Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

I 4 A szerkesztőség postájából 1992. JÚNIUS 25. Örülnek a kedvezménynek, az új megállónak A Millér néven ismert zártker­tek tulajdonosai (több mint szá­zan) ezúton fejezzük ki köszöne- tünket a Szolnoki Polgármesteri Hivatal, valamint a Jászkun Vo­lán illetékes vezetőinek az utazá­sunkhoz nyújtott kedvezmé­nyért, segítségért. Kérelmünket elfogadták, jogosnak tartották, s határozatuk értelmében - mely­ről a május 29-i Új Néplapból értesülhettünk - a helyi járatokra váltott havi összvonalas, tanuló- és nyugdíjas bérletet elfogadják a zártkertekig és vissza. A bérlet­tel utazóknak ez naponként 36 Ft megtakarítást jelent, ami a nyug­díjasoknak óriási segítség. Kö­Nem tartozom azok közé, akik unos-untalan tollat ragadnak, és leveleikkel bombázzák a lapo­kat. Lehet, hogy nekik van iga­szönjük, egyben ígéretet te­szünk: vigyázunk a busz tiszta­ságára, a megállóhelyet pedig majd karbantartjuk. Ügyanis a már említett hirdetményben azt is olvashattuk, hogy a milléri buszmegállóhelypár kiépítése folyamatban van. Várjuk a Közúti Igazgatóság intézkedését, és jóllehet, amikor e sorok megjelennek, a milléri zártkertek előtt már az új megál­lóban léphetünk le a buszról, nem kell 850 métert gyalogol­nunk. A milléri zártkertek tulajdo­nosainak megbízásából: Szatmári Zsigmond zuk, a véleményünket nem sza­bad elhallgatni, mert: „... vétke­sek közt cinkos, aki néma ...” A június 4-i számukban jelent meg - Levél Halász István or­szággyűlési képviselőnek cím alatt - Bánvölgyi Ottó villanysze­relő észrevétele, melynek né­hány sorára és gondolatára sze­retnék reagálni. A következőket írja: „. . . Személy szerint nem ismerem, bár körzetünk ország- gyűlési képviselője, de ha egy­szer alkalmunk lesz a személyes találkozásra, szívesen kifejteném véleményemet az Önök szociális érzékenységet nélkülöző politi­kájáról ...” Bánvölgyi Úr! Lehet, hogy el­kerülte a figyelmét az a tény, hogy Halász István ország- gyűlési képviselő a választókerü­letében rendszeresen beszámol a parlamentben végzett munkájá­ról. Erről az Új Néplap minden esetben tájéjékoztatta a lakossá­got. Miért nem él hát a személyes találkozás lehetőségével, hogy véleményét kifejthesse? Felhív­nám a figyelmét arra, hogy a kép­viselő úr - ugyancsak a lapban, a Közélet rovatban - rendszeresen közli, hol, mikor tart fogadóórát. Vegyen egy mély lélegzetet, tűzze ki a piros szegfűt, és keres­se fel a képviselő urat, folytasson vele tartalmas beszélgetést, esz­mecserét - az országgyűlési kép­viselőkről, akik munka helyett teniszeznek. (Új Néplap, június 4. - „Hámorit teniszen érték”) Befejezésül pedig az iskola el­nevezéséről: véleményem sze­rint nem célszerű, hogy a közel­múlt történelmének alakjairól közlétesítményt nevezzünk el. Várjuk meg a történelmi ítélő­széket, hisz nemcsak politikus nagyjaink vannak. Mi lenne például a véleménye, ha az iskolát a kiváló magyar ma­tematikusról, Neumann Jánosról neveznék el? Vargha János Szolnok méltó kezdeményezés volt, és szeretnénk, ha megismételnék, esetleg rendszeressé tennék. Mint láttuk, van rá igény. A zsú­foltság, a hosszú várakozás elke­rülése érdekében pedig célszerű lenne sorszámot osztani. S ne fe­ledjük: a nemzet legfőbb kincse az emberek testi-lelki egészsége, s ezt megőrizni egyet jelent a nép vagyonával. Molnár Ferencné ny. egészségügyi dolgozó Ne tegyenek senkit lóvá! Örömmel olvastam az Új Nép­lap június 17-i számában, a Csa­ládi üdülés cím alatt közölt felhí­vást, melyben a Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete olcsó, egy­hetes családi üdülést kínál a nagyszülőknek és unokáiknak, il­letve családtagjaiknak. Az aján­latot kedvezőnek tartottam, hi­szen július 6-tól és augusztus 24- től szólóan számtalan szórakozá­si, kirándulási lehetőséggel ke­csegtet - olcsón. Mint írták, júni­us 19-én (pénteken) du. 2 és 4 között lehet jelentkezni a szolno­ki, Szapáry út 19. sz. alatt, Dénes Pálnál. A megadott időpontban oda is mentem, ám a jelentkező­ket nem várta senki, Dénes urat egy értekezletről halászták elő, aki mindjárt közölte is velünk - négyen voltunk -, hogy az első turnus már tárgytalan, időközben - mivel a lakásán is felkeresték a jelentkezők - minden hely elkelt. Ezek után az volt az érzésem, hogy az üdülés szervezését, a résztvevők toborzását nem ké­szítették elő kellőképpen. S ha egyébként is nagy érdeklődés volt iránta, ha a júliusi turnusra már minden hely elkelt, miért je­lentették meg a felhívást, vagy miért nem módosították a valós helyzetnek megfelelően? A szó­ban forgó egyesület ily módon ne tegyen senkit lóvá! Simon Jánosné „A jog néha messze jár az igazságtól” Most jutott el hozzám a híre, hogy a Fővárosi Vízművek 13.50 Ft-ról 16.50.-re akarta emelni a fővárosi víz- és csatornadíját - köbméterenként, de az ügyet tár­gyaló bizottság elutasította a ja­vaslatot. 1990-ben Németh Mik­lós, az akkori miniszterelnök in­dítványozta, hogy - az alapvető élelmiszerekhez hasonlóan - or­szágosan legyen egységes a víz- és csatorna, a földgáz, a háztartási villanyáram, a szilárd halmazál­lapotú tüzelő, a tömegközlekedés helyi járatainak díja. Az ország- gyűlési képviselők - a pestiek ki­vételével - egyhangúlag megsza­vazták, de a pesti lakosság meg­Legyen rendszeres a szűrővizsgálat Köztudomású, hogy nagy ér­deklődés mellett zajlott le a me­gyeszékhelyen-június 15-től 17- ig, a Városi Művelődési Ház előtt - a csupán három napig tartó vér­cukor- és koleszterinszint-szűrő vizsgálat. Tudomásom szerint több mint ezer ember vett részt a vizsgálatokon, de főképp az 50 éven felüliek. Mindenki nagy- nagy türelemmel várt a sorára, és szemtanúja voltam, amikor a ká­nikulában egy 80 éves asszony rosszul lett, ám nem engedte, hogy hazavigyék, mert ha már ott van, nem mond le a vizsgálatról, kivárja... Nem elég azonban a vizsgálat eredményét tudomásul venni, a betegség megelőzéséért, a gyó­gyulásért tennünk is kell: helyes étrendre és életvitelre van szük­ség. A szűrővizsgálat figyelemre- Kivel mész?- Egy barátommal, neki van kocsija.- Mikor indultok?- Holnap reggel találkozunk - Borsos körülnézett. - Itt maradhatok ma éjszakára?- Nem lehet, Zsolt már itt lakik nálam.- Segíts rajtam, csak erről az egy éjszakáról van szó.- Menj ki a nyaralóba, itt a kulcs. Odatalálsz?- Azt hiszem. Be lehet fűteni?- Igen, csak kapcsold be a villanyórát. Ha akarsz, meg is tudsz fürödni. Borsos felkelt:- Akkor elmegyek, majd jelentkezem.- Isten veled.- Ne mondd azt, hogy örökre vége.- Nem mondom. Ha úgy jobb neked. Átölelte az asszonyt, meg akarta fogni a mellét, de Zsóka elhúzódott tőle:- Ezt ne csináld.- Ne haragudj.- Várj, kiengedlek - lent az előszobában megálltak, kilesett az ajtón. - Most menj! Kilépve az utcára, Borsos megállt a garázs előtt. Lehajolt, mintha a cipőjét igazítaná, és belesett az ajtórésen: a félhomályban is ki tudta venni a piros Renault körvonalait. Szemével leellenőrizte a zárat is, úgy gondolta, az ellopott kulcsok egyike illik bele. Mielőtt felszállt volna az autóbuszra, a pályaudvar kioszkjában megvette a frissen érkezett déli lapot. Az ülésen hátradőlve belenézett az újságba; a harmadik oldalon megdöbbenve fedezte fel a fényképét - amennyire meg tudta állapítani, a személyi igazolványába készült kép másolatát hozták le. Alatta a rendőrségi körözés apróbetűs szövege állt, a személyes adatait és feltételezett öltözékének leírását tartalmazta, megemlítette begipszelt jobb lábát és valószínű feltalálási helyeit, de nem nevezte meg a bűncselekményt, mellyel gyanúsítják. Borsos óvatosan körülnézett, de az utasok egyike sem tartott újságot a kezében. * A délutáni időben senki sem járt a télies, elhagyatott környéken, Borsos minden feltűnés nélkül be tudott jutni a házba. Az ajtót kulcsra zárta maga mögött, a biztonság kedvéért két egymásra állított székkel a kilincset is feltámasztotta. Benyomta a villanyóra gombjait, zümmögve bekapcsolt az elektromos fűtőtest és a bojler. A nyaraló lassan átmelegedett, Borsos levette a kabátját, kirakta a magával hozott ételt és megebédelt, utána végigdőlt a nappali szoba díványán, megpróbálta átgondolni a teendőit. 173 C ^ Példás segítség volt! Örömmel, jóleső érzéssel fogadtuk azokat az ajánlatokat szer­kesztőségünkben, melyeket olvasóink az Élethelyzet - Már fűteni sem tudok! cím alatt közölt, segítségkérő levélre tettek - telefonon, levélben és személyesen is - a közelmúltban. A nehéz körülmények között élő, nyolcvanegy éves vezsenyi bácsinak többen ajánlották fel ingyen vagy kedvezményes áron a már nem használt olajkályhájukat. Köszönjük. A lehetőségek közül végül is a legkedvezőbbet, Ignácz János szolnoki kisvállalkozóét fogadtuk el, aki túl azon, hogy Mekalor 622-es olajkályhát ajánlott fel ingyen - hozzá 10 liter fűtőolajat és egy 20 literes kannát adott -, azzal az ígérettel, hogy saját költségén viszi el Vezsenybe. Az átadás - legnagyobb örömünk­re - június 21-én, vasárnap meg is történt. Ignácz János példás segítségéért - az idős ember és szerkesz­tőségünk nevében - ezúfon i$ tiszteletünket, köszönetünket fe­jezzük ki. * ' * ? ^____________* ' ^ ^ 1 ________________(A szerk.)^ . . vétkesek közt cinkos, aki néma.. r. á Élethelyzet________________ K ét fiunk katona, a harmadik munkanélküli ? A férjem január óta betegállományban van (cukorbeteg), s amikor e sorokat írom, ismét kórházba került. Négy családunk közül kettő katona, a harmadik nemrég szerelt le, de sajnos elveszítette a munkahelyét, a negyedik gyer- 9 mekünk pedig még iskolás. Magam háztartásbeli vagyok, így csupán a férjem táppénzéből élünk, ami a családi pótlékkal együtt 9 ezer forint. Ebből próbáljon valaki egy hóna­pig kijönni! A Kengyeli Polgármesteri Hivatalhoz fordultam egy kis segé­lyért, de sajnos elutasítottak. Nagyon rosszul esett, és megemlí­tem, hogy az az úr, aki kömyezettanulmányozás végett felkere­sett bennünket, még azt kérdezte: mit eszünk? Hát tanult ember az ilyen? A férjemnek szigorú diétát kell tartania, illetve kellene, de a mai élelmiszerárak mellett ez nagyon nehéz ... Az is elszomorító, amikor azt látja az ember, hogy olyan családoknak is utalnak segélyt, akik nincsenek annyira rászorulva, mint má­sok. Igaz, februárban 3000 forint segélyt kaptunk az önkormány­zattól, de hol van az már, hiszen minden hónapban sok a fizetni­valónk - a víz, a villany, a biztosítási díj stb. Higgyék el, nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, s még csak halvány reményünk sincs arra, mikor és hogyan tudunk kilábalni... Csongrádi Sándorné v ______________________________________________Kengyel^ m ozdulásával elérte, hogy a víz­díj egységesítésére vonatkozó rendeletet visszavonják. Azóta úgy eltolódott a térítés közötti különbség, hogy a vidéki lakos­ság átlagosan 60 Ft víz- és csa­tornadíját fizet - köbméteren­ként. A fővárosiakénak közel az ötszörösét! Ez is bizonyítja, hogy „a jog néha messze jár az igazságtól”. Szükségesnek látom, hogy a vidéki lakosság által beválasz­tott, kb. háromszáz ország- gyűlési képviselő közül legalább egy - mint 1989-ben Pálfy Dénes Zala megyei képviselő - felálljon és interpelláljon a kormányzat­hoz ebben az ügyben. És elvá­rom a vidéki képviselőktől, hogy pártállásra való tekintet nélkül megszavazzák az országosan egységes víz- és csatornahaszná­lati díjat. Id. Kanta Gyula Berekfürdő Levelekből ■ sorokban A jászberényi Matécsa Ma­rietta leveléből: Szívből jövő köszönetemet fejezem ki ma­gam és a hallássérült gyermekek nevében a megyeszékhelyen jú­nius 14-én tartott találkozó ben­sőséges, szeretetteljes és tartal­mas megrendezéséért. Először is dr. Sebők András főorvos úrnak, munkatársainak, köztük Ke- ményné Ilike néninek, valamint aNORITA BT. tagjainak. Kelle­mes hangulatot és maradandó emléket adtak a művészek is, de legfőképpen a mindannyiunkat gyógyítók barátsága ragadott meg. Kiss István, tiszafüredi ol­vasónk, akit régi előfizetőink között tarthatunk számon, nem­rég nagy műtéten esett át a He- tényi Géza Kórházban, s ezúton is köszönetét mond az urológiai osztály vezető főorvosának, va­lamennyi munkatársának azért a lelkiismeretes gyógyítómunká­ért, gondoskodásért, amiben - a többi betegekkel együtt - része volt. Hogy újra megtanult moso­lyogni, azt az urológiai osztály dolgozóinak köszönheti. Továb­bi munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kíván. Karácsony Imola szolnoki olvasónk néhány versét küldte el hozzánk - közlésre. Noha rit­kán, kivételes alkalomkor adunk helyt e rovatban versnek, az Adieu (Isten vele/d) címűt ide választottuk: A búcsúnap utolsó percei / - fakó szivárvány hal­vány színei - / úgy tűnnek el, mint költöző daruk / ősz végén húzó vándor-ívei. Hozzászólás cikkünkhöz Hegyfoky Kabos plébánosra emlékezve A június 18-i számban megjelent, Emlékezés a plébános-meteoroló­gusra című íráshoz a következő kiegészítést fűzöm: Mint az előadásokból kiderült, a cikkben is említett tudományos emlékülésen egyáltalán nem volt ritka, hogy katolikus papok a meteorológia szolgálatába álltak - társadalmi munkásként. A szolgálatnak megfigyelő állomása volt Pan­nonhalmán és Kalocsán is. Hegyfoky Kabos érdeme az volt - a rendszeres megfigyeléseken kívül -, hogy az 1891-ben már létezett, több mint 200 magyar észlelőhely adatait feldolgozta, összehasonlította, következteté­seket vont le stb. Tehát nemcsak megfigyelő volt, hanem tudományos munkatársa lett az akkori Meteorológiai Társaságnak. Ilyen pedig nem volt addig az országban. Mint szepességi szász születésű, német anyanyelvű férfi, eredetiben tanulmányozta az akkori német meteoroló­giai szakirodalmat, s tanulmányait német szaklapok is közölték. Nem­zetközileg is elismert szaktekintéllyé vált, s ezért a munkáért soha sem kapott fizetést - csupán honoráriumot a megjelent cikkeiért és könyveiért. Mindemellett katolikus papként gyakorolta tényleges hivatását. Túrkevére Bánhorvátiból került, oda azonban az egri érsek nevezte ki papnak. Kunszentmártonban még csak káplán volt, de legalább annyira népszerű, mint Túrkevén, ahol 28 évet töltött. S az Egri Érseki Levéltár­ban őrzött pályázati kérelméből kiderül, hogy miért akart Túrkevére kerülni. Azért, hogy hivatása mellett - nyugdodt körülmények között - több időt szentelhessen az Alföld meteorológiai viszonyainak tanul­mányozására, ezenkívül a Kunszentmártonban 1882-1886-ban végzett megfigyeleléseit is kiegészíthesse. Hegyfoky Kabos, Túrkeve egykori plébánosa önzetlen, fáradhatatlan, szerény ember volt, és ezt még el kellett mondani róla. Talpalló Piroska népművelő-helytörténeti kutató, Túrkeve Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom