Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

1992. JÚNIUS 15. Sportextra 7 Kerékpár, páros OB Piroska befeketedett — Molnár első bajnoksága Ez az a rajt előtti pillanat, amikor a versenyzők feje az előttük álló úton kivül teljesen kiüresedik - balról a páros OB későbbi győztesei, Molnár Péter és Szabó Lajos A ballagó bajnok Ivánfi Brigitta, a Szolnoki Cukorgyár 14 esztendős sportolója mindössze tíz hónapja kerékpározik. No, nem a pedáltekerés készségszintre való fejlesztését értendőén, sokkal inkább versenyszintű művelését illetően. Tavaly, augusztus 6-án történt, hogy az ifjú hölgy végre dűlőre jutott: már­pedig felhagy a két éve folytatott kajakozással, és „elsettenkedik’ ’ a drótszama- rasok tréningjére. Hogy mindez miért érdekes? Brigitta egyetlen alapozással a háta mögött már a tavasz első viadalain berobbant korosztálya, sőt a felnőttek élvonalába is. A nemzetközi KSI Kupán a serdülők között első lett, aztán a városligeti kritériumversenyen szintén nem talált legyőzőre, majd Győrben a kritérium OB-n a felnőttek eredményhirdetésénél akasztottak bronzérmet a nyakába. Ráadásként annak a BVSC-s Pataki Ibolyának, aki jó ideje nem talált legyőzőre, hamarjában két verseny céljában is megmutatta a hátát. Brigi pénteken ballagott el az Újvárosi Általános Iskolától, majd másnap délelőtt a páros OB-n Kiss Anettel az ifjúságiak mezőnyében az első helyen végzett. Sikereire immár a válogatottban is szemet vetettek, és meghívták a jövő héten kezdődő mátrai edzőtáborba. Szombaton délelőtt serdülőktől az if­júságiakig összesen 73 kettős szállt nye­regbe Szolnokon, hogy a korosztályos páros országos bajnoki címeket eldönt­sék. A szabályok értelmében a duóknak egyszerre kellett a rajtvonalat elhagyni, a célt pedig maximum 50 méter különb­séggel elérni. Szokatlan helyen, Jászberény felé je­lölték ki az útvonalat, hiszen a beseny- szögi utat zúzalékkal szórták le, egy ottani esetleges verseny gumik „életét’ ’ követelte volna. Az új helyszín kezdet­ben óriási galibákat okozott, hiszen a feltorlódó autók magukból és kocsijuk­ból kikelő sofőröket, nyomdafestéket nem tűrő szavakat harsogó versenybíró­kat eredményeztek. És akkor még nem ejtettünk szót azokról a kerekesekről, akik csak az egymással szembe jövő kocsisor közötti résen tudtak besurranni a célba. Szerencsére a harci állapotnak még a felnőttek rajtja előtt vége szakadt, így ők nyugodt körülmények között vághattak neki az 50 km-es távnak. A tizenhat felnőtt párosból elsőként az idgenlégiósok - köztük a cukorgyári - észt Kuk és Suvi - „nyergelték meg” biciklijüket, komótos tempóban. A fa­voritokkal együtt az izgalmak a végére maradtak. Közéjük sorolható a hazaiak első számú duója, hiszen az egyetlen idei OB győztese is Szabó Lajos (sokak­nak csak Piroska), Molnár Péter pedig éppen a napokban tért haza az osztrák körversenyről, szakaszgyőzelemmel. Ugyanakkor a szakavatott „nyelvek” azt rebesgették, hogy a rivális Eisen- krammer Károly (Jakobs-FTC) rápi­hent, ráadásul azzal a Somogyival ne­vezték, aki az ol impiára az egyetlen biz­tos férfi utazónak számít. Hiába vezetett a fordítónál perccel a cukorgyári kettős, az újszászi hídnál Szabó Lajos kerékpárjának kilukadt a kereke, de Eisenkrammer sem úszta meg defekt nélkül. Előbbi cserélt, utób­bi ezzel szerette volna hátrányukat be­hozni, ami végül nem sikerült. Igaz, or­szágos csúccsal jött be Antalfi és Valter, erre rátett még egy lapáttal Somogyi és Eisenkrammer, a szolnokiak 47.39-es átlagot tekerve, 19 mp-cel őket is felül­múlták. Ezzel a győzelemmel Molnár Péter élete első felnőtt bajnokságát nyerte. Szabó Lajos az idei két lehető­ségből kettőn diadalmaskodott. Még jó, hogy névsorolvasás is történt a dobogó­ra lépés előtt, hiszen a szakadó esőben a felcsapódó sár teljesen feketére szí­nezte a versenyzők arcát. Páros OB. Bajnok: Szolnoki Cu­korgyár (Szabó Lajos, Molnár Péter, e.: Haris Károly) 1:03:29 - országos csúcs. 2. Jakobs-FTC A (Eisenkram­mer, Somogyi) 1:03:48, 3. Jakobs-FTC B (Valter, Antalfi) 1:05:04,4. Schwinn- Csepel 1:05:50, 5. Postás 1:07:05, 6. Tipográfia-Kontrax 1:07:13. Vasárnap a Süvegcukor Kupával folytatódott a verseny, amelynek győz­tesei a testsúlyuknak és kerékpárjuknak megfelelő mennyiségű kristálycukrot cipelhettek haza. A 140 km-es felnőtt férfitávon már a külföldiek is érdekeltek voltak, élükön Kukkal és Suvival, vala­mint a csepeli Csornijjal. Taktikázás szempontjából a hazaiak voltak a leg­kedvezőbb helyzetben, hiszen hat em­berük folyamatosan válthatta egymást az élén, a többiek pedig ezzel egy idő­ben lassíthatták a mezőnyt. Az első szembetűnő szökést Szuromi (Postás) és Molnár (Sz. Cukor) mutatta be, mi­után jó négy és fél perces előnyre tettek szert. Ám a többiek 40 km-rel a cél előtt befogták őket, majd az észt Suvi Toivo lépett meg Filutással. Suvi messze híres gyorsasága miatt a szakemberek előtt eldőlni látszott a győzelem sorsa, s a tallinni fiú nem okozott csalódást, ezzel a legfőbb célt, a szolnoki győzelmet bebiztosította. Pihenésre nem marad sok idő, hiszen hét végén rendezik a Mecsek Kupát, amely a 28-i, visegrádi hosszú távú OB-val egyetemben válo­gató lesz az olimpiára. Süvegcukor Kupa: 1. Suvi Toivo (Sz. Cukorgyár), 2. Filutás (Postás), 3. Csomij (Schwinn-Csepel), 4. Kiss (Ti­pográfia-Kontrax), 5. Zajac (Lemberg), 6. Vida (Schwinn-Csepel). A Süvegcu­kor Kupa összetett pontversenyét a Szekszárd nyerte a Békéscsaba és a Szolnoki Cukorgyár előtt. (kocsis) Fotó: Novák Az ifjúsági lányok eredményhirdetésénél a szolnoki hölgyek - Kiss Anett (balról) és Ivánfi Brigitta - nyakába akasztották az aranyérmet Tenisz Sportcentrum-Turul Kupa Amire még nem igazán volt példa pénzszűkös világunkban, önként jelent­kező vetette fel: hajlandó 100.000 forin­tot áldozni egy szolnoki teniszverseny­re. Tudni kell, ma már megfelelő „cél­prémium” nélkül szinte lehetetlen je­lentősebb tornát rendezni, így Magyar- országon mindössze tizenöt kiemelt ka­tegóriájú viadalt tartanak számon. A pénzdíj mellett a győztes 90, a második 60, míg a harmadik 40 ponttal gyarapítja pontjainak számát. Az elmúlt hét végéig ebből a körforgásból nemhogy csak Szolnok, de egész Kelet-Magyarország kimaradt. Végre megtört ajég, a Turul Kft. anyagi hozzájárulásával a városi sportcentrum háromnapos versenyt szervezett a Tiszaligctben. melyre tizen­A szolnoki származású Krasznai a ma­gyar ranglista ötödik helyezettjéhez mél­tón biztosan jutott a döntőbe nyolc egyesület - köztük a legnagyobb hagyományokkal rendelkező ÜTE, MTK, BSE és az új bázis, a PÁRA - küldte el sportolóit. Szerencsére az időjárás megkönyö­rült a teniszsport szerelmesein, a pénte­ken lehullott csapadékot könnyedén szívták magukba a közelmúltban felújí­tott salakos pályák. Az első osztályúak harminkét fős mezőnyében megtalálha­tó volt a magyar ranglista ötödik helye­zettje, Krasznai Zoltán (UTE), a jelen­leg tizenharmadikként nyilvántartott Nagy Zoltán (MTK) és a két év óta az Egyesült Államokban tanuló - hazai eredménnyel nem rendelkező -, egykori BSE-s Maros András. A másodosztály képviseletében huszonketten küldték el nevezésüket, ők a kupáért és az érmekért szálltak harcba. Tehát minden adva volt egy színvonalas tornához. Az érdeklő­dők nem csalódtak. A selejtezőket könnyedén vették a kiemeltek. Az első meglepetés a legjobb nyolc közé jutásért vívott Maros-Fábos mérkőzésen született, ahol az „ameri­kai” teniszező nagy csatában, a döntő szettben tie-breakkel nyert esélyesebb­nek vélt ellenfelével szemben (6-4,4-6, 7-6). Maros játékán látszott, hogy az egész évet fedett pályán versenyezte vé­gig egyetemi csapatában, adogatásai, röptéi sokkal energikusabbak voltak, mint salakhoz szokott vetélytársáé. A hazai színek képviseletében a másod- osztályúak közt hárman léptek pályára, Vékony Béla az első, Kolláth Attila a második fordulóban búcsúzott el a to­vábbi küzdelmektől, ám Kovács Zsolt a legjobb négy közé verekedte magát. Ra- dócz Zoltán egy kategóriával feljebb próbált szerencsét, az első „körben” még nyerni tudott, de aztán meg kellett hajolnia nagyobb tudású partnere előtt. Az előzetes várakozásnak megfelelő­en Krasznai és Nagy jutott a vasárnap délelőtti döntőbe, miután mindketten fölényes győzelmet arattak a fináléba jutásért vívott találkozójukon. Kettőjük összecsapása azonban nem volt éppen zavarmentes. Kezdődött azzal, hogy Ko\áts Zsolt a hazai színek képviseletében szerzett harmadik helyet Manapság, mikor tíz forintért is képesek ölre menni az emberek, meg­lepő volt látni, hogy egy pénzdíjas versenyen ,,játékvezetők” nélkül is milyen sportszerű mérkőzéseket vív­tak a teniszezők. Mindössze Filadelfi Gábor képviselte a bírói kart, de mint kiderült, egyedül is kitünően ellátta feladatát. Miközben sétált a pályák közt, mindenre kiterjedt figyelme, rendre utasított „szövegért", szólt a nem megfelelő öltözékért, ha szük­ségét érezte, megnyugtatta az idege­sebb játékosokat. Hogy miért kellett mindezt egyedül ellátnia? Sajnos a teniszezők világában is egyre borso­sabb díjakat kell kifizetni a bíróknak, s ezt sok esetben nem képes elviselni a rendezők pénztárcája. Krasznai eleve több m int egy órát késett, majd rendkívül flegma, unszimpatikus játékot produkált az első szettben. El­lenfele 5-1 -re el is húzott, ám a befejezés a szakadó eső miatt elmaradt. Közel egyórás szünetet követően folytatódha­tott a találkozó, melyen végül Nagy Zol­tán nyert. A kiemelt kategóriájú versenyeken kötelező a párosok számára is lehetősé­get nyújtani a pontszerzésre. Nem volt ez másként most sem, tíz kettős nyújtot­ta be előzetes nevezését. Az elődöntő­ben a várt nagy csata elmaradt, mivel a Vad, Felcsuti-Krasznai, Maros össze­csapáson utóbbi sérülése miatt az első szett után feladásra kényszerültek. A másik ágon egy alkalmi páros, Kiss és Várszegi verekedte magát a döntőbe, mely azonban lapzártánk után ért véget. Eredményükről keddi lapunk számo­lunk be. (géléi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom