Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

1992. JÚNIUS 16. Hazai krónika 3 Egy iskola méltatlan helyzete II. MI LEHETETT SÉRTŐ? Mivel a tantestület nem is­merte a jelöltet, hát eddigi isko­lája körül érdeklődtek, beszéltek az ott tanító pedagógusokkal, bi­zonyos kérdőíveket osztottak ki az.ott tanuló gyerekek szüleinek. Ezekből az információkból a kö­vetkezőket szűrték le (fel is ol­vasták a tantestületi értekezle­ten):... (A pályázó emberi és vezetői magatartásáról szóló megállapí­tásokat nem közöljük, mivel eh­hez Boros Mária nem adta hoz- zárájulását. A szerk.) Nem akar­tam elhinni, hogy csak ennyi tör­tént, mivel a fent említett nyilat­kozatokban a tantestületet súlyo­sabb vádak érték. El is mondták rögtön, hogy még volt valami, ami sértődést okozhatott: - A családi életében bekövetkezett változásokról kér­deztük. Ha valaki egy intézmény élére pályázik, szerintünk sze­mélyiségi jogainak sértése nél­kül meg lehet ezt kérdezni. Bo­ros Mária nem is sértődött meg, szépen beszámolt erről nekünk, ha már érdekel minket. Csak Lengyel Györgyi vette sértés­nek. Ezek után majdnem meges­kettem a tantestületet, hogy sem­mi más nem történt, olyasmi, ami a megalázáshoz hasonlítha­tó. Igen, azt hiszem, helyes tan­testületet írni, hisz - és vélemé­nyüknek ez ad igazán súlyt - be­szélgetésünkön huszonkilenc pedagógus volt jelen, csak a gye­sen és a szabadságon lévők hiá­nyoztak. Össze is gyűjtöttek egy kérdéscsokrot, amellyel majd „kedveskedhetnék” dr. Lengyel Györgyinek... Az alpolgármesternő válaszol- Nem gondolja, hogy a tár­gyilagossághoz tartozott volna nemcsak azt nyilatkozni, hogy a tantestület nem kívánt találkozni Boros Máriával, hanem hogy ő sem élt ilyen lehetőséggel?- Az oktatási bizottságban volt egy ilyen kérdés Boros Má­riához, hogy miért nem élt ezzel a lehetőséggel, miért nem keres­te ő a kapcsolatot, erre Boros Mária elmondta, hogy akkor volt az iskolában a tavaszi szünet, ő két hétig gondolkodott, hogy pá­lyázzon-e, aztán kifutott teljesen az időből, mert utolsó előtti nap adta be a pályázatát. Szóval, ő érre hivatkozott...- Igen, de ön ezt miért nem említette a nyilatkozatában és miért csak azt, hogy a tantestület lem kívánta a találkozót?- Azért, mert a közgyűlésen itt volt hat-hét képviselő az ok- atási bizottságból, gondoltam, tőgy erről tájékoztatták a frakci- íjukat. Boros Mária válaszát az iktatási bizottság elfogadta, ki- dégítőnek találja, de én a mai lapig sem értem, a tantestület niért nem akart vele találkozni. Másrészt a pályázati procedúra- ián nincs előírva a pályázónak, íogy neki kötelező keresni a kapcsolatot. Viszont adva van a ehetőség a nevelőtestületnek, íogy ahányszor kívánnak, élhet­lek ezzel a lehetőséggel, és a lályázónak kötelessége elmenni lozzájuk. És a szülők is elmu- asztották ezt. Én nemcsak a tan- estületet hangsúlyoztam a köz- ;yűlésen ki, hanem a szülőket, nármint hogy a szülők részéről s furcsállom azt, hogy ők kizá- ólag a pályázatról mondtak vé- eményt és nem a pályázóval kartak megismerkedni.- Nem tartja-e manipulálás- lak azt, hogy a szavazás előtt a özgyűlésen elmarasztalóan yilatkozott a tantestületről?- Nagyon megtisztelő szá­nomra, ha azt feltételezik rólam, ogy én hat pártból álló közgyű- Ss képviselőit manipulálni tu­dom. Ez a valóságban sajnos nincs így.- Ön ennek a választókerület­nek a képviselője, ahol a Költői úti iskola is van. Hogyan néz a választói szemébe, miután mind a szülők, mind a pedagógusok véleményét semmibe vette?- Én személy szerint Boros Máriát alkalmasnak találom az igazgatói posztra. Hat hónapig vezette a Ságvári körúti általá­nos iskolát, és hat hónap után rendben adta át. Tehát én nyu­godtan a szemükbe tudok nézni. És tisztelem Boros Máriát mint embert, hogy annak ellenére, amiket ő kapott a tisztelt tantes­tülettől, végigcsinálta a procedú­rát. Én nyugodtan alszom Boros Mária kinevezése óta is.- Hogyan kérhet ön bocsána­tot valakitől a tantestület he­lyett?- Ha a nevükben kértem vol­na, akkor kellett volna felhatal­mazást kérni. Bárki helyett bo­csánatot kérni, nekem ehhez jo­gom van. Az a viselkedés peda­gógushoz méltatlan...- El lehet-e marasztalni egy tantestületet ilyen módon csak azért, mert nincs belső pályázó­ja?- El. Véleményem szerint, ha egy intézményben jól mennek a dolgok, akkor ők belsőleg min­dent le tudnak rendelni* vagy külső pályázót kérünk fel. Van­nak problémák mindenütt, de ezek nem kerülnek napvilágra. Én mint képviselő, kire szavaz­zak? A tantestületnek nincs je­löltje, senkit nem támogat, akkor én nem fogok egy jól felkészült pedagógus ellen szavazni.- Mire alapozta ön azt a kije­lentését, hogy megkopott a Köl­tői iskola régi fénye?- Én tíz éve élek Szolnokon, amikor ide kerültem, a Kohói iskola volt az, ahova az értelmi­ségi szülők tudatosan adták a gyerekeiket. A fogadóórákon vi­szont jöttek hozzám olyan szü­lők, akik arra panaszkodtak, hogy egy kicsit lemaradt, példá­ul a nyugati nyelvek oktatásá­ban, számítástechnika-oktatás­ban. Egyébként meg lehet nézni, most szabad iskolaválasztás van, hogy a nem körzetből iskolát vá­lasztók közül többnyire a Ko­dályt és a Ságvárit választják. (Megnézünk egy kimutatást az idei beiratkozásokról. Az egyes számok sorrendben a következő­ket jelentik: a körzetben lakó gyerekekből beíratottak száma, a körzetből máshova iratkozottak száma, más körzetből jött gyere­kek száma. Tehát például, Ko­dály: 17, 3, 65; Ságvári: 37, 12, 51; Kohói: 36, 13, 28).- Nem érzi-e, hogy romba döntötte egy tantestület több év­tizedes munkáját azzal, hogy ilyen hírét kelti?- Nem, ezt nem nevezném hírkeltésnek. A Kohói iskola az, ahonnan a gyerekek ötven száza­léka tanul tovább gimnázium­ban. Boros Mária erre alapozta a pályázatát. Ha egy 4+4-es rend­szerű iskolát akarunk Szolno­kon, amelyik a gimnáziumra ké­szít elő, annak nincs jobb helye, mint a Kohói. A jó pedagógus­nak, aki a szaktantárgyában jól felkészült, annak nincs mitől fél­nie. Nyilatkozatok miért ne lenné­nek?- Nem gondolja, hogy helyre kellene hoznia a tantestület er­kölcsi kárát?- Nem gondolom. A személyi­ségi jogait valakinek megsérteni senkinek nincs joga. Az a rossz­indulatú személyeskedés... El sem mertem mondani a közgyű­lésen, hogy a Kohói iskola tan­testülete egy kérdőívet készített huszonhét embernek, akik isme­rősük, szomszédjuk, akinek Ság- váriba jár a gyereke, azoknak osztották ki. E huszonhét kérdő­ív alapján ők jegyzőkönyvbe vették Boros Máriáról, hogy mi­lyen ember. Én akkor hajnalig nem tudtam aludni, mert az ilyen módszerrel annyira fel tudnak bosszantani, annyira meg tud rázni az, hogy valakivel... A pá­lyázat elbírálásával nem kap jo­gosítványt egy tantestület arra, hogy a pályázó magánéletében vájkáljon.- Miért nem részletezte ön a közgyűlés előtt azt a csúnya vi­selkedést,-amit a tantestület ta­núsított?- Az oktatási bizottság ülésén elmondtam, de nem hiszem, hogy rám nézve lett volna deho- nesztáló, ha elmondom ezeket a dolgokat.- Ha valaki pályázik, ez nem jogosítja fel a tantestületet arra, hogy a magánéletében vájkálja- nak. Elhangzott egy sor jelző, amit kértem, hogy maradjon ki a jegyzőkönyvből. (Felidézzük a jelzőket, ugyanazok, amelyekről a tantestület is beszélt. És hozzá­tették, még nagyon finoman fo­galmaztak!)- Mégis maradnék ennél a szó­nál, hogy megalázták, mert ez az egyik kulcskérdés. Ön fenntart­ja, hogy Boros Máriát a tantestü­let megalázta?- Én arra a véleményre, mód­szerre is, amit leírtak, erre is azt mondom, erre nekik nem volt jogosítványuk. Nincs joguk egy pályázó emberi tulajdonságait huszonhét haverjuk véleménye alapján leírni.- Ön szerint van-e joga egy tantestületnek ahhoz, hogy in­formálódjon a pályázóról és kér­déseket tegyen fel neki? Csak a jót lehet elmondani a tantestületi ülésen vagy a negatív részleteket is?- Nem, mindent el lehet mon­dani. A módszereket a tantestü­let választja ki. Én ezt a módszert viszont nagyon kétesnek tartom. Egy úszóedző mondta nekem, aki kapcsolatban van a Ságvári körúti iskolával, hogy őt is kér­dezték, és ő Boros Máriáról jó véleményt adott. Ő nem is kapott kérdőívet... így persze érthető, hogy minden kérdőívben nega­tív vélemény fogalmazódott meg Boros Máriáról.- A Kohói iskola tantestülete nyilatkozatháborúként fogja fel az igazgatókinevezés tovább- gyűrűzését. Ön demokratikus­nak tartja-e mindazt, ami a kine­vezés után történt?- Nyilatkozatok miért ne len­nének. Az újságírók a munkáju­kat végzik. Mindenkinek szíve joga, hisz sajtószabadság van, hála istennek. Én csak a kétsége­imet fogalmaztam meg. Az a vé­leményem, hogy ezt június köze­pén már le kéne zárni. Boros Má­ria a nagy többséggel, ellensza­vazat nélkül megválasztott igaz­gatója az iskolának. Ha állandó­an hátra nézünk, akkor hasra esünk. Most már előre kéne néz­ni. A végkövetkeztetés helyett Szerintem is előre. Bizonyára Boros Mária is komolyan gon­dolta rádiós nyilatkozatának eme részét. És a „Kohói tantes­tület” is ebbéli szándékát jelezte ottjárt amkor. De talán egyetlen gondolatra mindenki vissztérhet: mit is ér­tünk megalázás alatt? Az értel­mező szótár szerint: megaláz = önérzetében súlyosan megsért valakit. Szerény véleményem szerint csak jelzők nélküli sértés­ről (sértődékenységről) lehet szó. No és az sem mellékes, ki kicsodát sértett meg. Végül egy kérdés: az igazgatókinevezéssel kapcsolatos belső afférokat „fair’ ’ dolog volt-e a nyilvánosság előtt úgy tálalni, hogy egy egész tantestületet marasztaljon el? Molnár H. Lajos Ez lesz az utolsó balatoni tábor? Hunyad megyei kapcsolatok A hétvégén Déva városából lá­togatott küldöttség megyénkbe. Az erdélyi Hunyad megyéből ez­úttal a Vöröskereszt képviselői utaztak ide. Berekfürdőn a moz­gáskorlátozottak táborát tekintet­ték meg, hogy szakmai tapasz­talatokat szerezzenek a hasonló, saját programjaik szervezéséhez, ugyanis a határ másik oldalán meglehetősen ritkák a hasonló rendezvények. A két megye közötti kapcsolat három évvel ezelőtt erősödött meg. Azóta rendszeresek a talál­kozók a magyar gyerekeket taní­tó iskolákkal, a mozgássérültek szervezeteivel, az RMDSZ-szel és a Vöröskereszttel. Alapítványi támogatásokból a múlt év karácsonya előtt autó- busznyi ruha- és könyvadomány indult Dévára és a Székelyföldre. Az idén április elején Hunyad megye székhelyén szakmai kiál­lítás nyílt, melyet a köztársasági megbízott megyei hivatalának vezetője, dr. Tóta Áronná nyitott meg, majd találkozott a vendég­látó város és megye vezetőivel. Májusban a tisztiorvosuk látoga­tott Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei kollégájához. „Természetesen - egész­ségesen” elnevezéssel létrehoz­tak egy román-magyar alapít­ványt, melynek célja a hátrányos helyzetű gyermekek segítése. Az idei első félévi eseményso­rozatot egy júliusi balatoni tábor zárja majd, ahová szintén érkez­nek Hunyad megyeiek. Az alapít­ványi támogatás csökkenése mi­att azonban valószínű, hogy ez az ábrahámhegyi tábor az lesz az utolsó számukra.- sz ­Moldova György: A félelem kapuja ‘Keddi jegyzet Hajrá, hajrá - kicsoda? Nehéz szatírát nem írni - Juvenális egyebek mellett ezzel a mondattal lépett a halhatatlanságba. Biztos, hogy a sportnak is megvan a maga Juvenálisa, aki viszont azt állítja: lehetetlen a labdarúgás kapcsán nem tollat ragadni. És ő is korszakos elme. Jómagam megfogadtam, hogy soha, de soha egy sort sem a sportról! Eddigi életem nagyobbik fele ugyanis azzal telt eí, hogy vagy műveltem a focit, vagy frocliztam. Elég volt. Aztán jött az izlandiak vendégszereplése válogatottunk ellenében, amikor is moc­cant volna a toll, de még erős volt az ellenállás. Most viszont, hogy naponta három tiszta órán át muszáj meredni a képernyőre az Európa-bajnokság ürügyén, nem bírom megállni, hogy véleményt ne mondjak. Hát kérem, ez a rengeteg gól nélküli mérkőzés előbb-utóbb megnöveli ám az ázsiónkat a futballbörzén. Mert mi a sportág sava-borsa, amiért a publikum bomlik? Hát a gól, ugye. Itten mostan ezek a kitenyésztett gladiátorok az EB-re minden megtanultak, amit a védekezésről tudni lehet. Egy világméretű harc van folyamatban a csatárok és a védők között, és ebben ma a védők járnak elöl. Az ember gyakran gyepbobversenyen képzeli magát, ahogyan a sepre- getők, beállósok, szélső hátvédek zúgva előrobognak az ülepükön, és magukkal sodorják a bőrgolyót a csatárok lába elől. Mert ez ellen még nincs ellenszere a szellőlábú Papinoknak, Linekereknek, Gul- litoknak. Nyilván ők is kitalálnak majd valamit a következő világ­tornára, addig azonban a védők uralják a rubinzöld játékteret. Ebben a gólínséges időben aztán kurrens ellenfél lesz az, aki hozzájuttatja a kiéhezett közönséget a gól semmivel sem pótolható élményéhez. És ezek többek között mi vagyunk. Mert kérdem én, a gejzírek országából érkezett szigetlakok vajon tudtak volna-e gólt ragasztani az angolok, netán a svédek, avagy a franciák hálójába? Bizony, még a tizenhatos közelébe se jutottak volna az izlandi kutyaszánhajtók. Hanem nekünk kétszer is megzörgették a hálónkat, mégpedig a Népstadionban, és ezen az örömükön még az sem rontott túl sokat, hogy csatáraink jobbára a poolbiliárdból ismert mandiner­rel ugyancsak bejuttatták a labdát az izlandi kapuba. A gólra éhes ezerfejű César hamar jegyezni fog bennünket a tőzsdén, hiszen egy Anglia-Franciaország nehézlovassági ütközet, vagy egy Svédor- szág-Dánia nimzóindiai királyvédelem csak a futball teoretikusai számára jelent valamiféle élményt, de nem a közönségnek,\aki ujjongani és újra ujjongani akar. Az ökölvívásban a legnagyobb- attrakció a K.O. De vajon lenne-e kiütés, ha Tyson vagy Holmes kesztyűje elé nem tartaná oda valaki az állát? Hát ezek a pofozógé^ pék most mi vagyunk. És ha valahol a győzelemhez egy legyőzött is kell, mi készen állunk. Hogy nekünk is van közönségünk, és ők is szeretnének végre vigadni? Szurkoljunk talán az ellenfélnek, és akkor okunk lesz az ünneplésre. Ez az életérzés a sportpályákon kívül úgysem áll túl messze tőlünk.