Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
4 Hazai körkép 1992. JÚNIUS 2. Eladják a Hortobágyot? Nem tudom, jól gondolom-e, de a Hortobágy szerintem az ország szíve. Kicsit lázasabban dobog, amikor a lovasnapokat rendezik, olykor infarktusos tünetek jelentkeznek rajta, ha a hídi vásár eseményeit tartják. De azért Magyarország még mindig a Hortobágy. Nem szeretnék kultúrpolitikus lenni, s azt hirdetni, hogy ne csak a tsikősch gulasch romantikát kínáljuk a vendégeknek, hanem a népünk leikéből jövő, igazi értéket is. Mondom, nem szeretnék kultúrpolitikus lenni, mert nem biztos, hogy sikerélményben lenne részem. A vendég ugyanis már csak olyan fafejű, hogy nem akar mást, mint lovat és méregerős aromájú, pirosló gulyást a tálban. Ha a Hortobágy az ország szíve, akkor természetes dolog, hogy aggódunk érte valamennyien. Úgy, mint azok, akik azzal a szorongó hírrel kerestek meg bennünket, hogy tudomásuk szerint kiárusítottuk a délibábok földjét. Nosza, felkerekedtünk, meg nem álltunk a mátai lovaspályáig, ahol kiderült, hogy egy lovasfalu épül valóban, s nem biztos, hogy nekünk. Ami az építkezést illeti: olyan, mint minden nyugati technológiával készülő objektum, sehol kőműves kalapáccsal, aki lefarag a téglából, sehol malterosláda, de van vinnyogó villamos körfűrész, amelyik centiméterre leszab minden elemet, aztán jön a ragasztó a malter helyett - egyszóval egy felnagyított legofalut talál az ember, feledve a hazai építészeti technológiát. Ami pedig a falut illeti, középpontjában a négycsillagos EPONA szálló áll, melynek díjszabásától hideglelést kap a magyar. Hogy mit árulunk? Hát, először is üdülést a saját hátaslóval meg a családdal, aztán ugyanezt ló nélkül, tíz éjszakára úgy 150 ezer forintért, három napra már huszonötért, egyszóval nem biztos, hogy mi valamennyien ott fogunk dőzsölni. De fognak-e a külföldi vendégek? Természetesen igen. Ottjártam- kor egymásba értek a buszok, és a tizenhárom echósszekér megállás nélkül vitte ki a pusztára a_ csoportokat, pusztaötöst, rackanyájat, ménest, lófektetést nézni. És ünnepelni. Minden bizonnyal ez az ünnep lesz háromszászhatvanöt napon át prolongálva a lovasfaluban. És hogy eladtuk-e a Hortobágyot? Borsó Béla, a lovasfalu ügyvezető igazgatója ingerülten adja meg a választ. Szerinte sehol nem lenne a ménes, sem a táj infrastruktúrája, ha nem jár erre néhány évvel ezelőtt néhány osztrák barátjával, akik beleszerelmesedtek az Alföld szívébe. Most aztán ide építkeznek, ráadásul márkás tenyész- anyaggal felfrissítik a ménest, egyszóval, csak köszönni lehet nekik, hogy az állami gazdaság negyven hektárján felépítették ezt a paradicsomot. A kérdésemre, hogy miként keveredhetik egy magyar atyafi a német nyelven reklámozott lovasfalu közelébe, az igazgató ezt válaszolta:- Uram, Magyarországon vagyunk, ahol a hivatalos fizetőeszköz a forint. Ha valaki állja a négycsillagos Hotel EPONA árait, s vállalja kínálatainak díjszabását, legyen vendégünk. Senki ne higgye, hogy a külföldiek kosárban elhordják innen a Hortobágyot. A ménes állami tulajdon, a falu pedig semmiképp sem német rezervátum. Hogy jelenleg ők érkeznek ide a legnagyobb számban, ez csak arról vall: a természet szeretetében ma még többek tőlünk. És anyagiakban. A programfüzet hátulján ez áll:... „A Hortobágy, ahol az ember és a természet újra megérintheti egymást.” Nemes gondolat, és ha még ezért pénzt is kapunk ...-pbSpeciális magánklinika A múlt hét végén Budapesten megnyílt az ország első, mesterséges megtermékenyítésre specializálódott magánklinikája, a Kaáli Intézet. Az intézetet 1990 őszén neves magyar és külföldi szakorvosok, vállalkozók hívták életre, 49 százalékban külföldi, 51 százalékban magyar tulajdonrésszel. A klinika hetente körülbelül 20 beteggel foglalkozhat. Az intézet évente a rászoruló mintegy 40 ezer érintett 2-3 százalékát képes ellátni. Egy kezelési ciklus ára jelenleg csaknem 100 ezer forint, így amíg az intézetnek nem sikerül a társadalombiztosítással - legalább részfinanszírozási - szerződést kötnie, valószínűleg csak egy igen szűk réteg veszi igénybe e klinika szolgáltatásait. A kezelésért kért összeg egyébként reális - vélik szakértők. Forddealerek Először találkoztak egy volt szocialista országban a Ford autógyár vezető dealerei, márkakereskedői. A budapesti helyszínválasztás nem csupán egybeesés az új, 100 millió dolláros költséggel létrehozott székesfehérvári alkatrészüzem felavatásával, hanem azt is jelzi, hogy a Ford mennyire komolyan veszi a magyar piacot, és mindent megtesz a sikerért ezen a rohamosan növekvő piacon. A cég az idén mintegy 5 ezer járművet kíván értékesíteni Magyarországon. meggyújtotta a díszgyertyát. Zsóka egy üveg száraz pezsgőt rendelt, mikor a pincér eltávozott, táskájából elővette az újságot és az asztalra tette:- Ma ő a díszvendég. Légy szíves, dedikáld nekem. Borsos a vers fölötti margóra írta: „Zsókának köszönettel - mindenért". Zsóka megnézte:- Szép, de úgy hangzik, mint egy búcsúzás. „Elbocsájtó szép üzenet".- Ezt miért mondod?- Csak úgy. Ma ilyen kedvem van. A pincér kihozta a pezsgőt, az asszony koccintásra emelte a poharát:- Arra, ami már biztosan a miénk: az elmúlt közös napjainkra.- Szakítani akarsz? Mi van veled?- Itt álltam kint a szálloda előtt, néztelek, ahogy olvasod az újságokat, és nem tudtam rászánni magam, hogy bejöjjek.- Miért?- Arra gondoltam, hogy nem tarthatlak örökké magam mellett. Most kellene befejeznünk, mikor a te életedben egy felfelé ívelő szakasz következik: elindult a karriered, sok pénzt fogsz keresni, társaságba kerülsz, új barátok jönnek és új nők.- Semmi sem változik bennem.- Nem kell mentegetődznöd, ez nem szégyen. De nekem is tudnom kell, hogy mihez kezdjek magammal. Nemsokára ötven leszek.- Vissza akarsz menni a férjedhez?- Hozzá soha többé, de ez téged nem kötelez semmire. Borsos úgy érezte, hogy el kellene engednie az asszonyt, de félt a rá váró magánytól:- Nem tudok élni nélküled - mondta, és a nő keze után nyúlt, Zsóka vonakodva engedte át.- Hidd el, ez már csak illúzió. És minden illúzióért ki kell fizetni a használati díjat.- Nem értem, mit mondasz.- Igaz, ne rontsuk el ezt az estét. Mintha szándékosan be akarna rúgni, Zsóka a pezsgőre konyakot ivott, majd újra pezsgőt rendelt. Borsos tartott tőle, hogy rosszul lesz, egy idő után csak jelzésszerűen emelte a szájához poharát, éjfél után mégis szédülve és hányingerrel küszködve követte az asszonyt fel a lépcsőn. A szobába érve Zsóka végigvetette magát az ágyon, de a fiú nem feküdt le mellé. Kitántorgott a fürdőszobába, és hogy rosszullététől megszabaduljon, ujjával felnyúlt a torkába, a vécékagyló fölé hajolva bő sugárban hányt. Kivárta, amíg reszkető térde megnyugszik, fogat mosott és visszatért a szobába. Égett az állólámpa, fénykörében látszott, hogy az asszony közben levetkőzött és újra elaludt, zihálva vette a levegőt, válla meg-megrándult. 134 TERMÁLVÍZZEL FÜTIK A FÓLIASÁTORT Öcsödi vállalkozók Az asszonyok válogatják a paradicsomot A paprikákkal Molnár Józsefné dolgozik Fóliáznak az öcsödi Szabadság Téeszben is. A szövetkezetnek ugyanis van egy ter- málkútja, mely 90 C-fokos vízzel rendelkezik. A víz ezerötszáz méter mélyről saját nyomásától jön fel. A kút húsz évig le volt zárva, semmire nem használták a természet ajándékát, a meleg vizet. Végül tavaly úgy döntöttek, hogy hasznosítják a termálkutat. Olyan rendszert hoznak létre, amelynek segítségével a termálkút vizével melegíthetnek fóliasátrakat. Meghirdették a tagok között, hogy lehet vállalkozni, fóliázni, primőröket termelni. Tizenheten vállalták, hogy belevágnak, és kft.-t hoztak létre. Mindenki azt termel, amit akar, bérleti díjat fizetnek a té- esznek a helyért, és fizetik a meleg víz díját is. A kft. munkahelyet is teremtett, hiszen hat dolgozót foglalkoztatnak. Ezer négyzetméter általában 2-3 embernek ad munkát. A termálkút mellett végül is 17 ezer 500 négyzetméter került fólia alá. Bár a községben nem mindenki nézi jó szemmel a vállalkozók igyekezetét, sorsukban, munkájukban nemigen akar osztozni senki. Ezt mi se mutatja jobban, mint hogy még mindig van 2 ezer 500 négyzetméter szabad terület, amelyet fólia alá lehetne hozni - vagyis beszállni a vállalkozásba -, de jelentkező nincs rá. A legtöbben paprikát és paradicsomot termelnek. A növényvédő szert, ha csak lehet, kerülik. A termelők munkáját segítik a fóliasátrak, a növények közé kaptárba telepített földi posz- méhek is. Az érett paradicsomot aztán az asszonyok kiválogatják, megtörlik, ládába rakják, és utazik a nagybani piacra. Ottj áriunkkor az egyik sátorban éppen Molnár Józsefné dolgozott a paprikákkal. Elmondta, hogy egyedül gondozza azt a területet. A Pannóniából lett munkanélküli. Eddig járadékon volt, de inkább eljött ide. A vállalkozók sorsáról Iz- béki Benjámin beszélt.- Azt mondom mindenkinek, aki irigykedik: meg kell próbálni! Vállalni azt a sok idegeskedést, ami a mi osztályrészünk. Fölvenni 800 ezer forint hitelt, mint én, aztán fizetni a 120 ezer forint kamatot, mint én eddig tettem. Mert eddig csak a törlesztőrészletekre meg a kamatra dolgoztam. A bevétel még csak ezután jön majd.. .Ja, ne felejtsem el a havi 800forint TB-járu- lékot sem. Még az a szerencse, hogy a vállalkozók itt összetartanak, és segítünk egymásnak, ha baj van .. .-péFotó: Korényi Éva Foglalkozása: I darálós Tudják, miképpen lesz valakiből darálós? Például úgy, hogy sohasem akart az lenni, mert teljesen más területen dolgozott, majd eljutott a bűvös hatvan esztendeig, amely után már a postás hordja a fizetést. Hazajött a messziből, és felkérték: legyen már darálós! így történt a most 63 esztendős jászladányi Zana Ferenccel is, aki korábban a téeszben is lehúzott bő húsz esztendőt, majd újabb tizenhármat az iparban. Harmadéve, hogy kitellett, de kevés ideje maradt a nyugdíjaséletre, mert rögtön megkeresték a szövtkezettől. Azóta hetente kétszer: kedden meg szombaton reggel öttől délután négyig darálja az árpát, a búzát, a lucernát, a kiscsirkéknek a kukoricát. Mivel ez a téesz darálója, ha szükséges, a háztájit is kiméri a tagoknak. A keresete óránként harminc forint, bár ebből az összegből már adóznia kell. A lányai, akik Szolnokon laknak, nem nézik jó szemmel ügyködését: apu, inkább maradjon otthon, kifizetjük mi azt a kis pénzt. De ő csak a fejét ingatja, az idő így is, úgy is eltelik, ráadásul itt unatkozni sem lehet, hiszen két hely van a faluban, ahol mindent elmondanak. Az egyik a kocsma, a másik a daráló. Nem beszélve arról, hogy szereti az embereket, ezért szívesen dolgozik, dolgozna tovább is, amíg bírja. Ha csak az adóprés nem szorít még egyet rajta ... D. Sz. M.
