Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
1992. JÚNIUS 5. Hazai tükör 3 Bes-bemutató Szolnokon Szépség és természetesség A Szolnok Megyei Fodrász Szövetkezet kapcsolatba került a Top-Ker Kft.-vel, amely olasz fodrásztermékeket forgalmaz, Bes néven (Beauty & Science). A szövetkezet két dolgozója négy napot töltött Milánóban, ahol megtekintették a gyárat, a stúdióban pedig elméleti és gyakorlati oktatásban részesültek. A tanfolyam végeztével a Bes cégtől diplomát kaptak. Magyarországon rendszeresen bemutatókat tartanak, az első Szolnokon június 7-én 9 órakor, a Ságvári Művelődési Házban lesz, ahol a szakembereken kívül az érdeklődőket is szívesen látják. Képünkön Gaál Gabriella és Volter Andrea, a tanműhely, illetve az Árkád üzletház dolgozója. Ok lettek a milánói Bes cég első magyar „tanárnői”. (Fotó: N. Zs.) Az átképzésben is rendet kell teremteni Előtérben a minőségi szakosítás Nemrég lapunkban is beszámoltunk Petronyák László országgyűlési képviselő és Miskó Istvánná, a megyei munkaügyi központ vezetőjének eszmecseréjéről, amelyben hangsúlyozták: a munkanélküliség enyhítésének egyik fő lehetősége a munkaerő átképzése. Ehhez kapcsolódik szorosan a jelenlegi átképzési ötletszerű tarkaságban való rendteremtés fontossága és a minőségi specializáció is. Nem lehet közömbös: milyen megtérülési hatékonysággal hasznosul az a közel 48 millió forint, amely a 315 milliós idei megyei foglalkoztatási alapból az átképzésre fordítható. Ugrásszerűen megnőtt ugyanis az egyéni átképzésre jelentkezők és az átképző tanfolyamok szervezésére pályázó privát kft.-k, bt.-k stb. száma. Mi csak olyan szakmákban támogathatjuk az átképzést, amelyekre valós kereslet van! Másrészt az lenne a kívánatos, ha az átképzési támogatásból több kerülne az erre képes és megfelelő feltételekkel rendelkező intézményekhez (pl. főiskolák, szakmai középiskolák, intenzív nyelvoktató cégek stb.). E téren is komoly előrelépést hozna egy itt működő regionális átképzési központ, mert megoldaná az egységesen magas színvonalú, piacképes átképzést, helyébe menne a munkaerőnek, mindezzel jelentős elhelyezkedési esélynövelő tényezővé válhatna. Ma már - az Országos Képzési Tanács elvei alapján - a képző intézményektől a mi megyénkben is megkövetelik a képzésben részt vevő munkanélküliek legalább 50 százalékának elhelyezését a képzést befejezőén. Igen fontos lenne pl. az idegen nyelvű titkárnői, levelezői, ügyintézői képzés-átképzés megvalósítása, amelyre a hírek szerint örömmel vállalkozna a szolnoki kereskedelmi főiskola. A kvalifikált munkához ugyanis ma már elengedhetetlen legalább egy, de inkább két idegen nyelv alapos ismerete, a teljesítményképes beszéd- és íráskészség megszerzése. Az új kisvállalkozások külkereskedelmi tevékenységükhöz pedig ma már szinte kizárólag ilyen munkaerőt keresnek. Kedvező, hogy már jelenleg is folyik Tiszafüreden idegen nyelvű levelező átképző tanfolyam. Hamarosan szeretnének Szolnokon s a megye más városaiban is hasonló tanfolyamokat szervezni - összekapcsolva a komplex ügyintézői átképzéssel (üzletkötő, adó-vám-pénzügyi ügyintéző, levelező, gépíró stb.). A komplex ismereteket nyújtó átképzésnek van ugyanis jövője, piaca! A megyei munkaügyi központ tervei között szerepel a kisebb mezőgazdasági vállalkozások élénkítését segítő tanfolyamok szervezése is, pl. zöldség-gyümölcs feldolgozó, sajtkészítő, gombatermesztő, kisállattenyésztő stb. Főként a foglalkoztatásból tartósan kiszorulókon szeretnének segíteni ezzel is, különösen Túrkeve, Mezőtúr és Tiszafüred térségében. A munkahelyteremtésre irányuló pályázatoknál is elsősorban a hátrányos térségekben szerveződőket és a nagyobb létszámú foglalkoztatást célzókat támogatják, szektorsemlegesen, egyenlő esélyt biztosítva a magánvállalkozóknak és a gazdálkodóegységeknek egyaránt. Országosan gondot jelent viszont a „feketemunka-végzés”, amelyet a munkanélküli-járadék felvétele mellett végeznek sokan, tovább rontva ezzel a munkára várók foglalkoztatási