Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-30 / 153. szám

1992. JÚNIUS 30. Hazai krónika 3 Falusi hírek KENGYEL Az idei tanévben Szabó Ilo- la nyolcadik osztályos tanuló tyerte az általános iskolában :iírt „Jó tanuló, jó sportoló” ■ersenyt. Évfolyamában az ő lizonyítványa sikeredett a má- odik legjobbra, emellett re- nek sportolónak bizonyult - :ülönösen atlétikában jeleske- lett. Iskolai eseményeknél ma­adva: június 20-án avatták fel íz aszfaltos kézilabdapályát. mélhetőleg megszűnik a ko­rábbi balesetveszély. $ A községi önkormányzat az eddig üresen kongó Bagi-ma- jorban lévő épületeit - magtár, iskola, volt moziépület - fel­ajánlotta hasznosításra. A magtárra, mint munkahelyte­remtő lehetőségre, valamint az iskolára, mint a turizmus bázi­sára már most mutatkozott ér­deklődés. ezer forint értékben, vissza nem térítendően folyamato­san történik). Ezenkívül a la­kosság egészségügyi helyze­téről, a rendelőintézet tárgyi feltételeiről adott tájékoz­tatást dr. Mikó Zoltán körze­ti orvos, és bemutatták az új körzeti rendőrt, Bugyik And­rás zászlóst. Elmondták, hogy a felemelt OTP-kölcsön kamatának támogatásában 39-en részesülnek, 5 ezer-18 ezer forintig terjedő összeg­ben. Július elsején kezdődik a íossuth út nyolcezer négy- etméter felületének aszfal- ozása, amelynek költségei- jez a Törökszentmiklósi Lfész 300 ezer forinttal járult lozzá. A munkálatokkal elő- elátólag július 15-én végez­tek majd. Ezenkívül elké- zült a régóta áhított, iskola .örüli buszforduló, így re­Az önkormányzat terveiben szerepel az Erzsébeti-erdő út­tal, vízzel és villannyal való el­látása. $ A legutóbbi testületi ülé­sen a képviselők többek kö­zött tárgyaltak az elsőlakás- hoz-jutók támogatásáról (amelynek odaítélése, 150 Egyenlőtlenségek a megyében Megoldódott az intézmé­nyes szemétszállítás. Ennek el­ső lépése, hogy ingyenesen el­hordják a szemetet a község­ből, utána pedig havi negyven forintot kell majd fizetni, in­gatlanonként. Vasárnap tartották a falu- ban a hagyományos búcsút. A tiszaderzsi példa Tiszaderzs is egyike azoknak peremre sodródott települések­ek, melyekben a részben örö- ölt, részben az elmúlt évtize- ekben újratermelődő hátrányok gyszersmind megjelenítői is az 1 maradottságnak. A modemi- áció múlt század utolsó harma- ában kibontakozó folyamata lig érintette a falut. A fejlesztés omináns módja a szántóterület s a gabonatermesztés kiterjesz- íséhez kapcsolódott, illetve az lcsó mezőgazdasági munkaerő ijmeges alkalmazásához. Ugyanakkor a nagybirtok fölé- ye az országos átlagnál is nyo- tasztóbb volt, ami mindvégig stabilizálta” a föld nélküli pa- isztság széles rétegeit, s meg- kadályozta az önálló paraszt- azdaságok térhódítását. Azaz, lapvető strukturális akadályát 'lentette a helyi társadalom át- degződésének. Valójában 947-ig a falu földterületének ibb mint kétharmada (2917 kh) t nagybirtokos, illetve az egy- ázi birtokosok kezében volt. A is- és középbirtokosóknak csu- án 992 kh földjük volt. A területi megoszlás a föld- sztás befejezésével úgy módo- ilt, hogy 2542 kh földet osztot- k szét kétszáznyolcvanöt sze- lély között. Ám ezzel is csak a adicionális paraszti jelleg ál- indósult, hiszen három- :áznyolcvanöten váltak törpe- rtokossá. Meglehetősen rövid léig, hiszen a kollektivizálás /ökeresen megváltoztatta a bir- kszerkezetet. S miközben nö- ikedett a paraszti gazdálkodást hagyok száma, a népesség iszetételében is jelentős válto- ísok következtek be. Míg 1941- ;n még háromezer-három- ;áznyolcan éltek a településen, 970-ben kétezerötvenhatan, ldig 1991-ben már alig ezer- itszázan. A fogyó népesség okait épp- >y kereshetjük a korösszetétel- ín, mint - közkeletű szóhaszná- ttal élve - a népességmegtartás ányzó feltételeiben. így a tele- ilés gazdasági potenciáljában, : infrastruktúra fejletlenségé­in, az elvándorlások motívu- aiban, a foglalkozási szerkezet akulásában. Ha részletesebben zsgáljuk a lakónépesség kor érinti megoszlását az 1960 és 0 közötti időszakból kiindul­va, azt vehetjük észre, hogy a 14 év alattiak aránya 30 százalék­ról 21 százalékra csökkent. S míg 1960-ban a lakónépesség 35,3 százaléka volt sorolható a szülőképes korcsoportba, a ki­lencvenes évekre már alig több mint 20 százaléka. Igazából csak a nyugdíjasok aránya emelkedett, hiszen 1960- hoz képest majdnem megduplá­zódott. Az elvándorlás más tele­pülésekhez képest ugyan nem mutat nagy eltérést (ezer lakosra mínusz 1,5 százalékot), de éppen azok költöznek el, akik a fiata­labb korosztályhoz tartoznak. Miután 1977-ben megszűnt Ti­szaderzs önálló községi státusza, s tizenhárom éven keresztül Abádszalókhoz tartozott, ez is kedvezőtlenül hatott a település életére. A kényszerű társközségi együttlét semmilyen előnnyel nem járt, sőt inkább az elmara­dottságot állandósította. A falu­ban élők nem szólhattak bele azokba a döntésekbe, melyek akár az infrastrukturális fejlesz­tést, akár a foglalkozási szerke­zet korszerűsítését érintették volna. így lokalitástudatuk is a múltból építkezik, s nem azok­ból a funkciókból, melyeket a település - kedvező földrajzi adottságai folytán is - betölthet­ne. Csak ha meglennének ehhez a gazdasági, szociális, a foglal­kozási-képzettségi struktúrával összefüggő feltételek, akkor vár­hatnánk valódi változást. Mert az ugyan tény, hogy a népesség túlnyomó része a mezőgazaság- ból élt, de ahogyan a mezőgaz­dasági foglalkozásúak aránya zsugorodott, ezzel párhuzamo­san nem növekedett annyira di­namikusan a másfajta foglalko­zási ágakban dolgozók száma. Minden bizonnyal ezzel is ösz- szefügg, hogy ez év júniusában a munkanélküliek létszáma elér­te a háromszázötvenet. S ami még meglepőbb, a ti­szaderzsi munkanélküliek zöme a 25 és 55 év közötti korosztály­ból kerül ki, illetve százheten kö­zülük szakmunkások. És ha eh­hez még azt is hozzávesszük, hogy a lakosság több mint 50 százaléka a létminimum szintjén él, a hátrányok újratermelődését - részben a demográfiai, részben a foglalkozási szerkezetből adó­dóan - aligha kell különösebben bizonygatnunk. Jóllehet a háztá­ji kisgazdaságok változatlanul jelentős szerepet töltenek be a családok élelmiszer-ellátásában, de korántsem olyan mértékben, hogy a jövedelmi egyenlőtlensé­geket mérsékelhetnék. Mint aho­gyan az is nyilvánvaló, hogy az alacsony iskolai végzettség ön­magában hátrányképző tényező. Az érettségizetteket tekintve ugyan szembetűnik egy dinami­kus emelkedés (1960-hoz képest csaknem megháromszorozódott a számuk), az egyetemet, főisko­lát végzettek aránya azonban vajmi kevéssé változott. Mint­hogy Tiszaderzsen is domináns az alacsonyan képzett, kevésbé iskolázott családok aránya, a ho­mogén lakosságú környezetben a továbbtanulással szemben szükségképpen az alacsony szin­tű igény konzerválódik. Bár a százat meghaladja azoknak a száma, akik évente szakmunkás­bizonyítványt szereznek, ám a munkanélküliség éppen őket fe­nyegeti. Tiszaderzsen is az egykori magánparaszti múlthoz kötődő és az újonnan keletkezett presz­tízsértékek keveredésének lehe­tünk szemtanúi. S ebben a keve­redésben inkább azok az anyagi javak a hangsúlyosak, melyek a fogyasztáshoz kötődnek. így például a lakás csaknem kizáró­lag az értékrend középpontjába kerül. Ám ebben is inkább azok a rétegképző tényezők játszanak szerepet, melyek a foglalkozás­ból, a második vagy a harmadik gazdaságban elfoglalt helyből, illetve az örökölt javak felhasz­nálhatóságából származnak. S az is kétségtelen, hogy azok a gaz­dasági, szociális és kulturális hátrányok, melyek részint a múltból öröklötten, részint az el­hibázott település- és társada­lompolitika következtében ki­alakultak, csak úgy mérsékelhe­tők, ha nem csupán az ott élők vállalkoznak a hátráltató ténye­zők felszámolására. Mert ehhez a rendelkezésre álló források szűkösek. Még akkor is, ha Ti­szaderzs kedvező települési helyzete, térségi kapcsolatainak kiterjesztése, a múltból is építke­ző lokalitástudat fenntartása, a kivívott önállóság vitathatatlan előnyt jelentenek. Kerékgyártó T. István A Junior Cipőgyár Komárom-Esztergom megyében a Újabb létszám-leépítési tervek Az újabban bejelentett létszám- leépítések következtében tovább romlik Komárom-Esztergom me­gye foglalkoztatási helyzete. A megye legveszélyeztetettebb kör­zetévé válik Tatabánya, ahol a munkanélküliségi ráta hamarosan eléri az országos átlagot alaposan meghaladó 15 százalékot. Esztergomban a gépipari válla­latok elhúzódó gazdasági gondjai miatt januártól másfélszeresére nőtt az állás nélküliek száma. Az év hátralévő időszakában folytató­dik a létszámleépítés ebben a vá­rosban is. Dorogon is egyre többen A hét végén 221, főként bosz­niai állampolgár - elsősorban nők és gyermekek - kért ideiglenes vé­delmet a határőrségtől. Ilyen so­kan már nagyon rég nem érkeztek - mondta el tegnap az MTI érdek­lődésére Krisán Attila, a Határ­őrség helyettes szóvivője. Hozzá­tette: hosszú idő után először több menekült érkezett, mint ahány visszatért, péntektől vasárnapig ugyanis csak 61-en utaztak haza a/ok közül, akik korábban ideigle­kerülnek az utcára. Komárom és vonzáskörzete változatlanul a me­gye legkedvezőbb helyzetű térsé­gének számít, mert a munkanélkü­liség aránya itt mindössze 8 száza­lékos. Az értékesítési gondokkal küszködő Almásfüzitői Timföld­gyár azonban a harmadik negyed­évre 200 ember elküldését tervezi. Komárom-Esztergom megyében jelenleg 17.350 munkanélkülit re­gisztrálnak. A vállalatok által újabban jelzett létszámleépítések következtében számuk rövid időn belül további hatezerrel emelke­dik. (MTI) nes védelmet kértek. A hazautazok nagy többsége horvát, illetve szerb állampolgár. Ugyancsak a hét végén 25 ezer török állampolgár utazott át az or­szágon, sjúniusban összesen mint­egy 45 ezren. Az igazi csúcs júliusban várha­tó, tavaly ugyanis ebben a hónap­ban több mint 300 ezer volt a török tranzitutasok száma. A belépést gyorsítja, hogy az idén 90 százalé­kuk már vízummal érkezik. A nyugat-európai piacokra készül Saját tervezésű modelljeivel a nyugat-európai országokban sze­retne piacot hódítani a dunaújváro­si Junior Cipőgyár. A gyermekci­pőket, fiú- és leánykacsizmákat, szandálokat, félcipőket készítő gyár jövő év tavaszi-nyári divat- irányzatnak megfelelő, külföldi szakvásárokon kiállított bemutató kollekciója nagy sikert aratott; már az ősszel jelentősebb megrendelé­sekre számíthatnak. A háromszáz dolgozót foglal­koztató üzem évi 600 ezer pár gyer­mekcipő elkészítésére képes. Be­rendezéseinek kihasználására és szakemberei foglalkoztatására bér­munkát is vállal: olasz, német és holland cégek részére készít gyer­mekcipőket, amivel kapacitásának egynegyedét köti le. A bérmunká­nak is köszönhető, hogy a gyár meg tud felelni az igen magas nyugat­európai minőségi követelmények­nek, s így bízhat abban, hogy saját tervezésű termékeit is értékesíteni tudja az osztrák, a német és a svájci piacokon. Sokat várnak a kelet-eu­rópai üzleti kapcsolataiktól is: a kö­zelmúltban - barterüzletek kereté­ben - 40 ezer pár fiú- és leánykafél­cipőt szállított Ukrajnába, s onnan újabb jelentős megrendelésre szá­mít. (MTI) Több mint 200 bosnyák menekült érkezett | Ma csak úgy, mint minden kedden, | ébredjen a Kiskegyeddel! I A 13. szám tartalmából: & Belmondo jövőre 60 éves & Szülök, figyelem: drogveszély! # Börtönszerelem # Tudja-e, mit gondolnak Önről a férfiak? % Akar-e olvasni a tengeréből? # Divat, kozmetika, szerelem, pletyka, sztárok | — most 40 oldalon 29 forintért már az íyságárusoknál. *2218/111* ‘Keddi jegyzet Az élet két lábon A tanév utolsó napjaiban egy hangulatos is­kolai rendezvényre voltam hivatalos. Semmi mozgalmi kötöttség, öncélú ceremónia, előírt ünnepélyeskedés. Inkább egy zajos kerti mulat­sághoz, kakaós-kuglófos gyerekzsúrhoz hason­lított az egész, ahol a résztvevők saját gyönyö­rűségükre produkálták magukat. Ettől lett volna derűsen oldott a móka, ha nem felhőzi időnként a kellemes légkört néhány kínos mozzanat. Az történt ugyanis, hogy az esemény egyetlen órája alatt három gyerek lett rosszul, szegény pedagó­gusok nem győztek szaladgálni az egyik ájult apróságtól a másikig. Nekem pedig eszembe jutottak az „eleset­tek” kortársai. Ok azok, akik elsőként törtetnek fel a buszokra, hogy a szabad helyekre teleped­jenek megfáradt, agyonterhelt kisöregként, ők lógnak anyuka, apuka ölében, hogy a lábuk már a földön kalimpál, de azért hurcoltatják magu­kat, mert így sokkalta kényelmesebb. Terpesz­kednek a gyerekkocsiban, pedig a lábuk szem­mel láthatóan rég alkalmas a közlekedésre. A gyerek tehát kiköveteli magának a kényelmet, és mi partnerek vagyunk abban, hogy megkí­méljük őt a helyváltoztatás gyötrelmeitől. Alig­hanem minden lojalitásunk ott gyökerezik vala­hol a BMX kerékpárok, Adidas sportcipők, Ka­wasaki motorkerékpárok vásárlásának indítékai körül. Vagy ha minderre nem futja - és most ilyen világot élünk -, hát akkor gyere, fiam, az ölembe, ha már adni nem tudok, legalább érezd a szándékot... Aztán ha egy rendezvényen állni kell, hát tíz perc után elsötétül a világ. Sosem felejtem el, egy újítási kiállítást nyitottak meg annak idején a megyei szakszervezeti házban. Ostoba szerve­zés volt, sokat kellett ácsorogni mindenkinek, az elnökség ráadásul a színpad szélén egyensú­lyozta magát. Aki ebből a testületből elsőként kibukott, az a huszonéves KISZ-vezér volt. A „veteránok” ott álltak kitartóan, miközben az ifjú embert úgy kellett kicipelni a friss levegőre. Abban az időben a katonai alkalmatlanság volt a téma, a huszonévesek alkalmatlansága. Most az iskoláskorúak satnya egészségi állapotáért aggódunk. Aki az összefüggéseket keresi, leg­többször a drága tornatermekig, sporteszközö­kig, plusztanórákig jut el. Biztos, hogy sokat segítene egy generáció állagán, ha mindez ren­delkezésre állna. De én azért ott kezdeném, hogy ne vegyük ölbe indokolatlanul a nyafogó gyereket. Mert azért az életet neki is két lábon kell leélnie!-pb-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom