmenden, visszatért volna a ré­gi hángulat az öltözőbe. Helyette szánal­mas vergődés következett az ötödik he­lyért. Szerintem mindenkiben tüskét ha­gyott az elmúlt év. Ősztől tűzzel-vassal keresztülviszem a régi szisztéma gyakor­lati megvalósítását. Semmi nem úgy működött TrefTler Tamás szakosztályelnök igen önkritikusan (ezért rokonszenve­sen) értékelt. - Megjártuk a poklot, kár szépítgetni a dolgokat. Iskolai osztály­zattal hármast adnék magunknak. Nem tartom kudarcnak ugyan ezt a szereplést, hiszen a legjobb ötben benne vagyunk, tehát megvan a lehetőségünk az előre lé­pésre. De mégis, a taxaly felépített falon hajszálrepedések keletkeztek. Semmi nem úgy működött, mint annak előtte. Magam sem foglakoztam annyit a csa­pattal, nem vettem észre a belső feszült­ségeket. Kevesebbet törődtünk egymás­sal, a játékosok is kevesebbet tettek. Hi­ányzott belőlük az elsöprő győzni aka­rás. A feladat tehát adott: minden esz­közzel meg kell tartani az egységet. Kö­nyörtelen leszek azzal, aki nem egy irányban húz, kompromisszumok nem lesznek a jövőben. Ennek szellemében tájkoztatok mindenkit néhány konkrét döntésünkről. Kiderült, hogy négy játékossal nem újítottak szerződést. A 33 esztendős csa­patkapitány, Tóth „Zolika” ezentúl a technikai feladatok végrehajtásából fog­ja kivenni a részét, megosztva Kékesi Istvánnal, egyúttal megköszönve Farkas János eddigi lelkes munkáját. Abeljanov centerképzést fog folytam az utánpótlás­nál és a felnőttek fiatal játékosaival. Zsarkov és Jáhni távozása szintén csök­kenti a keret létszámát, amelyet a két fia­tal, Csécsei Roland és Balogh Zoltán bő­vít. Rajtuk kívül az Olajbányász játéko­sának tekinthető a hódmezővásárhelyi Góbi Richárd (21 éves), valamint a Ki- kinda 29 esztendős, 206 centiméteres gólzsáklya, Stan Gyuricza. Igen előre­haladott tárgyalások folynak az ásznak ígérkező, a jugoszláv első osztályban minden ponttáblázaton az előkelő tízben szereplő szabadkai Stojan Ivkoviccsal (26 éves, 208 cm), aki az ízletes marha- pörkölttel már.teljes mértékben elégedett volt. A tavaly Nyíregyházára kirándult Kiss Peti ugyan nem vett részt a kósto­lón, azonban hamarosan ő is visszatér a Tiszaligetbe. A szerdán bevonult Mérész Tamást pedig már a Kilián laktanya sza­kácsai látták vendégül. Rezák mínusz Szalay Az edzőpárosnak felbontották a „há­zasságát”, az ősztől Rezák László egy­személyes szakmai irányítóként vezeti majd megregulázott fiait, Szalay Ferenc pedig az utánpó'tlás hatékony felnevelé­sében vállalj?) oroszlánrészt. Mivel a felek nem közös megegyezéssel bújtak ki a • közös fedél alól, megkérdeztük Treffler urat, milyen meggondolás alap­ján határoztak?- Szalay Feri másodedzöségét nagy pazarlásnak éreztem. Tudására, tapasz­talatára az utánpótlásnál sokkal na­gyobb szükség lesz, mert a gazdasági körülmények diktálta változások arra késztetnek bennünket, hogy saját erőnk­ből próbáljuk megoldani a csapat frissí­tését, erősítését. Ésszerűen csökkenteni kellett a státuszok számát, amelyeket egyben a minőségi munka színvonalá­nak emelésével próbáljuk összhangba hozni. Hiúság, kötődés, közös múlt? Egyik sem lehet akadálya a megújulás­nak. Hosszú távon profitálni akarunk saját utánpótlásunkból. A közönséggel való differenciáltabb kapcsolattarásról Balogh László ügyve­zető elképzeléseit hallgathattuk.- Július 13-án, a felkészülés első nap­ján találkozunk először a csapat után változatlanul érdeklődőkkel. Ekkor mu­tatjuk be új szerzeményeinket. Terveink között szerepel a bérletes rendszer refor­málása, a jövőben akár több évre is megvásárolhatók lesznek a belépők. A folyamatos informálás okán rendszeres szurkológyűléseket szervezünk, de azt sem titkoljuk, szeretnénk egy „otthont” találni a csapatnak, ahol a mérkőzések után találkozhatnak játékosaink az ér­deklődőkkel. Már előrebocsátom, a sportszerűtlen magatartást tanúsítókkal szemben az idén sokkal következeteseb­ben és jóval szigorúbban fogunk fellép­ni, mint tavaly. Bízzunk benne együtt: nem, lesz rá szükség! (néder) „ Tudjuk, hol követtük el a hibákat”

Next

/
Oldalképek
Tartalom