Új Néplap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-11 / 137. szám
KERTBARÁT I;Tudnivalók a szőlő termést szabályozó eljárásairól A szőlő a kert legértékesebb növénye. A sok fárasztó munkát és gondoskodást ízletes, küllemre is tetszetős termésével hálálja meg. (1 ha szőlő megművelése évente 180-250 munkanapot igényel.) A szőlő zöldmunkái közül igen fontos a hónaljazás és csonkozás (tetejezés). E munkák szakszerű elvégzése nagy jelentőséggel bír az évi és a jövő évi termés szempontjából. A munkák sorrendjében először a hónaljazás következik. A virágzás időszakára (napjaink) egyes fajtáknál (Saszla, Szőlőskertek királynője, Zalagyöngye) a levelek hónaljában képződött rügyek kihajtanak, ezek a hónaljhajtások. Általában nem nőnek hosszúra, csak abban az esetben, ha túl korán végezzük a tetejezést. Szerepük több okból is hátrányos. Egyrészt zsúfolttá teszik a szőlőtőkét, kevesebb napfény jut a fürtökhöz. Másrészt a védekezés hatékonyságát csökkentik (nem jut permedé a tőke belsejébe). Továbbá feleslegesen von el tápanyagot a növénytől. A munka elvégzése napjainkban időszerű. Arra nagyon vigyázzunk, hogy ne tőből törjük vagy vágjuk ki őket - bár ez a gyakori jelenség -, mert a mellette levő főrügy, termést hozó rügy is ki fog hajtani még a vegetáció során. Ez pedig egy esetleges fél- vagy szál- vesszős metszés esetén tavasszal már nem jöhet számításba a termés szempontjából. Ezt elkerülendő, legcélszerűbb a hónalja- zást görbe késsel végezni, és a hajtást egy-két levélre visszavágni. Gyakran előfordul, hogy a megmaradt levél tövében levő rügy kihajt, és újabb hajtást hoz. Ezt ugyancsak egy-két levélre visszavágjuk a későbbiekben. A csonkázás (tetejezés) is fontos munkaművelet. Szakmai hiba legtöbbször az időpont és a visszavágás helyének megválasztásával szokott előfordulni. Mikor csonkázzunk? Június végén, július elején. Erre az időpontra ugyanis befejeződik az intenzív növekedés. Megfigyelések szerint a szőlőhajtás egyes napokon 8-10 cm-t is nőhet májusban. Mi a csonkázás célja?- A munkák megkönnyítése, ugyanis a támrendszeren túlnövő, lehajtó hajtások zavarják a közlekedést, a munkavégzést.- Erős szél esetén a kötözés könnyen elszakad, és az egész hajtásállomány a terméskezdeménnyel együtt letörhet, károsodhat.- A növény a tápanyagot ne a további hajtásnövekedésre, hanem a vesszők jobb beérlelésére, a termés kinevelésére fordítsa.- Hatékonyabb védelem is indokolja a csonkozás elvégzését. Az állandóan növekedésben lévő friss hajtásokat a peronoszpóra, a lisztharmat fertőzheti, ami a fejlődő fürtökre is veszélyes lehet. Túl korai csonkázás esetén intenzív hónaljhajtás-képződéssel számoljunk. A bevált gyakorlat szerint akkor csonkázzunk, ha a hajtások túlnőtték a támberende- zést, és visszahajlanak. A munkát metszőoltóval, egyes vidékeken külön e célra gyártott vágókésekkel végzik. A gyalogművelésű szőlőkben sarlóval csonkáznak. Nagyon fontos tudni, hogy a fiatal telepítésű tőkéknél nem tetejezünk. A gyökér fejlődése miatt teljes hosszban meghagyjuk a hajtást, amelyet karóhoz ki kell kötni. A visszavágást esetleg szeptemberben végezzük, ha a növekedés nem állna le. A gyalogművelésű szőlőknél a tetejezést előbb végezzük, mint a karós támrendszer esetén, mert a hajtások súlyuknál fogva eldőlnek, és akadályozzák a talajmunkát és a permetezést. A karós támaszd szőlőben a szőlő hajtásait a karó felett 25-30 cm-re vágjuk vissza. Huzalos támrendszer esetén a felső huzal felett 30 cm-re történjen a tetejezés. A szőlőtermesztésben érdekes művelet a termésszabályozás. Célja: a szebb, fejlettebb, különlegesen nagy fürtök elérése. A HUZALOS TÁMAGZMAL flIíííTííT minim Csonkázás 8 I KERTBARÁT gyakorlatban is könnyen alkalmazható eljárások az alábbiak:- Termőhajtások csúcsának visszacsípése. Az erős növekedésben levő hajtások csúcsi részét lecsípjük, de úgy, hogy a virágfürt felett 5-6 levelet meghagyunk. A tenyészcsúcstól megfosztott hajtásban 13-15 napra megáll a hosszanti növekedés, így több tápanyag jut a virágfürtök és a jövő évi termőalap, a rügykezdemény kinevelésére. Legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha a visszacsípést közvetlen virágzás előtt végezzük. A visszacsípett hajtásoknál számítani kell a hónaljhajtások megjelenésére, azokat kezelni kell.- Fürt- és bogyóritkítás. Abban az esetben ajánlatos elvégezni, amikor annyi fürt jelentkezik a tőkén, amit kinevelni nem tud, vagy csak fejlődése kárára. Az csak közhiedelem, hogy sok fürt minden esetben bő termést is jelent. Sok fürt esetén a bogyók apróbbak lesznek. Kevesebb fürt, fejlettebb bogyókkal ugyanannyi termést adhat, mint sok fürt, de apró bogyó. Különösen nem mindegy ez a piacra termelt csemegeszőlőnél. Mikor sok a fürt és mennyit hagyjunk meg - ezt csak gyakorlott gazda döntheti el. Egy biztos és fontos. A fürt ritkításnál a jószívűséget, a sajnálatomat félre kell tenni. A gyakorlat szerint egy jól fejlett, karós támaszd szőlőtőkén 15-18, egy kétszintű kördonművelésű tőkén 35-40 fürt meghagyása indokolt, amennyiben a táperő biztosított. A fürt ritkítását minden esetben virágzás előtt kell elvégezni. A bogyóritkítást főként tömött fürtű csemegefajtáknál érdemes elvégezni a bogyók nagyobbra növése céljából. A ritkítást hegyes oltóval június végén, július elején végezzük.- Gyűrűzés. A fürtök és a bogyók nagyságának fokozására használják a szőlősgazdák. Kiállításokra, bemutatókra így nyerünk nagy fürtöket. A műveletet virágzás után az alábbi módon végezzük. Kiválasztunk egy jól fejlett hajtást, melyen egy fürtkezdemény van. A fürt alatt (a fürttől 4-5 cm-re) a hajtáson 2 mm széles gyűrűben éles késsel körülvágjuk a háncsot, és lefejtjük a farészig. A levelekben képződött tápanyag a fürtöt neveli. Ajánlatos egy tőkén évente 3-4 hajtás gyűrűzése a tőke gyengülése nélkül.- Levelek ritkítása. Olyan esetekben célszerű alkalmazni, amikor a fürtök túlságosan borítottak levelekkel. Napfény nem éri a fürtöt, szín- és zamatanyagokban szegényebb lesz, s a károsítok is könnyebben megtelepszenek. A lényeg az, hogy a ritkításban tartsunk egészséges mértéket, ne csak úgy szemre végezzük. Jó tudni ugyanis, hogy a levél négy- zetdeciméterenként naponta átlagban 60-80 mg szervesanyagot képez. A legtöbb szerves anyag 22-23 C-foknál képződik. Ha a szőlő lombfelülete 1 százalékkal csökken, akkor a termés cukor- tartalma 0,028 ezrelékkel kevesebb lesz. Bevált módszer, hogy a bogyók zsendülésekor a fürtük alatti és feletti leveleket ritkítjuk. A fürt és vessző teljes beéréséhez a levélre szükség van. Azért jó betartani az aranyszabályt, hogy a fürt felett 5-6 levél okvetlen megmaradjon. Bindics István 9
