Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-23 / 147. szám
~ 1 Érdekességek 1992. június 23. Diana kálváriája - folytatódik-e a tündérmese? Az angolok már régóta gyanítják, hogy nincs minden rendben a trónörökös családban. A gyerekek - Vilmos és Harry herceg - szépen cseperednek, de szüleik nem sokat mutatkoznak együtt. Persze - mint a házaspárok túlnyomó többsége - ők sem egy helyen dolgoznak. A hivatalos programnaptár más közszereplést ír elő a 44 éves Károly walesi hercegnek és mást 31 éves feleségének, Diana hercegnőnek - ez természetes. De amikor mégis együtt vannak, miért olyan hűvös a pillantásuk? A kíváncsi és mérhetetlenül tapintatlan brit pletykasajtó hónapok óta kereste a válság jeleit. És akkor berobbant a köztudatba az, amit most az évszázad leleplezésének neveznek Angliában. Két napja kapható a könyvesboltokban Andrew Morton pletykaújságíró könyve, a „Diana igaz története”. A brit lapok már két hete közölnek belőle részleteket, zaftos kommentárokkal. A könyv merészen azt állítja, hogy a házasság menthetetlen, mert Károly rossz férj és rossz apa, és megcsalja Dianát, aki bánatában hol csonttá-bőrré fogyott, hol pedig - legalább ötször - öngyilkosságot kísérelt meg a nyolcvanas években, igaz, talán nem komolyan, de „segélykiáltás” gyanánt. Nem ez a 156 oldalas, Amerikában és Nagy-Britanniában egyszerre kiadott, napi tízezer példányban fogyó könyv az első ellenőrizhetetlen pletykairodalom a trónörökös családról. Néhány hónapja jelent meg például egy másik, amely azt sugalmazta, hogy Diana a rossz, mert az utóbbi években öt szeretővel csalta meg Károlyt. Ezt azonban a közönség nem hitte el. Az új könyv viszont annyira beletalált a közvélemény gyanakvásába, hogy hihetetlen botrány tört ki. Parlament és kormány a sajtóellenőrzés szigorításával fenyege- tődzött, az anglikán egyház szellemi vezetője, Carey canter- bury-i érsek szinte kiátkozta a szerzőt. A lapok megírták, hogy II. Erzsébet királynő kérdőre vonta a fiát, a Buckingham Palotában pedig a trónörököspár hivatalos programjainak ritkításán fáradoznak, hogy többet lehessenek zavartalan családi körben. Károly és Diana házassága még az idén sem lenne az első a királyi családban, mely zátonyra fut. Károly nagyobbik öccsétől, András yorki hercegtől épp néhány hete költözött külön a felesége, Sarah hercegnő, azaz „Fer- gie”, és vitte magával a kislányait is. Az ascoti derbyn már csak messziről integettek a nagymamának, II. Erzsébetnek. De Károly mégiscsak trónörökös, és az íratlan angol alkotmány szerint a monarchia családi vállalkozás Nagy-Britanniá- ban, tekintélye a királyi család belső békéjétől függ. Ráadásul az uralkodó egyszersmind az anglikán egyház feje, s az anglikán egyház nem híve a válásnak,, az újraházasodást pedig egyenest tiltja. Ha Károly feleség nélkül marad, nehezen örökölheti a trónt, és alkotmányos válság bontakozhat ki. Morton azt állítja könyvében, hogy Diana hercegnő hivatalos előjegyzési naptárában július utánra nincs bejegyzés, mert a hercegnő nem gondolja, hogy akkor még a királyi család tagja lesz. Diana néhány serdülőkori barátja és barátnője közjegyző előtt tanúsította, hogy ők informálták a szerzőt. Az iromány szerint Károly volt a hibás, mert titokban fölelevenítette régi kapcsolatát Camilla Parker Bowles- szal, egy nem különösebben csinos előkelő hölggyel. Károly és Camilla először 1972-ben találkozott, majd Camillát gyorsan férjhez adták egy katonatiszthez, aki most a királynő közvetlen személyzetének tagja, mint „az ezüst pálca hordozója”. Károlynak és Dianának nincs miből építeniük közös életüket: Diana szereti a popzenét és a könnyű irodalmat, és a betegek, öregek istápja, Károly pedig inkább horgászik, vadászik, lovas- polózik, fest, építészettel és környezetvédelemmel törődik, továbbá filozófiai könyveket olvas. Talán soha nem is szerette a feleségét - írta Morton. Végül is az a fő kérdés, igaz-e mindaz, amin a brit közönség két hete háborog, de amit lázas kíváncsisággal olvas? A botrány kellős közepén Diana hercegnő meglátogatta régi barátnőjét, Carolyn Bartholomew-t, a Morton- könyv egyik hírforrását. A látogatásról egy titokzatos telefonáló előre értesítette a sajtót, és közléséért állítólag nem kért pénzt. Ez oly rendkívüli, hogy a közlés engedélyezőjé nem lehetett más, mint Diana maga. Barátnője meglátogatásával akarta volna jelezni, hogy legalábbis nem vitatja a könyv tartalmát - vélik a bennfentesek. A brit sajtó, a közvélemény izgatottan várja a történet folytatását - és nem dől be annak, hogy a múlt héten két ízben is Károly herceg kísérte iskolába a fiait Diana helyett, jó apai mivoltát bizonyítandó. Számítania kellett rá, hogy már felfedezték a gyilkosságot és kiadták a körözést ellene, mindenképpen el kellett kerülnie a találkozást a rendőrökkel. Szállodába sem mehetett, mert órákon belül tudomást szereztek volna az ottlétéről. Felült a balatoni vonatra, az első nagyobb állomáson, Fonyódon szállt le. A pályaudvartól távolabb találomra bekopogott egy szállást hirdető magánházba. Egy idősebb házaspár fogadta. Borsos azt állította magáról, hogy Budapesten a Távközlési Vállalatnál dolgozik mint villanyszerelő, és most hálózati ellenőrzésre jött le a kisvárosba. Előre lerakott kétnapi szállásdíjat, ezzel megnyerte az öreg pár bizamát, nem kérték el a személyi igazolványát, hanem ráhagyták, hogy maga töltse ki a lakásnyilvántartó könyvet. Borsos a már többször használt álnevét, Tóth Istvánt írta be. A délutánt a fonyódi nagyszálló halijában üldögélte végig, megnézte a „Kék fény” műsorát, megkönnyebbülve tapasztalta, hogy az ő ügyéről nem tesznek említést. Este újra felhívta Zsókát, de most is csak a gépi hang jelentkezett. Reggel, mintha munkába indulna, korán eljött a szállásról, átutazott a télidőben is népesebb-forgalmasabb Siófokra. Igyekezett minél közömbösebb, kevésbé feltűnő helyeket választani: moziba ment, vendéglőben ebédelt, csak este tért vissza Fonyódra. Ugyanilyen módon töltötte el a következő napot is. A harmadik nap hajnalban Borsos gyomrot szorító nyugtalansággal ébredt. Bár nem észlelt semmiféle kézzelfogható fenyegető jelet, kockázatosnak találta, hogy továbbra is egy helyben maradjon, biztos célpontot nyújtson esetleges üldözőinek. Kapkodva felöltözött, kilesett az előszobába, mikor megbizonyosodott, hogy szállásadói még alszanak, kiosont a házból. Visszautazott Mezőszegre. Támpontokat keresve a tájékozódáshoz, eszébe jutott Pauli Zsolt, az a könyvtáros, aki az elmúlt nyáron közölte vele, hogy Zsóka kórházba került. Borsos lehetségesnek találta, hogy most is kaphat tőle valamilyen útbaigazítást. Beült a folyóirat-olvasóba, de hiába figyelt, a férfi sem a délelőtti, sem a délutáni váltásban nem tűnt fel - helyettese szerint még az elmúlt héten elment szabadságra, és csak a következő napokban veszi fel a munkát. Hat órakor el kellett hagynia a könyvtárat. Borsos elnézett a piac felé abban a reményben, hogy találkozik egy ismerőssel, és beengedik éjszakára valamelyik bódéba, de a kongóan üres csarnokban egy idegen éjjeliőr járkált. Tanácstalanul indult el a pályaudvar felé. A kijárattal szemben néhány peremkerületbe tartó autóbusz várakozott. Borsos megnézte irányjelző táblájukat, végül a szentehegyi járatra szállt fel, emlékezett rá: itt áll Zsókáék nyaralója, reménykedett benne, hogy a sötétben is felismeri majd. A többi utas még bent a városi megállóban leszállt, ccsak ő utazott ki a végállomásig. A sofőr gyanakodva nézett rá, Borsos, hogy a pillantásától szabaduljon, sietve nekivágott a hegyre vezető útnak, csak fenn, az emelkedő tetején lassította le a lépteit. Próbálta felidézni magában, hogy amikor itt jártak Zsókával, milyen irányban haladtak. Viszonylag könnyen megtalálta a házat, de sérült lábával képtelen volt átmászni a magas kerítésen. 170 Leopárdkölykök Jászberényben Az „Elektrolux” jászberényi állatkertjében, Nóra, a leopárd mama kölyköknek adott életet. A kicsinyek a gyerekek kedvencei lettek. (MTI-fotó: H. Szabó Sándor) Lap térj* esztés osztrák módra Rick úrhoz nehezebb bejutni, mint a honvédelmi minisztériumba. Sokszoros időegyeztetés és egyhetes várakozás után a jókora modern épület portása kapucédulát ad szigorú utasításokkal. Rick úr nem valami titkos létesítmény vezetője, hanem a Morawa lap- és könyvterjesztő cég bécsi ügyvezető igazgatója. Az óvatosság oka - mondja - nemcsak az, hogy az üzem 24 órán át működik és oly sok az idegen arc - szállítók, kézbesítők, sofőrök -, sokkal inkább védik az egyes lapokat, különösen ha szenzáció van benne. Ha például a Profil című hetilap hétfőn utcára kerülő számában valamilyen vezető politikust kompromittáló cikk jelenik meg, s a lap előbb bekerül a szállítókhoz, vigyázni kell, nehogy az érintett idő előtt belepillanthasson. Egy nap is elég bírói úton letiltatni a nyilvánosságra hozatalt - hozza fel példának Rick úr. Ausztriában a lapterjesztés soha nem volt monopólium, különösen pedig nem a postáé, amelynek nincs köze hozzá. Az öt említésre méltó terjesztő cég közül a Morawa a legnagyobb, és az egyetlen, amelyik valamennyi osztrák napilapot terjeszti (de nem mintha monopolhelyzetben lenne, hanem mert egyedül neki van ehhez kellő hálózata). A Presse Grossvertrieb Salzburg a nevével ellentétben nem helyi, hanem szintén országos, de csak folyóiratokkal foglalkozik. A Mediaprint csak azokat a lapokat terjeszti, amelyeknél részvényes - a két legnagyobb a Kurier és a Neue Kronen Zeitung. A Fröhlich és az Amos nem nagy forgalmú. A lapterjesztés alapja a sajtó- törvény azon rendelkezése, amely szerint valamennyi, egyéb törvénybe (pl. pornográfia) nem ütköző sajtóterméket egyenlő terjesztési jog illet meg. Az 50 példányban megjelenőre ez éppúgy vonatkozik, mint a milliósra. A Morawát 1877-ben alapították, akkor a nevezetes bécsi kávéházakat látta el sajtótermékkel. Ma a fő tevékenysége a mintegy 2500 sajtótermék országos terítése: ezen belül a legfontosabb a viszonteladók, boltok, standok stb. ellátása, s csak kisebbjelentőségű a magán-, illetve nagyobb közületi előfizetők igényeinek kielégítése. Ezt csak Bécs és Linz körzetében vállalják, ott azonban - tanúsíthatja a tudósító - kifogástalanul végzik a dolgukat: naponta háromszor szállítanak. A legnépszerűbb a hajnali - előfizetőik zöme azokból kerül ki, akik ezt igénylik. Másként, a szerkesztőségnél közvetlenül előfizetve ugyanis csak közönséges postai küldeményként, délelőtt érkezik a lap. A gyakorlati ügymenet a következő: a Morawa szerződik a kiadókkal, amelyek megfelelő időben eljuttatják a kész lapot a bécsi vagy a salzburgi központba. Innen saját teherautón indul tovább a szállítmány - „a vasúttal nem boldogultunk, nem elég rugalmas” - mondja Rick úr. 300 teherautó évente 12 millió kilométert tesz meg, a szállított újság súlya 9600 tonna. Az egyes tartományi fővárosokban van, a bécsin és a salzburgin kívül, - ezeknél kisebb - lerakat. A Morawa magánvállalat, 1000 alkalmazottat foglalkoztat, nagy kapacitású számítógép segít kiállítani a milliónyi kísérőcédulát, vezetni a számlázást, a könyvelést, sőt, időről időre statisztika készítést. Ezekből kiderülnek az osztrákok újságvásárlási szokásai. A legtöbben - 43,6 százalék - az élelmiszerboltban szerzik be az olvasnivalót, a sajtótermékek forgalma ezután a legnagyobb a trafikokban (25,2 százalék). A házhoz rendelés csak az egyéb profilú üzletek után következik, alig 6,1 százalékkal, s még ennél is kisebb a kifejezetten újságboltok forgalma. Nem szerepel persze ebben a kimutatásban a rikkancshálózat - ezen a téren különösen a Kurier és a Neue Kronen Zeitung jeleskedik. A Morawa a legnagyobb külföldi lapokra is vesz fel előfizetést - magyar kiadóval nem állnak kapcsolatban. Korábban a Népsportra elő lehetett fizetni, ez azonban megszűnt - fűzi hozzá az igazgató. Teljesen különálló „cég a cégen belül” a könyvterjesztő részleg, amely hasonló elv szerint látja el a kiskereskedelmet, fenntart néhány saját boltot, sőt, előfizetői hálózatot is, amelyet „olvasókörnek” nevez. Hogy a lapterjesztés anyagi oldala miként fest, az üzleti titok. Ausztriában azonban a terjesztési költségek miatt még egy lap sem ment csődbe - és azért sem, mert rosszul terjesztették. Ami pedig a másik odalt illeti, nos, csak rá kell nézni: a Morawa él és virágzik. Felgombolyított csempészhálózat Vietnami lapjelentések szerint letartóztatták Ho Si Minh- város vámhivatalának vezetőjét, és vádat emeltek ellene, mert nagyszabású arany- és valutacsempészési botrányba keveredett. Vietnam történelmének legnagyobb csempészbotrányával összefüggésben korábban több rendőrt és vámtisztviselőt is őrizetbe vettek. A bűnügy szálai 1991 januárjáig nyúlnak vissza: a vietnami nagyváros repülőterén akkor több mint 1,5 millió dollár készpénzt találtak egy repülőgépen. A belügyminisztérium tavaly tavasszal vizsgálatot indított és több rendőr és vámtisztviselő - akiknek éppen a repülőtéri csempészés visszaszorítása volt a feladata - lakat alá került. Parancsnokuk most egy évvel későbbjutott ugyanerre a sorsra.
