Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

10 Szabadidőben—családi körben 1992. JÚNII S 20. Kertbarátoknak Műtrágyából, gyomirtóból a több - kevesebb! Ismert figura a türelmetlen beteg, aki - siettetni akarva a gyógyulást - két-háromszor annyi gyógyszert szed be, mint amennyit az orvos ja­vaik Az amatőr kertészek között is sokan hasonló módszerrel próbálkoznak, hogy gyorsabbá, eredmé­nyesebbé tegyék a növény­nevelést. A leggyakoribb hiba a nö­vényvédő szerek túladagolá­sa, aminek következménye a levél- és hajtásrészek per- zselődése. Ezt az ártalmat a kisebb-nagyobb csúnya, el- bamuló foltok jelzik első­ként. Tegyük hozzá: a kelle­ténél nagyobb porció sem­mivel sem fejt ki nagyobb védőhatást, mint a normális adag. Sőt, a szakemberek megfigyelték, hogy a kárte­vőknek azok az egyedei, amelyek túlélik a tömény kezelést, sokszor bizonyos védettséget szereznek az al­kalmazott szerrel szemben, s fez utódaiknál fokozódhat. Olyannyira, hogy az egyéb­ként hatékony védelmi esz­köz a következő generációk ellen hatástalanná válik. Az indokoltnál gyakoribb vegyszeres növényvédelem, permetezés, porozás és talaj­fertőtlenítés tehát többet árt, mint használ. Nagy hiba vol­na azonban a másik végletbe esni, s ölbe tett kézzel nézni a kártevők elszaporodását. Az efféle „demográfiai rob­banást” semmi szín alatt nem szabad megvárni! Mi­helyt észleljük megjelenésü­ket, haladéktalanul lépjünk akcióba. Már csak azért is, mert ekkor még elegendő le­het csak a megtámadott nö­vényrészek és egyedek ke­zelése, ami kisebb anyagfel­használással és kevesebb munkával jár. S ami nem mellékes: közvetlen környe­zetünket megkíméljük a vegy szerszennyeződésektől. A kiskertekben általában nem igazán szerencsés a ter­jedő gaz ellen gyomirtókat használni, mert megszaba­dulhatunk ugyan a kapálás, gyomlálás fáradalmaitól, de veszélybe sodorjuk a talaj élővilágát. A műtrágyák, nö- vénytápsók - bizonyos, nem magas határértéken túl - egyáltalán nem kívánatos vendégek a talajban: olyan mértékben megnövelik só­tartalmát, hogy a gyökérze­tek súlyosan károsodnak - úgynevezett gyökérégés kö­vetkezik be -, és a növényzet pusztulásnak indul. Hasonló következmények fenyeget­nek akkor is, ha a műtrágya száraz talajba kerül, elégte­len a növények vízellátása, és a vegyszer közvetlenül érintkezésbe kerül a gyöke­rekkel. Bánjunk tehát csínján a kemikáliákkal, mert rájuk sokszorosan érvényes a mondás, hogy a több - keve­sebb. Dr. Komiszár Lajos (Ferenczy Europress) Itt a névjegy reneszánsza! Ha volt olyan nyomda, amely névjegyek készítésére speciali­zálta magát, az elmúlt évtizedek­ben nemigen dúskálhatott meg­rendelésekben. Mert „felsőbb ré­giókban”, diplomaták, külkeres­kedők, politikai vezetők körében ugyan használatban maradt a kis fehér kártya, de a köznapi érint­kezés tartozékaként kiment a di­vatból. Napjainkban azonban ismét polgárjogot kapott az udvarias gesztus: akik először találkoz­nak, üzleti, hivatali stb. kapcso­latba kerülnek egymással, búcsú­záskor átadják névjegyüket - mintegy jelzéseként annak a re­ménynek, hogy a kontaktus nem szakad meg, a személyes kapcso­lat folytatódik. A névjegy - már rendeltetésé­nél fogva is - árulkodik tulajdo­nosáról. Szokásos tartalma: pon­tos név, munkahely, beosztás, te­lefonszám, s újabban a telex vagy a telefax száma. Mindez kiegé­szülhet a lakcímmel és az otthoni telefonszámmal, ám ez utóbbi adatok névjegyre nyomattatását érdemes kétszer is meggondolni. Az íratlan szabályok szerint ugyanis akinek ilyen kártyát nyújtunk át, az joggal feltételez­heti, hogy a hivatalos időn kívül otthon is bármikor kereshet ben­nünket, szívesen rendelkezésére állunk. Vannak, nem is kevesen, akik többféle tisztséggel, címmel, ranggal, szakmai vagy egyéb ki­tüntetéssel rendelkeznek. Ha va­lamennyit odazsúfolják nevük alá, akarva-akaratlan a hivatalko­dás látszatát keltik. Ezt elkerü­lendő célszerű - bár némi többlet- költséggel járó - megoldás két-, netán háromféle névjegy készít­tetése. így alkalmanként azt nyújthatjuk át a partnernek, ame­lyik annak személyéhez, szakmai profiljához vagy a kapcsolat jel­legéhez „passzol”. Néhány további, a hazai és nemzetközi gyakorlatban kiala­kult névjegyszabály: a fényes vagy matt fehér kártya normál mérete 9x5 centi - ez jól elfér az irattárcában. A családi és kereszt­név pontosan, rövidítés nélkül szerepeljen rajta. Az arányos szö­vegelosztás jegyében az a szokás alakult ki, hogy névjegy bal alsó sarkában tüntetjük fel a cég, munkahely nevét, címét, a jobb alsóban pedig a lakásét. Ha azon­ban privát adatainkkal - az előző­ekben említett okok miatt - „ta­karékoskodni” akarunk, szintén érdemes külön, magáncélra szóló névjegyet csináltatni. (szórna) Házi varróiskola Bikini, napellenzővel Bikinit csak az varrjon magá­nak, akinek karcsú, jó alakja van. A megadott szabásminta 36-38-as (külföldi) méretre alkalmas. Elké­szítéséhez 90x60 centiméter nagy­ságú mintás karton és ugyanakko­ra fehér vászon vagy batiszt kell bélésnek, továbbá 5 méter vékony fehér zsinór és 1,5 méter keskeny gumi, a simlihez 20x50 centiméte­res anyag. A szabásmintákat a megadott méret szerint felnagyít)'uk. Minden részt a kartonból és a bélésanyag­ból 1 cm ráhagyással szabunk ki. A melltartót és nadrágot béléssel együtt szabjuk, varrjuk. A melltar­tó alsó szegélyét gumiházzal látjuk el, ide is zsinórt fűzünk. A három­szög felső csücskébe pedig a váll­pántzsinórt gépeljük, s a nyakban kötjük meg. A zsinórok szabad vé­geit mindenütt csomóra kötjük. A nadrág szárába belülre keskeny gumit is gépelünk, hogy jól tart­son. A napellenzőhöz mérjük meg a fej kerületét, és azt, hogy a fejtetőn mekkora keresztpántra lesz szük­ség. A kör- és keresztpántokhoz 7 centiméter széles, duplán letűzött csíkokat állítunk össze. Az ellen­zőt duplán szabjuk ki (esetleg a kettő közé szabhatunk merevítő közbélést), majd hozzávarrjuk a fejpánthoz. Az ellenző szélét két­sorosán letűzzük. Jelzésmagyarázat: a= fél el­lenző, b= melltartókosár, c= nadrág eleje, d= nadrág háta. B. K. A toplista élén: a fokhagyma Az első a fűszertoplis­tán a fokhagyma. Aki rendszeresen fogyasztja, elkerülheti a szív- és ét- rendszeri betegségeket, a magas vérnyomást és a magas koleszterinszin­tet. A fokhagymakedve­lők között ritkábban for­dul elő a rák is. A kelle­metlen szagú fűszernö­vény hatóanyaga, az alli- in ugyanis kitisztítja az artériákat és megakadá­lyozza a vérrögök kiala­kulását. Aki pecás akar lenni... Minden kezdet nehéz - a horgászatban is Nincs könnyű dolga annak az ifjú embernek (és szülőjének), aki csatlakozni szeretne a horgá­szok népes táborához. Ezért már az első lépések megtétele előtt érdemes körülnézni az ismerő­sök, barátok körében és tanács­adónak, mesternek megnyerni valakit a horgászat régi motoro­sai közül. Az engedély sok helyen vi­szonylag egyszerűen beszerez­hető: bármelyik egyesületnél, több horgászboltban vagy a MO- HOSZ ügyfélszolgálatánál (Bu­dapest II., Bem József u. 4.). A gyerekjegy - 14 éves korig - az év egészére 530 forint. Kiváltá­sához nincs szükség egyesületi tagságra, s a zárt vizek kivételé­vel mindenhova érvényes, de csak egyetlen úszós felszerelés használatára jogosít. Olyan hal, amelyet mérettel védenek, nem fogható ki vele. (Ha mégis ho­rogra akad, vissza kell dobni.) A szabályok egyébként a „hor­gászjogsin” nyomtatva megta­lálhatók. A pecás pályafutást el lehet kezdeni egyetlen veszőre felkö­tött vékony rövid zsinórral, ma- dártoll úszóval és piciny horog­gal. Gyerekek esetében ez a legpraktikusabb: ha csak szal­maláng a horgászat iránti érdek­lődés, nem vész kárba nagyobb összegű pecásberuházás. Ám ez­zel az egyszerű szereléssel is le­het sneciket, kisebb keszegeket fogni. Az előzőekből is következik: a tehetős anyukák és apukák se vegyenek kezdő csemetéjüknek „menő cuccokat”. (Pedig nem ritkák a vízpartokon az olyan 10- 11 év körüli horgászpalánták, akik még bedobni sem tudnak a peremfutóval, de ötméteres kev- lár teleszkópbottal, 80-as Shi- mano orsóval, hatalmas színes csukázóúszóval parádéznak.) Hiba volna azonban a másik végletbe esni: olyan ócskaságo­kat se adjunk a gyerek kezébe, amelyekkel egész biztosan nem tud halat fogni - s egy életre el­megy a kedve ettől a szép és egészséges időtöltéstől. A tapasztalt, segítőkész mes­terre főként az első „bevetések” alkalmával várnak feladatok. Útmutatásukkal aránylag rövid idő alatt elsajátíthatók azok a legalapvetőbb tudnivalók, ame­lyek ismerete és alkalmazása nélkül nem számíthat sikerél­ményre a kezdő pecás. Ilyen pél­dául a horog kötése, az ólom fel­rakása, a csali kiválasztása és ho­rogra tűzése, azután a dobás, a bevágás és a kiemelés sok-sok mesterfogása. S bár a kezdet - mint minde­nütt - a vízparton is nehéz, a foly­tatás egész biztosan sokszorosan kárpótolja az ifjú horgászokat a tanulás és felkészülés talán fá­rasztónak. unalmasnak érzett óráiért. Gál Pál (Ferenczy Europress)

Next

/
Oldalképek
Tartalom