esélyeit. Ez a mi megyénkben is valós probléma, erőteljesen fokozni kell tehát az ellenőrzést. A „feketemunka” veszélye az is, hogy ezzel lenyomják a béreket, és jelentős állami bevételkiesést okoznak. Az pedig külön fokozza az egzisztenciális feszültségeket, hogy a feketén is dolgozó munkanélküli-segélyben részesülők együttes jövedelme gyakran magasabb, mint az állandó munkahelyen dolgozók keresete. Ez a tény az említetteken túl még azért is veszélyes, mert a be nem fizetett adók, az elcsalt járulékok egy bizonyos határon túl már a szociális juttatások fedezetét is veszélyeztetik. A jelek szerint a kormánynak eltökélt szándéka, hogy minden törvényes eszközt igénybe véve behajtja a kintlévő jogos tartozásokat - éppen a juttatások biztosítása érdekében, különben pénzügyi, működésbeli zavarok támadhatnak. A munkanélküli-segélyek folyósítását azonban továbbra sem fenyegeti veszély! Legfeljebb a költségvetési hiány lesz nagyobb, ami persze szintén nem kívánatos. L. Gy. Kiállítás a Kodály iskolában A Kodály Zoltán Ének- Zene Tagozatos Általános Iskola 10 éves fennállása alkalmából iskolatörténeti dokumentumokból és eszközökből rendeztek kiállítást. Az anyagot Rideg István MAV-nyugdíjas gyűjteményéből állították össze. (Fotó: N. Zs.) Állami támogatás öntözőgépekre A kormány legutóbbi döntése alapján 400 millió forintot különítettek el arra, hogy a társasági, illetve a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó gazdálkodók - beleértve az egyéni gazdálkodókat is - öntözőgépek és berendezések vásárlásához 40 százalékos arányú beruházási támogatást vehessenek igénybe. Az egyéni vállalkozók és a gépforgalmazók több esetben is telefonon kértek tájékoztatást az igénylés módjáról a szaktárcánál. A Földművelésügyi Minisztérium Közgazdasági Főosztálya ennek kapcsán a következő tájékoztatást adta az MTI-nek: a támogatás igénybevételét a mező- gazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló 39/1987 (X. 12.) minisztertanácsi rendelet szabályozza, amely egységes szerkezetben jelent meg a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Értesítő 1992. március 27-ei számában. Eszerint: a gazdálkodónak az öntözőgépekre, -berendezésekre árajánlatokat kell kérnie a forgalmazóktól, ezek birtokában előzetes kalkulációt és néhány soros kérelmet kell benyújtania a területileg illetékes megyei Földművelésügyi Hivatalhoz. E hivatalok, ha a kérelmet elfogadják, kiadják az öntözőgép és -berendezés beszerzéséhez a támogatási határozotot. Ennek birtokában a gazdálkodó megvásárolhatja az öntözőgépet. A gép üzembe helyezését követően azonnal kérheti a beszerzési ár 40 százalékának megfelelő összegű beruházási támogatást az Adóelszámolási Irodától. Ennek címe: 1113 Budapest, XIII. kerület, Madarász utca 5/a. LÁTLELET Belenyugvás és tehetetlenség között Ha meglehetős késéssel és kétszínűséggel is, de a kormányzati hatalom szereplői egyre inkább rádöbbennek arra, hogy nem minden akaratuk szerint történik. A köztársasági elnök ellen indított támadás sem hozott idáig sikert. Szomorú elégtétellel és ugyanannyi ironikus tisztánlátással állapíthatnánk meg, hogy ennek csak az állampolgárok örülhetnek. Mert ha a kormánykoalíció lemondásra kényszeríti a köztársasági elnököt, a politikai demokrácia törékenysége mindennél egyértelműbbé vált volna. S ez is csak egy lépés lenne a központosuló hatalom befolyásának kiterjesztésére, amely sokkal inkább rémülettel tölthetne el bennünket, mintsem „természetes’ ’ megértéssel. A nap mint nap tapasztalt hatalmi arrogancia amúgy is sokakat késztet belenyugvásra és politikai közömbösségre, melynek valójában az újabb választásokig elhúzódó következményei lehetnek. Annak ellenére, hogy éppen a közelmúltban zajlott békéscsabai képviselő- választás szemléletes példája a kormányzat iránt megnyilvánuló ellenszenvnek. Hiába hangoztak el vonzó ígéretek, az állampolgárokat mégsem lehetett félrevezetni. Nem akarnak többé hinni a nemzeti erényeket előtérbe állító illúziókban. Miként egyre többen látják azt is, hogy tartós sikert nem hoz, ha a fogyatkozó politikai erények készletéből hol az egyiket, hol a másikat emelik ki, s teszik meg zajos tiszteletnyilvánítások középpontjává. Keresztény, humanista erények jelennek meg, nyugodtság és szigor váltogatja egymást, ám a tegnap még történelmi távlatú nagyvonalúság mára kisszerű taktikázássá silányult. A közélet hangulatváltozása is követi ezt, s még inkább árnyalja azt az összképet, melyet az állampolgárok többsége a kormányzati politikáról idáig kialakított. Hiszen csak afféle félbelátás hitetheti el, hogy a rendszerváltás társadalmi elfogadottsága semmi másban nem mérhető, mint a politikai viszonyok viszonylagos kiegyensúlyozottságában. Ez az értelmezés igencsak hasonlít ahhoz a felfogáshoz, mely a felszínen megjelenő nyugalmat önmagában eredménynek tartja. Holott a jelenség és a lényeg nem esik egybe. A belenyugvás és a tehetetlenség között létezik az a mezsgye, melyen az elégedetlenség előbb-utpbb cselekvésekké transzformálódik. Nem mintha a gyakorta tapasztalt felháborodásnak ne lenne jelzésértéke, de inkább csak előfeltételeként fogható fel az állampolgári belenyugvás meghaladásának. Mert csak rövid ideig lehet hisztériakeltéssel elterelni a figyelmet a gazdasági és szociális válságról. A tények - akár tudomásul vesszük, akár nem - mindig magukért beszélnek. Kerékgyártó T. István Moldova György: A félelem kapuja- Jó estét, Keresztesnét keresem.- Jóestét, Zsóka már nincs itt.- Valami baja történt?- Nem, hazaengedték. Azt hittem, szólt magának. Borsos megpróbált váltani:- Persze, említette, hogy a hétvégére hazamegy.- Valamit félreérthetett, Zsókát végleg kiírták. Tegnapelőtt hazament. Gondolom, az otthoni címét ismeri.- Igen, majd ott keresem. Köszönöm. Borsos biccentett, és elindult kifelé. Gondolatban már rég felkészült arra, hogy az asszony előbb-utóbb eltűnik majd az életéből, de úgy képzelte, hosszú idő telik el addig, lassan és fokozatosan szűnik meg a kapcsolatuk. Nekivágott a város felé vezető útnak, közben felidézte utolsó találkozásaikat, próbált visszaemlékezni valamilyen mozdulatra, vagy hangsúlyra, mellyel Zsóka előre jelezte volna a szándékát. Csak egyetlen olyan gesztusra emlékezett, melyre fel kellett volna figyelnie: mikor a most is rajta levő inget kapta tőle, az asszony sokáig nézett rá vizsgáló pillantással és a megszokottnál is szorosabban ölelte magához - feltehetőleg búcsúajándéknak szánta. A hirtelen szakításban Borsos mégis érzett valami reményt, mintha az érzelmek titkos tartalékai nem használódtak volna el a veszekedések sorozatában, hanem mintegy jégbe dermedve várják a feltámadást. Elképzelhetetlennek találta, hogy többé már ne találkozzék Zsókával. A dosszié fedele átnedvesedett kezében az izzadtságtól, hogy nem mutathatta meg az asszonynak, feleslegesnek érezte a verseit. Keze már mozdult volna, hogy a papírköteget bedobja egy szemétládába, aztán visszafogta magát. Arra gondolt; Zsóka sem akarná, hogy elpusztítsa ezeket az írásokat. Elhatározta, ha megjelenik a kötet, az első példánnyal leutazik Mezőszegre, és megkeresi az asszonyt. Vásárolt két üveg literes bort, az egyiket megitta hazafelé a vonaton, a másikkal kiült a sufni elé. Ültőhelyéből belátott szállásadója ablakán: a család épp vacsorához készülődött a konyhában. Ilyenkor, vasárnap este őt is át szokták hívni, Borsos ma el akarta kerülni a találkozást velük, hogy ne vegyék észre ottlétét, nem gyújtotta meg a villanyt. A háziasszony egy gőzölgő fazekat emelt le a tűzhelyről és az asztal mellé hívta a családot, ettől a képtől Borsost most is megcsapta a kirekesztettség bánata, tekintetét a sötét hegyoldal felé fordította. Újra és újra meghúzta az üveget, de a bor alig hatott rá. Bent leoltották a lámpákat, csak a televízió kékes, remegő fénye világított tovább. Szállásadója kijött levegőzni, körbesétált az udvaron, ellenőrzésül lenyomta az utcai kapu kilincsét, sóhajtozva a fűre vizelt, aztán visszament a házba. 139
