Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. JÚNIUS 29. 13 A tudomány világából Békák a biológiai növényvédelemben Az amerikai óriás va­rangy vagy aga olyan mér­tékben elszaporodott Auszt- ráliában, hogy már-már megközelíti az üregi nyúl egykori „népsűrűségét”. Az óriás varangy Mexikótól Pa- tagóniáig mindenütt ottho­nos, de sehol sem fordul elő tömegesen, meglévén a ter­mészetes ellensége. Némely közép- és dél-ameri­kai államból Puerto Ricóba és a Hawaii-szigetekre exportálták a hatalmas állatokat a cukomádül- tetvényekre, biológiai védekezé­sül különböző rovarkártevők el­len. Az aga itt, úgy látszik, jól bevált, és kordában tartotta a sokfajta rovarkártevőt. Nem na­gyon lehet tehát az ausztrál queeslandieket kárhoztatni, hogy Hawaiiból hozattak vagy száz óriási varangyot cukornád­ültetvényeikre. Ez 1934-ben tör­tént. A cukomádültetvények az el­múlt évtizedek alatt igen meg­szaporodtak Queenslandban, de a rovarkártevőket rovarirtó sze­rekkel kell pusztítani. Az aga nem vált be mint a cukomádül­tetvények védelmezője. Ellepte viszont az egész államot, az egész partvidéket Brisbane-tól a Nagy-korallzátonyig vagy Bun- debergtől Rockhamptonig csak­úgy, mint az állam belső részein fekvő cukornádültetvényeket. Az óriás varangy nemcsak rova­rokkal, hernyókkal táplálkozik; egereket, sőt patkányokat is eszik. Az őshonos, szép, színes békák között is nagy pusztítást végez. Mint a varangyok általában, az aga bőre is mérgező nedvet választ ki; a kutyák nem is nyúl­nak hozzá, megtanulták, hogy mérge veszélyes lehet számukra. Egyetlen haszon származott az agák betelepítéséből: állítólag megcsappant Queenslandben a mérges kígyók száma. Ezt a fel- tételezést alátámasztja, hogy szakemberek láttak kígyót, amely agát evett meg, és valóban rövidesen elpusztult. A varan­gyok mérgét legnagyobb mennyiségben a nyakon lévő mirigyek termelik. A méreg tej­szerű folyadék, amely érintésre kicseppen a mirigyből, erőtel­jesebb nyomásra kifröccsen, és ha a szemet éri, fájdalmas, maró érzést kelt, és hosszú órákra szinte megvakítja az áldozatot. Minek köszönheti az aga, hogy néhány év alatt hihetetle­nül elszaporodott Ausztráliá­ban? Valószínű, hogy a nedves­ségben bővelkedő szubtrópusi éghajlat az egyik igen fontos té­nyező. Ehhez járult hozzá nyil­ván a gazdag és változatos rovar­világ, és hogy valószínűleg nincs semmi természetes ellen­sége Ausztráliában. (MTI-Press) Beteg vagy rossz? Autista gyerekek Azt hiszem, mindenki látott már az utcán, boltokban, játszó­téren üvöltő, hisztiző gyereket. Legtöbbször kéznél a „segít­ség” is:- Adnék én neki, ha az enyém lenne! Nekem nem üvöltene!- Micsoda szülők, nem tudják megnyugtatni ezt a szegényt!- Minek az ilyennek gyerek! Bezzeg az enyéim soha nem csi­náltak ilyet! Kedves tanácsadó! Örüljön neki, ha az Ön gyereke tényleg nem csinálta, de ne tegye még nehezebbé annak a szülőtársnak az életét, akinek ilyen a gyereke. Arra még nem gondolt, hogy nem rossz a gyerek, hanem be­teg? Mondjuk autista? Az autista gyerek kívülről semmiben sem különbözik tár­saitól, sem termetében, sem arc­kifejezésében, mégis alapvetően más, mint az egészséges társai. Kicsit olyan, mintha egy idegen bolygóról csöppent volna kö­zénk, és nagyon keveset értene abból, ami körülötte zajlik. Fé­lelmetes és elrettentő a külvilág, számára alig van olyan, ami is­merős. Ezért ahhoz a kevéshez, amit ismer, nagyon erősen ra­gaszkodik. Egy kedves játék, égy megszokott mozdulat hosszú időre, akár órákra is lekö­ti a figyelmét. Csendesen elma­tat valamivel, szinte egész nap rá sem kell nézni. A szülők gyakran eleinte azt hiszik, süket a gyerek, annyira nem reagál a külvilág ingereire. A legnagyobb baj a társas kapcsolataival van, nem játszik más gyerekekkel, a szüle­ivel is úgy viselkedik, mint egy idegen, nem mosolyog rájuk, szinte „átnéz” rajtuk. Mivel a betegségnek nincsenek külső je­lei, ezért nehéz felismerni, és csak az utóbbi időben figyeltek fel az orvosok arra, hogy milyen sokan vannak, akik ebben a be­tegségben szenvednek. Egyes becslések szerint körülbelül annyian vannak, mint a süketek és a vakok, azzal a különbséggel, hogy a társadalom róluk alig vesz tudomást. Bizonyos képes­ségeik viszont messze átlagon felüliek, van, aki meghökkentő pontossággal képes lerajzolni mindent, más egész könyvolda­lakat idéz szóról szóra egyszeri vagy kétszeri olvasás után. Olyan, mintha a részben keres­nék az egészet, mert az egész olyan nagy és rémisztő, hogy előle a részletekbe kell menekül­ni. Az ilyen gyerek sokszor kerül számára idegen helyzetekbe, amikor megrémül. Ha ilyenkor nem tud visszavonulni a saját vi­lágába, akkor megijed, dühös lesz, és mint egy bezárt vadállat, sír, úgymond „hisztizik”. Példá­ul ha sétál az utcán, és megijed egy kutyától. Vagy megkérdezik tőle, hogy mi újság. Akár ennyi is elég lehet egy dührohamhoz. Ilyenkor csak az tudja megnyug­tatni, aki ismeri, aki szereti. Az autistáknál is ugyanúgy vannak súlyosabb és enyhébb esetek, mint más betegségeknél. Van olyan, akinél sokkal kisebb mérvű a baj, a környezet talán nem is tud róla. Mindenesetre legyünk megértőek a „hisztis” gyerekekkel, mert ha nem is be­teg, „csak” rossz, akkor sem biztos, hogy a mi beavatkozá­sunkra van szükség. Buczkó Krisztina Arvalányhaj Minden népnek megvannak a maga növényei, virágai. Ismert, hogy a magyar nép dalaiban mi­lyen sokszor jelenik meg a rózsa, a rozmaring, a viola, a tulipán, a muskátli - ezek azonban más nép számára is kedvelt virágok. A magyar nép ősibb, eredetibb, szinte nemzeti szeretete fűződik viszont az árvalányhajhoz. Ne­héz ma már eldönteni, hogy rész­vétre indító neve kedveltette-e meg, vagy inkább egyszerű, ked­ves füve és a tiszta ártatlanságot hirdető s a puszták fia süvegén díszlő fehér bokrétája. Kétségte­len, hogy van valami hasonlóság a kalpagon viselt kócsagtoll és az árvalányhaj között. Az árvalány- haj a tiszta, népies egyszerűség­nek, az igaz szerelemnek alkal­mas kifejezője, s a patyolat öltö­zékhez meg a pörge kalaphoz illő bokréta. Lehet, hogy a puszta­kedvelő árvalányhaj meg az ős­magyarok, mint a puszták gyer­mekei között régibb és bensőbb természetes összefüggés van, és keletnek egy bölcsőjéből valók. A pázsitfűfélék családjába tar­tozó árvalányhaj (Stipa) nemzet­séget mintegy 250 faj alkotja, a trópusok, szubtrópusok, de még a mérsékelt égövi tájak füves pusztáin is előfordulnak. Az Al­föld homokpusztáin állományal­kotó a homoki árvalányhaj, míg a Magyar-Középhegységben a hegyi árvalányhaj a gyakoribb. A sajátságos „árvalányhaj” vol­taképpen a toklász 30 centiméte­res hosszúságot is elérő és elálló, puha szőröktől tollas szálkája. Az árvalányhaj termésének szerkezete, biológiai működése tanulságos példa arra, hogyan biztosítja a növény fennmaradá­sát a puszták talaján. Termése vékony, orsó alakú, mind a két végén hegyes. A rászáradó tok­lász takarja, amelyen felfelé álló szőrök vannak. Száraz időben a termésen fennmaradó forgó alsó fele dugóhúzó módjára csavaro­dik, míg nedvesség hatására (eső, harmat) kiegyenesedik, így megnyúlik. Ismét megszáradva újra visszacsavarodik. Darwin sokat tanulmányozta az árva­lányhaj termését, és megállapí­totta, hogy a dugóhúzószerű rész megnedvesítve 7 százalékkal hosszabb lesz. Kísérleteket vég­zett: a termés egyik csúcsát a földre helyezte, és úgy rögzítette, hogy a másik irányba ne mozdul­hasson el. Megnedvesítve azt ta­pasztalta, hogy 6 millimétert a földbe fúródott, ha a nedvesség hatására kiegyenesedett a spirál. A termés toklásza megakadá­lyozza, hogy kiszáradáskor visszahúzza a földből. Újabb nedvesség hatására tovább fúró­dik a mag a földbe. Darwin meg­állapította, hogy kertjében - na­ponta megnedvesítve - az árva­lányhaj magja 31 millimétert fú­ródott a földbe 8 nap alatt. (MTT-Press) Baleseti rehabilitáció A „baleset” szó elsősorban egyéni tragédiát idéz fel az em­berekben, és csak ritkán vetődik fel annak társadalmi hatása is. Pedig minden baleseti sérülés nemcsak az áldozat és családja, hanem végső soron az egész tár­sadalom problémája. A heidel- bergi Antropológiai Intézet sta­tisztikája szerint a világon évről évre a legtöbb kiesett munkanap a közúti, üzemi és egyéb balese­tek miatt van (átlagosan mintegy 40 millió munkanap). Ez azt je­lenti, hogy korunk egyik legfe­nyegetőbb „betegsége” a bal­eset. A balesetek szaporodásával, sajnos, a jövőben is számolni kell, különösen a közleke­désben. Egy franciaországi fel­mérés azt mutatja, hogy a közúti forgalom fél év alatt 6 százalé­kos növekedése mellett a közúti balesetek száma 9 százalékkal emelkedett. Ezenkívül az állan­dó mennyiségi növekedés mel­lett a balesetek az utóbbi időben minőségileg is megváltoztak: el­tolódtak a súlyos balesetek, a po- litraumák irányába, s így a rok­kantsági arány emelkedett. Ez önmagában felhívja a figyelmet a baleseti rehabilitáció egyre fo­kozódó társadalmi jelentőségé­re. Amikor elismerjük a társada­lom minden egyes tagjának a munkához való jogát, valamint a munkát, mint sajátosan emberi szükségletet, akkor elfogadjuk azt is, hogy a munkában a fenti okok miatt akadályozottak mun­kaképességének újraértékelésé­re és az illetőknek a társada­lomba való visszahelyezése sa­játos alakító teendőket, különös irányítást és megfelelő védelmet igényel. E teendőknek a legszo­rosabb egységben kell lenniük. Ezt az egységet nevezzük reha­bilitációnak. A balesetet szenvedetteknél első lépés a morfológiai helyre- állítás, ami nem más, mint a sé­rülések ellátása: operációk, töré­sek fixálása, amputálás stb. A második szakasz a funkcionális helyreállítás, bár már a morfoló­giai helyreállítás is ezt tartja szem előtt. Ezt követi az utóke­zelés, amelyben a fizikoterápián kívül döntő szerepet kap a gyógytorna és a víz alatti torna, amelyek elsősorban a tudatos, akaratlagos mozgások kialakítá­sát segítik elő. Rendkívüli jelentőségét te- kintve első helyen áll a kézsérül1 tek rehabilitációja. A kéz a test felületének csak 2 százalékát te­szi ki, mégis a leggyakrabban sérül. Nem kevésbé jelentős a láb amputációja sem, hiszen a helyváltoztatás „eszközéről” van szó. Részleges vagy teljes elvesztésük esetén egyre korsze­rűbb protézisekkel pótolják az alsó végtagot. Amíg azonban odáig eljut a sérült, hogy köny- nyedén használja műlábát, addig számtalan problémát kell meg­oldania. Ilyen például a protézis helyes megválasztása. Mielőbb a művégtag elkészül - már a mű­tét után pár nappal -, elkezdődik a mozgáskezelés, a gyógytorna, majd a víz alatti tomafoglalko- zás. A szubakvális torna rendkí­vül jótékony hatású bármilyen xiiozgásfogyatékosság esetén. Képünkön: a jótékony hatású víz alatti torna. _______________(MTI-Press) B egördül az Uniroyal is Képünkön egy BMW 850 sportkupé látható 235/50 ZR 16 méretű Lni- royal Rallye 440-es gumiabroncsokkal. Sokunk számára ismeretlen ismerős az Uniroyal márkanév. Az autóval foglalkozók tudják, hogy egyike Európa legnagyobb gumiabroncsgyártóinak, s egy szűkebb kör még azt is ismeri, hogy az Uniroyal abroncsok vi­zes úton igen jól tapadnak. Azt már azonban kevesen tud­ják, hogy a céget 1868-ban ala­pította egy belga katonatiszt, és 1979-ben a Continentallal való fúzió után Európa második leg­nagyobb gumigyártója lett. Az is újdonság lehet, hogy nemcsak a nagyobb európai sze­mélyautógyáraknak gyári be­szállítója a cég, hanem a VM, a Ford, a Mercedes teherautók is Uniroyal abroncsokon gördül­nek. Személygépkocsi-abroncso­kat kétféle választékban kínál­nak - nyári és téli változatban. Egy példa: nyáron, az óránkénti 180 kilométeres sebességig az Uniroyal a Rallye 300-as típust javasolja. A „Rallye’ ’ márkanevet náluk mindig egy esernyő követi, je­lezve, hogy speciális esőgumiról van szó. Nem is akármilyen tapadású nyári vizesgumiról, hiszen a vi­lág szaklapjainak egyöntetű vé­leménye szerint az Uniroyal a legjobb ebben a kategóriában. Nem tagadják meg jó tulaj­donságaikat ezek a gumik akkor sem, ha netán hóba kerülnek. Az MS PLUS 3 téli gumi egy jó súlyelosztású és jól kiegyensú­lyozott abroncs, ami az esőben is, hóban is egyaránt kiváló. Ez az együttesség azért is fontos, mert a télinek nevezett hónapok­ban mostanában - és a statisz­tika szerint is - több az eső, mint a hó ... Legújabb, mondhatni exklu­zív típusuk az RTT 1 jelű, egé­szen friss fejlesztésű, és a többi­ektől külsőre is alaposan elütő Z kategóriájú abroncs. Ez a Z betű egyébként azt jelzi, hogy a gumi a 240 kilométeres óránkénti se­besség felett (is) alkalmas. Az esernyő jelű abroncsok a közeljövőben megjelennek a ha­zai elárusítóhelyeken. Fő nagy- kereskedő az Interag, így itthon is kapható lesz forintért a „vizes menő”. (Prímpress) Tudományos kishírek A burgonya átalakítása A burgonya gazdag beltartal- mú értékeirőfsokat hallani, újab­ban ezek összetételében várha­tók eddig elképzelhetetlennek tartott változások. így például le­hetőséget látnak abban, hogy ke­ményítő nélküli alakokat lehes­sen előállítani, s a keményítő he­lyett a gumókban cukor és glü­kóz keletkezne. A fehérjeösszetételt is gyöke­resen meg lehet változtatni, így lehetőség nyílik burgonyából bi­zonyos enzimek - technikai és gyógyszeripari célokra való - termelésére. Légszennyező állatok Ismeretes, hogy a kérődző ál­latok bendőjében a takarmány lebontása során nagy mennyi­ségben keletkezik metán, amely a légtérbe jutva hozzájárul az ózonréteg elvékonyodásához, az üvegháztartás kibontakozásá­hoz. Meglepő módon tehát jám­bor haszonállataink, a szarvas- marhák is felelősek a metán­szennyeződés fokozódásáért! Jelenleg a világon évente kb. 600 millió tonna metán válik szabad­dá, ennek 40 százaléka terrpé- szetes eredetű. A kérődző állatok évente 60- 84 millió tonna metánt juttatnak a légkörbe, az árasztásos rizsföl­dekből még több (60-140 millió tonna) metán kerül a levegőbe. Most aztán törhetik a fejüket a zoológusok, hogy miként lehet­ne kevesebb metánt termelő, ugyanakkor a takarmányt jobban hasznosítható egyedeket előállí­tani. Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom