Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

4 A szerkesztőség postájából 1992. JÚNIUS 4. Köszönet mindazoknak, akik katona fiút neveltek Hat fia kiváló katona volt cím­mel adtuk közre e rovatban Sz. I.-né zagyvarékasi olvasónk le­velét - június elsején, melyre a Magyar Honvédség Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Hadkiegé­szítő Parancsnokságától az aláb­bi választ kaptuk: Tisztelt Asszonyom! Anyák napján Für Lajos hon­védelmi miniszter és Lőrincz Kálmán vezérezredes megyén­ként egy-egy édesanyának fejez­te ki köszönetét azért a tiszteletre méltó áldozatvállalásért, hogy öt vagy ennél több katona fiút ne­veltek fel. További hetvenegy édesanyának - a megyében ket­tőnek - a megyei hadkiegészítő parancsnokság adta át az elisme­rő oklevelet és jutalmat. Termé­szetesen köszönet és tisztelet il­leti az édesanyákat az év minden napján, mert a haza szeretetére, az áldozatvállalásra, a nehéz kö­rülmények között is a becsülettel végzett munka kötelességére ne­velték, nevelik gyermekeiket. A Magyar Honvédség vezeté­se a továbbiakban is szeretné el­ismerni a sokgyermekes édes­anyák nemes, önfeláldozó mun­káját, ezért kérem, hogy a me­gyei hadkiegészítő parancsnok­ság ügyfélszolgálati irodájában személyesen vagy levélben (5001 Szolnok, Pf. 10.), más vá­rosban, településen az önkor­mányzatoknál jelezzék azok­nak az édesanyáknak a szemé­lyi adatait (név, születési év, lakcím, valamint a sorkatonai szolgálatot teljesített fiaik ada­tait is), akik öt vagy ennél több katona fiút neveltek fel. A megye településeinek ön- kormányzatait külön levélben kértem, hogy segítsenek az édes­anyák felkutatásában. Tisztelettel Kövesdi Albert alezredes a megyei hadkieg. parancsnoka A mozgássérültek küldöttgyűléséről si Hivataltól, az Országos Társa­dalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságától, az OTSZ Orvosszakértői Intézeté­nek területileg illetékes bizottsá­gától ... Ezeknek a szerveknek az eljárását kifogásolta Halász István országgyűlési képviselő is, aki egyúttal ígéretet tett arra, hogy kezdeményezi a mozgássé­rültek és általában a fogyatéko­sok érdekeinek az eddigieknél hathatósabb megjelenését a jog­szabályokban. Küldöttgyűlésünk állásfogla­lások elfogadásával ért véget. Nász Margit elnök Megítélés dolga. A Visszataszító című, május 25-i olvasói levélre szeretnék rea­gálni. Hogy ki mit tart visszataszító­nak, megítélés dolga. Való igaz, hogy a kórházba a betegek gyó­gyulni mennek, de azzal is tisztá­ban vagyunk, hogy a leggondo­sabb orvosi beavatkozás, ellátás el­lenére se lehet mindenkit meggyó­gyítani, megmenteni. Ezért min­den súlyos beteg vagy komolyabb műtétre váró már eleve úgy megy a kórházba, hogy igyekszik a csa­ládi és egyéb dolgait rendezni. Aki nem ennyire előrelátó, az is tudja, a kórházban meg is szoktak halni, és ha súlyos beteggel kerül egy szobába, lehet, hogy a szomszéd ágyon fekvő társa hal meg. Ilyen­kor meghatódik vagy megrémül az ember, de nem találja visszataszí­tónak. És ha a kórház kerítésén kívül lenne a temetkezési vállalko­zó, már kevésbé visszataszító? Ilyen meggondolásból a hullaházat se kellene a kórház udvarán elhe­lyezni, mert a betegnek rossz érzé­se támadhat tőle ... A halál és a vele kapcsolatos dolgok mindig fájdalmasak és negatívan érinte­nek bennünket, de gondolunk, szá­mítunk rá - akarva, akaratlanul. Azt, hogy a Hetényi Kórházban ma már temetkezési vállalkozó van, humánusnak tartom, és csak helye­selni tudom. Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Azok, akik szeretteik elvesztése­kor végigjárták már a temetkezés­sel kapcsolatos kálváriát, csak üd­vözölni tudják a kezdeményezést, mellyel leveszik vállukról a terhet. Ebbe a kórházba az egész megyé­ből érkeznek betegek . ..! Kifeje­zetten humánusnak, segítő szándé­kúnak és követésre méltónak tar­tom ezt a kezdeményezést. Egy olyan olvasójuk, aki már több hozzátartozóját elveszítette. Németh Mihályné Szolnok . hogy az emberi elvárásnak is megfeleljen A Mozgássérültek JNSZ Me­gyei Egyesülete május 30-án tar­totta évi küldöttgyűlését, melyen a kétszáznyolc küldött közül százhetvenen vettek részt. Múlt évi munkánkról röviden: Tagjaink és helyi csoportjaink száma egy év alatt gyakorlatilag megkétszereződött; felújítottuk a székházat, s úgy tűnik, a bejá­ratával kapcsolatos problémát sikerül a közeljövőben megolda­ni. Az eredmények mellett a problémák, kérdések különös súllyal kerültek előtérbe, mint például, hogy megközelítő ada­tunk sincs arra vonatkozóan, mennyi mozgássérült van a me­gyében. Szóba került, hogy az egyesület pénzügyi nehézségek­kel küzd; az érdekvédelem kez­detlegessége - hangsúlyozva a közlekedési támogatás odaítélé­sének eljárási problémáit. Emlí­tésre méltó, hogy egy szekszárdi céggel a mozgássérülteknek - bedolgozói rendszerben - foglal­koztató kft.-t alapítottunk. A felmerült problémák jelle­ge miatt is sajnálatos, hogy több szervezet a meghívás ellenére sem képviseltette magát. Nem jött el senki a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szö­vetségétől, a megyei Tisztiorvo­Emberségből megbukott . . . címmel egyik törökszentmiklósi ól vasó vállalatunk szolgáltatásá­ra panaszkodott e rovatban - áp­rilis 21-én. A levelében foglalta­kat kivizsgáltuk, s megállapítot­tuk, hogy az említett busz Tisza- füred-Szolnok között közleke­dő, távolsági járat volt, melynek nincs megállója ott, ahol a két idős utas le akart szállni. Noha gépkocsivezetőnk a kiadott uta­sításnak megfelelően járt el, em­beri magatartása elítélendő, ezért felelősségre vontam, és fel- hívtam a figyelmet arra, hogy a jövőben - a szakmai előírások szigorú betartása mellett - több emberséget, tiszteletet tanúsít­son az utasokkal szemben, főleg ha idős emberekről van szó. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója Hozzászólás cikkeinkhez Nem tudják, honnan lehetne elbocsátani? Engedjék meg, hogy az Egyezség a vasútnál - Csökken­tett bérért még kevesebb munka című, május 12-i riportjukhoz néhány megjegyzést fűzzek, mint egy nyugállományba helye­zett állomásfőnök. A megszólaltatott állomásfő­nök úr szerint a MÁV-nál tech­nológiailag majdnem lehetetlen annak tisztázása, hogy honnan hány munkaerőt lehetne felsza­badítani. Ezzel szemben - a MÁV vezérigazgató MTI-nek adott tájékoztatása szerint - az év végéig tervezett 10 százalékos létszámleépítés minimum hat­ezer embert érint. A többiek szá­mára, akik egyelőre még marad­hatnak, ez teszi lehetővé a bér­emelést. (Az elbocsátások vele­járója a végkielégítés, amit ter­mészetesen a részmunkaidőben dolgozók fizetnek meg.) Az állomásfőnök úr szerint is az emberek morgolódás nélkül aláírták az új munkaszerződést. S „bejött” a számításuk? Ezzel szemben bizonyított tény, hogy másutt közölték a dolgozóval, hogy a szerződést nem kötelező aláírni, de csendben megsúgták: aki aláírja, nagyobb eséllyel pá­lyázhat a maradásra. Az idei nagyarányú bérfejlesztésre pe­dig úgy volt fedezet, hogy már előre bekalkulálták a részmun­kaidős foglalkoztatásból eredő megtakarítást. Az is magától ér­tetődő, hogy ezen béremelésnél a legnagyobb vezetők jártak jól, akik közül néhányan szállítási kft.-t hoztak létre. Mint tudvale­vő, afMA^-'iígyímenekült meg a csődbejelentéstől, hogy az állam <dtit)elfehiéteü kauciót váHalt. j r v ^V4 g éz q hä 1 j rpc gj-cgyv.tj iji; a sokkal, tnodertjebb .osztrák vasút .i'sííoxílc i. í í ■ Erre a küldeményére sem kapott választ, elszánta magát, és még egyszer elment az antikváriumba. A boltvezető már felismerte őt, széttárta a karját:- Kár ide fáradnia, kedves uram. Martin kartárs a múlt héten leszámolt, és kilépett a vállalattól.- Hová ment?- Azt nem jelentette be. Borsos gyanakodva nézett rá, feltételezte, hogy összejátszik Martinnal, de a többi elárusító is megerősítette az üzletvezető szavait. Úgy látszott, végképp és megfoghatatlanul eltűnt előle. Borsos belátta: egyelőre nem tehet semmit, de gyilkos düh támadt benne, megfogadta, hogy egyszer még leszámol Martinnal. Nem talált más megoldást: emlékezetből próbálta felidézni az elveszett verseket - hosszú hetekig ezzel töltötte minden estéjét. A munka változó sikerrel haladt: némelyik versből egész szakaszok bukkantak fel benne, másokból viszont csak homályos, összefüggéstelen sortöredékek, melyeket hiába próbált elfogadható egésszé formálni. Vállalkozását ilyenkor reménytelennek látta, mintha csak néhány maradék téglából kellene felépíenie egy házat - újjáteremtve annak eredeti képét. Órákat töprengett egy-egy részmegoldáson, idegei zsongtak az erőlködéstől. Éjfél körül, mikor felkelt az asztaltól, néhány lazító tornagyakorlatot végzett, nem tudta rászánni magát, hogy megmosakodjon a bekészített lavór vízben, csatakos testtel került ágyba. Gyakran álmodott arról, hogy valakitől visszakapja az eredeti kéziratot, vagy rájuk lel egy elfelejtett fiók aljában. *** Borsos egy szeptember végi vasárnap jutott el a tervezett kötet végéhez:- Mindenképpen elég volt! - dünnyögte maga elé, és lerakta a golyóstollat. Úgy érezte, megtett minden tőle telhetőt, sőt talán túl is faragta a szöveget, az írás veszített eredeti hangulatából és lendületéből. A verssorok néhol szétestek, mintha csak az erőszak tartotta volna helyén a szavakat. Feltűnt előtte Martin szemüveges-szakállas arca, Borsos őt vádolta a kínokért, melyeket a versek újraírása okozott, megint feltámadt benne a bosszúvágy, hosszú időbe tellett, amíg úrrá lett magán. Egy pohár bort öntött magának, és leült a sufni előtti padra, hunyorogva nézett körül a délelőtti napsütésben. Mielőtt ivott volna, felemelte a poharát, , mintegy önmagát köszöntve. Nem tudta megítélni, mit ér a kötet, szerette volna, ha valaki elolvassa és véleményt mond róla. Zsóka jutott az eszébe, elhatározta, hogy ma délután megkeresi bent a klinikán. Aludt egy órát a napon, izzadtan ébredt; végre elszánta magát: vizet melegített, és alul-fölül lemosdott a lavórban. Kordbársony nadrágot és pulóvert húzott, felvette Zsókától kapott új ingét is. Bent a városban megebédelt, utána moziba ment, öt óra előtt néhány perccel lépett be a klinika kapuján, épp szembe haladt a távozó látogatók hullámával. Letért az oldalfolyosóra, belesett a különszoba félig nyitott ajtaján: az asszony nem tartózkodott bent. Egy tálakkal megrakott kézikocsit toltak végig a folyosón, egy magas, szőke ápolónő osztotta szét a hideg vncsotátül Borsos ( t előlépett és megszólította: ' ■y l( 1 j nn/to jsdfen7 újL4 le------------------ ---------------------------------------------------------------------1 Hfega-xiv t; 9Ti0<>i'lq i l lse' ___________________________________ 138___________________I tfiiy.a*) nsflaá b;á • ', . r . Élethelyzet Már fűteni sem tudok! A Néplapot születése után nem sokkal megrendeltem, ? s bármilyen nehéz anyagi helyzetbe is kerültem azóta sokszor, nem tudtam lemondani róla. Reggelente várom a postást, és örömmel mondhatom, hogy eddig minden £ lapot hiánytalanul megkaptam. Tehát az újság régi olva­sója vagyok, és ez bátorított fel arra, hogy megosszam Önökkel a gondomat, sőt kérem, hozzák nyilvánosságra, milyen nehéz helyzetbe kerültem. Nyolcvanegy évesen egyedül élek. A feleségemet sajnos 10 évvel ezelőtt elragadta tőlem a könyörtelen halál. Boldogulok, ahogy tudok, próbálom a kis nyugdíjamat beosztani. Olajkályhá­val fűtök, a fürdőszobában is van fűtési alkalmatosságom, de most mindkettő üzemképtelenné vált. Borzasztó keserűség fogott el, mert a nyugdíjamból nem bírok másikat venni. Nagyon kérem, ha valakinek lenne felesleges, de még használ­ható olajkályhája, vagy olyan melegítője, amihez nem kell ké­mény, segítsen rajtam. (A fürdőszobámban nincs kémény.) Ter­mészetesen nem ingyen kérem, csak méltányos árban. Segítségüket remélve, előre is köszönöm. (Vezsenyi olvasónk címe a szerk.-ben.) 47 %-os állami támogatást kap, kintlévőségei meghaladják je­niig a magyar csupán 7 %-ot - lenlegi vagyonát, miközben szinte behajthatatlan Kátai József Levél Halász István országgyűlési képviselőnek Tisztelt Halász Ur! Engedje meg, hogy a május 28-án kelt, dr. Kardos Györgynének címzett le­velére én, mint egyszerű mun­kásember reagáljak. Ön megkér­dőjelezi a szülők, diákok és a tantestület azon véleményét, hogy az iskola továbbra is viselje a Pálfy nevet. Nem hiszem, hogy ebben a helyi ügyben egy or­szággyűlési képviselőnek kelle­ne döntenie. Az a véleményem, az iskola joga eldönteni, kinek a nevét akarja viselni. Egyébként szeretném a szíves figyelmét fel­hívni, hogy Pálfy soha nem volt kommunista, hanem a szociálde­mokrata pártnak volt a megyei titkára. Képzettsége szerint pe­dig nyomdász, kiváló munkás­ember. A bűne csupán Ön szerint az lehet, hogy a munkásosztály felemelkedéséért harcolt, és így vállalt az 1919-es direktórium­ban szerepet, amelyért az életé­vel fizetett. Úgy látszik, nem tudja, hogy a Tanácsköztársaság bukása után a polgári bíróság vétlennek találta, minden vád­pont alól felmentette, mert a munkásokért, a nők egyenjogú­ságáért, a demokráciáért, a város normális életéért folytatott ki­emelkedő tevékenysége vitatha­tatlan volt. Ennek ellenére - töb- bedmagával - 1920 áprilisában a különítményesek Abonyba hur­colták, és ott bestiálisán meg­gyilkolták. Ha Ön mostani észjá­rásával joggal elítéli a vöröster­rort, én a fehérterrort is ugyan­ilyen jogon elítélem. Ennyit a Pálfy névről. Képviselő Úr! Nem tudom, Ön hogy gondolkodott vagy kik­re gondolt, amikor a százezreket sújtó kamatadóra megnyomta az igen gombot, vagy amikor az át­alakítás terheit teljes egészében a bérből és fizetésből élőkre há­rítják, aminek következtében több százezer ember válik mun­kanélkülivé, és egész társadal­munk nagyobbik fele elnyomo- rodik. Személy szerint nem is­merem, bár körzetünk ország- gyűlési képviselője, de ha egy­szer alkalmunk lesz a személyes találkozásra, szívesen kifejte­ném véleményemet az Önök szociális érzékenységet nélkülö­ző politikájáról. Zárójelben kí­vánom megjegyezni, hogy sem az MSZMP-nek, sem a munkás­őrségnek nem voltam tagja, de most büszkén vallom és válla­lom, hogy egy olyan pártnak va­gyok a tagja, amelyik a magyar nép jobb életéért és felemelkedé­séért harcol, s amelynek a jelké­pe a piros szegfű. Tisztelettel: Bánvölgyi Ottó villanvszerelő Örömmel olvastam a magyar re­pülés, szűkebb értelemben Szol­nok repülőéletével kapcsolatos cikksorozatot (szerzője: Estók Sándor). Már az első - indító - cikk­ben is felfedeztem néhány bosz- szantó tárgyi tévedést, de a június 1-jei, „A halált hozó Liberator” címűben még többet. Kérem, hely­reigazításomat szíveskedjenek közreadni, mert Szolnok repülő­műltja - amely országosan is köz- megbecsülésnek örvend - ezt min­denképpen megkívánja. A jelzett cikkben az 1944. júni­us 2-i szolnoki bombázás előtti fel­derítést Po-2-es típusú repülőgé­peknek tulajdonítja a szerző. (Két­ségtelen, ezt Kozák József és Ki­rály Sándor nagy múltú repülőink­nek a visszaemlékezéseire alapoz­za.) Tudni kell azonban, hogy a Polikarpov gépek a szövetségesek részéről csak szovjet oldalon vol­tak, és az információáramlás, hír­adás, együttműködés, szervezés olyan példáját bizonyítaná ez a Szi­cíliából felszállt kötelékek számára - célfelderítésként, hogy a mai technikai színvonalnak, az Öböl­válság repülőtevékenységének is dicséretére válhatna. (Arról nem is beszélve, ha ezek a felderítők, a „. . . bemérfgépek ...” még 27 bombát is ledobtak!) „.. . A bom­bázás kezdetét a vezérgép által hú­zott kondenzcsík adta meg olvashatjuk. Ejnye! A kondenzcsík „húzása” nem szándékos, hanem sajátos légkörfizikai jelenség; a meteorológiában jártasak számára ismeretes, miként alakul ki szán­dék nélkül. Ellenben füstcsík hú­zása elképzelhető. A pontosság kedvéért a B-17 „Flying Fortress” és nem Fortess (két ízben is). „... Lehetett látni, a becsapódás előtt a levegő remegett ...” Mitől? Ez milyen jelenség volt? A szerző az orosz „Sturmovik”- nak a „Po-II”-t jelöli meg. Kérem, a Sturmovik az IL-2 típusú csata­gép volt. Bizony, nem is akármi­lyen! (A magyar légierőben is rendszeresített IL- 10-es típusú csa­tagép elődje, amíg volt légierő!) Végül: „... Szolnok “covantri- zálása” ...” alatt valószínű co- ventryzálást kell értenünk, ugyan­is az angol városnak Coventry a neve. A további pontatlanságok el­kerülése érdekében célszerű lenne, ha a szerző írásait a szerkesztőség­be adása előtt megmutatná aktív kollégáinak is, hiszen a magyar re­pülés egyik bölcsőjében teljesít szolgálatot, és olyan munkatársak­kal van körülvéve, akik már láttak repülőgépet, sőt szoros kapcsolat­ban vannak a repüléssel. Dr. Németh Miklós Szolnok Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné ____1 - ;q tJl iSrJH'iv K VJ-r A J íj tó J A szolnoki repülésért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom