Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-29 / 152. szám
SPORT EXTRA Labdarúgó Európa-bajnokság Népünnepély Koppenhágában A dán válogatott kapusa, Schmeichel döntő érdemeket szerzett az aranyérem kivívásában A szombati német sajtó alaposan leszedte a keresztvizet az Európa-bajnokság göteborgi döntőjében 2-0-ás vereséget szenvedett világbajnok csapatról, nem sikerült a bravúr: a világbajnoki cím mellé megszerezni az Európa-bajnoki címet is. A kommentátorok fejébe főleg az nem fér bele, hogy olyan együttestől kaptak ki, amelynek játékosait a jugoszlávok kizárása után az utolsó pillanatban Európa strandjairól szedtek össze, miközben a németek halálosan komolyan és óriási erőbedobással készültek a svédországi tornára. A kommentárok alaphangja: Dánia, a törpe, megfosztotta trónjától a világbajnokot. Koppenhágában a Városháza terén a göteborgi mérkőzés után ezrek ünnepelték fülsiketítő zajjal csapatuk váratlan sikerét, azzal a mottóval, hogy „a dán dir namit szétvetette a német savanyú káposztát”. A döntő összeurópai üggyé vált: az Európai Közösség Lisszabonban tanácskozó miniszterelnökei és külügyminiszterei nem akartak megjelenni a vacsorán, mindenki a mérkőzést nézte. Ellemann-Jen- sen dán külügyminiszter nemzetiszínű sálat kanyarított a nyakába, s még a tanácskozásra is bevitte zsebben hordozható tv-ké- szülékét. Az egyik dán rádióállomáson olyan hírt olvastak be, hogy „az egész országban rendkívüli labdarúgó-állapot uralkodik”. A szombati német lapok túlzott szigorral blamázsnak nevezik csapatuk teljesítményét. A kölni Express „őrületnek” minősíti a dánok Európa-bajnoki címét, s azt állítja, hogy Göteborgban „leiskolázták Berti (Vogts edző) gárdáját”. A Bild cikkcímei szerint „a piros-fehér egérkék felfalták a (német) sast”, „a dánok mintha transzba Bertie Vogst nem Beckenbauer estek volna”, az északiak a vakációs nyugágyból keltek fel, hogy rögtön az Európa-bajnoki trónra lépjenek fel. Andersen mesekönyvéből vált valósággá egy darabka, Berti Vogts nem Franz Beckenbauer, nem passzol rá a király új ruhája, a király meztelen.- Mindenkinek azonnal újra kell kezdenie a labdarúgás tanulását. A dán lett az új világnyelv - mondta nevetve Brian Laudrup, az újdonsült Európa-bajnok- válogatott tagja. A német Bayem München csapatában szereplő 23 éves csatár nem mulasztotta el, hogy más apró szúrásokkal is „illesse” a világbajnok németeket.- A németek mindig azt mondták rólunk, hogy Dániában van egy-két jó játékos, de nincs egy valamire való csapat. Nos, most megmutattuk, hogy van csapatunk. S nem is akármilyen! Hasonló hangott ütöttek meg Laudrup aranyérmes társai is: - Sok sört ittunk, sokat nevetgéltünk, minigolfoztunk, McDonald’ s-be jártunk sült krumplit enni. így lettünk Európa-bajnokok - mondta Flemming Povlsen. Gondolatait Laudrup így folytatta: - Képzeljék csak el, ha valakinek a német válogatottban olyan ötlete támadt volna, hogy McDonald's- ben akar étkezni, mi történt volna. Nem kétséges, Berti Vogts azonnal hazaküldte volna. A néA gólkirályi rangsor Az Európa-bajnoki döntőben húsz játékos volt eredményes, azaz feliratkozott a góllövői listára. Egyedüli „királyt” nem lehetett avatni, ugyanis négyen osztoztak meg a trónon. 3 gólos: Tomas Brolin (svéd), Karlheinz Riedle (német), Dennis Bergkamp (holland), Henrik Larsen (dán). 2 gólos: Jean-Pierre Papin (francia), Thomas Hassler (német), Frank Rijkaard (holland), Jan Eriksson (svéd). 1 gólos: Rob Witschge (holland), Igor Dobrovolszkij (FAK-beli), Jürgen Klinsmann, Stefan Effenberg (mindkettő német), David Platt (angol), Lars Eistrup, John Jensen, Kim Vilfort (mindhárom dán). Kennet Andersson (svéd), Garry McAllister, Paul McStay, Brian McClair (mindhárom skót). * Hässier az aranylabdás Az Adidas cég által az EB legjobbjának felajánlott „aranylabdát” Thomas Hässier kapta. A német játékos az újságíróktól kapott 1438 szavazattal „utcahosszal” megelőzte a dán Brian Laudrupot (472) és a svéd Tomas Brolint (412). * A fair play díjas Hollandia A legutóbbi EB aranyérmese, az ezúttal döntőbe sem jutott Hollandia sportszerűségi díjjal vigasztalódhatott. A fair play díjat Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke nyújtotta át a holland szövetség képviselőjének a göteborgi finálé előtt. metek szinte mértani pontossággal számítják ki, mit és mennyit ehetnek. Mi nem tudományos alapon állítottuk össze étrendünket, mégis mi voltunk a jobbak. Sporttörténelmet írtunk. Nyólc- napos felkészülés is elég volt ahhoz, hogy Eurápa-bajnokók le gyünk. Ezt más csapat nem képes utánunk csinálni. " 1 ’ A sikerkapitány, a dán Richard Möller-Nielsen félelmeiről is beszélt. - A nem megfelelő felkészülés ellenére - hiszen csak beugrók voltunk - jól játszottunk. Lehet, hogy azért, mert mi foglalkoztunk a legkevesebbet az eredménnyel. Bevallom, tartottam attól, hogy játékosaim nem bírják végig fizikailag a döntőt. Hiszen a hollandok elleni elődöntő után nekünk egy nappal kevesebb jutott pihenésre, mint a németeknek. A ,,hátország”, az orvosok és a gyúrók azonban mindent megtettek a sikerért, a játékosokért. Ennek köszönhető, hogy bírták a küzdelmet. Egyedül Sivebaeket kellett lecserélnem, amikor megláttam, hogy elszállt minden ereje. Sikerünkből a legynagyobb részt kapusunk, Schmeichel vette ki, de Povlsen és Christofte is nagyon tetszett. Ki gondolta: nem kell hegy a hegymászáshoz Őszintén bevallom, először kissé kétkedve, ugyanakkor lelkesedéssel fogadtam, amikor meghallottam, hogy a szolnoki Ruhaipari SZKI DSE-je sziklamászó csoportot alakított. Igaz, láttam már tízemeletes bérház falán tréningező mászókat, de az Alföld képébe mégis nehezen fért bele az új „szolgáltatás”. Persze, botorság lenne azt gondolni, hogy ebben a sportágban a kezdőknek rögtön a Himalája csúcsait kellene célba venni, hiszen az alapok megtanulásához - mint kiderült - tökéletesen megteszi egy kisebb tornateremnek rövidebbik fala. A fentieket lehet szemrevételezni a Ruhaipari Szakközépiskolában, ahol néhány hónappal ezelőtt beindult egy sportmászócsoport, Lapu Béla szakedző (aki egyben az iskola matematika-fizika szakos tanára), valamint Fodor Gyula testnevelő vezetésével. A 60 négyzetméter falfelületű, 7 m 80 centis sportmászófal megrendeléséhez persze nem volt elegendő az a 250 ezer forint, amelyet pályázaton nyertek el, ellenben az iskola igazgatója messzemenőkig partnernek bizonyult, és 300 ezer forintot tett ráadásként á kasszába. Arról, hogy honnan az ötlet, és ebből hogyan lett megvalósulás, Lapu Bélát kérdeztük meg:- Jómagam Egerben, főiskolás éveim közben csöppentem a hegymászók közé, ahová a barátom, a Szolnok Városi Televízió jelenlegi igazgatója, Fekete László csábított el. Végigcsináltam vizsgákon a három fokozatot, amelynek első lépcsőjeként egy alapszintű, tíznapos nyári táborban kellett részt venni, nyári körülmények között. Ennek végén többek között a szabályokról, a biztosításról, étkezésről, kőzetformákról kellett számot adni, ezenkívül egy két-három kötélhosszas utat (80-100 méter) megtenni. A második fokozat teljesítésekor a csehszlovák Ma- gas-Tátrában egy 500-600 méteres falat másztunk meg, ez egy teljes napot igényelt. A harmadik lépcső követelménye, hogy nagy hegyek között kell vizsgázni, téli körűiméin ek között. Mi ennek a Fogarasi-havasokban tettünk eleget, a szövetség tíznapos bentlakásos táborában, ahol már hóval, jégtechnikával, lavinaveszéllyel kellett számolni. Mint a tanár úr elmondta, amikor Szolnokra került tanítani, gondolni sem merte volna, hogy valaha komolyan foglalkozni tud majd ezzel a sportággal, különösen tanítványaival együtt. Ám rendszeres túrázók lévén, egyik alkalommal hegymászó ismerősökbe botlottak, akik „megfertőzték” a gyerekeket. Attól kezdve, akárhová mentek kirándulni, a tanár úrnak a csomagok közé kellett szorítania egykori felszerelését is. Aztán tavaly ősszel az egyik osztályfőnök egy prospektussal tért vissza a BNV-ről, amelyben a jelenlegi mászófal képmása szerepelt. A fejek összedugását tettek követték, így az ötlettől számítva egy év sem telt el, hogy a gyerekek birtokukba vegyék az alföldi „sziklát”. Az „alapító tagok” nyáron már alapfokot tanúsító igazolvány birtokába jutnak majd. hiszen július közepén Csókakőn táboroznak, aminek a végét vizsgával zárják. Ősztől aztán beindulhat a pezsgő élet, többek között a Pálfy SZKI sportmászóinak meghívásával, akikkel további körökben népszerűsíthetik ezt a sportágat. Néhány technikai, taktikai jó tanácsot azért ildomos lesz megfogadni, máskülönben az ember I úgy kiterül a falon, ] mint egy béka: se föl, se le. (kocsis) Nagy bajban a jászberényi foci A jászberényi képviselő-testület ifjúsági és sportbizottsága eredeti munkatervét módosítván, egy hónappal hamarabb - június 23-án - hallgatta meg a JSE labdarúgó-szakosztályának helyzetéről szóló tájékoztatót. Pomázi Ferdinánd ügyvezető elnök bizony meglehetősen borúlátó a jól sikerült szezont követően. Hiába értek el eredményeket csapataik - a felnőttek 2., az ifjúságiak 3. helyet szereztek az NB Ill-ban, a serdülő I. csapat körzeti bajnok lett, míg a serdülő II. csapat a BLSZ-bajnokságban a 4. helyen kötött ki - a szakosztály helyzete kritikussá vált. Már a 24. óra végén járunk - mondta az elnök, aki szerint a város sem állt igazán a labdarúgók mögé. Jelen pillanatban nincsenek biztosítva a feltételek az NB Ill-ban való indulásra sem! Az Aprítógépgyár átalakulás előtt áll, s egyelőre bizonytalan, hogy tudja-e továbbra is biztosítani a csapatok szállítását ingyenesen. Valószínű, hogy július 1-től már a vízért és az egyéb szolgáltatásokért is fizetni kell majd a gyárnak. Ez pedig alapvetően eldöntheti sorsukat. Rendkívül elkeseredetten nyilatkozott a kialakult helyzetről a csapat edzője, Sárközi Gyula. Többjátékos munkanélküli, s van olyan is, aki már segélyt sem kap. Ebben a bizonytalan légkörben többen a távozás szándékával foglalkoznak. Nem elképzelhetetlen, hogy mindössze 5-6 épkézláb labdarúgója marad a JSE- nek. A játékosokat nem leltet tovább hitegetni, még alacsonyabb osztályú csapatokba is elmennek, ha ott munkalehetőséget tudnak számukra biztosítani. Pedig a csapat bizonyított, az elért 2. hely ettől a gárdától csúcsteljesítménynek számít. Veszélybe került az elmúlt években kiépített utánpótlás-nevelési szisztéma is. A beindult két labdarúgóosztályban pedig számos tehetség bontogatja a szárnyait, pótolhatatlan veszteség lenne a fiatalokat szabadjára engedni. Az elhangzottakhoz bizony nagyon nehéz volt bármit is hozzátenni. Egyöntetű volt a bizottsági tagok véleménye, hogy a megszűnés szóba sem jöhet, labdarúgásra Jászberényben szükség van. A tényékhez az is hozzátartozik, hogy az önkormányzat 1992-ben több mint 1 millió forintot szavazott meg a JSE futballistái részére. Ennyit pedig még sohasem kaptak. Ázt is meg kellett állapítani, hogy amíg az edzők és a játékosok valóban megtettek mindent a sikerért, s eredményesen szerepeltek, addig a szakosztályvezetés és az egyesület ügyvezető elnöke nem tudta megfelelően menedzselni az NB III-as együttest. A gondokról, problémákról nem tájékoztatták azokat, akik esetleg segíteni tudtak volna, így aztán úgy tűnt, hogy a sorozatos győzelmek láttán minden rendben van. Közben már a legalapvetőbb versenyeztetési feltételek is veszélybe kerültek. A június 24-i testületi ülésen dr. Fenyvesi Máté, az ifjúsági és sportbizottság elnöke olvasta fel a JSE levelét. Ebben a munka nélküli játékosok álláshoz juttatását és 500 ezer forintot kértek. Előbbiben a képviselők a jászberényi helyzetet ismerve semmit sem tudtak ígérni a szakosztály vezetőinek. Szinte kizárt dolog ma olyan munkahelyet találni, amely biztosan lehetővé teszi, hogy a sportolók minden edzésen részt tudjanak venni. A menedzselés gyengeségét igazolta dr. Magyar Levente polgármester, amikor tájékoztatta a képviselőket arról, hogy körülbelül három héttel ezelőtt járt nála Pomázi Ferdinánd, s akkor fel sem merültek ezek a problémák . . . Ezzel együtt a csapat eredményét elismerésre méltónak tartjuk - mondta a polgármester. Mielőtt az 500 ezer forintos támogatás szavazására került volna sor, Sárközi Gyula edző kért szót. „Ez a pénz, ha megszavazzák, akkor sem old meg semmit. Azt kellene megvizsgálni, hogy a JSE jelenlegi szervezeti formájában alkalmas-e a további eredményes működésre, vagy változtatásra van szükség” - javasolta a felnőttek mestere. Felvetését a testület elfogadta, s a vizsgálattal az ifjúsági és sportbizottságot bízta meg. Itt áll most a Jászberényi SE labdarúgóinak ügye. A több éve tornyosuló gondok, problémák összecsaptak a csapat feje fölött, de az optimisták szerint van, lenni kell kiútnak. így gondolja ezt az Aprítógépgyár, hiszen 50 ezer forintos, és az ifjúsági és sportbizottság, amely 75 ezer forintos eredményességi juttatással ismerte el az NB III. Mátra-cso- portjában kitűnően szerepelt gárda teljesítményét. Ez pedig azt is jelzi, hogy egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező szakosztály nem szűnhet meg! Szántai Tibor