-pb­Mire Martin hazaért, Petra már aludt, kihúzódott a konyhába és töltött magának a demizsonból, az ital felidézte benne a nemes penésszel ellepett pince szagát. Lassan elálmosodott, mielőtt lefeküdt volna, hosszan álldogált a gyerekszoba előtt. Nem hallotta a fia lélegzetvételét, szíve szabálytalanul vert a rémülettől, hogy valami baja történt, amíg ő távol járt, résre nyitva az ajtót benézett: a gyerek nyugodtan aludt az ágyában. Borsos nehezen tűrte az együttlétet a takarítónővel, az asszony minden reggel részegen tért haza, otthon tovább ivott, összehányta magát és az ágyba vizelt - át kellett rángatnia a fürdőszobába, hogy lemoshassa, vöröses erjedt hordalék maradt utána a kádban. A fiú el volt szánva rá, hogy amint módjában áll, elhagyja a lakást, lába azonban lassabban gyógyult a vártnál. A térdig érő gipszet csak március közepén cserélték le könnyebb kötésre. A rendelőből kijövet nem szállt villamosra, hanem próbaképpen gyalogolt néhány száz métert, úgy érezte, az új kötésben sokkal biztosabban mozog. Nem volt kedve hazamenni, beült egy eszpresszóba, kávét és rumot rendelt. Mikor a pincér eltávozott az asztaltól, táskájából elővett egy köteg kéziratot és megpróbálta eladni a vendégeknek. Nem talált vevőre, a kudarctól megszégyenülve tért vissza a helyére. Borsos eltöprengett a sorsán. Képesnek hitte magát, hogy újrakezdje az életét, de semmiféle esélyt nem látott arra, hogy mostani környezetében elindulhasson fölfelé. Amiről korábban csak ábrándozott, most meggyőződéssé vált benne: ha valamire akarja vinni, el kell hagynia Magyarországot. Útlevelet hiába kért volna, azzal csak a rendőrség figyelmét vonja magára, illegálisan kellett átjutnia a határon. Pénze végképp elfogyott, legalább ezer forintot akart szerezni az útra. Hazament, a takarítónőt nem találta otthon, bezárkózott, és végigkutatta a lakást. Készpénzben eleve nem reménykedett, inkább arra számított, hogy egy betétkönyv vagy zálogcédula kerül elő valahonnan. Nem félt attól, hogy a takarítónő feljelenti, neki is Tóth Istvánként mutatkozott be, úgy gondolta, mire tisztázzák a személyazonosságát és kiadnák ellene a rendőrségi körözést, ő már rég túl lesz a határon. Borsos hiába túrta fel a fiókokat, kutatta végig a szekrényben lógó ruhák és kabátok zsebeit, semmit sem talált, de már ez sem tartotta vissza a távozástól. Bepakolt a sporttáskájába, bezárta maga mögött az ajtót, a lakáskulcsot be akarta dobni a levélszekrénybe, de hirtelen elveszítette magabiztosságát és magánál tartotta. Gondolatban végigfutott azokon az ismerősein, akiktől pénzt kérhetne. Elsőnek Káplár jutott az eszébe, kiutazott hozzá. Az öregembert láthatólag kellemetlenül érintette a jelentkezése, erőltetett mosollyal nyitott ajtót és nem invitálta beljebb:- Rég láttalak, Ferikém, mit csinálsz mostanában? A köteted ügye, sajnos, végképp leállt. Én megpróbáltam minden tőlem telhetőt, de ez a csibész Németh Ernő elgáncsolt.- Beteg voltam, Józsi bácsi, és elveszítettem az állásomat is. Most kezdem újra az életemet. Szeretnék egy kis pénzt kérni tőled, csak egy pár napra.- Én lennék a legboldogabb, ha segíthetnék neked, de sajnos én is rosszul 157

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom