Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
1992. JÚNIUS 18. Kunsági Extra - Karcag 7 Aki házasodni akar . . . Dióhéjban Keríi Miklós (jobbra) es Marna Sándor anyakönyvvezetők Aki Karcagon házasodni akar, Kerti Miklós és Barna Sándor anyakönyvvezetőkkel veszi fel először a kapcsolatot. Mindketten évtizednél is hosszabb ideje végzik a polgári szertartásokat. Arról beszélgettünk velük, változott-e a „liturgia” a társadalmi változásokkal párhuzamban az utóbbi két évben?- Mindketten régóta szakképzett anyakönyvvezetők vagyunk, maga a szertartás szövege nemigen változott. Értem ezalatt azt, hogy mi régebben se kevertük bele a szocialista társadalom szeretetének fontosságát. Egy-két mondatot szóltunk róla, tagadhatatlan, de a hangsúlyt a családi kapcsolat kiemelésére helyeztük.- És a szolgáltatások színvonala?- Huszonkétféle szolgáltatásunk van, régen persze hogy nem volt ennyi. Van orgona, gyertyafény, fotó-, video-, menyasszonyicsokor- és meghívókészítés, kielégítjük a speciális egyedi kívánságokat is.-Milyenspeciális kívánsággal jön az ifjú pár?- Nem szoktak extrém kívánságok lenni, csak ilyenre gondolok, hogy kérik, szóljunk a szülőkhöz, vagy legyen pezsgős koccintás és hasonlók.- Régen nem nagyon szerette a társadalom, ha gyermekei templomban házasodnak. Amióta ezt is szabad, itt, a városházán csökkent az ünnepélyes házasságkötések száma?- Tavaszi nagyüzem az idén nem volt, de ez nem a templomi esküvőkkel függ össze, mert az a gyakorlat, hogy a polgári és templomi esküvő egyaránt ünnepélyesen zajlik. Lehet, hogy kevesebb a házasulandó korban levő fiatal, pusztán ezért van kevesebb esküvő az idén. műemlék jellegű rifxrrt istvín nagykun SSW AZ ÉPÜLETET KACíWAN SAN POR NACVKUN KAPITÁNYTÓL ÖRÖKÖLTE BOCOI PAP AAÓRIC . AKI ,8AS - KAN KARCAG KÜV ÍJE VOLT AZ ORSZÁGGYŰLÉSÉN KA.rAC VAPO. ON.OPMÁNTTATA Kilenc műemlék, illetve műemlék jellegű épületre helyezett emléktáblát a karcagi önkormányzat. * * *- Az 1979-ben alapított „Nagykunságért” díj létrehozói, hat kunsági település (Karcag, Kunhegyes, Kisújszállás, Kunszentmárton, Túrkeve,Kunmadaras) elhatározták, újabb alapítványra tesznek javaslatot „Nagykunság Könyvkiadásáért” címmel. Első számként „Nagykun diáksportviadal” c. könyv jelenik meg, majd dr. Bel- lon Tibor kandidátusi disszertációja. Mindehhez a város egy múzemi pályázaton 220 ezer forintot nyert. * * *- A „Második Világháborús Emlémű Alapítvány” és a Nemzeti Filharmónia jótékonysági koncertet rendez az emlékmű javára. A közreműködő budapesti vonósokközei 120 ezer forintos tiszteletdíjukat ajánlották fel a nemes cél érdekében, míg a református egyház díjtalanul adja templomát a hangverseny színhelyéül. A júliusban megrendezésre kerülő hangversenyre jegyek már most vásárolhatók a Déryné Művelődési Központban. .. azért, mert melás a/ ember, még nem hülye Az orvos és a szabadidő Találkozztunk egy házaspárral. Házasságuk jó, három gyermekük van, becsülettel felépítettek egy házat a Győrfy István utcában, életükben sem nem csaltak, sem nem loptak, most mégis szemlesütve járnak, nem mernek a barátok szemébe nézni, egymás közt se hozzák szóba „szégyenüket”. Gyemekeik előtt titkolják, amennyire lehet, legalábbis agyonhallgatják. Mi hát a vétkük? Az, hogy munka- nélküliek. Negyvenévesen, egészségesen, tettre készen egyik napról a másikra munkanélkülivé váltak. Esetük nem egyedi, mégis elszomorító közelről találkozni a mai magyar valóság egyik legsúlyosabb problémájával, a m unkanélkül iséggel.- Arra kérem önöket, nagyon diszkréten írjanak rólunk - fogadott bennünket a férj. Szégyen ez nekünk - tette hozzá sóhajtva a feleség -, nem akarunk erről beszélni. Itt állunk 40 évesen, mit mondjunk a gyerekeinek- nek? Nekem apám azt tanította, gyere, fiam, dolgozz, akkor meg tudsz élni. Én mondjam ugyanezt a 12 éves fiamnak? Meg tud élni, ha dolgozik? Itt van a nagylányunk, aki most érettségizik. Neki mit mondjunk? Tanulj, akkor majd sokra viszed? Húsz évet húztam le egy vállalatnál, a feleségem tizenhetet, és mindennek vége. A főnököket nem teszik ki. Mindennek csak a kisemberek isszák meg a levét most is, minket néznek hülyének, pedig azért, mert melós az ember, még nem hülye. Kettőnk segélye a családi pótlékkal együtt annyi, hogy nem éri el az 99 • • • egy főre jutó létminimumot. Azt mondják, ilyen esetben kipótolják annyira, hogy legalább a létminimum meglegyen. De ki pótolja ki? Meg minek? Szégyen nekünk ezt kérni. Megalázó, meg valahogy úgy érzi az ember, hogy még azért legyen hálás, amit se teste, se lelke nem kíván. Ne pótolják ki nekünk, adjanak inkább munkát. Nincs az önkormányzattal bajunk, nem ők tehetnek róla. de ezt így megélni, senkinek nem kívánjuk. Azt mondja most a tv, rádió örökké, hogy vállalkozzunk. Nem is hallgatom meg az ilyesmit. Tessék mondani, négy üres zsebbel mire vállalkozzunk? Felindultság nélkül erről nem lehet beszélni. Egy gramm szén nincs a háznál. Télen miből fűtünk majd? Én nem szeretek kérni, sértő az nekünk. Egyelőre kilátásunk sincs munkára. Gondoljon bele. Eddig a középréteghez tartoztunk, és egyik napról a másikra lesüllyedtünk. Amit a kormány csinál, arról már véleményünk sincs. Annál is inkább, mert az hinnék, irigyeljük a nyugdíjasok nyugdíjemelését. Nem irigyeljük, csak azt találjuk elgondolkodtatónak, hogy van, aki a kormányban azt nyilatkozza, nem olyan súlyos a munkanélkü- liség Magyarországon, mint amennyire azt felfújják, meg hogy csak azok nem dolgoznak, akik nem szeretnek. Mindig híresek voltak a magyarok a szorgalmukról... és most egyszeriben nem kell a munkánk. És az igazság ez, nem pedig az, amit a demagógok mondanak. Dr. Kovács Tibor orvost mint festőművészt már többször is bemutattuk olvasóinknak. Egyetemi évei előtt rövid festészeti előtanulmányokat folytatott, később fotózással is foglalkozott, s vizuális látásmódja egyetemi évei alatt a fotózással mélyült el. Két év óta önkormányzati képviselő, a festészet háttérbe szorult - pedig nagyon nagy kár! A karcagi táj hangulatát őrző csodálatos olajfestményei és több mint húsz kiállítása tesznek bizonyságot tehetségéről, már jó ideje mégsem fest.- Miért?- Itt van most az egészségügy átszervezése, itt ránk most olyan eszméletlenül nagy feladat vár, hogy nincs időm a festéssel foglalkozni. Én, mint demokratikusan megválasztott vezető háziorvos - két hete választottak meg -, igazából most érzem az alapellátás vezetőjének magam. Valóban a szívügyem, hogy az egészségügy átszervezése megtörténjen, hiszen minden orvos számára világos, hogy a paraszolvencia-rendszert el kell törölni, helyébe meg kell találni azt a módot, hogy azt a pénzt más, nem ilyen megalázó formában megkereshesse az orvos. Ez az új szerveződés még csak a folyamat kezdete. Azért éppen itt, az alapellátásban indították el, mert az egészségügy 10 százaléka idetartozik. Ezzel találkozik a legtöbb ember. A következő lépcső a kórházi járóbeteg-ellátás lesz, majd azt követi a kórházi betegápolás. A festészetre azért se marad időm újabban, mert a karcagi közélet átalakulását, azt, hogy ebből valami igazán jó süljön ki, szintén szívügyemnek tekintem. Ezt a jó ügy szolgálatát szeretném előrevinni, és úgy gondolom, hogy a szociális és egészségügyi bizottság elnökeként ezért eddig is minden tőlem telhetőt megtettem.- Mindez nagyon fontos, de festői tehetségét sem lenne szabad sutba dobnia.- Nekem is komoly vívódást okoz ez. Eddigi kiállításaim tapasztalatai alapján talán nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, jó talentum az, ami az ecset révén a kezemben van, amivel nem szokás visszaélni, de ugyanakkor van egy választott hivatásom is, ami olyan terheket ró rám és orvostársaimra, hogy úgy gondolom, ezen a fronton kell most helytállni, a festészet megmarad a szabadidőmre - ha majd egyszer ismét valóban lesz szabadidőm. Szégyen az nekünk, ha kérni kell Egy karcagi cowboy esete a hivatallal Amint éppen karcagi utunkat róttuk, szokás szerint benéztünk a polgármesteri hivatalba is. Az egyik szoba előtt elhaladva hangos szóváltás ütötte meg a fülünket, amúgy magyarosan röpködtek a teringették, majd kivágódott az ajtó, s nyalka fiatalember lépett ki rajta nagy felindulva.- Jó napot kívánok! Újságírók vagyunk - köszöntöttük illendően. Mi ez a nagy veszekedés, tessék mondani?- Nekem csak egy problémám van, hogy megszülettem.- Ne mondja! Közben ismét nyílt az ajtó, és Béres Attila úr, a polgármesteri hivatal külső közterület-felügyelője lépett ki. Őt is megszólítottuk, majd visszamentünk mindahányan az ő szobájába, hogy ki-ki elmondja, miről van hát nagyban vita. Leültünk, bekapcsoltuk a magnót. Nem mi, hanem Béres úr. A polgármesteri hivatalban megtalálható magnófelvételen, ha nem is szó szerint, az alábbi beszélgetést hallhatja bárki, aki kíváncsi rá. Először Németh István magángazdálkodó kapott a szón. (Őt tituláltuk egyébként nyalka fiatalembernek meg karcagi cowboynak is.)- Egyéni gazdálkodó vagyok 1983 óta, tejtermelésből élek. Idáig a legeltetéssel nem volt gondom, de most van. Nekem nincs fizetésem, harcolni kell azért, hogy a két gyermekemet és a beteg feleségemet el tudjam tartani. Karcagon az önkormányzat ráruházott egy területet a Magyar-Bolgár Barátság Tsz- re. Ez az úgynevezett Csordajárás. Erre csak éhen dögleni járnak ki a jószágok. Van OTP-kölcsönöm, ezeket ki kell fizetnem, télen fűteni szeretnék, de a Csordajáráson nincs mit enni a marhának. Én legeltettem a tehenem, ahol nem zavarok senkit. Van egy bérleti szerződésem a hivatallal (ti. a polgármesterivel - A szerk.). Kivettem a Nagy- vénkertben egy területet, 1000 forint hektáronként az évi bérleti díj. A Nagyvénkertben a lakótelep melletti dzsungel ez, ahová lopni, szipózni járnak az emberek. Szúrós, bozótos. Mikor engem Béres úr meglátott ott legeltetni, jöttek hozzám, hogy szabálytalan, amit csinálok.- De itt, azt mondja, birkák is legelnek. Birkáknak szabad, a marhának nem. Jól értem? Béres Attila válasza:- A polgármesteri hivatal meghatározta, hol, milyen formában lehet legeltetni. Itt a Nagyvénkertben Márki (ez a neve, nem a címe) legelteti a birkát, de a terület külső részén.-Úgy is mondhatnánk fűnyíró helyett?- A füredi úti erdőben legeltetni tilos, a Németh úr tehene ott legelt. A lakók a nagyvénkerti lakótelepről bejöttek panaszkodni, szüntessük meg ezt a lehetetlen állapotot, mert a marhák bemennek a házak közé is, odapiszkítanak. Lakóházak közelében nem lehet legeltetni. Kérdem én Németh úrtól, hol legeltetett 1983 óta? Egy gazda nem júniusban keres legelőt a jószágának, hanem időben elindul. Bárki jön hozzánk, szívesen segítünk, de a szabályokat be kell tartani. Karcag összes szarvasmarhája a Csordajárásra jár legelni, pásztorral, több-kevesebb megelégedésre ott legel az állat. Hogy mekkora a fű, az mindig az időjárástól függ. Az én véleményem szerint Németh úrnak az a gondja, hogy ő mindig ott szeretne legeltetni, ahol más már kibérelte. A Nagyvénkertben egyhektáros területet bérel, de az a rész 10 hektáros. Miért nincs bejelölve, hogy melyik az övé? Ott tehenet legeltetni egyébként sem szabad, csak lekaszálni a füvet. Németh István: Én odamegyek legeltetni, ahol 10 marhám jól lakhat. Meg lehetne nézni, kinek a birkája legel a Nagyvénkertben. Ezután szó szót követett, majd megszólalt Béres Attila walki- talkija, s pár percre elhívták. Eközben cowboyunk mondta a magáét - de ezt nem idézzük. Visszatérve Béres úr azt mondta, ö tulajdonképpen nem nyilatkozhat. ,,Ezt most mondták önnek?” - tettük fel a kérdést. ,,Nem, csak valójában nem én vagyok az illetékes nyilatkozni”. ,Mi meg már azt hittük, ezért szólt a csipogója, mert híre ment a hivatalban a beszélgetésnek, és úgy gondolják, jobb, ha a legeltetésről nem is nyilatkoznak.” A végeláthatatlan vitát itt lezártuk azzal, hogy mennünk kell az SZTK-ba, mert ott is lesz egy megbeszélésünk. S lám, amint megérkeztünk az SZTK-ba, üzenet várt ránk: a legeltetéssel kapcsolatos írást telefaxon küldjük el az illetékeseknek, s ha minden oké, megjelenhet. Köszönjük a szíves hozzájárulást. Az oldalt írta: Kátai Szilvia Fotó: Korányi Éva
