Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13 / 139. szám
1992. JÚNIUS 13. Kulturális panoráma 9 Simon Ferenc köszöntése Simon Ferenc Embervirág című kompozíciója Simon Ferenc szobrászművész, a Szolnoki Művésztelep alkotója június 15-én ünnepli 70. születésnapját. Ezúttal elmaradt a sajnos jobbára csak ilyenkor szokásos reprezentatív kiállítás. Mint bizonyára sokan emlékeznek rá, az idén tavasszal hegesztés közben egy kóbor szikra miatt kigyulladt a műterem, s a tűz martalékává vált az alkotó munkáinak egy jelentős része. Szerencsére Simon Ferenc kisebb sérülésekkel vészelte át a balesetet, s úgy tűnik, a lelke sem szenvedett maradandó károkat. Egy jó hónappal ezelőtt az újrakezdés gyötrelmeiről adott interjút lapunknak, s ebben örömmel tettük közzé, hogy a tragédia ellenére is tele van tervekkel, megvalósításra váró ötletekkel. Őszinte szívből kívánjuk, hogy sikerüljön kőbe, ércbe, fába vésni a ma még csak gondolatokat, vázlatokat tisztelői, a képzőművészet barátai nem kis örömére.-tgTájékozódás Folyóirattallózó Vitát indít a Kortárs is májusi számában, amelynek témája: „hogyan szerettessük, hogyan szerettethetjük meg az irodalmat a fiatalokkal?” A kiindulópont pedig a jelenlegi középiskolai tankönyvek vizsgálata. Tamás Ferenc igen alapos elemzése a Tankönyvháború című kötet dokumentumairól és szerkesztői koncepciójáról, a tankönyvek körüli többéves vitáról, majd magukról a tankönyvekről fejti ki nézeteit, tartózkodva mind a szélsőségektől, mind az egyrészt- másrészt laposságától. Jelentős előrelépésnek látja a nyolcvanas évek új tankönyveit, de átdolgozásukat szükségesnek tartja. Örülne a pedagógiai szempontok következetes érvényesítésének. Kulcsár Szabó Ernő elméleti szempontból közelít a tankönyvek ügyéhez, s Balassa Péterhez hasonlóan ő is elutasítóan szól a magyar irodalom korábbi szerepéről és annak értelmezéseiről, arról a historicista elvről, amely szerint „a nemzeti szellem legmagasabb rendű formája az irodalmi tradícióban ölt alakot”. A befogadásesztétika elveit alkalmazva képzeli el a korszerű irodalomoktatást, s míg a historicista elvet én magam nem vetném el oly egyértelműen, s a befogadásesztétikát sem növelném kizárólagos értékűvé, számtalan hasznos alapgondolatát magam is az irodalomtanításban alkalmazandónak gondolom. Vasy Géza (MTI-Press) Napóleon-kori seregszemle meghatározó szereplői, a vezérkar, törzstisztek, mamelukok, közkatonák és maga Napóleon is sokféle megjelenítésben. És ezek a figurák s környezetük nem fantázia szülte alkotások. Itt minden személy és tárgy a valóságot követi, azt idézi. Minden figura pontosan úgy és olyan ruhát, fegyvert visel, mint amilyet annak idején a napóleoni hadsereg katonái vagy az ellenséges csapatok. Az alig 20 milliméteres hadfiak táskája, sapkája, ruhagombjai vagy rendfokozata is felismerhető. Olyan finomságokról nem is beszélve, mint a katonák arcvonása, kéztartása, mozdulata. Húsz kiállító - németek, osztrákok, spanyolok, franciák, magyarok - bocsátották munkáikat a Hadtörténeti Múzeum rendelkezésére. És ezúttal először orosz modellezők is küldtek anyagok e kiállításra. A németek jellegzetes lapos figurákat modelleztek, a többiek általában térhatású alakokat. A méretek a 20 milliméter és a 14 centiméter között mozognak, többségben a kisebbek vannak. S mind, mind egyedi öntésű. „Valóságos” és képzelt csatákat, katonai felvonulásokat állítottak össze a tárlókban. A legnagyobb a lipcsei csata, amelynek 1720 szereplője van. Egy másik jelenetben egy máig meglévő francia házacska áll, s a tárló közelében ott függ a korabeli metszet, amely ugyanezt a házat ábrázolja. Merthogy a maketteket némi eredeti anyaggal is kiegészítették. Néhány könyv, írásos dokumentum, fegyver, metszet követi jelzésszerűen e különös Napóleon-kori seregszemlét. (kádár) Hagyománya van a Hadtörténeti Múzeumban a makettkiállításoknak. Olyan történelmi korszakokról, eseményekről rendeznek ilyen bemutatókat, amelyekről viszonylag kevés másféle múzeumi anyag áll rendelkezésre. idő a 18-19. sz. fordulója adta az apropót a Napóleon-kori seregszemle című, fél évig Budapesten látható modell- és makettkiállításhoz. A tárlókban megannyi aprói figura s az életszerűvé varázsolt környezet látható. Tájak, dombEgy makett a kiállításról Nemrég láthattuk az Öböl-háború technikáját - maketten. Ez esetben az idő és a méretek szabtak határt az eredeti tárgyak bemutatásának. Most pedig a múlt hátak, lapályok, folyóvölgyek, erdők, hegyek és természetesen csataterek. Állomásozó, menetelő és megütköző katonák. Ott vannak a napóleoni hadsereg Hasznosítható örökség és új' törekvések Dióhéjban a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálatáról Fölfogásunk szerint - a kultúrára egy igen szélesen értelmezendő föltétel- és eszközrendszer, amely az egyes ember, illetve a társadalom boldogulását, kiteljesedését hivatott szolgálni. A szépelgő és többnyire csupán a külsőségekben jelentkező „kultúrosdi” helyett tehát emberkö- zelibb és reálisabb alapokra kell a közművelődési tevékenységet is helyezni, s ezek: a valóságos lakossági szükségletek, amelyek gyakorta még csak nem is kifejezetten és tisztán kulturális mezben jelentkeznek és nem is mindig tudatosulnak. Úgy vélem, nekünk a feladatunk, hogy eligazodjunk, illetve segítsük az egyes településeken a különböző lakossági rétegek, például az ifjúság eligazodását - egyebek közt az eltérő szükségletek szerinti differenciáltságban, vagy épp látens szükségleteik megjelenítésében, tudatosításában. Koncepcióink szerint mindebben eszköznek tekinthetőek az intézményeink, formáink (még ha oly divatosak is mint a népfőiskolák) és a klasszikusnak mondható hagyományos ágazataink, mint amatőr művészetek és az ismeretterjesztés. Természetesen a hagyományőrzés és a hagyományteremtés is - bár ez utóbbiról gyakorta megfeledkezünk! - hiszen mindkettő mögött egy konkrét közösséghez, településhez, térséghez tartozás élménye a cementáló tényező. Ezek után talán érthető, hogy elsődleges tartalmi feladatiunk a közösségi kulturális értékek, hagyományok gondozása. Kevés nía á valóságos közösség, ahogyan a legtöbb településünkön a civil társadalmi szerveződés is hiányzik. Vagy csak nagyon nehézkesen indul. Meggyőződésem, hogy a településeinken a megbabonázott bénultságból, olykor fásultságból csak a civil társadalmi szerveződések segítésével, erjesztésével lehet mihamarabb kimozdulni. Ehhez fontos támpont lehet a helyi gyökerek, hagyományok és kulturális értékek föltárása, s az ezek mentén történő közösségszerveződések segítése. Ehhez minden településen alaposan meg kell ismerkedni az ott élők életmódjával, problémáival, lehetőségeivel, törekvéseivel. Meg kell vizsgálni, hogy az adott település önerőből mire képes, miben lehetnek az adott térségben, régióban az ön- szerveződést segítő közhösségi érdekek, milyen szakemberek bevonása szükséges az adott település - térség fejlesztéséhez. A Falufejlesztők társasága keretében és saját eddigi gyakorlatunk során is végeztünk már szűkebb csoportunkkal ilyen jellegű terepmunkát. A falusi kulturális - szabadidős turizmus mintegy konkrét példát is adhat az elmondottakhoz, hiszen egyszerre van jelen benne a lakosság gazdasági, társadalmi, kulturális érintettsége, következésképp érdekeltsége is, hiszen a szolid anyagi haszon reményében lakását kiadó polgár egyszerre kénytelen lesz önmaga szembesülni kulturális állapotával, lakása, környezete s benne önmaga kultúrájával, idegennyelv-is- meretével, stb. S mindezek a piac függvényében kemény életszemlélet- és életmód formáló tényezők! A közművelődésben természetesen a vázolt tartalmak megvalósításában a hagyományos (intézményi) keretek is fontosak, s jóllehet ezek között biztonságosabban mozgunk, látni kell, hogy a megváltozott föltételek között itt is sok tekintetben mást és másképp kell csinálnunk! Mindezek után lássuk az úján létesített megyei intézményünk főbb tevékenységeit:- Információs, számítógépes alapadatbázisra építve gyűjtjük, rendszerezzük és folyamatosan kiegészítjük a megye művelődési otthoni intézményeire vonatkozóan a legfontosabb információkat. Biztosítjuk az adatok hozzáférhetőségét, ellátjuk a közművelődési statisztikai adatgyűjtést, bekapcsoljuk megyénket az országos közművelődési információs rendszerbe. Az információk birtokában elősegítjük az ésszerű együttműködést, a kistérségi koordinációt.- Igény szerint, de legfőképp a hátrányos helyzetű településeken és térségekben szakértők bevonásával mli- velődésszociológiai nézőpontú föltárást végzünk.- A közművelődési területen széles körű és differenciált képzési rendszert dolgozunk ki, a szükségletekhez igazodóan a főhivatású és tiszteletdíjas, illetve társadalmi munkás népművelők, aktivisták, amatőr művészeti-, önszerveződő csoportvezetők, szakkörvezetők, klubvezetők, egyesületi, társasági tisztségviselők, stb. vonatkozásában.- Szaktanácsadást végzünk, szak- bizottságokat, szakmai testületeket működtetünk, fölkérésre szakvéleményezést, szakmai elemzést készítünk a közművelődés adott területén, ill. egy adott intézmény munkájáról, pályázatok elbírálásáról stb. Támaszkodunk a szakmai (például amatőr művészeti) egyesületek véleményére.- Számon tartjuk, fölkaroljuk a helyi, kistérségi, illetve regionális kezdeményezéseket; közreműködünk a minősítések, fesztiválok, jeles napok rendezésében, lehetőségeink szerint menedzseljük a régió kulturális értékeit a ritka természeti adottságoktól a művészeti, hagyományőrző csoportokig...- Anyagi lehetőségeink függvényében egy szolgálathoz méltóan széles körű szolgáltatótevékenységet tervezünk, de tudjuk, hogy ez a tevékenységtartományunk függvénye leginkább a következőknek:-jogszabályi, gazdasági, intézményi és egyesületi működési szaktanácsadás;- pályázatok hírelése, pályázatokhoz szaktanácsadás;- megyei, országos pályázatok, tesstület elé kerülő anyagok szakmai véleményezése;- a szolgálat eszközparkjának függvényében (autóbusz, számítógép ventúra program, videoeszkö- zök, kiállítási installáció stb. nonprofit szolgáltaások biztosítása a csoportok utaztatásától a helyi sajtó- orgánumok szerkesztéséig;- körműsorok, vándorkiállítások, neves előadók biztosításával. A feladatok szervezeti megvalósítását - egy ilyen kis létszámú intézményben - úgyszólván csak teammunkában látjuk kivitelezhetőnek. Általánosan jól fölkészült - a közművelődés alapozó tudományaiban járatos - népművelő munkatársakkal dolgozunk, akikből - tapasztalva a társadalmi „keresletet” - mára még több is elkelne! Az a gyakorlatunk, illetve szándékunk, hogy a tevékenységhez megkeressük, bevonjuk az érintett szakmai egyesületek, intézmények legjobb szakembereit a régióból s az országból. Még csupán néhány hónapos múlttal rendelkezünk, de örömmel tapasztaljuk, hogy mind a hagyományos, mind az újítótevékenységünk és törekvéseink szélesítik azt a társadalmi érintkezési felületet, amelynek fejlesztésére a legjobbak közülünk itt és máshol már régen a szolgálatába szegődtek. Dr. Horváth Attila Június'20-tól a mozikban \ rmy ^ Az első szerelem Élete tizenegyedik nyarán a tizenegy 'éVés Vada Sultenfuss (Anna Chlumsky) véglegesen elhagyja a gyermekkor ösvényét, és lassan, de biztosan megindul a felnőtté válás útján. Megtapasztalja az első csók ízét, átesik az első megrázkódtatáson, rádöbben, mennyire fájdalmas elveszteni valakit, akit szerettünk és... íme, néhány mondatban Az első szerelem című film szüzsé- je; tárgya a hamarosan mozikba kerülő amerikai filmnek, mely a maga vidám, szívmelengető, érzelmes módján két speciális kapcsolatrendszert dolgoz fel. Az egyik: két tizenegy éves játszótársat fűz egymáshoz; a másik egy kisváros temetkezési vállalkozójának és újdonsült, életvidám alkalmazottjának románca. A film érdekessége, hogy az egyik főszerepben a tízéves Anna Chlumsky látható, akinek ez élete első filmszerepe, s akiről a film rendezője, Howard Zieff a következőket mondja: „Rengeteg „ajándékot” kaptam tőlük. Természétadta, utolérhetetlen tehetségek. Végigbolondozták a forgatást, de amikor meghallották a bűvös szót, „felvétel'', mindketten a lehető legmagasabb szinten, felnőtteket megszégyenítő szakmai tudással játszottak. ’ ’ (Az elismerő szavak az Annával együtt játszó másik gyermekszínészre is vonatkoznak.) Egyébként több mint ezer meghallgatáson túl talált rá a rendező Annára, aki a mellékelt képen is látható a film egyik jelenetében.
